Nincs nyertese a rövid versenynaptárnak -

Húsvét óta az előttünk álló hétvége lesz az első, amikor az IndyCar mezőnyének semmilyen formában nem kell pályára lépnie.

Az elmúlt tíz hétvége során összesen kilenc versenyre került sor – ebből a detroiti duplaforduló során két, teljes értékű futamot teljesítettek két nap alatt -, amihez még hozzájön az Indianapolis 500 már önmagában véve rendkívül húzós felkészülési időszaka, beleértve a kritikus fontosságú tesztnapokat.

Mindennek legfőbb oka a sokat kritizált, alig öt hónapos, a végletekig összesűrített naptárban keresendő.

Az ötlet, miszerint a nézettség növelésének érdekében az IndyCar szezonját az NFL startja előtt be kell fejezni, még egy 2012-ben felfogadott tanácsadó testület, a Boston Consulting Group tanulmányán alapul. Az eredeti tervek szerint a nyár végén befejeződő szezon nem vonta volna maga után egyenesen arányosan az idény hosszának csökkenését, mivel az amerikai szezonkezdést megelőzte volna egy nemzetközi turné is, külföldi pályákon. Nos, ebből olyannyira nem lett semmi, hogy még a hivatalos évadnyitónak szánt brazil forduló is törlésre került, az egyetlen USA-n kívüli helyszínnek pedig jelenleg csak Kanada számít. A torontói, múlt hétvégi verseny kapcsán a helyi illetékesek bejelentették ugyan, hogy jövőre is benne lennének az IndyCar menetrendjében, méghozzá a korábban megszokott, júliusi időpontban (az idei a Pan American Games miatt tolódott korábbi dátumra), azonban a képet némiképp árnyalja, hogy nézettség tekintetében ez a forduló érte el az eddigi legalacsonyabb televíziós rátát a szezonban.

A rövid idényről pedig már tavaly kiderült, hogy több kárt okoz, mint hasznot.

Az NFL előli kitérés egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amit jól példáz, hogy a korábbi években több, szeptember-októberben, tehát az amerikai focival párhuzamosan rendezett verseny magasabb nézettséget hozott, mint a nyári nagy menekülés alatti fordulók tavaly.

Azt pedig már tényleg csak halkan tesszük hozzá, hogy a 2014-es év volt az első, amikor az USA-ban nem kimondottan népszerűnek számító Forma-1 is leverte nézettségben az IndyCart.

Az öthónapos szezon a széria gárdái számára csak még inkább megnehezíti a létezésüket jelentő szponzorok felhajtását. Számos csapatvezető panaszkodott nyilvánosan is arról, hogy a kurta naptár bevezetése óta már többször előfordult, hogy potenciális, érdeklődést mutató támogatók fújtak visszavonulót, amint tudomást szereztek a szezon struktúrájáról.

Egyszerűen nem éri meg nekik, hogy egy teljes idénynek megfelelő összegért cserébe fél évig se legyenek az általuk pénzelt autók a körforgásban.

„Egész éven keresztül dolgozunk, promótáljuk magunkat, miközben az IndyCar jelenleg csak hat hónapnyi platformot ad nekünk minderre, és nincs megfelelő válaszom, amikor az emberek erre rákérdeznek” – nyilatkozta még januárban a Schmidt Peterson Motorsorts társtulajdonosa, Sam Schmidt. „Ha azt mondom „nézd, mi csak nem akarunk a futballal versenyezni”, annak semmi értelme nincs egyetlen multinacionális vállalt vezérigazgatójával szemben sem, aki joggal gondolja, hogy az IndyCarnak kellene vezetnie saját magát, gondoskodni a saját rajongói bázisáról és nem kellene azon rágódni, hogy mit csinál az NFL. Egyszerűen nem tudunk növekedést elérni a hirdetői oldalon egy ilyen limitált naptár mellett.”

A legtöbben egyetértettek azzal, hogy az IndyCar rajongóinak halmaza sokkal inkább metszi a NASCAR-ét és a Forma-1-ét, ergo valóban ezen szériákkal kellene foglalkozni elsősorban, nem pedig az amerikai futballal. Mit ér el az IndyCar a nyár végi szezonzárással? Azt, hogy a széria már szeptemberben kiesik még abból a minimális köztudatból is, ahol addig leledzett. Amikor az IndyCar már bajnokot avatott, a NASCAR-ban csak akkor kezdődik a Chase, az F1 pedig még a második, Európán kívüli turnéját sem kezdte meg.

A fentiekhez hozzájön még egy, cseppet sem elhanyagolható adalék: az emberi tényező.

Lássuk még egyszer számszerűsítve a lényeget:

Az idei szezont megelőző holtidény egészen pontosan hét hónapot tett ki, a 2015-ös bajnokság tizenhat versenyét pedig öt hónap alatt tudják le.

Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy ez nem az ideális receptje az új rajongók szerzésének, sőt, a már meglévők megtartásának sem.

A legnagyobb kárvallottjai azonban mindennek a csapatok, egészen pontosan azok dolgozói. A brutálisan feszített tempójú szezon során konkrétan a belüket kidolgozzák, miközben jó páran abban sem lehetnek biztosak, hogy a téli időszakban lesz-e állásuk, mivel a holtszezon során feleslegessé vált munkaerő megtartása meg nem térülő terhet jelent az anyagi gondokkal küszködő kisebb gárdák számára. Az állásvesztés fenyegető árnyéka pedig lassacskán a nagycsapatok dolgozóira is rávetül.

„Penske még nem tett ilyet, ahogyan tudomásom szerint Chip Ganassi és Michael Andretti sem, de azt hiszem, mindenki nagyon aggódik amiatt, hogy ez megváltozhat” – mondta a RACER-nek egy anonimitást kérő csapattag. „Az utolsó futamunk augusztus 30-án lesz, és van esély arra, hogy hat hónapig megint nem versenyzünk. Mi a fenét fogunk addig csinálni?”

Ami pedig most megy, az felér egy gulaggal.

„Huszonkét éve, amióta szerelő vagyok az IndyCarban, ez a legrosszabb időszak” – nyilatkozta egy csapattag. „Utoljára áprilisban volt két, egymást követő szabadnapom, és már mindannyian elértük a határainkat. Soha nincs szünet, így esélyed sincs arra, hogy összeszedd magad.”

A csapatok tagjai nem ritkán napi több, mint 12-14 órákat dolgoznak megszakítás nélkül, ami sokak szerint veszélyes szituációkhoz is vezethet.

„Őrület, az IndyCar állandóan a biztonságról beszél, ami viszont azokon a srácokon múlik, akik napi 12 órákat dolgoznak szünet nélkül” – mondta egy szintén név nélküli alkalmazott. „Mindenki nagyon kivan, és ilyenkor történnek a hibák.”

Más versenysorozatok – mint amilyenek a NASCAR nemzeti bajnokságai, vagy éppen világszinten a Forma-1 – csapatai munkamegosztásban dolgoznak, az IndyCarban azonban ugyanazok az emberek tevékenykednek a pályán, mint akik a műhelyekben is.

Egy szerelő – nem véletlen, hogy senki sem merte vállalni magát – így írta le a beosztását a RACER-nek:

„Általában reggel héttől este hétig tart egy munkanap, kivéve, ha a beállításokkal foglalkozunk, mert akkor 14 órát dolgozunk. A detroiti duplaforduló után hazamentünk, beestünk az ágyba hajnali kettőkor, majd reggel kilencre már a műhelyben voltunk egészen este kilencig. Másnap reggel hétkor folytattuk, hogy az autó készen álljon Texasra.”

A RACER nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy az emberfeletti energiákat felemésztő tempót korántsem honorálják annak mértékéhez megfelelően, így nem meglepő, hogy már számos szerelő és mérnök fordított hátat az IndyCarnak és a sprint car versenyzés, a NASCAR vagy a sportautózás világát választották. A fizetés ugyanannyi, ha nem több, mint az IndyCarban, de cserébe barátságosabb munkarend vár ezekben a bajnokságokban rájuk.

„Még a CART-ban, egy bajnoki évben 34.000 dollár bónuszt kaptunk, most meg örülhetünk, ha egyáltalán 3400-at adnak” – panaszkodott egy szerelő. „Volt egy srác, aki két hét után azt mondta, nem hiszi el, hogy milyen keményen kell dolgoznunk ennyi pénzért, így inkább visszament a közúti autók közé.”

Az IndyCar versenynaptárának jelenlegi formátumával mindenki veszít, az intő jeleket pedig eddig úgy tűnik, a fejesek nem akarják meglátni. Mark Miles többször leszögezte, hogy nem kíván szakítani az NFL előtti szezonzárással, ahogyan a nemzetközi fordulókról sem tett le olyan, a széria szempontjából roppant ideális helyszíneken, mint az Egyesül Arab Emirátusok, vagy éppen Dél-Afrika.

Egy paraszthajszálnyi remény azonban mégis van, miután a szeptember első hétvégéjére bejelentett bostoni, utcai versenyről még senki sem mondta ki hivatalosan, hogy az lesz a 2016-os évadzáró.

Ebbe még lehet kapaszkodni, ahogyan abba is, hogy az IndyCar igyekszik a rajongókra hallgatni legalább egyszer az életben és a hírek szerint folynak a tárgyalások egy eseteleges, jövő évi versenyről mindenki kedvenc Road Americáján – Milwaukee rovására, vagyis ez esetben mínusz egy ovállal kellene számolni.

Hogy őszinte legyek, én személy szerint szkeptikus maradok ezzel kapcsolatban, lévén minden egyes évben minimum egyszer felbukkan az „IndyCar visszatérhet Road Americára” téma, de még mindig ott tartunk, hogy a legutóbbi futamért egészen 2007-ig kell visszamenni.

Egy viszont biztos, vihetik a szériát akárhová, amíg a naptár továbbra is öt-hat hónapos, addig a problémák nem oldódnak meg, sőt.