Indianapolisi Power-show: Andrettiék mélyen a pácban -

Megnéztem a Grand Prix of Indianapolist, mások pedig azt mondták, hogy egész jó kis futam volt.

Ha a fenti mondat se füle, se farkának tűnt, akkor ne aggódj, nem a te készülékedben van a hiba, ugyanis direkt fogalmaztam így. Az ABC közvetítésének hála a pályán lezajlott akciók túlnyomó részéről lemaradtunk, olyannyira, hogy hősiesen bevallom, jó pár alkalommal indultak el lefelé a szemhéjaim a 82 kör alatt. Pedig a hivatalos statisztikák szerint összesen 192 előzés történt pozíciókért, az élen pedig 11 alkalommal változott a vezető személye összesen 6 versenyző között, mindebből pedig nem nehéz kikövetkeztetni, hogy azért a résztvevők valamelyest kitettek magukért az Indianapolis Motor Speedway roadján.

Az Angie’s List Grand Prix of Indianapolist követően Will Power versenymérnöke, David Faustino a versenyt egyenesen az IndyCar road pályás koronaékszereként aposztrofálta. Ezzel a kijlentéssel lehetne vitázni, mondván, hogy mennyire helyénvaló ilyen jelzővel illetni egy olyan pályát – még ha az IMS-en is terül el – , ahol mindazidáig csak két futamot rendeztek, de ez már egy teljesen másik téma lenne.

Egy biztos, a Team Penske-nek valóban oka volt a pátoszors örömre, miután címvédőjük, azaz Power mondhatni játszi könnyedén aratott rajt-cél győzelmet a 2.439 mérföld hosszú, 13 kanyarból álló roadon. Az ausztrál összesen 65 kört töltött az élen a 82-ből, a leintésnél másfél másodpercet adva a mögötte célba ért Graham Rahalnak.

„Elképesztő, elképesztő!” – summázta a látottakat a csapatrádión a Penske Racing elnöke, egyben Power stratégája, Tim Cindric. „Most már elmondhatod magadról, hogy nyertél Indianapolisban! Csináljuk meg újra ezt legközelebb!”

Ezzel pedig a szakember akaratlanul is egy nagyon fontos pontra hívta fel a figyelmet a csapat szempontjából, vagyis, hogy az ugyanezen a pályán – de már a 2.5 mérföldes oválon – alig két hét múlva esedékes Indianapolis 500-at immár hat esztendeje, Castroneves 2009-es sikere óta nem tudták megnyerni.

Power ezzel IndyCar pályafutása 25. győzelmét aratta, amiben – anélkül, hogy vitatnánk az érdemeit – azért el kell ismerni, hogy szerepe volt a rögtön a rajt után történt balesetnek is, amelyet pontosan tulajdon csapattársa, a második sorból rajtolt Helio Castroneves váltott ki. A háromszázadik IndyCar futamát teljesítő brazil nagy igyekezetében nekiment a Chip Ganassi Racinges Scott Dixon #9 Dallara-Chevy-jének, aminek következtében mindketten kipördültek, így Powernek két kiemelt ellenféllel kevesebbel kellett számolnia. Ezzel párhuzamosan a mezőny távolabbi részében is ment a csetepaté, amelynek kárvallottjai Josef Newgaden (CFH Racing), James Hinchcliffe (Schmidt Peterson Motorsports), Luca Filippi (CFH Racing) és Jack Hawksworth (AJ Foyt Racing) lettek, de szerencsére valamennyien folytatni tudták a versenyt.

A rajtbaleset kapcsán sokan – beleértve jó pár versenyzőt is – szóvá tették, hogy miért nem kapott tettéért Castroneves büntetést, mikor szemmel láthatóan hibás volt. Nos, mint kiderült, ezen kérdéskör máig nincs lezárva az IndyCar részéről, úgyhogy könnyen lehet, a brazil nem ússza meg büntetés nélkül. A széria versenyzésért felelős igazgatója, Derrick Walker szerint a végső döntést szerdán hozzák meg.
Az illetékesek újra átnézik továbbá az ettől függetlenül történt, második – ugyebár Hinchcliffe, Newgarden, Hawksworth és Filippi között történt – incidenst is. Fő a gyorsaság. És a következetesség.

„Négy alkalommal akarsz az első helyen lenni ebben a hónapban: az első az Indy GP kvalifikációja, aztán megnyerni a versenyt, majd elsőnek lenni az 500 kvalifikációján és végül megnyerni azt” – nyilatkozta Power, aki ebből 50%-ot már sikeresen teljesített. „[Az Indy 500 pole és győzelem] lehetséges, nyilvánvalóan. Ennek kell lenni a célnak ebben a hónapban. […] Megnyerni a GP-t és az 500-at …. ez hihetetlen lenne.”

Még mindig furcsa, egyúttal pedig öröm látni, hogy az a Rahal Letterman Lanigan Racing, amelynek produkciója láttán tavaly inkább csak a fejünket fogtuk, idén mennyire elkapta a fonalat. Annak ellenére, hogy a csapat a gyengélkedő Honda flottájához tartozik, mégis ráérzett az új aero elemekre és azokból a maximálisnál is többet hozzák ki. Ennek eredményeképpen egyetlen versenyzőjük, Graham Rahal Alabama után Indianapolisban ismét felállhatott a dobogó második fokára. Az amerikai pilótának a kvalifikáció nem a legjobban indult, hiszen csak a tizenhetedik rajthelyet tudta megszerezni, azonban köszönhetően az első kanyarban bekövetkezett káosznak számos pozíciót javított, majd a pitkiállásokat követően Power első számú üldözőjévé vált.

„Abszolút!” – válaszolta Power arra a kérdésre, hogy ha Rahal Chevrolet-s autót vezetne, akkor vajon a bajnoki címre is esélyes lehetne-e. „Ha Chevy erőforrásuk lenne, akkor aggódnunk kellene miattuk. Egészen biztosan a bajnokságért harcolnának.”

A verseny egy pontján Rahal helyzetét megnehezítették a körhátrányban lévő autók, ami kissé frusztrálta is a 25 éves pilótát, mivel úgy érezte, hogy lett volna esélye akár a győzelemre is.

„Az utolsó kiállás előtt még egy plusz kör erejéig kint maradtam. Ez az én döntésem volt és végül megfizettünk érte. A pitből kijövet Scott Dixon és Gabby Chaves mögé kerültem, ami belassított bennünket és több másodpercünkbe került.”

A GP of Indy dobogójának legalsó fokára egy újabb Penske pilóta, Juan Pablo Montoya állhatott fel, akinek ez egyben a harmadik pódiumot érő helyezése volt ebben a szezonban. Az eredménynek hála megőrizte vezetését a bajnoki pontversenyben, míg mögötte a második helyre Power jött fel, és áll jelenleg öt pontegységnyi lemaradásban.

Az RLL Racinget dicséret illeti tehát, a szintén hondás Andretti Autosport esetében viszont csak értetlenül csóválhatjuk a fejünket. A gárda legjobb helyezését a 2012-es bajnok Ryan Hunter-Reay szállította a 11. pozícióban, míg Carlos Munoz a 13., Marco Andretti a 16., a részidős Justin Wilson pedig műszaki hiba miatt be sem fejezte a versenyt.

„Ez egyszerűen borzalmas” – summázta a végeredményt Marco Andretti, aki a csapat teljes szezonos versenyzői közül a maga 13. helyével jelenleg a legrosszabbul áll a bajnokságban.

„Frusztráló” – tette hozzá a csapattulajdonos Michael Andretti az Indy Starnak adott nyilatkozatában. „Nyilvánvaló, hogy a Rahal csapat rájött valamire ezeken a pályákon. Nincs mentségünk. Az autónk ugyanazt tudja, amit Grahamé, mivel mindannyian ugyanazzal az autóval rendelkezünk.”

Az idén folyamatosan kapott pofonok után pedig a csapatot már az oválpályákon nyújtott jó szereplést illetően sem fűti túláradó optimizmus.

„Nem tudjuk még, hogy hol állunk az oválokon” – nyilatkoza Michael Andretti. „Remélhetőleg jobb formát mutatunk ott, mint a road pályákon.”

A 2014-es Indianapolis 500 győztes Hunter-Reay sem mer jóslatokba bocsátkozni.

„Csak egyetlen napot mentünk az oválra készült aero kittel és igazán nem tudjuk, mit is várhatunk tőlük.”

Nem szorosan a poszt témájához kapcsolódik, de ha már az Andretti Autosportnál tartunk, akkor meg kell említeni, hogy a csapat Formula-E részlegénél vezető Jean-Éric Vergne továbbra sem tett le arról, hogy még idén bemutatkozzon az IndyCarban.

A francia versenyző elmondása szerint ez a szezonnyitón már majdnem összejött számára, azonban a csapat végül mégis az egy év kihagyás után visszatért Simona de Silvestrónak adott lehetőséget negyedik autójában.

A 25-ös Dallara-Hondában szponzorációs okok miatt több pilóta is lehetőséget kap ebben az évben.

„Tárgyalunk” – mondta Vergne az Autosportnak. „Megpróbálunk módot találni arra, hogy versenyezzek az IndyCarban. Nagyon közel álltunk ahhoz, hogy összehozzunk valamit az első futamra, de sajnos nem jött össze. Még mindig sok verseny hátra van az idei IndyCar bajnokságból és klassz lenne, ha egy, vagy két futamot teljesíthetnénk együtt, hogy lássam miként mennek a dolgok. Szerintem ez igazán jó lenne mindkettőnk számára.”

De Silvestro az első két fordulón szerepelt, majd a szóban forgó gépet Long Beach-en és Barberen nem nevezték, míg a GP of Indy-n – majd az Indianapolis 500 is – már Justin Wilsonnal gördül pályára.

Ami Vergne-t illeti, az ováloktól sem zárkózik el, bár tudja, hogy ezek nagy falatok lennének egyelőre számára.

„Nyilvánvalóan jobban ismerem a roadokat. Egy oválon teljesen a nulláról kezdenék, és abszolút mindent meg kellene tanulnom, mivel teljesen más. Néhány európai versenyző valószínűleg azt gondolja, hogy az oválok könnyűek, de nekem inkább extrém módon nehéznek tűnnek. Nagyon keményen kell dolgoznod ahhoz, hogy oválokon sikeres legyél.”

Nem csak Vergne, de a 2011-es Május Hónap során csúnyán leszerepelt Scott Speed is kacérkodik az IndyCarral (amely széria egyébként továbbra sem adja fel nemzetközi törekvéseit és a legfrissebb hírek szerint 2016-os radarjukon szerepel például Kolumbia, Dél-Afrika vagy az Egyesült Arab Emírségek).

A jelenleg Andrettiék Global Rallycross csapatánál versenyző Speed azonban már korábban leszögezte, hogy túlságosan félti az életét ahhoz, hogy oválpályán vezessen open-wheel gépet, road/streeteken viszont szívesen elrajtolna.

Michael Andretti minderre csak annyit reagált, hogy van némi sansz arra, hogy a kép pilóta lehetőséghez juthat a későbbiek során az IndyCarban, folyamatban is van pár megbeszélés, de egyelőre még semmi sincs előre tervezve.

Visszatérve a GP of Indy-re, Simon Pagenaud 2014-ben, még a Schmidt Peterson Motorsports versenyzőjeként meg tudta nyerni ez a futamot, idén azonban műszaki hiba miatt már az 58. körben véget ért számára a küzdelem.

Végezetül jöjjön két érdekes statisztika: nincs olyan versenyző, aki az eddigi öt futam mindegyikén az élre tudott volna állni, míg az egy év távollét után idén Schmidtékkel visszatérő James Jakes egymagában több kört töltött a szezon eddigi részében az élen, mint az Andretti Autosport teljes legénysége összesen.

A GP of Indianapolis 0.7-es nézettségi rátát ért el az ABC-n.