IndyFest – A gigasajt kihívás



Harminc évvel ezelőtt valami ilyesmi címmel adták volna ki VHS-en a legutóbbi IndyCar futam inspirálta filmet.

A széria milwaukeei fordulója ugyanis olyan volt, mint azok a nyolcvanas évekbeli tinifilmek, amelyekben egy, nem éppen a bálkirályokra jellemző népszerűséggel bíró tagokból álló csapatnak mindenképpen meg kell nyernie egy nagy versenyt, ha meg akarják menteni a sulit/közösségi házat/klubot stb.

Az elmúlt vasárnap ezen csapat szerepében az IndyCart láthattuk, amelynek egy épkézláb létszámú közönséget kellett a Milwaukee Mile lelátóira csábítania, a tét pedig a több, mint százéves múltra visszatekintő pálya további sorsa volt a széria versenynaptárában.

A legendás, egymérföldes ovál egy év szünet után, 2011-ben tért vissza az IndyCar menetrendjébe, a helyszíni nézőszám azonban több, mint kifogásolhatónak bizonyult, így egyre nagyobb súlyba kerültek azok a hírek, miszerint 2016-ban – ha csak valami csoda nem történik – ismét búcsúzni kell tőle.

A széria közössége igyekezett is csodát tenni: a csapatok képviselői és a versenyzők egyaránt folyamatosan arra biztatták a rajongókat, hogy ha csak egyetlen futamra utaznának ki idén, akkor az mindenképpen Milwaukee legyen, mert most szó szerint a fennmaradás volt a tét. A szponzorok és a pálya ingyenjegyeket osztott szét érdekeltségi köreikben, emellett pedig számos nyereményjáték és kedvezmény keretében is hozzá lehetett jutni a belépőkhöz.

Az utóbbi időben több olyan hír is napvilágot látott, amelyek szerint a Milwaukee Mile kikerülése a naptárból ágyazhat meg a rajongók nagy kedvencének számító Road America visszatéréséhez. Számos vélemény szerint azonban az egyik mégsem zárná ki a másikat, és megfelelő érdeklődés mellett akár két IndyCar futamot is elbírna Wisconsin.

A hangsúly pedig a ‘megfelelő érdeklődésen’ van.

A poszt írásának pillanatában még nem állt rendelkezésre pontos információ arról, hogy végül hányan jelentek meg a lelátókon, de a televízión keresztül nézve elég biztatóan festett a látvány. A becslések szerint mindenesetre, számszerűsítve 12.000-16.000 fő között mozgott a nézőszám.

00000000000000007.jpeg

A 250 körös ABC Supply Wisconsin 250 névre keresztelt verseny nem tartogatott eget rengető izgalmakat, összességében véve mégis nagyon jó szórakozást nyújtott.

A Mátrix című alapmű óta tudjuk, hogy a déja vu hibát jelez a programban, a múlt vasárnapi IndyCar futam után azonban talán még a Champ Car érát mereven elutasító nézők is pozitív előjelet biggyesztettek a “mintha már láttam volna ezt” érzetű gondolataik mögé.

A Milwaukee Mile legjobbjának járó (lévén Wisonsinban járunk, úgyhogy nem meglepően) sajtot formázó trófeáját Sebastien Bourdais emelhette a magasba a dobogó tetején, méghozzá totálisan megérdemelten – én személy szerint utoljára még a CCWS-ben láttam ennyire magabiztosan, hibátlanul vezetni. A KVSH Racing pilótája remek stratégiájának is köszönhetően, nagyjából a verseny felénél kezdett igazán dominálni, elképesztő tempója révén pedig hamarosan a komplett mezőnyt lekörözte. 

A 36 éves versenyző szinte biztosnak tűnő győzelme csak a 222. körben ingott meg, amikor is az Andretti Autosportos Justin Wilson Dallara-Hondája műszaki hiba miatt leállt a pálya 1-es kanyarjában, ami természetesen a sárga zászló belengetését vonta maga után. Bourdais tíz körrel korábban ejtette meg utolsó kiállását, így a pályán tudott maradni, miközben a mezőny túlnyomó többsége a pit felé vette az irányt.

A restartot követően – dacára annak, hogy az üldözők új abroncsokon loholtak utána – Bourdais gond nélkül megtartotta a vezetést egészen a kockás zászlóig, megszerezve ezzel idei második, összességében véve pedig pályafutása 34. IndyCar győzelmét, ami egyben ötödik, oválon aratott sikere is volt. Érdekesség, hogy a francia ezt megelőzően utoljára még 2006-ban tudott nyerni jobbkanyarokat nem tartalmazó pályán, méghozzá pontosan Milwaukee-ban.

“2006-ban nyertem itt és akkor ezer ember volt a lelátókon” – mondta a verseny utáni sajtótájékoztatón Bourdais. “Jó dolog látni ennek a helynek az újjászületését, a paddockban uralkodó lelkesedést és a közönséget. Úgy gondolom, az Andretti Promotions remek munkát végzett. Ez az az ovál, amelyet senki nem kedvel, kivéve az IndyCart. Nekünk, más szériákkal ellentétben, nincs szükségünk nagy dőlésszögű pályákra ahhoz, hogy a versenyeket izgalmassá tegyük.”

A második helyen a büntetése miatt a 24. helyről rajtolt Helio Castroneves ért célba a Team Penske színeiben, míg a legjobb hondás ismét Graham Rahal lett az RLL Racing autójával.

Castroneves autója a kvalifikáció előtt elmulasztott időben megjelenni a kijelölt helyen, a szabályok értelmében pedig ez a hiba a mezőny végéről való indulást vonja maga után. Ebből adódóan a brazil nem is gördült pályára az időmérő során.

“A határokat feszegettem” – foglalta össze a futamát Helio. “Tudtam, hogy a Hitachi autó nagyon jó, de a 11-es [Bourdais] rendkívül gyors volt. A srácok pokoli jó munkát végeztek. Volt egy kis gikszerünk a kvalifikációval, de soha nem veszítettük el a reményt. A versenyre összpontosítottunk. Büszke vagyok és megtisztelve érzem magam, amiért ennek a csapatnak a része lehetek.”

A pole-ból rajtolt, a verseny során összesen 109 kört vezető Josef Newgarden végül a negyedikként látta meg a kockás zászlót a CFH Racing #67 Dallara-Chevy-jével, míg ötödikként a bajnokságot az első futam óta vezető, Team Penske-s Juan Pablo Montoya zárt.

A Schmidt Peterson Motorsports 5-ös számú autóját terelgető Ryan Briscoe a kvalifikáción a második helyet szerezte meg, és úgy tűnt, hogy akár a végső győzelemre is esélyes lehet, azonban végül – akárcsak két hete Fontanában – ismét nem tudta egyben bevinni a célba munkaeszközét.

A 34 éves sydney-i születésű pilóta kálváriája már korábban, a pitben megkezdődött. Első kiállása során rengeteg időt vesztett, miután a sűrített levegőt fújó pisztoly megadta magát, mire pedig végre visszatérhetett a pályára, már csak a 19. pozícióban találta magát.

A fiaskó miatt a csapatnak gyorsan változtatnia kellett a stratégián.

A futam első sárga zászlós szakaszára a 114. körben került sor, amikor az SPM James Jakes által vezetett #7 Dallarában látványos füstfelhő közepette megadta magát a Honda motor.

Az ismételt rajt tizenöt körrel később következett, de nem sokkal ismét jöhetett vissza a biztonsági autó, miután Briscoe – aki a sárga alatt végig kint maradt a pályán – elvesztette uralmát járműve felett és a Team Penske #1 számú gépével éppen érkező Will Power már nem tudta elkerülni. Az ütközés folytán a mezőny mindkét ausztrálja a falban végezte, de szerencsére karcolás nélkül megúszták a kalandot.

“[A restart] után, amikor Tony Kanaan megérkezett belső ívről, és mindenki egy kupacban volt úgy éreztem, mintha egy vákuum-alagútban lettem volna” – magyarázta Briscoe. “Kiábrándító ez, mivel képesek voltunk visszavenni a körünket, a stratégiánk révén feljöttünk az ötödik helyig és szerintem a győzelemért is harcolhattunk volna”

A legnagyobb vesztese a balesetnek azonban a végül a 22.-ként rangsorolt Power lett, aki ennek köszönhetően a másodikról az ötödik helyre esett vissza összetettben.

A Milwaukee Mile-on – amely az új aero kit éra első rövid oválja is volt – hat versenyző között összesen kilenc alkalommal változott az élen álló személye, amelyek javarészt a kiállások során történtek meg. Ahogyan várható volt, a futam nem produkált túl sok előzést, akadnak azonban olyanok, akik még így is le voltak nyűgözve.

“Jóval több előzés volt, mint amennyire számítottam” – mondta Graham Rahal. “Úgy érzem, nehezebb az autókat vezetni forgalomban. Amikor Helio és Bourdais egymás mellett haladtak, majd szétváltak, nagyon nehéz volt követnem őket.”

Mint fentebb már szóba került, a helyszíni nézettség ránézésre elfogadhatónak tűnt, és több illetékes személy – beleértve a promóteri tisztséget ellátó Andretti Sports Marketing igazgatóját, Kevin Healy-t – úgy vélte, elegendő lehet ahhoz, hogy a létesítmény jövőre is az IndyCar naptárának részét képezze.

Érdekes, hogy Michael Andretti viszont már jóval kritikusabb hangnemet ütöttek meg.

“Rendben van, de nem éppen nagyszerű. Ki kell értékelnünk és azután döntést hozni.”

A futamhétvégét megelőzően napokon keresztül az időjárási előrejelzésekkel riogatták a szériát, amelyek még szerdán is arról szóltak, hogy vasárnap – amikor a verseny mellett a kvalifikációt is rendezték – végig esőre lehet számítani. Ennek kapcsán számos rajongó számolt be arról különböző fórumokon, valamint Twitteren és Redditen, hogy inkább nem autóznak több órát a pályára, ha fennáll a veszélye annak, hogy a fenyegető viharok miatt akár az egész nap programja dugába dőlhet.

Az eső végül nem jött, azt pedig már soha nem tudjuk meg, hogy kedvező meteorológiai jóslatok mellett miként alakult volna a nézőszám.

“Nincs kifogás, ugye?” – tette fel a kérdést Andretti a MotorSportsTalknak. “Nem tudom, hogy a rajongók miért nem jönnek ki. Nem hiszem, hogy a városnak volt olyan pontja is, ahol nem tudtak a versenyről. Tényleg nem tudom.”

A televíziós nézettség azonban szépen menetel felfelé. Nyilván a fontanai verseny körüli hajcihő is beleszámított, de az ABC Supply Wisconsin 250 0.42-es rátát ért el az NBCSN-en, szemben a 2014-es 0.24-gyel.

Ez azt is jelenti, hogy az idei milwaukeei futam lett a csatorna eddigi legnézettebb IndyCar futama a Versus-korszak vége, vagyis 2012 óta. 

Ezek az adatok természetesen nem véglegesek, csak overnight számok, vagyis a közvetítés napján elért nézettséget szemléltetik (élő adás + csúsztatott élő adás).

A statisztikák szempontjából kiemelt rátának a hét napot felölelő időszak tekinthető, amelybe az ismétlések mellett a digitális megtekintések is beleszámítanak, szóval erre még külön érdemes lesz várni.

 

00000000000000008.jpeg

 

 

 képek: IndyCar

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy