IV. USAracing Awards

A blog életében már hagyománynak számít, hogy az IndyCar szezon végeztével rendhagyó módon értékeljük az utóbbi hónapokban látottakat.

Hihetetlen, hogy már a negyedik alkalommal érkeztünk el a USAracing végletekig szubjektív, néhol a szakmaiságnak totális fityiszt mutató évértékelőjéhez, szokás szerint rendhagyó kategóriákra bontva.

Na, akkor nézzük.

Az év versenyzője: Graham Rahal

A 26 éves amerikait tavaly még lesajnálták, sőt néhány sajtószakmunkás egyenesen odáig ment, hogy tulajdonképpen semmi keresnivalója nincs az IndyCar mezőnyében, a III. USAracing Awardson pedig övé lett az „Év csalódása” cím. Graham 2014-ben huszonegy teljes szezonos pilótából a kőkemény tizenkilencedikként zárt, és bár a detroiti duplaforduló szombati futamán összehozott egy második helyet, a versenyek nagy részén maximum a mezőny létszámának duzzasztására volt jó. Idén viszont fordult a kocka. Az RLL Racing egyetlen versenyzőjeként az ő általa vezetett #15 Dallara-Honda volt az eleinte igen csak küszködő japán gyártó zászlóshajója. Rahal, aki a 2015-ös idényt megelőzően csak egyetlen győzelemmel büszkélkedhetett – azt is még az új idők kezdetén, 2008-ban szerezte St. Pete utcáin – idén 200%-kal növelte ez irányú statisztikáját, miután oválon (Fontana) és Mid-Ohión (road) is nyerni tudott. Graham tehát így három elsőségnél jár, ami pedig külön kuriózum, hogy mindhármat más-más pályatípuson aratta. Emberünk összesen tíz alkalommal végzett a top 10-ben, ebből nyolcszor a legjobb ötben, még tovább bontva pedig hatszor a dobogón, beleértve a két győzelmet. A tapasztalt, ámde még mindig szemtelenül fiatal versenyző, akit egy éve még páros lábbal akartunk kibaszarintani az IndyCarból, a szezon második felére a bajnoki cím egyik nagy esélyesévé vált, az utolsó két futamon történt betlik miatt azonban végül csak a összetett negyedik helyére futotta.

Az év versenye: MAVTV 500

A szezon legizgalmasabb, legpörgősebb, egyben legvitatottabb futamára került sor a fontanai Auto Club Speedway-en. A 2.5 mérföldes oválon rendezett őrületet szó szerint szárnyra kapta a hír a Twitteren, és még a negyed távnál sem tartott a verseny, amikor már trendtémává vált az USA-ban. Ennek is köszönhető, hogy a közvetítés utolsó órájában több, mint 900.000-en kapcsoltak az NBCSN-enre.

Kár, hogy a kaliforniai pálya jövőre már nem lesz a naptár része.

Az év versenyjelenete: Pocono 7-wide

No comment, tessék csak nézni és ámulni (mert én még századszorra is gülü szemekkel bámulom, sőt, ez a háttérképem – de nem, nem kérek segítséget, jó ez nekem így):

Az év déja vu momentuma: Simona már megint tüzet fogott

Miss de Silvestro egy tüzes menyecske, szó szerint. A svájci a 2015-ös Indianapolis 500 második edzésnapján, IndyCar pályafutása során – 2010 Texas és 2011 szintén Indianapolis után – immár harmadszor került szó szerint forró helyzetbe, miután nemes egyszerűséggel kigyulladt alatta az Andretti Autosport 29-es számú Dallara-Hondája. Mint később kiderült, a problémát üzemanyagszivárgás okozta, de szerencsére Simona ezúttal egy karcolás nélkül megúszta.

Az év csalódása (csapat szinten): Team Penske

Roger Penske gárdája fennállása során először indított négy autót, miután 2015-re leszerződtették az egyik legtehetségesebb versenyzőnek tartott Simon Pagenaud-t. A francia ezzel a Will Power – Helio Castroneves – Juan Pablo Montoya trióhoz csatlakozott, a szakértők és a rajongók pedig egyetértettek abban, hogy ilyen nevekkel a soraiban a Team Penske lesz az a csapat, amelyet a többieknek le kell győzni. A szezonnyitó St. Pete-i fordulón a várakozásoknak megfelelően a pole-t (Power) és a győzelmet (Montoya) is megszerezték, míg a leggyorsabb kört Castroneves futotta. A folytatás azonban már nem alakult ilyen frenetikusan a számukra. Az idény további részében csak kétszer tudott Penske-gép nyerni, bár ebből az egyik pontosan az Indianapolis 500 volt, ami ugye néhány (lóf*szt próbálok szépíteni, majdnem az összes) pilóta számára felér egy bajnoki címmel. A bravúrt JPM hajtotta végre, tizenöt évvel az első babérkoszorús tejivását követően, ami egyfajta rekord is lett, hiszen még egy versenyző karrierje során sem fordult elő, hogy ennyi idő telt volna el két Indy 500 győzelem között. A kolumbiai mellett a kvartettből csak Powernek sikerült nyernie, méghozzá a GP of Indy-n elsöprően, hiszen az ausztrál megszerezte a rajtelőséget, a legtöbb kört töltötte az élen – amiből az egyik a verseny leggyorsabbjának is bizonyult – és végül őt is intették le elsőként.

A Május Hónap után azonban már nem tudott Roger Penske alkalmazott felmasírozni a dobogó tetejére, kegyelemdöfésként pedig Montoya – hiába vezette a pontversenyt megszakítás nélkül az első futamtól kezdve – még a bajnoki címet is elvesztette a legeslegutolsó pillanatban.

Ahogyan a fentiekből kiderült, a négyesből csak az összetett 2. helyén végzett JPM, valamint a 3.-ként zárt Power tudott nyerni. Castroneves legjobb eredménye három második, Pagenaud-é két harmadik hely volt, a bajnokságot tekintve pedig előbbi brazil az ötödik, utóbbi francia pedig csak a 11.-ként zárta a 2015-ös IndyCar szezont.

A kvalifikációkon viszont taroltak és a tizenhat versenyből tizenháromszor Penske-autó rajtolhatott az élről. Sovány vigasz egy ilyen patinás múltú, nagyszerű szakemberekkel és pilótákkal felvértezett alakulatnak.

Folyt. köv. többek között az év cikijével és az év konteójával.

USAracing Awards – 2012: 1. kör, 2. kör, 3. kör

USAracing Awards – 2013: 1. kör, 2. kör, 3. kör

USAracing Awards – 2014: 1. kör, 2. kör, 3. kör