Földön fekvő emberbe nem illik belerúgni -

Alex Taglianinak évekbe telt, mire bővebben beszélni tudott a 2001-es, lausitzringi balesetről, amelynek során a vele ütköző Alex Zanardi mindkét lábát elvesztette. Legutóbb pedig Tony Stewart nyilatkozott úgy, hogy Kevin Ward Jr. halála örökre megváltoztatta az életét.

Az autóversenyzés többszereplős játszma. Félelmet nem ismerő férfiak és nők küzdelme, akik tisztában vannak mindazzal a veszéllyel, amit választott hivatásuk magában hordoz. Ijesztő, ha egy pilóta a harc hevében, vagy akár műszaki hiba folytán szenved balesetet, de valahányszor becsatolják az övet, tudják, nincs az a biztonsági rendszer, amely garantálná, hogy egy darabban szállnak ki az autóikból. Ezt mind elfogadták, aki pedig mégsem tud ezzel együtt élni, az inkább előbb, mint utóbb, de más elfoglaltságot keres magának.

Akadnak azonban olyan szituációk, amelyekre még a legedzettebb fenegyerekek és feneleányok sem tudnak felkészülni, pusztán azért, mert nem lehet.

Ha egy versenyző önmaga megsérül, akkor az aggasztó, de önként vállalta a kockázatot és számolt ezzel az eshetőséggel. Ez az oka annak, hogy nagyon kevés olyan pilóta van, aki egy-egy komolyabb csattanás után a visszavonulás mellett dönt.

Ha azonban egy versenyző a véletlenek összejátszása révén, közvetetten egy kollégája sérülésének, ne adj’ Isten, halálának részesévé válik, arra semmiképpen nem lehet felkészülni.

Justin Wilson tragédiáját Mario Andretti egy tökéletes viharként aposztrofálta, amelynek során minden negatív tényező egyszerre állt össze. Ez azonban nem nyújt vigaszt Sage Karam számára, noha a történtek miatt egyáltalan nem lehet rá hárítani a felelősséget.

Az augusztus 23-án, a Pocono Raceway-en rendezett ABC Supply 500 179. körében történt baleset bárhol megeshetett volna, akár nagy bajnokokkal is. Számos versenyen láttunk már repkedő törmelékeket bármely szériát tekintve, ahhoz pedig, hogy egy alkatrész adott pilóta sisakját érje még csak nyitott kasztni sem szükségeltetik. Tudna erről mesélni például a NASCAR Xfinity Series-ben versenyző Jamie Dick, akinek idén májusban, Iowában egy másik autóról származó fémdarab hatolt át a szélvédőjén, majd törte be a sisakrostélyát. Az amerikai csak a mázlinak köszönhette, hogy nem esett komolyabb baja.

Van, ami olyannyira nonszensz, olyannyira abszurd és olyannyira kivédhetetlen, hogy a létező legnagyobb hülyeség, ha azért egyetlen embert próbálnak hibáztatni.

Éppen ezért dühítő az a gyűlölethadjárat is, amelyet néhány felhasználó indított Twitteren Sage Karam ellen. A Chip Ganassi Racing húszéves pilótája a Pocono Raceway-en, vezető pozícióban, senkitől sem zavartatva vesztette el uralmát autója felett és vágódott nagy erővel a pálya külső falához, aminek következtében a #8 Dallara-Hondáról számos, kisebb-nagyobb elem vált le, közöttük a Wilson számára végzetesnek bizonyuló orrkúppal.

A brit a tizenkettedik autót vezette Karam mögött, a vele kialakult szituáció pedig tökéletesen prezentálta a ‘rossz időben, rossz helyen’ tézist. Mondhatnánk, hogy pech, mondhatnánk, hogy a sors kegyetlensége, az viszont bizonyos, hogy Sage-t nem szabad ezért meghurcolni. Igen, összetörte az autóját – hogy vezetői hiba, vagy műszaki gond miatt, nem tudni -, ahogyan viszont még rengeteg más versenyző a világ különböző pályáin – kis túlzással pedig bármelyik, alkatrészek leválásával járó incidens torkollhatott volna hasonló tragédiába. Dick esetéből kiindulva akár még a stock-carban is.

„Nem találom a megfelelő szavakat arra, hogy kifejezzem azt a fájdalmat és együttérzést, amit Justin és a családja iránt érzek. RIP Justin” – írta Karam a Twitterén egyazon időben a Wilson halálhírét bejelentő sajtókonferenciával.

Sage-t úgy harangozták be, mint az IndyCar következő nagy, amerikai sztárját, a széria jövendő arcát. Indy Lights bajnoki címének megszerzését követően, 2014-ben debütálhatott a legmagasabb kategóriában, nem is akármikor, hanem az Indianapolis 500-on, ahol a 31. helyről indulva a 9.-ként ért célba. Ekkoriban egy okos marketingkampányt is felhúztak köréje, mint a menő tinédzser prototípusa, a gimi birkózócsapatának sztárja, aki a nagy verseny miatt hagyja ki minden amerikai középiskolás életének legfontosabb estéjét, a végzős bált. A Chip Ganassi Racing utánpótlás programjának tagjaként a Karam komoly esélyesnek számított egy teljes szezonos szerződésre a csapattól, szponzorációs okok miatt azonban „csak” tizenkét versenyt kapott a tizenhatból. A 2015-ös idény nem indult jól számára, az utcai és épített pályákon sokszor csak esett-kelt, számos ellenfelének nemtetszését kiváltva. Sokszor már bizonyos határokat meghaladóan bevállalós stílusát az oválokra is átmentette, a végső pontot az i-re pedig az iowai futam tette fel – ironikus módon pont az, ahol eddigi IndyCar pályafutása legjobb eredményét érte el a harmadik helyével. A verseny végén tanúsított vezetésével a legjobban két veteránt, Ed Carpentert és Ryan Briscoe-t dühítette fel, akik a leintés után egyaránt úgy nyilatkoztak, Karam egyszer meg fog ölni valakit. Akkor még nem sejtették, hogy szavaiknak később milyen jelentőségük lesz.

Poconót megelőzően, az IndyCar Mid-Ohiói versenye után ismét Sage körül forrt a levegő, köszönhetően a 65. körben történt megpördülésének, amelyről többen – köztük Roger Penske-vel – állították, hogy Ganassiék utasítására hajtotta végre, hogy ezzel csapattársait segítse. A versenyigazgtóság vizsgálta az ügyet, de végül bizonyíték híján nem róttak ki büntetést, noha mindenki nyílt tényként kezelte, hogy a manőver szándékos volt.

Karam a szezonzáró, sonomai versenyen nem vesz részt, mivel a Chip Ganassi Racing már hónapokkal ezelőtt Sebastian Saavedrát nevezte meg erre a fordulóra a 8-as Dallara-Chevy gazdájaként. A Wilson-tragédia fényében azonban én személy szerint úgy vélem, lehet jobb lett volna, ha ezúttal is Sage-en van a sor.

Tavaly novemberben az ausztrál cricket egyik legnagyobb reménységének tartott Phil Hughes két nappal azt követően vesztette életét, hogy egy meccs során eltalálta a labda. A 25 éves játékos fejét szerencsétlen módon pontosan a fül alatti részen érte az ütés, ott, ahol már nem véd a sisak. Az orvosok szerint az agysérülése olyan ritka volt, hogy mindaddig kevesebb, mint száz hasonló esetet jegyeztek fel világszerte. A végzetes labdát az alig 22 esztendős ütőjátékos, Sean Abbott adta, aki a tragédia után egy rövid ideig még a visszavonulás gondolatával is eljátszott, az ausztrál cricketvilág azonban maximálisan kiállt mellette, a szövetségi kapitány, Michael Clarke pedig az országos televízióban üzente neki, hogy ha úgy érzi, készen áll újra ütőt ragadni, akkor ő lesz az az ember, aki elsőként beáll elé fogadónak. Abbott néhány héttel később újra játszott, ami, saját bevallása szerint segített neki abban, hogy elkerülje a depressziót és megértse, egy szerencsétlen baleset történt, ő pedig nem gyilkos.

Hozzá közel álló személyek szerint – teljesen érthető módon – Karam is rendkívül a lelkére vette a Poconón történteket. Az amerikai a baleset óta eddig valamennyi sajtómegkeresést visszautasított, PR-képviselője indoklása szerint a körülményekre való tekintettel szeretne egy kis időt csak magára szánni. Szüksége van arra, hogy, egyedül rendet tegyen a fejében, ugyanakkor őszintén remélem – mi több, hiszem -, hogy az IndyCar közvetlen közege, a versenytársaktól a csapatvezetőkig a Wilson iránt érzett gyászuk közepette sem feledkezik meg Sage-ről, ahogyan a Phil Hughes-t sirató cricket világa is ott állt Sean Abbott mögött, amikor a legnagyobb szükség volt rá.

Kapcsolódó: Pszichológus kezeli Sage Karamot