Bármi megtörténhet, mert ez itt az IndyCar -

Egy eszméletlen jó, meglepetésekkel teli kvalifikáció zajlott le a festői Long Beach utcáin.

Az IndyCar idei harmadik versenyhétvégéjének fő témáiként a Chevrolet nyuszifüleinek elvesztése, valamint a Dale Coyne Racingnél végbemenő, egynapos, de bármely holtszezon becsületére váló pilótakeringő számított.

Szerencsére azonban helyi idő szerint szombat délutánra végleg a pályán zajló eseményeké lett a főszerep egy olyan időmérő formájában, amit ezen sorok írója még órákon keresztül el tudott volna nézegetni.

Mielőtt azonban átrágjuk magunkat a történteken, jöjjön egy, a poszt témájához nem szorosan kötődő, rendkívüli bejelentés: a DRR/Kingdom Racing ugyanis hivatalosan megnevezte pilótáját az Indianapolis 500-ra, aki nem más, mint Townsend Bell, aki pályafutása során immár a kilencedik alkalommal fog nekivágni a legendás versenynek. Gratulálunk neki.

Na, akkor most már lássuk mi is történt a Long Beach-i napsütésben.

A kvalifikáció első csoportköréből 1:06:7442-es körének köszönhetően magabiztosan jutott tovább Tony Kanaan a Chip Ganassi Racing képviseletében, mintegy 0.1537-et adva az Andretti Autosport bajnokának, Ryan Hunter-Reay-nek. A harmadik pozícióban a Team Penske #3-as autóját vezető Helio Castroneves zárt, közvetlenül a louisianai kitérőt követően ismét a régi, jól bevált piros Target festést viselő 9-es számú Ganassi gépet terelgető Scott Dixon előtt. Örülhetett még a legjobb tizenkettő közé jutásnak Andrettiék ifjonca, Carlos Munoz, valamint az RLL Racing egy szem pilótája, Graham Rahal is.

Ennyi volt viszont a szombati nap a Chip Ganassi Racing flottájába tartozó Charlie Kimball, az asztronautákat bálványzó Schmidt Peterson Motorsports alkalmazott James Hinchcliffe, a Bryan Herta Autosport újonc Gabby Chaves, az SPM másik felét képező James Jakes, valamint a Dale Coyne Racing 18-as Dallara-Hondájában a Carlos Huertas helyettesítésére szerződtetett Rocky Moran Jr.-t váltó Conor Daly számára.

Utóbbi amerikaitól, valamint Hinchcliffe-től, Jakes-től és Kimballtól ráadásul még a leintést követően két legjobb idejüket is elvette a versenybíróság miután úgy látták, hogy sárga jelzés alatt voltak gyors körön.

Rahal valamint Kanaan azonban szerencsések voltak, miután a kvalifikáció menetét a poszt írásakor még nem definiált módon történt megzavarásáért ők figyelmeztetéssel megúszták.

A meglepetések azonban a második csoportkörre jutottak.

Az első helyen Juan Pablo Montoya zárt a Team Penske legnagyobb örömére, míg a második pozícióban a Chip Ganassi Racinghez frissen szerződött Sebastian Saavedra verekedte be magát a kvalifikáció következő szegmensébe. A 24 éves kolumbiai, akit előszeretettel tartottak számon a fizetős, ámde csekélyke tehetséggel megáldott versenyzők egyik prototípusaként (lásd. tavaly ő volt az egyetlen olyan full évados pilóta, akinek egyetlen top 5-ös helyezést sem sikerült szereznie, sőt, még top 10-ből is csak egyet ennek megfelelően pedig a bajnokság tökutolsójaként végzett) eddig remekül teljesít új csapatában, úgyhogy én magam is mea culpázom az irányába. De azért várjuk ki a vasárnapi futamot.

A harmadikként egy újabb Penske tagot üdvözölhettünk Simon Pagenaud személyében, de örülhetett még a CFH Racinges Josef Newgarden, a Louisianában második születésnapját ünneplő Sebastien Bourdais a KVSH Racing autójában, valamint az Andretti Autosport nagyon is saját pilótája, Marco Andretti is.

A döbbenet azonban a kieső zónában kezdődött, miután egy, az utolsó másodpercekben beintett piros zászló miatt nem tudta megfutni gyors körét a Long Beach-en három pole-t és két győzelmet jegyző Will Power. A regnáló bajnok korábbi kísérlete során hibázott, amelyet ezért félbehagyott, hogy nekiveselkedhessen egy újabbnak, a tilalmi jelzés révén azonban erre már nem lett alkalma, így csak a 18. helyről kezdheti meg a versenyt a Team Penske 1-es számot viselő gépével. Itt érdemes megjegyezni, hogy legrosszabb rajtpozíció, ahonnan indulva ezen a pályán az ausztrál nyerni tudott, az a 12. volt még 2012-ben.

Mindenesetre Power magához képest elég higgadtan fogadta a történteket:

„Kemény, de az az IndyCar, ahol bármi megtörténhet” – nyilatkozta az autójából kiszállva a 34 éves versenyző, és ebből ki is derült, hogy honnan ered a poszt címe.

Véget ért továbbá a kvalifikáció a CFH Racing road/street specialistája, Luca Filippi számára, de levehette még a sisakját mindkét AJ Foyt Racing pilóta, azaz Jack Hawksworth és Takuma Sato is. A Dale Coyne Racinges Francesco Dracone azonban nem az utolsóként zárta a csoportkört, miután a Louisianában, valamint a Long Beach-i harmadik edzésen egyaránt perecelő hétszeres GP2 futamgyőztes Stefano Colettitől elvették a legjobb idejét, mivel ő volt az, aki a kvalifikáción is elintézte a piros zászló megjelenését köszönhetően annak, hogy a 4-es kanyarban falnak küldte a KV Racing 4-es számú gépét.

A következő szegmens tétje már a pole pozícióért zajló Fast 6-be jutás volt. Ez a legjobban Pagenaud-nak sikerült, de reménykedhetett még a rajtelsőségben Newgarden, Castroneves, Dixon, Hunter-Reay és Montoya is. Kanaan, Rahal, Bourdais, Andetti, Saavedra és Munoz azonban innentől fogva már csak nézőként követhették nyomon a kvalifikációt.

Az időmérő utolsó felvonása során már csak egyetlen Honda motort és aero kitet használó autó gördülhetett pályára Hunter-Reay és vele együtt az Andretti Autosport révén.

A pole pozíciót végül Helio Castroneves szerezte meg 1:06:6294-gyel, ami egyben új pályacsúcsot is jelentett. A korábbi rekord Sebastien Bourdais nevéhez fűződött, aki még 2006-ban a Champ Carban futotta meg a mostanra elavulttá vált 1:06:882-es körét.

A brazil ezzel IndyCar pályafutása 42. rajtelsőségét ünnepelhette, amivel az örökranglista negyedik helyére jött fel.

Castroneves mellől csapattársa, Juan Pablo Montoya várhatja a Toyota Grand Prix of Long Beach rajtját, míg a második sort a Scott Dixon – Ryan Hunter-Reay, a harmadikat pedig a Simon Pagenaud – Josef Newgarden páros alkotja majd.

A Toyota Grand Prix of Long Beach magyar idő szerint vasárnap, 22:35-kor veszi kezdetét.

A kvalifikáció végeredménye: