Carlos Munozt egy hajszál választotta el a visszavonulástól

Az Andretti Autosport versenyzője exkluzív interjút adott a USA Today-nek.

A 23 éves kolumbiai detroiti győzelme után egy igazán prominens személy gratulációját fogadhatta, holott nem is olyan régen még azon gondolkodott, hogy végleg szögre akasztja sisakját.

 

 

 

USA Today: Hogyan értékelnéd a szezonod?

Carlos Munoz: Eredmények tekintetében jó és rossz egyszerre. A szezon elején elég sokat szenvedtünk a Honda csomaggal. Annak ellenére viszont, hogy igen lassúak vagyunk a Chevy-khez képest, voltak már elég jó eredményeink, mint Barber (6. hely), néhány versennyel ezelőtt, Detroitban pedig megszereztem az első győzelmemet is. A legutóbbi futamon a negyedikként haladtam, egészen addig, amíg a motor meg nem adta magát. Az egyik legjobb hondás voltam eddig az évben és a csapattársaimhoz képest is igazán jól szerepeltem. Összességében jó a szezon, de többet vártunk. Arra számítottunk, hogy a bajnoki címért harcolhatunk, de a csomagunk ezt nem teszi lehetővé.

 

UT: A mostani helyzet frusztráló?

CM: Már nem. Tudod, hogy mi az, amid van és ennél többet nem tehetsz. Versenyzőként és csapatként ebből kell megpróbálni kihozni a legtöbbet. Az egy tanulási folyamat, amikor egy lassú autóban próbálsz száz százalékot hozni. Ha a legjobb autó áll rendelkezésedre, és ezzel nyújtod a maximumot, akkor még gyorsabb leszel, mint a többiek. Valamikor a tiéd lehet a legjobb autó és akkor tudnod kell, miként érd el azt a bizonyos száz százalékot.

   

UT: Említetted a detroiti nagy sikeredet, ami [IndyCar] karriered első győzelme volt. A stratégia nyilvánvalóan nagy szerepet játszott ebben, de attól még a győzelem az győzelem, ugye?

CM: Igen, a stratégiánk nagyon jó volt, de nem a szerencséről szólt, hanem a csapatról és a versenyzőről. A terv az volt, hogy maradjak kint slickeken, amikor a pálya már kezdett vizes lenni. Persze nagyon nehéz volt így vezetni, különösen az első két szektorban, de összességében megvan az első győzelmünk. Természetesen úgy akartam megnyerni az első futamom, hogy minden kört teljesítettem, de ahogyan Michael [Andretti] is mondta ‘a győzelem az győzelem”. Ez még csak a második szezonom az IndyCarban és megvan az első futamgyőzelmem 23 évesen. Ez jó.

 

UT: A kolumbiai elnök Twitteren gratulált neked, igaz?

CM: Igen. Évekkel ezelőtt, amikor Juan Pablo (Montoya) megnyerte az első 500-át (2000) a motorsport igazán nagy dolognak számított Kolumbiában. Aztán átment a Forma-1-be és egyenesen hatalmassá vált a sportág nálunk. Most, hogy az IndyCarban olyan sok kolumbiai van, különösen Juan Pablo, akinek ráadásul ennyire jól megy, ismét egyre inkább növekedésnek indult. Az a tweet, amelyet az elnök küldött nekem, terendtémává vált Kolumbiában. Ez jót tesz nekem és jó tesz az IndyCarnak, nem csak az Egyesült Államokban, de más országokban is.

 

UT: Szóval a motorsport nagy dolognak számít Kolumbiában, de azért talán mégsem akkora, mint a Copa America?

CM: Emlékszem, hogy az IndyCar nálunk milyen hatalmas volt. Természetesen, sokat esett a népszerűsége a szakadás révén, de azt hiszem, visszatérünk, lépésről-lépésre haladva. Nagyszerű termékünk van a versenyek terén, szerintem a legjobb valamennyi, más szériát figyelembe véve. Százszor jobb, mint az F1, százszor jobb, mint a DTM, és sokkal jobb az endurance-nál is. Az emberek egyre inkább figyelmet fordítanak arra, hogy lássanak bennünket. Azt hiszem, az Indy 500 idei nézettsége magasabb volt a NASCAR-énál, ami jó, pozitív lépés, ugye? 


cm46.jpegUT: Road pályákon szerezted meg az alapokat. Szereted az oválversenyzést?

CM: Igen, szeretem. Csak négy éve versenyzem itt, az első oválom az Indy Lights-ban volt, mivel szinte a teljes addigi karrierem során Európában vezettem, és ott semmilyen tapasztalatot nem szerzünk ilyen pályákon. Egyáltalán nincsenek oválfutamok. Még Európában azt mondtam volna, hogy igen, oválon versenyezni annyit tesz, hogy végig gyorsan mész és ehhez csak egy jó autó kell, ennyi. Mikor viszont idejöttem Amerikába, láttam, hogy mennyire nehezek valójában az oválok. Még a road és utcai pályáknál is nehezebbek. Egy pici hiba közel a falhoz….. Még mindig sokat kell tanulnom és versenyképesebbé válnom az olyan rövid oválokon, min Milwaukee, vagy Iowa. Speedwayeken viszont elég jó vagyok, az első Indy 500-omon a második lettem. Szóval, igazán élvezem az oválversenyzést.

 

UT: Relatíve fiatalon kezdtél gokartozni?

CM: Igen, nyolcéves voltam.

  

UT: Kolumbiában nőttél fel, de főként Spanyolországban versenyeztél.

CM: Kolumbiában kezdtem, kilenc, vagy tíz lehettem, amikor bajnokságban indultam, majd Amerikába jöttem. Amikor 12 voltam, Európába költöztem. Spanyolországban éltem, de egész Európában versenyeztem, különösen Olaszországban, mivel az a gokartozás mekkája.

 

UT: Nem volt furcsa ilyen fiatalon a tengerentúlra költözni? Veled volt a családod?

CM: Nagyon nehéz volt nekem, és a családom számára is. Amikor 12 voltam, apu azt mondta, ‘Tudod, engem a vállalkozásaim és minden ideköt Kolumbiába, nem hagyhatom hátra az egészet, hogy veled menjek. Te hivatásos autóversenyző akarsz lenni, ezért el kell hagyod Kolumbiát Európáért. Ez a te választásod.’ Én igent mondtam. Szerencsés voltam, mivel a családom mindenben támogatott, anyagi értelemben is. Nagyon sokat meglátogattam őket és ők is eljöttek hozzám. Igazán rendes családnál voltam Spanyolországban is, versenyezhettem velük, csapatuk volt …. Kemény helyzet, de áldozatokat kell hoznod, ha nagy magaslatokba akarsz eljutni.

 

UT: 2012-ben érkeztél meg az Indy Lights-ba, ez volt számodra a helyes döntés?

CM: Az egyik legjobb döntés volt, amit valaha hoztam. 2011-ben a Formula 3-ban verenyeztem és ez az év eredmények tekintetében nagyon rosszul alakult. A csapat, amelynél voltam nem igazán volt versenyképes. A szezon nagyon kiábrándító volt; nekem és a családomnak egyaránt. Átfutott az agyamon, hogy abbahagyom a versenyzést és normális életet élek, egyetemre megyek, ilyesmi. Az év végén azt mondtam, oké, adjunk még egy esélyt az Államoknak. Tudtam, hogy képes vagyok rá, ráadásul ez mindenki számára megfelelő lépés volt és hittek bennem. Aztán idejöttem, ami jó választásnak bizonyult, én pedig nagyon boldog vagyok. Amikor az emberek azt kérdezik, vissza akarok-e menni Európába, azt mondom, nem, mert szeretek itt lenni.

 

UT: Milyen közel álltál a visszavonuláshoz?

CM: A 2011-es szezon után döntés előtt álltam: abbahagyom, vagy adok egy utolsó, igazi esélyt az amerikai versenyzésnek. 2012-ben igazán jól teljesítettem, két futamot nyertem és folyamatosan jól szerepeltem. A következő évben a bajnokságért harcoltam az Indy Lights-ban és második lettem az 500-on. Mindennek köszönhető, hogy megkaptam a lehetőséget arra, hogy IndyCar versenyzővé váljak.

 

 

képek: IndyCar

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy