Carpenter: A sport nem növekedhet, ha belülről rombolják szét


Az IndyCar fontanai versenye régen látott izgalmakat hozott, rekordszámú előzéssel, végeredményként pedig az utóbbi négy év legjobb, kábeltévés nézettségével.

 

Mégis, kevés olyan futamot produkált a széria az utóbbi években, amely csak megközelítőleg annyi vitát generált, mint az ötszáz mérföldes MAVTV 500.

Eleve, már a verseny képe is megosztja a rajongókat és pilótákat egyaránt. Egyesek szerint klasszikus pack futam volt, míg mások úgy vélik, ez maximum csak a rajt és a restartok után volt elmondható, hiszen az autók végül kellőképpen szét tudtak szóródni és több vonal állt a rendelkezésükre a manővereik végrehajtásához.



Veszélyesebb volt, mint az elmúlt években megszokott oválversenyek? Megint csak záporoznak a pro, valamint kontra érvek, és ember legyen a talpán, aki bevállalná a döntőbíró szerepét. Akadnak versenyzők és szurkolók szép számmal, akik kötik az ebet a karóhoz, hogy egy potenciális, huszonhárom szereplős öngyilkossági kísérlet zajlott az Auto Club Speedway-en három órán át, megint mások viszont úgy vélik, semmivel sem volt neccesebb a szituáció annál, mint ami akár pár héttel korábban, a meglehetősen unalmassá vált texasi fordulón várt rájuk.

Utóbbiak közé tartozik a CFH Racing társtulajdonosa, a tavalyi év óta kizárólag oválfutamokon induló Ed Carpenter is. Az amerikai már a leintést követően élesen kritizálta azon kollégáit, akik a nyilvánosság előtt emelték fel a szavukat a – vélt, vagy valós – pack versenyzés ellen, amibe – szerintük – akaratuk ellenére lettek Fontanában belekényszerítve.

A Team Penske háromnegyede – Juan Pablo Montoya, Will Power és Simon Pagenaud – már a kvalifikáció után egyenesen a versenyigazgatósághoz rohant, hogy az aerodinamikai beállítások módosítását követeljék egy potenciális pack futam elkerülése végett. Az IndyCar versenyzésért felelős igazgatója, Derrick Walker később elmondta, hogy akár hajlottak is volna a változtatásokra, ha kellő számú pilóta kérte volna ezt, azonban a fenti úriembereken kívül akkor szinte mindenki hallgatott, mint a sír.

cd.jpg

A verseny után aztán elszabadult a pokol: Power úgy nyilatkozott, hogy ha így folytatódik, akkor valaki az életével fog fizetni, példaként pedig Dan Wheldon 2011-es tragédiáját hozta fel.



A Chip Ganassi Racinges Tony Kanaan-nel is nagyot fordult a világ Fontanában. A brazil még az indianapolisi edzésbalesetek után azt mondta, hogy ha egy versenyző nem tud megbirkózni a pályán ráleselkedő rizikóval, akkor szálljon ki az autóból, a MAVTV 500 után viszont már ő is a veszélyességi faktorra panaszkodott. Kanaan-nek ráadásul azzal is sikerült kicsapnia a biztosítékot, hogy kijelentette, nem éri meg kockára tenniük az életüket mindössze ötezer néző előtt. Ha százezren ülnének a lelátókon, akkor már másabb lenne szerinte a leányzó fekvése, egy maroknyi ember miatt azonban – az ő szavaival élve – egyenesen hülyeség.

“A sport soha nem lesz képes a növekedésre, ha belülről rombolják szét” – nyilatkozta a WTHR-nek Ed Carpenter. “Nem azt mondom, hogy ne lehetne ezeknek a srácoknak véleményük a verseny után. Mindannyiunknak jogunk van a véleménynyilvánításhoz, a lényeges dolog azonban az, hogy miként tálalod annak üzenetét. Nem muszáj rögtön a rajongók előtt kifakadnod. Valaki azt írta nekem Twitteren, hogy ‘Három órát szántam arra, hogy megnézzem a versenyt, minden percét élveztem, de utána rossz volt hallgatni, hogy a versenyzők mennyire utálták azt, amit én imádtam’. Ez összezavarja a rajongókat.”

Carpenter úgy véli, ha ez a tendencia folytatódik, annak a széria látja a kárát.

“Mindenkinek megvan a maga álláspontja Vegas óta. Az emberek azt mondják nekem, hogy tiszteletlen vagyok Dan halálának irányába, azzal, hogy azt mondtam, amit. Nevetséges. Dan a valaha volt egyik legkiválóbb nagykövete volt a sportnak és ő soha nem tett volna becsmérlő kijelentéseket egy versenyről sem. Számomra ezért inkább az a tiszteletlenség, amit egyes pilóták most megengednek maguknak. Ahogyan mondtam, mindennek és mindenkinek megvan a saját véleménye, mindegy, hogy az IndyCarról, az NFL-ről, vagy az NBA-ről van szó, ami zavar, az a mód, ahogyan ezt kezelik. Olyan reakciókkal, mint amilyeneket Fontana után hallottunk, más sportágakban nem találkozol, azért, mert ott egyszerűen nem tolerálják. Ez az, ami feldühít. Én imádom az IndyCart, mindig itt akartam lenni. Elkötelezett vagyok iránta, mindegy, hogy pack-ről van szó, vagy a másik végletről. Részese lehetsz a problémák megoldásának, vagy nem. Túl sok negativitás és széthúzás van a mi sportunkon belül ahhoz, hogy visszatérhessünk oda, ahol mindannyian szeretnénk lenni.”

Kétségkívül nagyon sok igazságtartalom van Carpenter szavaiban, azonban a minél tisztább kép érdekében arról is szót kell ejteni, hogy mi van abban az esetben, ha az IndyCar pilótái tényleg azért fakadnak ki a nagyközönség előtt, mert problémáik, sérelmeik az illetékeseknél süket fülekre találnak? Márpedig Dario Franchitti szerint ez pontosan így van:

 

Nagyon vékony a határvonal az izgalmas és az őrült méretekbe hajló versenyek között, Carpenter azonban – aki idei három oválfutamából kettőn, beleértve Fontanát is, baleset miatt esett ki – nem ért egyet azzal, hogy különbséget kell tenni a pályákon fennálló körülmények között.

“Az én mentalitásom szerint, amit mi csinálunk, az veszélyes. És emiatt vagyok részben frusztrált. Bármikor, ha beülök az autóba, tudom, hogy akár az lehet életem utolsó napja. Soha, semmire nincs garancia itt. Ez bosszant, mivel néhány pilóta azt hiszi, hogy az egyetlen mód arra, hogy megsérülj az a pack versenyzés. Ez az én szememben nevetséges. Dario (Franchitti) karrierje egy utcai pályán ért véget, nem pack futamon. Dan (Wheldon) pack versenyen halt meg. Számos más versenyző roadon. Tony Renna úgy szenvedett halálos balesetet a Speedway-en (IMS), hogy rajta kívül nem is volt más autó a pályán. A mi munkánk veszélyes, ami pedig engem illet, ez rendben van. Ez az, amit akarok csinálni. Ugyanígy tekintek erre, mint Austin Collie-ra. Az emberek azt mondják, ő egy őrült és nem lenne szabad futballoznia, de ő ismeri a kockázatokat én pedig tisztelem azért, hogy próbálkozik. Mindenki meghoz egy döntést, ez pedig az övé volt. Ugyanígy megemelem a kalapom az olyan srácok előtt is, mint Jake Locker, aki kimondta, ami elég, az elég, nem akarja tovább kockáztatni a saját egészségét és a jövőjét a futballpályán. Az ő döntése és tiszteletet érdemel. Az frusztrál engem, hogy a srácok az IndyCarban viszont azt akarják, garantálják számukra, hogy minden rendben lesz, holott ez nonszensz.”

 

 

képek: IndyCar



Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy