Mindenki nyugodjon le és pofa alapállásba -

Az IndyCar egy olyan, vadonatúj szabályt hozott, aminek értelmében a benne szereplő személyek vagy jót mondhatnak, vagy semmit a szériáról.

Agyam eldobom, de komolyan. Elképesztő produkció a pályán, tehetséges, karizmatikus versenyzők, rivalizálás, mindennek révén szépen növekvő nézettség.

Az IndyCar erre képes olyan regulákat hozni, amelyekkel pontosan ennek a pozitív fejlődésnek szabnak gátat.

Emlékszünk rá, hogy a fontanai MAVTV 500-at követően több pilóta és csapattag élesen, a nyilvánosság előtt kritizálta az IndyCar vezetését, mondván szándékosan sodorták veszélybe a mezőny testi épségét azzal, hogy az aerodinamikai szabályok révén megteremtették a rendkívül szoros, pack versenyzés lehetőségét.

Az utóbbi évtized talán legjobb versenyének titulált MAVTV 500 után sokan azzal vádolták a szériát, hogy annak illetékesei már elfelejtették Dan Wheldon 2011-es tragédiáját és az ilyen jellegű, kerék a kerék elleni versenyzéssel ismét a potenciális öngyilkosságba küldik mezőny tagjait. A regnáló bajnok Will Power szerint ki kellett volna rúgni az ezért felelősöket, míg a 2013-as Indianapolis 500 győztese, Tony Kanaan élő sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy nem éri meg kockára tennie az életét senkinek a mezőnyben, miközben alig ötezer néző tartózkodik a lelátókon.

A nem csak az amerikai, de a globális médiát is bejáró, komoly fajsúlyú szavak természetesen nem nyűgözték le az IndyCar tisztviselőit. A széria anyagcégének, a Hulman & Co.-nak vezérigazgatója, Mark Miles a szóban forgó futam után pár nappal rendezett telekonferenciáján ki is hangsúlyozta, hogy az ehhez hasonló kirohanások nem tesznek jót a sportnak, ezért a jövőben szankcionálni fogják a károsnak ítélt, verbális megmozdulásokat.

Persze naivság feltételezni, hogy ebben csak a Fontana utáni támadások játszottak közre.

Az IndyCart az utóbbi időszakban egymást érték a belülről jött kritikák. Az egyik legnagyobb vitát generáló probléma forrása az öthónapos versenynaptárban keresendő, amelynek révén több csapattulajdonos is arról panaszkodott a sajtóban, hogy képtelenek új szponzorokat találni, sőt, a már meglévők megtartása is napról-napra nehezebb feladatnak bizonyul.

A nyúlfarknyi szezon nem csak a támogatókat tekintve negatív hatású, de a szériában tevékenykedők munkáját is megnehezíti, miután jóformán egy pillanatnyi szabadidejük sincs, a feszített tempó miatt pedig máris több szerelő és mérnök adta be a felmondását, az érintettek nemtetszéséről szóló cikkek pedig szintén cunamiként söpörtek végig az IndyCarról tudósító médiában.

Mindehhez még pluszban hozzájönnek az aero kitek körüli kavarások, a Honda színfalak mögött fenyegetőzései és ultimátumai, valamint az egyéb, ezeknél sokkal durvábbnak is ható pletykák, amelyek részletezésétől most inkább eltekintenék.

A sorozatos kritikák persze erőtejes homlokráncolásra késztették a vezetőséget, és mostanra meg is született az új regula, aminek köszönhetően az IndyCarban lévő embereknek innentől kuss a neve. Sőt, még az újságíróknak és riportereknek is meg kell válogatniuk kitől, mit kérdeznek és milyen információkat osztanak meg.

9.3.8: Kártékony magatartásra vonatkozó szabály kimondja:

A résztvevőknek tisztelettudó, professzionális, tisztességes és udvarias magatartást kell tanúsítania.

Ennek értelmében nem tehetnek olyan nyilatkozatot, vagy gyakorolhatnak olyan viselkedési formát, amely:

a., Fenyegeti, vagy rossz színben tünteti fel a széria bármely tisztviselőjét, versenytársát, vagy az IndyCart, mint márkanevet;

b., Megkérdőjelezi a szabályok, azok alkalmazásának, kialakításának vagy értelmezésének legitimitálását, integritását;

c., Rossz hírét kelti az IndyCar sorozat versenynaptárának, vagy eseményeinek;

d., Fenyegető, vagy rágalmazó kijelentést tesz az IndyCar bármely üzleti kapcsolatára nézve, beleértve a szponzorokat és a televíziós közvetítéseket;

e., Bármilyen, egyéb módon fenyegeti a sportág, az IndyCar, mint szervezet és az IndyCar, mint versenysorozat integritását, hírnevét, vagy az irántuk való közbizalmat.

Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy ezen pontok megszegése adott esetben milyen büntetést von maga után, mindenesetre Miles úgy fogalmazott, hogy nem fognak drákói szigort alkalmazni és ez a regula nem egyenlő egy szájkosártörvénnyel. Bár már az önmagában probléma, hogy ilyen pontokat kellett szabályba iktatni. Azzal egyetértek, hogy nem szabad hagyni olyan vélemények széles nyilvánosságra kerülését, mint amilyeneket Fontana után is hallottunk, mert azok valóban degenerálóan hatnak a sportra, de mindennek megvan a határa.

Ami pedig ebben a szabályban a legjobban felkeltette figyelmemet, az az, hogy olybá’ tűnik, még a pilóták sem nézhetnek csúnyán egymásra.

Ne menjünk messzebb, csak nézzük meg a legutóbbi iowai versenyt, amely körül a legnagyobb hírverést a Chip Ganassi Racing újonca, azaz Sage Karam szolgáltatta, aki agresszív vezetési stílusával újfent felidegelte pár kollégáját.

Ed Carpentert ráadásul sikerült olyannyira magára haragítania, hogy az fogta magát és a leintés után személyesen ment oda megmondani a véleményét húszéves ellenfelének, aki azonban nem vette fel a kesztyűt, mi több, lenyilatkozta, hogy legközelebb sem kíván változtatni a stílusán. Miles elmondása szerint az ilyen jelenetekért nem járna büntetés ezután sem, mivel „a vitáknak, a feszültségnek és a drámának megvan a helye a motorsportban”, az azonban nincs egyértelműsítve, hogy hol húzzák meg azt a bizonyos határt, meddig lehet elmenni.

A versenyről szóló posztban azt mondtam, hogy Karam egyenlő a színtiszta arannyal az IndyCar számára, akire simán fel lehetne építeni egy brutális marketingkampányt, mint ügyeletes rosszfiú. Pimasz, agresszív, tehetséges, aki nem fél senkitől és semmitől. Ő lehetne az új Paul Tracy, vagy az IndyCar saját bejáratú Kyle Busch-a, akit a nézők imádnának utálni. Azt hihetnénk azonban, hogy a 9.3.8-as szabály ennek – és az ehhez hasonló, potenciális sikermágneseknek – alapjában véve ás majd alá, hiszen úgy fest, nem lehet csúnyát mondani még a kockás zászló után, adrenalingőzös fejjel sem, nem olvashat be senki a másiknak, nem történhetnek meg szaftos, verbális adok-kapok csaták, amelyek egyébként a média – ezzel együtt a sorozat – szempontjából egyenlőek lennének az égi mannával.

Óriási tévedés. Az új szabály ugyanis nem a versenyzők egymás közötti viselkedésére irányul, sokkal inkább egy jelzés arra, hogy lehetőleg senki ne merjen egy árva rossz szót sem szólni az IndyCarra. Sage-ből tehát simán lehet még „official bad boy”, legalábbis addig, amíg tudja, hol a helye és azt mond, úgy cselekszik, ahogyan a vezető tisztviselők szeretnék.

Be lehet állítani mindenkit – a csapatoktól és versenyzőktől kezdve a gyártókon keresztül a médiamunkásokig – bólogatójánosnak a széria fejesei mögé, csak éppen kíváncsi vagyok, ezzel mit tudnának eladni – mert önmagukat, mint terméket biztosan nem. És mintha nem is akarnák; lazán bejelenthették volna ezt a szabályt 2016-ra (ha már annyira akarják), de nem, most kellett megint fejjel menni a falnak, amikor elindult valami a jó irányba, legalábbis érdeklődés terén mindenképp.

Azzal a fennálló problémák nem oldódnak meg, ha megtiltjuk, hogy beszéljenek azokról, ahogyan az olykor az idiotizmust súroló döntések sem válnak egyből megkérdőjelezhetetlenné. Sőt.

A RACER megkérdezett egy csapattulajdonost arról, hogy mi a véleménye a 9.8.3-as szabályról, aki azonban – naná, hogy névtelenséget kérve – csak annyit válaszolt: „No comment”.

Indy Rivals? Ugyanmár……..