Fort Worth behódolt Dixonnak -

A 2008-as sheriff visszatért a városba.

Az IndyCar idei rendkívül rövid, emiatt pedig – különösen a csapatok számára – embert próbálóan szoros menetrenddel bíró szezonja magyar idő szerint vasárnap hajnalban hivatalosan átlépett a második félidejébe.

Ez azt jelenti, hogy már közelebb vagyunk a sonomai szezonzáróhoz, mint az idénynyitó St. Pete-i fordulóhoz (pedig mintha az is tegnap lett volna).

A 2014-es, izgalmakban finoman szólva sem bővelkedő Firestone 600 után Eddie Gossage megbeszélést kezdeményezett a széria versenyzésért felelős igazgatójával, Derrick Walkerrel annak érdekében, hogy találjanak valamiféle megoldást arra, hogy életet leheljenek a pályán zajló eseményekbe. Az idei versenyt megelőzően a Texas Motor Speedway elnöke nem átallott hangot adni abbéli véleményének sem, miszerint nagyon szeretne ismét pack stílusú versenyzést látni az IndyCar mezőnyétől.

Az ezt a formátumot preferálók számára némi reményt adtak azok a széria által elrendelt aerodinamikai változtatások.

Viszont már a pénteki edzésen is kiderült, hogy a több leszorítóerő és a gyorsan kopó Firestone abroncsok nem igazán egy nyerő kombináció a „biztonságos”, folyamatos egy bolyban való küzdelmekhez, nem beszélve a továbbra is éles vitákat kiváltó aero kitekről, amelyek viselkedése – legalábbis Graham Rahal szerint – pack versenyzés során megjósolhatatlan lenne.

A futam képe végül nem sokban múlta felül a tavalyi fordulóét.

A 2015-ös Firestone 600-at első blikkre szinte játszi könnyedséggel húzta be Scott Dixon, ezzel a Chip Ganassi Racing 99. IndyCar győzelmét megszerezve .

Az új-zélandi pilóta egy laza 7.8 másodperces előnyben látta meg elsőként a kockás zászlót a másfél mérföldes, texasi döntött oválon csapattársa, Tony Kanaan előtt.

Dixon ezzel az idei szezon második olyan versenyzője lett, akinek egynél többször sikerült ellátogatnia a Victory Lane-re. Rajta kívül ez eddig csak a bajnokságot továbbra is vezető Juan Pablo Montoyának sikerült (St. Pete, Indy 500).

„Nyilvánvalóan erősebben szerettük volna kezdeni a szezont” – nyilatkozta a leintés után Dixon, aki elsőségével húsz ponttal csökkentette összetettbéli hátrányát (63-ról 43-ra) a kolumbiai éllovassal szemben. „A csapatnak rengeteg erőforrása van, tudod, hogy van esélyed a győzelemre valamennyi hétvégén. A versenyzés a szériában viszont elképesztően magas, különösképpen most, négy Penske autóval, bennük pedig négy igazán erős komoly, versenyzővel. Nagyon nehéz.”

A háromszoros IRL/IndyCar bajnok a verseny előtt némi verbális összetűzésbe keveredett versenymérnökével, Chris Simmons-szal, miután mindketten másféle beállításokat preferáltak volna leszorítóerő tekintetében. A Ganassiék kötelékében idén már 14. szezonját töltő pilóta az első négy rajthelyen álló autókkal példálózott, amelyek alacsonyabb leszorítóerővel rendelkeztek, pontosan olyannal, amilyet ő maga is szeretett volna.

A 248 kört követően azonban bármire oka lehetett volna, csak panaszra nem.

„Az IndyCar versenyek soha nem egyszerűek, még a futam második felében is próbáltunk változásokat végrehajtani az autón” – magyarázta az összesen 97 kört az élen töltött Dixon. „Nem indult kimondottan jól, hiszen az elején nagyon alulkormányzott volt az autó, de miután meg lett az egyensúly, már úgy ment, mintha sínen húzták volna. A mérnökeink hatalmas köszönetet érdemelnek. A versenyzés remek, és a Firestone-t is dicséret illeti, hiszen olyan abroncsokat biztosítottak nekünk, amelyek tartósak és biztonságosak.”

A második pozícióban a 2004-es győztes Tony Kanaan zárt, míg harmadikként a Team Penske-s Helio Castroneves fejezte be a kevesebb, mint két óra alatt lezajlott futamot, csapattársa, Juan Pablo Montoya előtt. Utóbbi versenyző ezzel 35 pontosra növelte előnyét az összetettben Will Power előtt.

Roger Penske gárdája egyébként egy eléggé felemás napot zárt.

Power zsinórban harmadszor indulhatott a pole-ból a texasi oválon, mellőle pedig a csapat idei friss szerzeménye, Simon Pagenaud várhatta a kockás zászlót. Bár a futam első szakaszában meglehetősen jó startot vettek, a később felmerülő problémák miatt azonban végül csak a 11. és 13. helyeket tudták megszerezni.

A verseny első hét körében Power, majd ezután egészen a 67. körig Pagenaud állt az élen. A 77. körben azonban a franciának műszaki gondjai akadtak, aminek következtében a negyedik pozícióba esett vissza, majd hamarosan a pitben is problémákkal szembesült, így végül alig tizenegy kör leforgása alatt már a kilencedik helyen találta magát. A mezőny közepére visszaesve, alacsony leszorítóerő mellett haladva Pagenaud versenye már a féltáv előtt megpecsételődött.

Hasonló problémák vezettek végül Power kiábrándító eredményéhez is, aminek eredményeképpen végül négy kör hátrányban landolt a nem túl szerencsés 13. helyen.

A Firestone 600 egy rendkívül pozitív meglepetéssel indult, miután a motorok beindítására szóló parancsot nem más adta ki, mint az Indy 500 hatodik edzésnapján történt balesete óta továbbra is parkolópályán lévő James Hinchcliffe. Mondani sem kell, a kanadai pilóta megjelenése a Texas Motor Speedway óriáskivetítőjén valódi üdvrivalgást váltott ki a helyszínen lévő nézőkből. Az indianapolisi otthonában lábadozó versenyző videóüzenetében nem mulasztott el köszönetet mondani mindazért a szeretetért és támogatásért, amelyet a balesete óta folyamatosan kap az emberektől.

Hinchcliffe-et a Schmidt Peterson Motorsports #5 Dallara-Hondájában – akárcsak az Indy 500-on – Texasban is Ryan Briscoe helyettesítette.

A 34 éves ausztrál az idei szezonra nem kapott szerződést az IndyCarban, az új aero kittel felvértezett autót pedig csak az Indianapolis 500 előtti pénteken, egy külön a számára engedélyezett, egyórás extra edzésen próbálhatta csak ki először.

Ez az apócska tény azonban nem gátolta meg abban, hogy megmutassa, még mindig érdemes vele számolni az IndyCarban és a 31. helyről indulva a 12.-ként intették le. Kézenfekvő volt tehát, hogy a szezon következő oválfutamán ismét Briscoe-nak adnak lehetőséget a jelenleg gazdátlan autójukban, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy nyolc addigi rajtájból ötször kötött ki texasi a dobogón, 2010-ben egyenesen a legtetején.

Bár Briscoe a kvalifikáción csak a 19. rajthelyet szerezte meg, a csapat versenystratégiája és sakkozása a beállításokkal végül kifizetődött. A Team Penske-t, valamint a Chip Ganassi Racinget (utóbbit kétszer is) megjárt versenyző már az első száz körön belül beverekedte magát a legjobb tíz közé, végül pedig a nyolcadikként intették le.

Az SPM autóját az előttünk álló torontói utcai futamon minden jel szerint ismét a Detroitban már brillírozott Conor Daly kapja meg, pláne, hogy Briscoe-nak a versennyel párhuzamosan zajló Le Mans-i 24 óráson lesz jelenése.

A ‘Firestone 600 legnagyobb csalódása’ nem túl megtisztelő címre a CFH Racing lehetne az egyik legesélyesebb. A csapat már a pénteki napon sem találta a megfelelő beállításokat, aminek révén csak a 14-15. rajthelyeket tudták megszerezni, a versenyen pedig mindkét pilótájuk – két kör különbséggel – kiállni kényszerült: a társtulaj/oválversenyző Ed Carpenter a 147., a fullszezonos Josef Newgarden pedig a 149. körben adta fel műszaki hiba miatt.

A verseny során összesen tizennégy alkalommal változott az élen álló személye kilenc különböző pilóta által.

Ami a gyártók versenyét illeti, az első négy pozícióban egyaránt Chevrolet autók végeztek, míg a legjobb hondás eredményt Marco Andretti (Andretti Autosport) érte el az ötödik helyével. Bár a japánok öt autóval is képviseltették magukat a legjobb tíz között, ez azonban aligha vigasztalja őket, lévén az első, normál körülmények között (a detroiti első futam nem volt éppen optimális, a louisianai anti-versenyt pedig inkább ne is említsük) megszerzett győzelem még mindig várat magára. A gyártó és az IndyCar viszonya az utóbbi időben a hírek szerint eléggé megromlott. Az eredeti tervek szerint az Indianapolis 500 előtti egyik nagy attrakciónak a Honda és a széria közötti szerződéshosszabbítás bejelentését szánták, azonban erre végül máig nem került sor.

A 2015-ös Firestone 600 során mindössze egyetlen alkalommal volt szükség a pace car pályára lépésére, a 84-96 kör között törmelék miatt.

Az IndyCar feszített tempójú menetrendje továbbra sem torpan meg és ezen hétvégén már a szezon egyetlen, USA-n kívüli versenyhelyszínén van jelenésük, méghozzá Toronto utcáin.