Véletlenek márpedig nincsenek? -

A véletlen egybeesések rajongói imádni fogják az IndyCar detroiti első versenyét.

Az anyatermészetnek hála idén már a második IndyCar futam ért véget idő előtt.

A szezon egyetlen duplafordulós hétvégéjének szombati versenye végkimenetelét illetően kísérteties hasonlóságot mutatott a másfél hónappal ezelőtti, louisiani eseményekkel. A NOLA Motorsports Parkban rendezett futamot akkor szintén 47 kör után intették le a villámlásokkal tarkított, heves esőzés miatt, ráadásul a dobogóra két hondás pilóta is felállhatott, beleértve annak legfelső fokát is.

Hogy még hátborzongatóbb legyen a történet a hihetetlen összefüggések iránt fogékony emberkék számára, lássuk ezt egy picikét részletesebben: Louisianában James Hinchcliffe-et intették le elsőként, míg harmadikként Schmidt Peterson Motorsports-os csapattársa, James Jakes masírozhatott fel a pódiumra. Kettejük közé egy Team Penske pilóta, név szerint Helio Castroneves ékelődött be. Most, Detroitban egyetlen apró kivételtől eltekintve kísértetiesen ugyanez a forgtókönyv játszódott le. Az első háromban az Andretti Autosport révén ezúttal is egy, a Honda flottájába tartozó gárda két pilótája végzett, beleértve a győztes személyét, azaz Carlos Munozt. A NOLA-n látottakhoz képest annyi különbség adatott, hogy az első helyezett csapattársa – esetünkben Marco Andretti – nem a harmadik, hanem a második pozícióban zárt, a dobogó azonban rajtuk kívül most is egy Team Penske alkalmazottal egészült ki Simon Pagenaud révén.

A Detroitban lebonyolított idei első verseny röpke 47 köre – ellentétben a louisianai borzalommal – azonban elég eseménydúsra, sőt, megkockáztatom izgalmasra sikeredett, még annak ellenére is, hogy összesen hat teljes pályára érvényes sárga zászlós periódust voltunk kénytelen végignézni.

A Honda ezen a hétvégén, a futam helyszínéül szolgáló Belle Isle Parkban már némi javulást mutatott a konkurens Chevrolet-hez képest, teljesítményük azonban még mindig nem felel meg az előzetes várakozásaiknak. Az égiek viszont úgy fest, nagyon is szimpatizálnak a Honda emblémával és olykor segítő kezet nyújtanak nekik, aminek eredménye 2015-ben immáron két első helyben is megnyilvánul.

Már jóval a Detroit GP előtt tudni lehetett, hogy az időjárás komoly faktort jelent majd, a jóslatoknak megfelelően pedig az eső szombaton, már a betétkategóriák küzdelmei alatt ízelítőtt nyujtott képességeiből. A nem sok jóval kecsegtető radarképek után az IndyCar úgy határozott, hogy húsz perccel korábbra teszik át az eredetileg 70 körösre tervezet futam rajtját. A 2.35 mérföld hosszú, 14 kanyarból álló utcai pálya azonban már ekkor sem nyújtott éppen száraz talajt a mezőny autói számára, akik nem meglepő módon esős abroncsokon iramodtak a zöld zászló után.

A pace car távozását követően a harmadik helyről rajtolt Takuma ‘No attack, no chance’ Sato legendás japán vérétől vezérelve, szinte mindent már az első pillanatban egy lapra feltéve először Juan Pablo Montoyát, majd a pole-os Will Powert is maga mögé utasította. Normál esetben – már ha az IndyCarban van egyálalán olyan, hogy normál eset – ez az AJ Foyt Racing számára akár komoly prekurzorként is funkcionálhatott volna egy ígéretes futamra, azonban a változó időjárási körülmények miatt sejthető volt, hogy Sato kétségkívül ügyes megmozdulásai a majdani befutót illetően körülbelül annyit érnek, mint félmarék szárított lepke egy alig használt hamutartó alatt.

Az első sárga zászló megjelenésére sem kellett sokáig várni, miután a második körben a Dale Coyne Racinges Rodolfo Gonzalez elvesztette uralmát autója felett és emiatt közeli kapcsolatot létesített a fallal. A venezuelai az incidenst követően folytatni tudta a versenyt, a mezőny azonban nem sokáig élvezhette a zöld jelzés adta szabadságot. A pace car még alig hagyta el fél lábbal a pályát, amikor fordulhatott is vissza egy négy autót érintő baleset miatt. A KV Racing újonca, Stefano Coletti oldalról odapöckölt az SPM-es James Jakes #7 Dallara-Hondájának, szépen odatessékelve a minden bizonnyal meglepett britet a Taylor Swift szárnyai alatt vezető Tony Kanaan-nek. A Chip Ganassi Racing pilótája az incidens következtében a falnak csapódott, majd, ha ez még nem lett volna elég, még az éppen érkező Graham Rahal is nekiment. Az amerikai futama ezzel véget is ért, míg Kanaan bár folytatni tudta, de a jó eredménybe vetett valamennyi hitének búcsút mondhatott és több, extra pitkiállás után végül a huszadik helyen, tizennégy kör hátrányban zárt.

A körülmények következő áldozata a szintén ganassis Charlie Kimball lett, aki a 14. körben passzírozta be magát autóstul a 2-es kanyar falába.

A mezőny jelentős része ekkor döntött úgy, hogy megéri slickekre váltani, amely cserét viszont már körökkel korábban bevállalta többek között Marco Andretti, aki így a vezetést is átvette.

A mezőny újfent nem sokáig haladhatott zöld alatt, hiszen a restart után a még mindig nagyon elszánt Sato összeért Josef Newgarden Dallara-Chevy-jével. A kontakt révén a japán autójáról egy alkatrészdarab levált, ami miatt a pace carnak ismét behívót küldött a versenyigazgatóság.

A futam még alig lépte át a huszadik kört, amikor immár negyedik alkalommal léptették életbe a teljes pályás sárga jelzést, a kiváltó ok pedig a Dale Coyne Racinges Tristan Vautier volt, aki orral beleállt a gumifalba, de végül folytatni tudta a versenyt. Hamarosan viszont ismét jöhetett a pace car, amelyet – a futam során másodszor – Gonzalez egy újabb falazással intézett el.

Az eső ekkor már egyre fenyegetőbben lógott a levegőben, amely tény néhány versenyzőt komoly hazárdírozásra késztetett, beleértve Helio Castronevest és Scott Dixont is, akik az elsők között ejtették meg az esőgumikra való visszaváltást. Később számos autó követte a példájukat, kivéve Andrettit, Munozt és Pagnenaud-t, az élet pedig végül ezen triót igazolta. A vizes pályára szánt abroncsokkal küszködő kollégáiktól gyorsan el tudtak lépni, elegendő előnyt kiautózva ahhoz, hogy végül a saját pitkiállásuk után is az élre térjenek vissza.

Bár az időközben a pitlimiterrel is megkínlódó, üzemanyag spórolós üzemmódban vezető Andretti 3.0 semmiképpen nem akart beiktatni egy kiállást, végül azonban engedelmeskednie kellett a stratégája szerepében tündöklő főnökének/édesapjának, Michael Andrettinek.

Itt jött a képbe Carlos Munoz, aki a száraz abroncsokon az utolsó utáni pillanatig képes volt a pályán maradni egy kényelmes, több, mint 25 másodperces előnyt kiautózva csapattársa előtt, aminek hála a kerékcseréjét követően simán visszatért az első helyre.

A villámokkal kísért eső ezt követően érkezett meg.

A kegyelemdöfésként beintett piros zászlóra a CFH Racinges Luca Filippi falazása után került sor, ami végül a verseny idő előtti befejezését is jelentette.

Carlos Munoz ezzel Juan Pablo Montoya indianapolisi sikerét követően az IndyCar zsinórban idei második, kolumbiai nemzetiségű győztese lett. Ha pedig valaki fogékony a poszt elején már taglalt egybeesésekre, jöjjön egy újabb: az utolsó utcai futam, amelyet a tervezettnél hamarabb intettek le, a 2014-es houstoni duplafordulón történt. Akkor szintén a hétvége szombati versenyén, a szakadó eső kellett ehhez a megoldáshoz folyamodni és szintén olyan pilótát ünnepelhettünk, aki első IndyCar győzelmét szerezte így. A szóban forgó delikvens ráadásul a Dale Coyne Racingnek vezető Carlos Huertas személyében egy szintén Carlos névre hallgató kolumbiai állampolgár volt.

Az IndyCar eddigi hét, 2015-ös futamán hat különböző versenyző között dőlt el a győztes személye, dupláznia egyedül csak Juan Pablo Montoya tudott.

Az eddigi hét futam összesen 656 kört tett ki, amelyeket maradéktalanul csak négy pilótának – Carlos Munoznak, Scott Dixonnak, Marco Andrettinek és Helio Castronevesnek – sikerült teljesítenie.

A vasárnapi verseny – amely az idei nyolcadik IndyCar futam lesz, tehát hivatalosan is elérkezünk a szezon feléhez – előrejelzései sem szolgáltatnak túl sok jóval, lévén a poszt írásának pillanatában az esőre konkrétan 100% esély volt.

A második futam kvalifikációja magyar idő szerint 17:25-kor kezdődik két, egyenként tizenkét perces csoportkörrel. Az abszolút leggyorsabb időt autózó versenyzőé lesz a pole pozíció, míg a további rajthelyek sorsa a csoportokban elért eredmények szerint kerül megállapításra: a páratlan pozíciókból a pole-os, a párosakból pedig a másik körben szerepeltek indulhatnak majd.