Jimmie Johnson kis híján IndyCar versenyző lett -

Csak egy hajszálon múlt, hogy a NASCAR szupersztárja nem az amerikai open-wheelben rója a köröket.

Közismert a történet, hogy az idei év végén visszavonuló, négyszeres Cup bajnok Jeff Gordont az anyagi nehézségek terelték a stock-car versenyzés irányába, noha a nyolcvanas években még minden vágya egy CART-szerződés volt.

Arról azonban mindeddig csak nagyon kevés szó esett, hogy a jelenleg hat NASCAR királykategóriás bajnoki címmel büszkélkedő Jimmie Johnson is az IndyCarban képzelte el egykoron a jövőjét.

„Gyerekkoromban számomra az egész világ az Indianapolis 500 körül forgott, az Indianapolis Motor Speedway-en akartam versenyeztem open-wheel autóval” – nyilatkozta a múlt hétvégi Brickyard 400 sajtótájékoztatóján a Hendrick Motorsports pilótája. „Dél-Kaliforniában nőttem fel és az akkori televíziós csomag, valamint a médiaérdeklődés miatt a NASCAR egyáltalán nem volt itt népszerű, különösen igaz volt ez a 70-es és 80-as évekre, amikor elkezdtem járni a motorsport szamárlétráját.”

Johnsont tinédzserkora óta támogatta a Chevrolet, amely cég egy komplett karriertervet is felvázolt előtte.

„A Chevrolet által a kezdetekben felkínált út számomra az off-road versenyekről a Trans-Amre való áttérés, majd az Indy Lights és végül az IndyCar volt.”

A sors azonban más irányt vett.

Johnson 1998-ban kipróbálhatta magát a NASCAR másodosztályát képező Busch Series-ben [ma Xfinity], ahol 2000-2001-ben már teljes szezonos versenyzőként volt jelen a mezőnyben. Ez utóbbi évben megejthette debütálását a legmagasabb kategóriában, a Winston Cupban [ma Sprint], azonban az open-wheel szakág továbbra sem volt lesöpörve az asztalról.

Hamarosan viszont a Chevrolet választás elé állította.

„Egy nap [a Chevy képviselői] odajöttek hozzám és azt mondták, ‘Jövőre kiszállunk az IndyCarból, ha pedig te komoly jövőt akarsz a motorsportban, akkor neked is Észak-Karolinába kell költöznöd, és rájönnöd, hogyan állsz ezzel a NASCAR-dologgal’. Szóval, ezután nem tartott sokáig, hogy megvegyem a csak oda útra szóló jegyemet Charlotte-ba.”

A folytatás ismert. Johnson a 2002-es Cup szezont Hendrickék teljes szezonos pilótájaként kezdte meg, a belé vetett bizalmat pedig már első évében huszonegy top 10-es helyezéssel, ebből három győzelemmel hálálta meg, míg összetettben az ötödikként zárt. Az első bajnoki címét 2006-ban szerezte meg, majd még négyet zsinórban, az – eddigi – utolsó, szám szerint hatodik titulusát pedig 2013-ban vágta zsebre.

Bár az Indianapolis 500 nem jött össze a számára – és saját bevallása szerint már soha nem is fog – azért az Indianapolis Motor Speedway 2.5 méröldes oválján sikerült győzelmet aratnia, egészen pontosan négyszer, a 2006-os, 2008-as, 2009-es és a 2012-es Brickyard 400-ak alkalmával.

„Az IMS-en versenyezni és nyerni, még ha egy másfajta járművel is, de továbbra is nagyon sokat jelent nekem, mivel hosszú időn át, minden évben ott ültünk a kanapén az apámmal és a nagyapámmal, számomra pedig az Indy 500 volt ‘A’ verseny.”

Aki azonban abban reménykedik, hogy Alex Zanardihoz, vagy éppen Sam Hornish Jr.-hoz hasonlóan Johnsont is lázba hozza a 100. Indianapolis 500, annak csalódnia kell, a 40 éves versenyző ugyanis elmondása alapján már nem érez késztetést arra, hogy open-wheel autóval lépjen pályára az IMS-en. Még akkor sem, ha arra a centenáriumi futamon kerülne sor. Kár.

kép: NASCAR Media