Bourdais nyert, a favoritok betliztek Detroitban -

Laposan indult, de később annál inkább felpörögtek az események az IndyCar hétvégi, második versenyén.

Eleinte olybá’ tűnt, hogy az időjárási körülmények a széria idei egyetlen duplafordulós hétvégéjének vasárnapi felvonásának sem kegyelmeznek meg.

A villámlásokkal kísért esőzés miatt az eredetileg 70 körösre tervezett szombati versenyt 47 kör után kénytelen volt az IndyCar leinteni, ezzel az Andretti Autosportos Carlos Munoz pályafutásának első, főkategóriás győzelmét hozva.

A prognózis másnapra sem sokat javult, amit jól példáz, hogy nem csak a Pirelli World Challenge versenyét kellett eltörölni, de az IndyCar kvalifikációját is sztornózták egyetlen csoportkör után. Ennek legnagyobb kárvallottja az a Sage Karam lett, aki konkrétan megnyerte saját csoportját, így a szabályok szerint már biztosan első soros induló lehetett volna a vasárnapi futamon. A széria azonban végül úgy határozott, hogy az entrant pontok aktuális állása szerint indítják el a mezőnyt néhány órával később, ennek megfelelően pedig a Chip Ganassi Racing részidős pilótájának nem volt más választása, mint lenyelni a békát és megelégedni a huszadik rajtpozícióval. A pole értelemszerűen a bajnokságot vezető Juan Pablo Montoyánál landolt, aki ezzel IndyCar karrierje 17. rajtelsőségének örülhetett.

A változtatások mögött az egyértelmű magyarázatokon kívül – egy esetleges autótörés után nagyon kevés idő áll rendelkezésre a csapatoknak a javítási munkálatokra a verseny kezdetéig – egy sajnálatos esemény is alapjául szolgált.

A Chevrolet Sports Car Classic sötét, esős viszonyok között rendezett szombati futamának legvégén a múlt vasárnap még az Indy 500-on vezető James Davison megcsúszott egy vízátfolyáson és egy korábbi incidens miatt a pályán tartózkodó biztonsági járműnek ütközött. A balesetbe két további versenygép is belekeveredett, de végül egyik pilótának sem esett komolyabb bántódása. Nem volt azonban ilyen szerencsés a biztonsági csapat egyik tagja – egy detroiti tűzoltó -, aki az incidens következtében súlyos belső sérüléseket szenvedett. Innen kívánunk neki mielőbbi jobbulást.

Az IndyCar második versenye a Belle Isle Parkban a szombati felvonással ellentétben már az előre meghatározott időpontban kapta meg a zöld zászlót.

A folyamatosan száradó, ámde víztócsákkal továbbra is gazdagon fűszerezett 2.35 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló utcai pályán a rajtot a második helyről induló Will Power kapta el a legjobban, azonban a harmadik körben Juan Pablo Montoya visszavette a vezetést és csapattársa előtt tekintélyes előnyt kiautózva – egyetlen kört leszámítva – egészen a 38.-ig nem is engedte ki a kezéből. A kihívásokkal teli körülmények ellenére a futam első fele rendkívül simán alakult; az egyetlen kiemelendő momentumot Sage Karam szolgáltatta még az első szakasz során, amikor a húszéves amerikai egy rendkívüli manővert végrehajtva három autót előzött egyszerre.

Sajnos azonban negatívumból is kijutott, legalábbis Carlos Munoz számára. A kolumbiai pilóta már az ötödik körben búcsúzni kényszerült a további küzdelmektől műszaki hiba miatt, amivel beállt a sorba druszája, a legutóbbi, duplafordulós győztes, Carlos Huertas mögé, aki tavaly houstoni, szombati sikere után másnap szintén elsőként kényszerült búcsúzni.

Hasonlóan megjárta a Schmidt Peterson Motorsportos James Jakes is. A brit pilótát rögtön az elején a pitbe szólította a csapata, hogy megkíséreljék slick abroncsokon folytatni a versenyt, azonban gyorsan világossá vált, hogy a pályaviszonyok finoman szólva sem teszik még ezt lehetővé. Jakes alig tudta az autóját irányban tartani, többször majdnem falazott, mindeközben jelentős hátrányra tett szert. Végül a 27 éves versenyző Dallara-Hondájára vissza kellett tenni az esőgumikat, de ekkor már egy kör lemaradásban volt a mezőnyhöz képest.

A verseny képe a 37. körben változott meg. A már szombaton is két teljes pályás sárgát elintéző, Dale Coyne Racinges Rodolfo Gonzalez újra megtalálta a gumibálákat a 4-es kanyarban, ami a napjának azonnali befejezését is jelentette.

Alig másfél körrel a pace car távozását követően újabb két delikvens nem bírt magával és a rendhagyó körülményekkel: az egyaránt immár slickeken haladó Luca Filippi (CFH Racing) a 2-es, Stefano Coletti (KV Racing) pedig a 4-es kanyarban lévő gumifalban kötött ki, de végül mindketten vissza tudtak állni a versenybe.

Ekkor már a kiállásokat követően Conor Daly állt az élen, rövidke IndyCar pályafutása során először. A 23 éves amerikai versenyző a detroiti hétvégét megelőzően csak két futamot teljesített a szériában Főkategóriás debütálására még 2013-ban került sor az Indianapolis 500-on, akkor az AJ Foyt Racing autójával a 31. pozícióból rajtolva végül a 22.-ként zárt két kör hátrányban. A következő lehetőségre egészen idén áprilisig kellett várnia, amikor is az utolsó pillanatban kapta meg a Dale Coyne Racing 18-as számú autóját a Long Beach-i futamra. A last minute szerződésre a hétvége szombatjának reggelén került aláírás, miután kiderült, hogy a Carlos Huertas helyettesítésére igazolt Rocky Moran Jr. az előző napi, második szabadedzésen történt balesetének következtében szerzett sérülése miatt nem tudja vállalni a folytatást. Daly a kvalifikáció előtt csak egyetlen gyakorlást teljesíthetett, ami mondani sem kell, nem kimondottan ideális arra, ha le akarja nyűgözni a csapatokat egy majdani kontraktus reményében. Nem meglepő módon a futamot a 1.7. helyen zárta, az Indianapolis 500-a pedig még ennél is kiábrándítóbban alakult. Az ekkor már a Schmidt Peterson Motorsports autójának volánja mögött ülő amerikai üzemanyagszivárgás miatt még a rajtot jelentő zöld zászlóig sem jutott el.

A sors azonban újra segítő kezet nyújtott Daly számára, csak éppen nem abból az aspektusból nézve, ahogyan azt ő maga szerette volna. A detroiti duplafordulón való ismételt szerephez jutásához ugyanis egyik legjobb barátjának, James Hinchcliffe-nek kis híján fatális végkimenetelű balesete járult hozzá. Miután a kanadai közkedvenc érthető módon nem lehetett ott a futamokon, az SPM úgy döntött, az üresen maradt #5 Dallara-Hondával Daly-t nevezik a két versenyre. Ő pedig egyáltalán nem vallott szégyent.

A futam során tizenkét kört töltött az élen, és bár blokkolás miatt egy alkalommal a versenyigazgatóság a mezőny végére sorolta vissza, még így is sikerült végül a hatodik pozícióban zárnia a detroiti vasárnapot.

Térjünk azonban még egy kicsit vissza a versenyre. Az 50. körben Josef Newgarden intézett el egy újabb teljes pályás sárgát, majd öt körrel később egy több autós incidens borzolta a kedélyeket. A futam második sorában enyhén szólva is túlbuzgóvá vált Karam nekitaszajtotta az AJ Foyt Racinges Jack Hawksworth-t Coletti #4 Dallara-Chevy-jének. Ganassiék felfedezettje ekkor még megúszta egy figyelmeztetéssel, elkerülhető ütközés miatt azonban a 61. körben a mezőny végére száműzték, majd öt körrel később, ugyanezen vétség ismételt elkövetéséért már áthajtásos büntetést róttak ki rá.

Az érdekes részek azonban az 59., majd a 64. körben történtek, amelyekkor egyaránt két nagycsapat két-két versenyzője landolt a falban. Először a Chip Ganassi Racinges Charlie Kimball passzírozta a 4-es kanyar kerítésébe tulajdon csapattársát, Scott Dixont, majd az ezt követő restart után a Team Penske 50%-án volt a sor.

A restart során Sebastien Bourdais – aki az 51 körben, Daly kiállását követően állt az élre – megtartotta a vezetést, mögötte azonban Takuma Sato és Graham Rahal gyorsan letudta Juan Pablo Montoyát, miközben Power is hátrébb esett Simon Pagenaud-nak és Takuma Satónak hála. A helyezkedés során a Dale Coyne Racinghez az Indy 500 után ismét visszatérő Tristan Vautier kívülről próbálta előzni az ausztrált, amelynek során a 19 Dallara-Honda kissé érintette a Penske regnáló bajnokának autóját. Ennek révén Power gyorsan a falban találta magát, magával rántva Helio Castronevest is.

Míg azonban korábban a Ganassi esetnél legalább Kimball folytatni tudta a versenyt, Roger Penske két beosztottjának viszont itt be is fejeződött a nap. Will Power – akinek autójában ráadásul már a futam elején kormánykereket kellett cserélni, mivel a befolyt víz károsította az elektronikát – számára mindez ráadásul azt is jelentette, hogy harminchárom futam után először nem látta meg a kockás zászlót.

Az IndyCar ezt követően rendelte el a futam piros zászlóval való megszakítását, ezzel garantálni próbálva a zöld jelzés alatti befutót. Sokakkal ellentétben én személy szerint üdvözöltem a döntést, pláne a csonka szombati verseny után. (Csak azért kéretik a GWC bevezetéséig nem eljutni. Előre is hálás köszönet ezért.)

A televíziós közvetítésre szánt idő miatt a folytatás ezután már időfutammá vált. A hangsúly innentől fogva az üzemanyagszinteken volt, amelynek fő kárvallottja Juan Pablo Montoya lett, aki viharos gyorsasággal esett vissza a tizedik helyig és csak a végletekig kicentizett vezetésnek köszönhette, hogy autója kibírta a kockás zászlóig.

A piros zászló utáni sprintversenyen Bourdais régi Champ Car formáját idézve, sikerrel tartotta maga mögött Takuma Satót, pályafutása 33. IndyCar győzelmét aratva. A KVSH Racing francia pilótája alatt Montoyához hasonlóan szintén rezgett a léc, olyannyira, hogy még a befutó utánra tervezett ünneplését sem tudta megejteni csontszáraz üzemanyagtankja miatt. Ennek ellenére azért az utolsó, 68. körben, Sato elől menekülve még megfutotta a verseny leggyorsabb körét 1:17.9133-mal.

Bourdais ezzel a 2015-ös IndyCar szezon eddigi nyolc futamának hetedik győztes pilótája lett, dupláznia eddig csak Juan Pablo Montoyának sikerült (St. Pete, Indianapolis 500).

Ha pedig már a számoknál tartunk: ez a KV Racing fennállásának ötödik sikere volt, amellyel egyben az idei hatodik elsőséget szerző gárda is lett.

A végeredményt tekintve figyelemreméltó, hogy a különösen road/street pályákon eddig gyengélkedő Honda autói foglalták el a tabella 2-9. helyeit. Rendben, ebben vaskosan közrejátszottak a káoszba hajló körülmények, de ettől eltekintve a japánok kétségkívül rálelni látszanak a helyes útra, ami csak még inkább izgalmassá teheti a szezon második felének küzdelmeit. Persze ezt lehet költői túlzásnak is tekinteni, lévén a hátralévő nyolc versenyből ötöt rendeznek oválon, kettőt roadon és csak egyetlen egy utcai parádé van hátra, méghozzá jövő héten, Torontóban.

A másodikként Sato látta meg a kockás zászlót, ennek megfelelően pedig a rendkívül szimpatikus japán először masírozhatott fel a pódiumra a 2013-as brazil futam óta.

Bourdais és Sato mögött a harmadik pozícióban az RLL Racinges Graham Rahal végzett, aki ezzel idei harmadik dobogós helyezését szerezte. Az összetettben jelenleg egy ponttal Helio Castroneves előtt, a negyedikként álló amerikainak a 60. körben, blokkolásért kapott büntetése értelmében kellett átadnia a helyét Satónak. Rahal emiatt meglehetősen csalódott volt, különösen annak okán, hogy más versenyzőket – köztük az általa példaként felhozott Montoyát – ugyanezért semmivel sem szankcionálták.

Ha már fentebb megdicsértük Conor Daly-t, akkor a mezőny egy másik beugróját, Tristan Vautier-t is ki kell emelni. A francia pilóta, aki ezt a hétvégét megelőző, utolsó utcai IndyCar versenyét még 2013-ban, Houstonban teljesítette, fantasztikus vezetéssel az utolsó helyről rajtolva küzdötte fel magát a negyedik pozícióba. Ez az eredmény a Dale Coyne Racing idei első top 10-ét is jelenti.

Ugyanígy szót érdemel még a Bryan Herta Autosport újonca, Gabby Chaves is, miután fiatal kolumbiai IndyCar pályafutása eddigi legjobb eredményét produkálva, a 9. helyen zárt.

A szombati forduló után még négy versenyző mondhatta el magáról, hogy a szezon eddigi valamennyi körét teljesítették, vasárnapra viszont már csak egyedül Marco Andretti rendelkezik 100%-os mérleggel.

A Detroit GP szombati versenye 0.7-es (2014 – 0.8) , a vasárnapi pedig 1.0-s (2014 – 0.7) Nielsen rátát ért el az ABC-n.

A bajnokságot – köszönhetően annak, hogy legfőbb riválisai még hátrébb végeztek – továbbra is Juan Pablo Montoya vezeti 21 ponttal Will Power, és 48 ponttal Scott Dixon előtt.