Pályacsúccsal dőlt el az indianapolisi pole sorsa -

Idén második alkalommal lép pályára az IndyCar az Indianapolis Motor Speedway road vonalvezetésén.

Az Angie’s List Grand Prix of Indianapolis tavaly kapta meg először a zöld zászlót a világ egyik leghíresebb versenypályájának belső, technikás részén. A korábban a Forma-1 mezőnye kedvéért kialakított pálya 2013-14-ben jelentős átalakításon esett át annak érdekében, hogy minden tekintetben megfeleljen az IndyCar követelményeinek. Az úttörő hétvége egy évvel ezelőtt meglehetősen kaotikusra sikeredett, köszönhetően egy esővel fűszerezett időmérőnek, majd egy nappal később, a futamon egy máig emlékezetes állórajtnak.

Idén azonban már a széria visszatért a régi, jól bevált repülőrajthoz valamennyi versenyén, a legégetőbb kérdésnek pedig nem az bizonyult, hogy megdől-e a Simon Pagenaud által a tavalyi időmérőn megfutott 1:09:6716-os pályacúscs, hanem az, hogy mennyivel.

Ahogyan azt már a road/street típusú versenyek esetében megszokhattuk, a kvalifikáció első felvonását a csoportkörök küzdelmei adták. A két szegmens résztvevőinek listáját viszont ezúttal nem az első két edzés kombinált végeredménye, hanem a pénteki, harmadik gyakorlás során született sorrend alapján határozták meg.

Az első csoport számára rendelkezésre álló idő leteltével mondhatni az eddigieknél is demoralizálóbb kép rajzolódott ki gyártók szempontjából, legalábbis a Hondára nézve. A japánok a szezon elejétől fogva küszködnek, aminek oka sokak szerint – mint például Roger Penske – nem kizárólag idén debütált aero kitjükben, de az erőforrásaikban is keresendő.

Az eredménylista szinte teljesen kettéosztotta a két gyártó alá tartozó autókat, amit jól példáz, hogy csak egyetlen Hondának, azaz a Schmidt Peterson Motorsports-os James Hinchcliffe által vezetett #5-nak sikerült megvernie egy konkurens járművet, nevezetesen a CFH Racing jóvoltából idei első versenyére készülő JR Hildebrand #6 Dallara-Chevy-jét.

A Team Penske #1 Dallara-Chevy-je, a volán mögött Will Powerrel

Az első két helyen nem meglepő módon a Team Penske ebbe a csoportba került ötven százaléka, vagyis Will Power és Juan Pablo Montoya jutott tovább, de örülhetett még a KV Racing is, miután mindkét versenyzőjük beverekedte magát – Sebastien Bourdais a harmadik, Stefano Coletti pedig az ötödik helyen – a kvalifikáció következő szakaszába. Hasonló sikerrel járt még a CFH Racing road/street felelőse, Luca FIlippi, valamint az Indy GP tavalyi pole pozíciósa, az immár a Chip Ganassi Racingnél vezető Sebastian Saavedra is.

Nem sikerült viszont átvinnie a lécet a már említett Hinchcliffe-nek, akit valószínűleg nem vigasztal, hogy még így is ő lett a legjobb hondás. Az pedig csak még kiábrándítóbbá teszi a japánok szereplését, hogy a kanadai legjobb köre is mintegy hat tizeddel volt lassabb Power legjobb idejétől. Ennyi volt továbbá az időmérő az RLL Racinges Graham Rahalnak, az Andretti Autosportnál szolgáló Carlos Munoznak és a 2012-es bajnok, egyben 2014-es Indy 500 győztes Ryan Hunter-Reay-nek, ahogyan a Dale Coyne Racing színeiben St. Pete után visszatérő Carlos Huertas is mehetett átöltözni – utóbbi ráadásul több, mint 1.6 másodpercet kapott az utolsó előttiként zárt Munoztól is.

A süllyedő japán flotta egyhangúságába a már szintén szóba került Hildebrand vitt némi arany színű Chevy fűszert a nyolcadik kieső helyen.

Ahogyan várható volt, a második csoportkör is a Chevrolet-ről szólt, de itt legalább a Honda az AJ Foyt Racinges Jack Hawksworth által képes volt delegálni egy autót a legjobb tizenkettő közé.

A legjobb időt a Chip Ganassi Racinges Scott Dixon produkálta 1:09:7798-cal, 0.1198-at adva a háromszázadik IndyCar futamára készülő Team Penske-s Helio Castronevesnek. Hogy teljes legyen Roger Penske boldogsága, negyedik versenyzője, Simon Pagenaud is lazán továbbhámozta magát a top 12-es szakaszba a Ganassiék 10-es Dallara-Chevyjét terelgető Tony Kanaan, a Honda becsületét megmentő Hawksworth és a CFH Racing teljes szezonos pilótája, Josef Newgarden előtt.

Befejeződött a munka a pályá azonban a Ganassi B-csapat oszlopos tagjának, Charlie Kimballnak, a Bryan Herta Autosport egy szem Gabby Chavesének, az AJ Foyt Racing másik felének, Takuma Satónak, a Schmidt Peterson Motorsportsnál szolgáló James Jakes-nek és senkit sem meglepő módon a Dale Coyne Racing feneketlen pénztárcájú Francesco Dracone-jának. Mindemellett pedig azt is megérthettük, hogy miért picsogott pár nappal ezelőtt Michael Andretti arról, hogy feleslegesek az aero kitek, miután a csapat színeiben most bemutatkozó Justin Wilson és a hétvége eddigi részében kritikán alul teljesítő (Wilsontól is hat tizedet kapó) Marco Andretti egyaránt elvérzett, úgyhogy az Andretti Autosport egyetlen versenyzővel sem tudta képviseltetni magát a kvalifikáció második felvonásában. A csapat legjobb rajthelyét – ami a tizennyolcadik – Wilson érte el, miközben Hunter-Reay a tizenkilencedik, Munoz a huszonegyedik, Marco Andretti pedig a huszonkettedik pozícióig tudta csak felküzdeni magát.

Marco Andretti: Jó fotó, szót sem érdemlő teljesítmény

Akárcsak a csoportkörök esetében, a top 12 részvételével lezajló szakaszból is a legjobb hat autó mehetett tovább a pole-t eldöntő Fast 6-be. Gondolom senkinek a szeme sem rebben, ha azt mondom, hogy a komplett Team Penske sikeresen teljesítette a feladatot (nem hiába mondta Mr. Penske azt, hogy valamennyi versenyzője egy bajnok). Az első három helyet a Power-Pagenaud-Castroneves trió szerezte meg, az elsöprő sikert pedig a közvetlenül Montoya elé beékelődő, ezáltal negyedikként továbbjutó Kanaan akadályozta meg. A hatodik, utolsó Fast 6-et érő pozíciónak végül Dixon – na és Chip Ganassi – örülhetett.

Rajtelsőségről szóló álmaira azonban már keresztet vethetett Bourdais, Saavedra, Filippi, Coletti, Hawksworth és Newgarden is.

Aki a végső rajtsorrendet tekintve Team Penske első sorra tippelt, annak csaldódnia kellett, de azért sajnálni sem kell a gárda szurkolóit, hiszen kvalifikációs mérlegük továbbra is 100%-os maradt idén, a 2014-es Milwaukee- hétvége óta pedig zsinórban már nyolcadik alkalommal nem tudta más csapat versenyzője időmérőn legyőzni őket.

A pole pozíciót St. Petersburg után idén másodszor, összességében véve pedig IndyCar pályafutása során immár 38. alkalommal Will Power szerezte meg, méghozzá pályacsúccsal. Penske-ék regnáló bajnoka közel két tizedet javítva, 1:09:4886-tal adta át Pagenaud tavalyi rekordját a múltnak.

„Pole-t szerezni itt Indianapolisban, ezen a pályán nagyszerű érzés” – nyilatkozta a 34 éves versenyző. „Úgy érzem, egész héten (a három szabadedzésen) erős voltam. Barberen éppen csak, hogy lemaradtam a pole-ról, szóval nagyon elszánt voltam ma, a srácok pedig igazán remek munkát végeztek az autón.”

A 2014-es fontanai szezonzáró óta azonban most először fordult elő, hogy az első sort nem kizárólag Penske autók alkotják, mivel a második helyet Scott Dixon szerezte meg a Chip Ganassi Racing #9 Dallara-Chevy-jével.

A rajsorrend további részét elnézve kiderül, hogy az új-zélandi eléggé belerondított Roger Penske-ék tökéletes kvalifikációról szőtt terveibe, mivel a második,harmadik és negyedik helyeket már ezen gárda pilótái kaparintották meg Helio Castroneves, Juan Pablo Montoya és Simon Pagenaud sorrendben, míg a hatodik pozícióból Tony Kanaan várhatja a verseny rajtját.

Az Angie’s List Grand Prix of Indianapolis magyar idő szerint szombaton, 21:30-kor veszi kezdetét. Ezt követően pedig már csak egy nap pihenő áll a mezőny rendelkezésére, hiszen május 11-én, hétfőn már a 99th Indianapolis 500 első edzésére kerül sor az Indianapolis Motor Speedway 2.5 mérföldes oválján.