Lenyűgözte a versenyzőket az IndyCar régi-új pályája -

A 2015-ös IndyCar bajnokság már három héttel ezelőtt véget ért, szeptember 22-én azonban a széria rajongói olyan ajándékot kaptak, aminek alapján úgy érezhették, egyszerre van karácsony és a kollektív születésnapjuk.

A holtszezon első tesztnapjára ugyanis nem máshol került sor, mint a jövőre nyolc év után ismét az amerikai open-wheel szakág csúcskategóriájának naptárába kerülő Road Americán. A rendkívül népszerű, 4.048 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló roadon rendezett teszten öt csapat tíz versenyzője tette tiszteletét, akik kivétel nélkül odáig voltak az élménytől.

A résztvevők között üdvözölhettük a Team Penske-t /Will Power, Juan Pablo Montoya, Helio Castroneves, Simon Pagenaud/, a Chip Ganassi Racinget /Scott Dixon, Tony Kanaan, Charlie Kimball/, a CFH Racinget /Josef Newgarden/, az RLL Racinget /Graham Rahal/, valamint végül, de nem utolsó sorban az A.J. Foyt Racinget /Takuma Sato/ is.

„Jó dolog visszatérni ide, ugyanakkor kicsit furcsa is ismét ilyen nagy pályán vezetni” – nyilatkozta az idén harmadik IndyCar bajnoki címét megszerzett Scott Dixon, aki utoljára még 2002-ben versenyzett az Elkhart Lake-i pályán. „Olyan ez, mint két különböző bicajjal tekerni; mintha egy háromkerekűt hasonlítanánk össze egy kétkerekűvel. Az egyetlen dolog, ami ismerős volt az a pitlane-re való belépés. Teljesen más autó és 13 eltelt év, szóval minden megváltozott. Látsz, érzel, emlékszel dolgokra, de összességében a benyomásod végül az, hogy nagyon más. Jó volt látni, milyen sok rajongó látogatott ki ma, különösen azt tekintve, hogy csak egy tesztnapról volt szó. A futam maga biztosan nagyon jó lesz, itt az amerikai road versenyzés szívében.”

Az új-zélandi csapattársa, Tony Kanaan szintén még az IRL-be történt átigazolása előtt, 2002-ben versenyzett utoljára ezen a pályán.

„Utoljára tizenkét évvel ezelőtt voltam itt, de Road America mindig is a kedvenc pályáim közé tartozott. A mai visszatérés óriási volt. Ez egy hosszú, gyors pálya, egyszerűen fantasztikus. Nincs annyi motorerő, mint a régi időkben [CART], de az autók határozottan gyorsabbak a kanyarokban.”

A teszt résztvevői között három olyan pilóta – Takuma Sato, Josef Newgarden és Charlie Kimball – akadt, akik még soha nem vezettek főkategóriás versenygépet Road Americán.

„Imádom ezt a helyet, egyszerűen elképesztő!” – mondta Newgarden, aki minden jel szerint jövőre is marad jelenlegi csapatánál, a CFH Racingnél. „Leírhatatlan, annyira gyors! Nagy sebességű kanyarok mindenfelé, oké, van pár lassabb is, de még ezek is gyorsak tekinthetőek. Nem eshetsz ki a ritmusból, tetszik, hogy ez az a pálya, ami minden apró hiba után büntet. Muszáj precíznek lenned. Átkozottul klassz!”

Bár a fentebb említett két amerikai az alsóbb szériákban már versenyzett itt, AJ Foyt japán munkavállalója azonban karrierje során most először léphetett csak pályára a közkedvelt road-on. És imádta:

„Semmi ehhez fogható nem volt eddig a naptárban. A leszorítóerő tekintetében, ez a pálya lehet az egyike azoknak, ahol a legkevesebbel mehetünk. Valódi, klasszikus pálya, keskeny és hepehupás sok nagy sebességű és pár kilencven fokos kanyarral. Mindenki, kivétel nélkül rajong ezért a pályáért.”

Graham Rahal először és eddig utoljára 2007-ben, a Champ Carban versenyzett Road Americán, amikor is a harmadik helyen intették le, így kétségkívül jó emlékekkel tért vissza a létesítménybe.

„Hajlamos vagy elfelejteni, mennyire gyorsak ezek az autók” – mondta Rahal, aki a Honda aero kittel felszerelt DW12-vel csak alig egy tizeddel volt lassabb, mint a nyolc évvel ezelőtti kvalifikációs köre a Panzoz DP01-gyel. „A sebesség sokkolt, nem gondoltam volna, hogy bármi esély van arra, hogy ilyen gyorsak legyünk.”

A résztvevőket egyöntetűen a kanyarsebesség nyűgözte le, ami sokkal jobb volt, mint a Champ Carban anno tapasztalt tempó.

Az pedig már csak egy plusz adalék, hogy a vártnál jóval több néző választotta szerdai programjául az eseményt, amely 20 dolláros belépődíjának fele egyébként a Justin Wilson családjának támogatására létrehozott alapba vándorol.

„Több ember volt ma itt, egy sima teszten mint ahányan kijöttek Fontanába, a versenyre, szóval biztató” – konstatálta a nézőszámot Kanaan.

Ami a nyolcórás körözésen produkált köridőket illeti, mindenki kellemeset csalódott, a pontos számokat azonban nem hoztak nyilvánosságra, mivel a teszt egy, a csapatok által rendezett, privát eseménynek minősül. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az időket tekintve teljes homályban hagynak bennünket, hiszen a nem hivatalos eredménylista természetesen napvilágot látott. A listát persze nem árt fenntartással kezelni, hiszen egyrészt nem a rekorddöntés volt a nap első számú feladata, másrészt akadtak, akik a Firestone új fejlesztésű abroncsait próbálgatták.

Az összehasonlítás kedvéért, a 2007-es, Road Americán futott verseny pole-ját Sebastien Bourdais 1:41.535-tel szerezte meg a DP01-ben.

Az uralkodó pályacsúcsot 1:39:866-tal Dario Franchitti futotta még 2000-ben. Bár a mostani legjobb idő három másodperccel elmaradt ettől, a Chip Ganassi Racing ügyvezető igazgatója, Mike Hull azonban Twitterén nem félt kijelenteni, hogy jövőre, kvalifikációs beállításokkal és piros abroncsokon ez a rekord akár megdöntésre is kerülhet. Ámen!!!

A jövő hét folyamán egy újabb tesztnapot rendeznek RA-n, sajnálatos módon azonban ez már teljes mértékben zárt esemény lesz, olyannyira, hogy még a fénykép/videófelvételelek készítése sem engedélyezett. Azért reméljük, hogy ez-az kiszivárog majd.

Az IndyCar egyelőre név nélküli versenyére Road Americán 2016. június 26-án kerül sor, ami kétség kívül a következő szezon legjobban várt eseménye lesz a 100. Indianapolis 500 mellett.

kép: IndyCar