Justin Wilson - Egy úriember, most már szárnyakkal -

Akik ismerték, egybehangzóan állítják, Justin Wilsonnál tiszteletre és szeretetre méltóbb ember nem volt a paddockban. És nem csak azért mondják ezt, mert ha valaki örökre eltávozik ebből a világból, akkor arról pozitívan illik nyilatkozni. A 193 centiméter magas brit valóban egy úriember volt a pályán és azon kívül, egy ‘kedves óriás’, akinek mindig, mindenkihez volt egy jó szava.

Az utóbbi két hétben a motorsport valamiért úgy döntött, a létező legsötétebb arcát fordítja felénk. Az Egyesült Államokban hatalmas népszerűségnek örvendő sprint car szakágat rögtön hármasával érte a baj: augusztus 8-án a mindössze 17 éves Josh Jackson szenvedett súlyos fejsérüléseket a Southern New Mexico Speedway-en, majd öt nappal később a 26 éves, négyszeres Chili Bowl bajnok, a NASCAR rajongók számára is ismerős Kevin Swindell bukott hatalmasat a Knoxville Nationals-en, aminek a gerince látta kárát. A két fiatal tehetség állapota azóta folyamatosan javul, a 45 éves James Campbell Jr. azonban már nem volt ilyen szerencsés, miután a pennsylvaniai Williams Grove Speedway-en, augusztus 14-én történt balesete fatálisnak bizonyult.

Egy hét múlva egy merőben más kategóriának is kijutott az ijedtségből. A GP2 szombati sprintfutamán a bajnokság fennállásának egyik legkomolyabb balesete zajlott le, amikor a holland Daniel de Jong egy Pierre Gasly-val történt adok-kapokot követően csapódott be nagy tempóval a spái pálya gumifalába. Az első hírek még arról szóltak, hogy a 23 éves versenyző sértetlenül megúszta, később viszont kiderült, hogy Swindellhez hasonlóan ő is gerincsérüléseket szenvedett.

A V8 Supercar 2010-es bajnokának, James Courtney-nek múlt heti balesete pedig tökéletesen kimerítette a nonszensz fogalmát. A Sydney Motorsport Park garázsai előtt sétáló, 35 éves versenyzőt ugyanis egy helikopter által keltett széllökés miatt a levegőbe repülő reklámtábla találta el súlyos mellkasi sérüléseket okozva.

Augusztus 23-án pedig elérkezett az IndyCar idei szezonjának utolsó előtti futama a Pocono Raceway-en, a folytatás pedig már azok számára is ismert, akik nem, hogy az amerikai open-wheelt, de en bloc a motorsportokat sem követik.

Justin Wilson az elmúlt négy év során két alkalommal is komoly incidensek szenvedő alanyává vált, de soha, egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy szögre akasztja a sisakját. Tökéletesen tisztában volt a kockázatokkal és elfogadta azokat.

2011-ben, a Mid-Ohión rendezett Honda Indy 200 bemelegítő edzésén hátsérüléseket szenvedett, ami miatt a szezon további részére partvonalra kényszerült. A következő évben viszont újult erővel tért vissza és immár a Dale Coyne Racing autójának volánja mögött hat top tizes helyezést ért el, a Texas Motor Speedway-en pedig megszerezte pályafutása első oválgyőzelmét.

Második súlyos balesetét 2013-ban szenvedte el a szezonzárónak otthont adó, fontanai Auto Club Speedway-en, aminek ekkor medencetörés és tüdősérülés lett a vége. Wilson azonban vérbeli versenyzőként alig várta, hogy ismét volán mögé ülhessen. Nem ringatta magát hiú reményekbe, teljes mértékben tudatában volt annak, hogy a munkája magában hordozza egy halálos végkimenetelű incidens lehetőségét. A sport azonban az élete volt, és bele sem akart gondolni abba, mi történne, ha egy napon örökre fel kellene adnia szenvedélyét.

2015. augusztus 23-án azonban már elfáradtak az őrangyalai. A Pocono Raceway-en futott ABC Supply 500 179. körében a versenyt vezető Sage Karam elvesztette uralmát az autója felett és nagy tempóval a falnak csapódott, aminek következtében számos, nagyobb törmelék vált le a #8 Dallara-Chevy-ről. Köztük az az orrkúp is, amely végül a végzetes ütést mérte az incidens pillanatában a 13. helyen autózó Wilson fejére. A szimpatikus brit egy nappal később hunyt el a pennsylvaniai Allentown kórházában. 37 éves volt.

Feleségét Juliát, valamint lányait, a hétéves Jane Louise-t és az ötéves Jessica Lynne-t hagyta maga mögött.

„Ismerned kell a kockázatokat és ennek alapján magad megítélni, hogy azok elfogadhatóak-e a számodra” – nyilatkozta Wilson az AP-nek még a 2011-es balesetét követően. „Számomra ez teljesen elfogadható, ugyanakkor nem fogom feladni a próbálkozásokat, hogy javítsunk ezen. Mi, IndyCar versenyzők folyamatosan azon vagyunk, hogy biztonságossá tegyük a sportunkat, de mindent összevetve mégiscsak egy versenyautóról van szó. Keményen versenyzünk egymás ellen, nagyon gyors Indy autókkal. Ha valami rosszul sül el, az nagyon csúnya lehet.”

Justin Wilson hetedik, egyben utolsó CCWS/IndyCar győzelme után 2012-ben, Texasban

Az idei szezon elé Wilson nagy reményekkel nézett, hiszen sokáig úgy tűnt, az Andretti Autosport képében végre egy nagycsapatnál köthet ki. Michael Andretti mindent meg is tett ennek érdekében, azonban előszerződés ide, vagy oda, szponzorációs okok miatt végül kútba estek a teljes idényről szóló álmai. Első, 2015-ös futamára egészen a GP of Indianapolisig kellett várnia, ahol végre magára ölthette az AA overálját, majd az Indy 500-on is lehetőséget kapott. A Május Hónap után viszont újra partvonalon találta magát, mígnem néhány héttel később – a Honda közbenjárásával – bejelentették, hogy Milwaukee-tól kezdve a szezon hátralévő részében ő terelgetheti a csapat 25-ös számú autóját.

Mindeközben Michael Andretti keményen dolgozott azon, hogy ne ismétlődjön meg az idei fiaskó és 2016-ban Wilson már biztosan a gárdával versenyezhessen valamennyi hétvégén.

Erre azonban most már nem kerülhet sor.

„Leírni sem tudom azt a veszteséget, amit most érzek” – írta Twitter profilján Justin öccse, a szintén autóversenyző Stefan Wilson. „Ő volt a bátyám, a legjobb barátom, a példaképem és a mentorom. Egy bajnok volt.”

Stefan később szintén a közösségi oldalon rántotta le a leplet arról, hogy a testvére regisztrált szervdonor volt, halála után pedig ennek révén hat ember életét mentette meg.

Aki ismerte, ezen meg sem lepődött, hiszen Justin életében is igyekezett mindenkin segíteni, akin csak tudott.

Wilson 2006-ban a második Champ Car szezonját kezdte meg a RuSPORT-nál, az ötödik versenytől pedig új csapattársat kapott a Forsythe-hoz igazolt AJ Allmendingert váltó Cristiano da Matta személyében. Az idényt Wilson a második helyen zárta, mindezt azonban beárnyékolta brazil kollégája kis híján végzetes balesete. Augusztus 3-án, a Road Americán rendezett nyílt teszten egy szarvas futott be a pályára, közvetlenül da Matta elé, aki már nem tudta elkerülni. Az incidens folytán a pilóta életveszélyes fejsérüléseket szenvedett, de csodával határos módon sikerült teljesen felépülnie. A kritikus időszakban Wilson is azok között volt, akik folyamatosan tartották a kapcsolatot Cristiano családjával.

A tragédia természetesen őket is megérintette:

„A da Matta család a legmélyebb együttérzését küldi, Justin támogatott bennünket, amikor Cristiano kómában volt, soha, de soha nem fogjuk őt elfelejteni.”

Justin Wilson az a versenyző volt, akit mindenki átlagon felüli tehetségnek tartott, az IndyCarban mégsem kapott lehetőséget nagyobb csapatoknál. Kivételnek a Newman Haas Lanigan Team számított az újraegyesülés évében, 2008-ban, majd élete utolsó néhány futama az Andretti Autosportnál. Senki nem lepődött volna meg, sőt, még érthető is lett volna, ha olykor kifakad a sajtónak helyzetét illetően, de ő túlságosan is intelligens volt ehhez. Nem véletlen, hogy több, mint két évtizedet felölelő karrierje során ahol csak megfordult – legyen szó a Forma-1-ről, vagy éppen az amerikai open-wheelről – mindenhol barátságokat tudott kötni.

„Soha nem volt negatív” – emlékezett vissza a RACER-nek Bill Pappas, aki a Dale Coyne Racingnél volt Wilson mérnöke. „Minden alkalommal, amikor a dolgok úgy néztek ki, mint a csirkesz*r, ő csirkesalátát csinált belőle. 2009-ben, 12-ben és 13-ban számos alkalommal megszívtuk a pitben, de ő csak így szólt a rádióba: ‘Oké, hogyan fogunk kijönni ebből?’. Brazíliában a mezőny végéről rajtolt, előre küzdötte magát, majd bejött a pitbe, mi nem tudtuk megtankolni az autóját, ezért az ötödik helyről visszaesett az utolsóra, de nem kezdett el mindenkivel ordibálni a rádióban, csak annyit mondott ‘Innentől fogva mi a stratégia?’ […] Justin soha nem a rossz oldaláról nézte a dolgokat. 2013-ban miénk volt a leggyorsabb autó a Long Beach-i edzésen, de megbuktunk a technikai ellenőrzésen, ezért nem tudtunk kvalifikálni. Az utolsó helyről rajtolt, átverekedte magát a mezőnyön és a harmadikként végzett. Még két kör és lehet megnyeri.”

A Poconón történteket Mario Andretti egy tökéletes viharhoz hasonlította, amelyben ráadásul megvalósult valamennyi versenyző félelme, vagyis valaki más hibája miatt, teljesen vétlenül és tehetetlenül a szenvedő alannyá válni.

Tragédiák esetében nincs „mi lett volna”, de hátborzongató belegondolni, hogy ha Wilson alacsonyabb/magasabb íven, kisebb/nagyobb sebességgel érkezik Karam orrkúpjának útjába, vagy éppen a szóban forgó elem könnyebb súlyú lett volna… Valószínűleg pusztán ezen néhány körülmény egyikének fennállása is elegendő lett volna ahhoz, hogy ez a poszt soha ne szülessen meg.

A legkézenfekvőbb megoldásnak a többség a zárt/részlegesen zárt pilótafülke bevezetését tartaná, ez azonban egy rendkívül sokrétű történet, a sikeres kivitelezéshez pedig számos problémát kell áthidalni.

„Nyitott cockpitünk van, tehát minden nap, amikor az autóban ülünk ki vagyunk téve annak, ami Justinnal történt” – mondta Tony Kanaan. „Amíg az egész világ, az FIA, az IndyCar, a Forma-1 nem fognak össze, hogy közösen találjanak ki valamit, addig ezzel a veszéllyel szembe kell néznünk. Ez egy szerencsétlen kockázati tényező.”