Stefano Coletti: Amerikában mindenki sokkal lazább

A KV Racing újonca exkluzív interjút adott a USA Today-nek.

 

Stefano Coletti már 2008-ban kacérkodott azzal, hogy karrierjét az Egyesült Államokban folytassa tovább, azonban akkor a menedzsmentje lebeszélte erről. Hét évvel később viszont, elsősorban anyagi okok miatt a monacói versenyzőt mégis a tengerentúlra vetette a sors és az idei szezonban már a 4-es számú Dallara-Chevy-t vezetheti a veterán Sebastien Bourdais csapattársaként. Coletti azt már az első pillanatban bizonyította, hogy rendkívül gyors tud lenni a számára teljesen új közegben, ugyanakkor az idény eddigi részében a kisebb-nagyobb problémák sem kerülték el, legyen szó vezetői hibákról, vagy műszaki gondokról. Jó példa erre a Long Beach-i hétvége, amelynek egyik edzésén kis híján összetörte az autóját, míg a futamon váltóhiba miatt tíz körön át kényszerült a pitben vesztegelni, ennek megfelelően pedig az utolsó helyen zárt, de még így is meg tudta futni a verseny abszolút leggyorsabb körét.

Coletti – aki nemrég, egészen pontosan április 6-án ünnepelte 26. születésnapját – az IndyCar alabamai fordulója előtt ült le egy könnyed interjú erejéig a USA Today újságírójával, Chris Jenskins-szel, amelynek során nyíltan beszélt pályafutása kezdeteiről, az európai nevelőszériás fiatalok nehézségeiről, valamint arról is, hogy mi a benyomása az Egyesült Államokról és persze az IndyCarról.

 

 

USA TODAY: Szóval, milyen felnőni Monacóban? El tudom képzelni, hogy nem lehet valami pocsék.

Stefano Coletti: Minden évben ott van a nagydíj, tehát hozzászoksz ahhoz, hogy versenyautókat látsz. Az apám ingatlanokkal foglalkozott Monacóban és ő volt az, aki a Forma-1-es versenyzők szállását is biztosította. Keke Rosberggel, Gerhard Bergerrel és a többi hozzájuk hasonló sráccal körülvéve nőttem fel. Tényleg beleszülettem ebbe, még akkor is, ha az apám nem akarta, hogy versenyezzek. Valahogyan mégis képes voltam arra, hogy meggyőzzem, engedje meg nekem.

  
UT: Hogyan beszélted rá?

SC: Nem én, hanem az anyukám. Valójában ő intézte el. Volt két barátom, akik gokartoztak, ők egyébként apu egy barátjának a gyerekei voltak. Elvittek magukkal egy versenyre, hogy nézzem meg őket, majd egy napon megkérdezték, ki szeretném-e én is próbálni. Azt mondtam, ‘persze, naná!’. Elmentünk tehát az otthonomhoz közeli gokartpályára, utána pedig rájöttem, hogy ez az, amit csinálni akarok. Minden szerdán, suli után – mivel ezeken a napokon nem voltak délutáni órák – anyu elvitt gyakorolni. Két éven át rimánkodtam apunak, hogy engedjen versenyezni, de minden alkalommal ‘nem’ volt a válasz. Aztán végül anyunak sikerült rábeszélni őt arra, hogy benne legyen.

 
UT: Tehát, anyukádnak igaza volt?

SC: Igen, anyu mindent megtett a nővéremért [Alexandra Coletti olimpikon síző] és értem. Azt akarta, hogy boldogok legyünk és tudta, hogy én ezt szeretném csinálni.

col4.jpeg

  
UT: Sikereket értél el a GP2-ben, de úgy döntöttél, hogy az IndyCarba akarsz menni. Miért volt ez vonzó számodra?

SC: Volt pár győzelmem a GP2-ben. A probléma viszont a pénz volt. Ez mindig is nagy akadályt jelentett ahhoz, hogy eljuss a Forma-1-ig. Az sem számít, ha futamokat, vagy akár bajnokságot is nyersz, attól még ugyanúgy szükséged van jó nagy csekkekre a támogatóidtól. Márpedig ezt nekünk lehetetlen volt összehozni, nem i tudtunk bejutni a Forma-1-be. Szóval azt mondtam, miért ne próbálhatnánk meg az Államokat? Mindig is szerettem volna idejönni, mivel őszintén úgy gondolom, hogy a versenyzés ideát sokkal szórakoztatóbb, egyúttal igazán magas színvonalú is.

UT: Mi most a benyomásod?

SC: Minden új számomra. Az autó nagyon sokban különbözik azokhoz képes, amelyeket Európában vezettem. Sokkal nehezebb, nagyobb, a motor is erősebb. Közel áll a GP2-höz, ugyanakkor mégsem. Őszintén megmondom, hogy meglepett az autó teljesítménye. Mivel nehéz és nagy, azt hittem, hogy nem lesz annyira könnyen kezelhető, mint az európai gépek. Végül kiderült, hogy tévedtem. Amikor először beültem az autóba, csak arra gondoltam, hogy a francba, ez gyors!

      
UT: Mit gondolsz az oválpályák nyújtotta kihívásról?

SC: Nagyon óvatosan kell hozzáállnom. Fogalmam sincs, hogy mit várjak az ováloktól. Biztos vagyok abban, hogy nagyon nehezek. A beállítások kritikus fontosságúak, mert az autónak tökéletesen passzolnia kell a vezetési stílusodhoz.

  
UT: Most hol élsz?

SC: Indianapolisban. Még nincs állandó lakhelyem, mivel nem volt időm arra, hogy ezt megoldjam. Egyik verseny jön a másik után, szóval nem töltök sok időt itt, szinte állandó jelleggel úton vagyok. Májustól viszont már Indianapolisban leszünk, tehát valószínűleg a hétvégén már lesz lakásom, ahová végre elkezdhetem bepakolni az összes cuccomat.

col5.jpeg    

UT: Mit szeretsz a legjobban az USA-béli életben?

SC: Általánosságban véve az emberek az Államokban sokkal fesztelenebbek, mint Európában. Barátságosabbak, lazábbak, lehet velük beszélgetni. Egy étteremben ebédeltem az egyik sráccal a csapattól és könnyedén beszélgetésbe elegyedtünk a mellettünk lévő asztalnál lévőkkel. Ilyen dolog nem történik meg Európában.

   
UT: Mi az, ami szokatlan számodra az USA-ban?

SC: Az ételekhez nehéz hozzászoknom. Most, hogy végre lesz lakásom, valószínűleg én fogom elkészíteni magamnak, máskülönben nagyon el fogok hízni! Még ha normális ételeket is eszel, azok is tele vannak vajjal, olajjal és olyan dolgokkal amikkel jobb vigyázni. Én hajlamos vagyok arra, hogy már akkor elkezdjek hízni, amikor még csak elkezdek enni, szóval óvatosnak kell lennem.  Nehezebb formában maradnom itt, mint Európában.

 
UT: Kedvenc pályád ahol valaha versenyeztél?

SC: Kettő van. Az egyik nyilvánvalóan Monaco. Itt születtem és az az érzés, hogy otthon, azokon a pályákon vezethetek, ahol egész életemben éltem hihetetlen, nagyon különleges. A másik pálya, amit szeretek az Makaó.

 

UT: Mondj egy pályát, ahol nagyon szeretnél versenyezni.

SC: Indianapolis.

   
UT: Az első, saját személyautód?

SC: Egy Golf GTI.  

  
UT: Kedvenc városod?

SC: London.

    

UT: Egy híres ember akivel találkoztál versenyzői karriered során és nagyon menőnek találtad?

SC: A srác a szuperhősfilmekből, a kopasz ……. Patrick Stewart! [a long beach-i verseny grand marshallja volt]

  
UT: Ha nem versenyeznél, mit csinálnál?

SC: Ötletem sincs. Azt hiszem, apuval dolgoznék az ingatlan bizniszben.

 

 

 

 képek: IndyCar

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy