Mi vár az IndyCarra Texasban?

Vannak napok, amikor az ember folyton-folyvást jó hírekbe botlik, ennek pedig naná, hogy nagyon örül.

 

Nos, a mostani kedd pontosan ilyen volt számomra több aspektusból nézve is. A személyes vonatkozású részeket most szemérmesen elhallgatnám, a mainstream oldalt viszont nem tudom szó nélkül hagyni.

A blog témájának szempontjából kezdjük rögtön egy totál irreleváns hírrel, miszerint végre valahára – saját bevallása szerint önként, valójában pedig a vak is látja, hogy komoly nyomásra – lemondott Sepp Blatter.

Erről – és en bloc a komplett FIFA-ról – már önmagában tudnék egy több A4-es oldalt kitevő szösszenetet írni, de mivel gyaníthatóan kicsit fura lenne egy labdarúgásról szóló, sportpolitikai jellegű poszt egy IndyCar blogon, úgyhogy ettől kénytelen vagyok eltekinteni.

Mindenesetre a múlt heti, svájci letartóztatásokról szóló videókat továbbra is órákig el tudnám nézegetni, mivel imádok übermagas pozícióban lévő, korrupt, a hatalomtól megrészegült, istenkomplexusos tisztviselőket bilincsben látni. Nem tehetek róla, ez egy ilyen furcsa perverzió.

Most viszont evezzünk vissza saját vizeinkre, hiszen ezen a hétvégén újra IndyCar verseny lesz, méghozzá a Firestone 600 a Texas Motor Speedway-en, amely az idei szezon második oválfutama is lesz egyben.

Ahogyan már az utóbbi fordulók során megszokhattuk, a legnagyobb kérdésnek a Dale Coyne Racing pilótafellállása számított, valamint, hogy ki lesz James Jakes aktuális csapattársa a Schmidt Peterson Motorsports #5 Dallara-Hondájában. Kedden ezekre is, gyors egymásutánban választ kaphattunk. A DCR párosa a Firestone 600-on a már Indianapolisban is szerephez jutott Tristan Vautier, valamint Pippa Mann lesznek. Előbbi francia versenyzőt eredetileg csak az 500 kvalifikációjának erejéig, a Pirelli World Challenge-ben lévő kötelezettségei miatt távol lévő James Davison helyettesítésére szerződtették, azonban az utolsó utáni pillanatban a versenyen való indulásra is lehetőséget kapott, miután Carlos Huertasnak fülproblémái miatt vissza kellett lépnie. Vautier ezt követően a múlt hétvégi, detroiti duplafordulón is vezethette a csapat autóját, méghozzá olyan sikerrel, hogy a vasárnapi futamon az utolsó helyről rajtolva végül a negyedikként intették le.

Ami Mannt illeti, a brit hölgy idén már a negyedik Indianapolis 500-át teljesítette, az IMS-en kívül, más pályán azonban utoljára a 2013-as, fontanai versenyen indulhatott. Bár a 31 éves pilóta folyamatosan a partvonalon van és a világot megváltó tehetségek közé sem tartozik, jelenléte azonban abból az aspektusból nézve mégis üdvözölendő, hogy talán nincs még egy olyan kollégája, aki annyira lelkesen igyekezne promótálni az IndyCart minden létező platformon, mint ő.

A Schmidt Peterson Motorsports teljes szezonos versenyzője és egyben zászlóvivője, James Hinchcliffe sérülését követően a veterán Ryan Briscoe-t ültette autóba, aki nem is vallott szégyent, miután a 31. helyről indulva a 12. pozícióban látta meg a kockás zászlót az Indianapolis 500-on. A Le Mans-i 24 órásra készülő ausztrál után Detroitban már Conor Daly kapott lehetőséget és az SPM az ő produkciójával – vasárnap a 6.-ként zárt – is meg lehetett maximálisan elégedve. Texasban azonban újra Briscoe-n a sor, aki már többször bizonyította, hogy gyorsan megtalálja a hangot a másfél mérföldes ovállal. Nyolc texasi rajtjából öt alkalommal végzett dobogós pozícióban, három harmadik és egy második helyet, valamint 2010-ben egy győzelmet szerezve.

rhava.jpg

További fontos információ, hogy az IndyCar hivatalosan bejelentette, új zárópanelek kerülnek fel az autók hátsó kerékborítására. Ez a módosítás mind a Honda, mind pedig a Chevrolet gépeit érinti, az apropóját pedig az Indianapolis 500 edzésein bekövetkezett, az autók hátraszaltójával járó balesetek adták. A május 24-én rendezett, végül Juan Pablo Montoya sikerét hozó futamot megelőző gyakorlásokon három alkalommal is történtek ilyen jellegű incidensek Helio Castroneves (Team Penske), Josef Newgarden (CFH Racing) és Ed Carpenter (CFH Racing) részvételével. Az események komoly aggodalommal töltötték el a szériát, lévén nem tudták pontosan meghatározni, mi vezetett a hajmeresztő légibemutatókhoz, ahogyan az sem volt tiszta, hogy ez csak a Chevy-t érintő probléma, vagy pedig általános (a Honda szerint természetesen az ő autóik a legnagyobb rendben voltak). Ennek következtében számos módosítást végrehajtattak a csapatokkal, valamint az Indy 500 kvalifikációs szabályait is megváltoztatták, így az autók csak a versenyre szánt beállításokkal gördülhettek pályára, aminek révén az előzetesen várt, rekordközeli átlagsebességek is elmaradtak.

A május végi eseményeket követően a két gyártó közösen dolgozott a megoldáson, aminek eredményeképpen születtek meg a fentebb említett panelek. Ezen elemek célja, hogy megakadályozzák a levegő beáramlását a hátsó kerékdobnál, az Indianapolisban látott, hátraszaltók esélyét csökkentve.

Ezen megoldás a szezon további két, superspeedway-re szánt aero csomaggal teljesítendő oválján, a Pocono Raceway-en, valamint az Auto Club Speedway-en is alkalmazásra kerül.

Az IndyCar továbbá meghatározta, hogy a hátsó szárny beállítási szögének (-6) és (-10.5) fok között kell lenniük.

“Azt hiszem, hatékony módot találtak arra, hogy csökkentsék, megelőzzék az autók felemelkedését, amivel Indianapolisban problémáik adódtak” – nyilatkozta a fentiekkel kapcsolatban a Texas Motor Speedway elnöke, Eddie Gossage, aki az IndyCar lépését logikusnak tekinti, egyúttal pedig reméli, hogy az IMS-en látottak nem ismétlődnek meg az ő pályáján. Az üzletember a szárnyakat érintő módosításokat is üdvözölte, még annak ellenére is, hogy ez szerinte némi lassulást eredményez majd.

“Az autók jobban vezethetővé válnak. Hálásak vagyunk az IndyCarnak, amiért dolgoznak ezen. Nem tudjuk, hogy a módosítások mit hoznak majd egészen addig, amíg a zöld zászlót be nem lengetik, de az IndyCar próbálkozik és mi értékeljük ezt.”

Naivság azonban azt hinni, hogy csak az indianapolisi balesetek vezettek ezekhez a módosításokhoz, hiszen a történet – mint mindig – ennél sokkal többről szól. Az IndyCar az elmúlt években szakított a NASCAR stílusú pack versenyzéssel, amiben többek között a leszorítóerő mértékében történt változások is közrejátszottak. A futamok ezáltal némiképp biztonságosabbak lettek, egyúttal viszont a nézők és a promóterek részéről jóval unalmasabbak is. Míg a szériában 2012 óta használatban lévő DW12 kasztni előtt a texasi, valamint hasonló pályákon zajló futamok a késhegyre menő csatákról, folyamatos előzésekről és akciókról szóltak, az utóbbi időben azonban már nem ez volt a jellemző.

A pályán szétszóródva köröző autók mellett persze többen kardoskodnak, elsősorban a biztonsági szempontokat az élre állítva, példaként pedig a 2011-es Las Vegas-i eseményeket hozzák fel. A pack versenyzés kétségkívül veszélyes, az autók centikre vannak egymástól, aminek nem éppen optimális esetben akár beláthatatlan következményei is lehetnek, mint láttuk azt a négy évvel ezelőtti szezonzárón.

A futamok azonban álmosítóvá váltak.

Ez persze szúrta a szemét a Gossage-nak, aki nemrég fel is vette a kapcsolatot az IndyCar versenyzésért felelős igazgatójával, Derrick Walkerrel annak okán, hogy ideje lenne ismét felidézni az akciódús pack szellemiségét, vagy legalábbis egy köztes megoldást találni a mostani és a régi modell között, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. 

Az IndyCar és a gyártók igyekeznek megfelelni a pályák tulajdonosai, valamint a promóterek igényeinek, miközben a versenyzőiket, csapattagjaikat és nézőiket is maximális biztonságban akarják tudni. Az Indianapolis 500-on szerencsére egyetlen baleset sem járt levegőbe emelkedő autókkal, ettől azonban még nem lehet hátradőlni, hiszen az edzések során tapasztalt jelenségek kiváltó oka továbbra is ismeretlen. Mindeközben pedig a befolyásos személyek és a rajongók folyamatos side-by-side csatákat akarnak látni, állandó pozíciócserékkel.

Azt hiszem, ezt hívják paradox helyzetnek.

 

 

 

 képek: IndyCar 

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy