IndyCar csapatok az összeomlás szélén?

IndyCar csapatok az összeomlás szélén?

Az IndyCar egyik legjelentősebb csapata, az Andretti Autosport ellen benyújtott bírósági kereset révén sokan a teljes széria életképességét megkérdőjelezik – állítja az Indianapolis Business Journal.

„Általánosságban véve, az IndyCar csapatok a leggyengébb szinten állnak, ahhoz képest, ahogyan valaha láttam őket” – mondta az IBJ-nek az egykori versenyző, jelenleg televíziós szakértőként tevékenykedő Derek Daly. „Becslésem szerint a csapatok háromnegyede anyagi értelemben véve instabil. Ez a mostani a legrosszabb szituáció, amit az amerikai open-wheelben évtizedek óta tapasztaltam.”

Figyelemreméltó mondatok, különösen, ha arra gondolunk, hogy nem is olyan rég történt a CART (2003) csődje, majd az újraegyesülés (2008) révén a Champ Car World Series megszűnése. 

Az IBJ kérdésére két aktív IndyCar csapattulajdonos is megerősítette Daly szavait azzal kapcsolatban, hogy a mezőny háromnegyede komoly pénzügyi nehézségekkel küzd, míg egy harmadik szerint a szériában lévő gárdák fele financiális értelemben egyenesen veszélyben van.

A csapatvezetők természetesen nevük elhallgatását kérve nyilatkoztak, ami a júliusban életbe lépett 9.3.8-as szabály révén nem meglepő, lévén világosan megtiltja az IndyCarban tevékenykedőknek, hogy negatív színben tüntessék fel a bajnokságot a közvélemény előtt. Ezen regula komoly indulatokat váltott ki nem csak a rajongók, de még a tulajdonosok körében is, ami később szarkasztikus szurkálódásokba csapott át. Józanul átgondolva azonban van némi jogosultsága ennek, különösen, ha a széria jelen helyzetét vesszük alapul. Az IndyCar véres verejtékkel küzd a támogatókért, ebből adódóan pedig nem engedheti meg magának, hogy valamelyik aktuálisan mérges tulajdonos, vagy éppen versenyző a média kereszttüzében húzza le még a keresztvizet is róla.

A tagadás azonban nem oldja meg a problémákat.

Az elmúlt alig két évben már olyan kiemelten fontos szponzorok távoztak a szériából, mint például a GoDaddy, a Hewlett-Packard, a McAfee, a National Guard és az Apex-Brasil, az így kieső pénzek miatt pedig a tehetséges, fiatal versenyzők is még könnyebben parkolópályára kerülhetnek.

Simona de Silvestro idén összesen három futamon rajtolhatott el anyagi okok miatt, míg a szintén az Andretti Autosportnál vezető Carlos Munoz csak tehetős családja bőkezűségének köszönheti, hogy ebben a szezonban is ott lehet valamennyi verseny rajtjánál.

A Chip Ganassi Racing az egyik nagycsapatnak számít hosszú idő óta, azonban még nekik is szembe kell nézniük a nehézségekkel. Utánpótlás-versenyzőjük, a 2013-as Indy Lights bajnok Sage Karam a tervezett teljes helyett csak limitált szezont futhat a #8 Dallara-Chevy-vel, amelyen a Munozhoz hasonlóan jelentős családi tőkével is megtámogatott Sebastian Saavedrával osztozik.

Az IBJ külön kiemeli még a veterán Ryan Briscoe-t, aki csak James Hinchcliffe májusi balesete következtében jutott idén lehetőséghez, ellenkező esetben viszont még az Indianapolis 500-on való indulására sem lett volna elegendő szponzori fedezete.

Visszatérve a már fentebb említett Andretti-ügyre. A szintén Michael Andretti által többségi tulajdonban lévő Andretti Sports Marketing nemrég leváltott elnöke, John Lopes – valamint a cég alelnöke, Starke Taylor – szerint az Andretti Autosport rendkívül komoly anyagi gondokkal küzd, szinte teljesen fizetésképtelen, amiből adódóan fennáll a veszélye annak, hogy nem képesek törleszteni tartozásaikat.

Michael Andretti természetesen vehemensen tagad és állítja, a keresetben foglalt állítások teljesen alaptalanok. Ezzel kapcsolatban idézett az IBJ az üzletember idén májusban adott interjújából:

„Szeretnék profitot termelni…. valamikor. Ez viszont nagyon nehéz, mi csak igyekszünk a víz felszínén maradni. A vállalati költségvetés sokkal szűkebb manapság és jóval több a versengés a sportmarketingben is. Minden egyes cég azt akarja, hogy a befektetése megtérüljön. Adatokat és elemzéseket akarnak, hogy ezzel támogassák meg a kiadásaikat. Ez hatalmas nyomást kreál.”

rb28.jpeg

 

A financiális nehézségek vezettek odáig is, hogy két kiscsapat, az Ed Carpenter Racing és a Sarah Fisher Hartman Racing az idei évtől szövetségre lépett, amelyből megszületett a CFH Racing. A problémák viszont ettől még ugyanúgy a hétköznapok részei.

„Hatalmas kihívás ez a legtöbb IndyCar csapat számára” – nyilatkozta Sarah Fisher a torontói versenyt követően, amelyen a gárda kettős győzelmet aratott. „Mindannyian a szponzorációs dollárokat üldözzük.”

Ezek alapján nem meglepő, hogy a hírek szerint a 2018-ra tervezett új autó bevezetése is kútba esett, miután a csapatok meggyőzték a szériát arról, hogy nem tudnák vállalni az ezzel járó költségeket.

A neves szakújságíró, Robin Miller az amerikai open-wheel szakág régi bútordarabjának számít, aki hosszú pályafutása során szemtanúja volt a CART megszületésének, az azt követő úgynevezett aranykornak, de látta az IRL létrejöttével történt szakadást, majd a szomorú lejtmenetet is. A 65 éves médiamunkás szerint az IndyCar jelenlegi helyzete különösen aggasztó, ha azt vesszük, hogy a széria legnagyobb csapatai is küszködnek.

„Amikor olyan srácoknak is, mint Michael Andretti és Roger Penske nehézséget okoz a szponzorszerzés, az mindent elmond.”

Az Andretti Autosport ellen beadott kereset nem kevesebbet állít, mint, hogy a csapatnak kevesebb, mint 2 millió dollár értékű, szabadon felhasználható eszköz áll rendelkezésére, ezzel szemben viszont az adóssága meghaladja a 7 millió dollárt, amihez csak hozzá jönnek további kötelezettségek, mintegy 10 millió dollár értékben. A bíróságra benyújtott dokumentumokban arról is szó esik, hogy a cég további működése érdekében 6-8 millió dollárnyi kölcsönt vett fel különböző forrásokból.

Mindezen kívül Lopesék azzal is vádolják az Andetti Autosportot, hogy azok szándékosan, hónapokig visszatartottak olyan kifizetéseket, amelyek az Andretti Sports Marketinget illették volna, hogy ezekből az összegekből a csapat dolgozóinak bérét, valamint az egyéb működési költségeket fedezzék.

Az ASM-nél szerződésben foglalt partneri megállapodás értelmében az ilyen és ehhez hasonló pénzügyi manővereket csakis a két kisebbségi tulajdonos, azaz Lopes és Taylor beleegyezésével lehet meglépni, Michael Andretti azonban valamilyen oknál fogva mégis elfelejtette tájékoztatni őket.

Andretti 100%-ban az Andretti Autosport tulajdonosa, míg az ASM-ből 60%-os részt birtokol, a maradék 40%-on pedig az imént említett két úriember osztozik fele-fele arányban.

„Sem Lopes, sem pedig Taylor nem tulajdonosai az Andretti Autosportnak, és mint ilyenek, nem férnek hozzá a csapatot érintő pénzügyi információkhoz” – zárta rövidre Andretti. „Az állításaik teljes mértékben alaptalanok.”

Az IBJ fel szerette volna venni a kapcsolatot Lopes-el és az ügyvédjével, Rob MacGillel, de nem jártak sikerrel, ahogyan Andretti jogi képviselője, Jim Voyles sem reagált a megkeresésre.

Az IndyCar közegén belül azonban nem kevesen értenek egyet abban, hogy lehet alapja – az egyébként jogászként is elismert – Lopes vádjainak. Példának okáért, nemrég maguk Andrettiék ismerték el, hogy jelentős megszorításokra és ebből adódóan elbocsátásokra kellett sort keríteniük.

„John Lopes mindig is arról volt híres, hogy ő egy egyenes és egy rendkívül jól tájékozott ember” – mondta az IBJ-nek Zak Brown, a világ egyik vezető motorsport-marketing ügynökségének, a Just Marketing Internationalnek alapító-vezérigazgatója. „Nagy tiszteletnek örvend.”

Andrettiékhez közeli források egybehangzó állítása szerint az Andretti Autosport – amely az IndyCar mellett a Formula E-ben és a Global Rallycrossban is jelen van – feje felett azt követően csaptak össze a leginkább a hullámok, hogy nem teljesítette fizetési kötelezettségét sem a James Hinchcliffe tavalyi szezonját szponzoráló United Fiber & Data, sem pedig a Kurt Busch 2014-es Indianapolis 500-át támogató Suretune. Ez nagyjából 5-7 millió dollár kiesést jelentett a csapatnak.

Az Andretti Sports Marketing promóterként jegyezte az idén először – és minden jel szerint utoljára -, a NOLA Motorsports Parkban rendezett Grand Prix of Louisianát, a verseny azonban színtiszta kudarcnak bizonyult, mind a pályán, mind pedig azon kívül. Az ASM két hónappal később beperelte az esemény tető alá hozására felállított nonprofit szervezetet, azzal vádolva őket, hogy tisztességtelenül jártak el a létesítmény felújítására, valamint a futam lebonyolítására felvett állami támogatás összegével, ami miatt mintegy 850.000 dollárral kevesebb pénz vándorolt hozzájuk.

Egy hónappal később a NOLA Motorsports válaszcsapásként szintén bírósághoz fordult, mondván törvényesen jártak el a támogatások felosztásakor, a verseny sikertelenségének oka pedig kizárólag az ASM rosszul végzett promóteri munkájában keresendő.

A pénzügyi útvesztőt csak tovább szélesítette az IndyCarban idén bevezetett aero kitek miatti költségnövekedés. Michael Andretti még az Indianapolis 500 során panaszkodott nyíltan a sajtóban arról, hogy az aerodinamikai csomag érkezésével autónként mintegy 1.7 millió dollárral nőttek a kiadásai, ráadásul mindez még népszerűség tekintetében sem térül meg, hiszen – a várakozásokkal ellentétben – nem bővült az IndyCar rajongótábora amiatt, hogy bizonyos aspektusból nézve megszűnt a széria egyenautós mivolta.

„Az Andretti mindig is élcsapatnak számított erőteljes szponzori háttérrel” – mondta Zak Brown. „Nem ismerem a legutóbbi bírósági ügy részleteit, de igyekszem azt hinni, hogy folytatni fogják és sikeresek lesznek.”

Az IndyCar anyacégének, a Hulman & Co.-nak vezérigazatója, Mark Miles töretlenül optimista a szériát tekintve, különösen, hogy a versenyek televíziós nézettsége növekedésnek indult, amit jól példáz, hogy az NBCSN kábelcsatornán a legutóbbi három-négy forduló egymást licitálta túl.

„Még nem vagyunk ott, ahol szeretnénk, de a dolgok a helyes irányba tartanak” – bólogatott az egykori ATP vezér.

A pozitív fejleménynek azonban van egy árnyoldala is, nevezetesen a konkrét számok, amely alapján még így is csak átlagosan félmillió ember választja programjául az IndyCart.

„A tévés ráták enyhe kiugrást mutattak [kb. 10%-kal nőtt 2014-hez képest], de összességében ezek a számok még mindig nagyon alacsonyak, így a növekedésnek nem sok értéke van a szponzorok szemében” – véli Daly.

A széria – néhány kiemelt fordulót kivéve, mint pl. Long Beach vagy az Indy 500 – a helyszíni nézettséget sem teheti ki az ablakba. Daly külön kiemelte a június 27-ei – és mint mára kiderült, jövőre már nem a naptár részét képező – fontanai versenyt, amelyen mindössze 4000 néző tette tiszteletét.

„Sokkoló volt”

A Schmidt Peterson Motorsports társtulajdonosa, Sam Schmidt szerint az IndyCarnak a legfelsőbb szintektől kellene a konstans fejlődésre törekednie és így segíteni a csapatokat, de a folyton változó tisztviselőkkel ez nagyon nehéz.

A széria szezon végén távozó versenyzésért felelős igazgatója, Derrick Walker két és fél évet volt pozíciójában, de az IndyCar korábbi vezére, Randy Bernard sem töltött három évet a tisztségében.

„Az elmúlt öt évben szó szerint két lépést tett előre a széria, majd hármat vissza” – foglalta össze Schmidt. „Vagy inkább kettőt előre, négyet vissza.”

 

 

 képek: IndyCar