Formula 1 Lights -

Aki az elmúlt nap során megnyitotta bármelyik sport témájú weboldalt, minden bizonnyal találkozott azzal a hírrel, amelyben Mark Miles arról regélt, hogy ő tulajdonképpen a Forma-1 olcsó pótlékává szeretné tenni az IndyCart.

Ami engem illet, a széria anyacége, a Hulman & Co. első emberének eszmefuttatását olvasva nem tudtam elsőre -sőt, másodikra sem – eldönteni, hogy sírjak, nevessek, vagy csak szimplán egy Carlos Huertas-i, semmitmondó arckifejezés társaságában a böngésző felső sarkában lévő x-re kattintsak.

Ha valaki az utóbbi órákat mégis egy szikla alá bújva töltötte volna, annak nagyon röviden annyiról van szó, hogy Miles továbbra sem akar leszakadni az IndyCar nemzetközivé tételéről, sőt, egyre komolyabb méreteket ölt ez irányú elmeháborodása törekvése. Az üzletember legutóbb arról számolt be az Autosport-nak, hogy szerinte a Forma-1-ben uralkodó, irracionálisan magas versenyrendezési díjakból az IndyCar profitálhat, mivel így azok az országok, amelyek nem engedhetik meg maguknak a világbajnoki sorozat fogadását, alternatív megoldásként tekinthetnek az amerikai szériára.

Namármost, ez így szép és jó, csak van néhány bökkenő. Az IndyCar ugyebár – az NFL szezon előli menekülés mellett – azzal is indokolta a nyúlfarknyi hosszúságú, már szeptember elején véget érő szezont, hogy ezáltal alkalom nyílik egy nemzetközi helyszíneken zajló, téli minibajnokság rendezésére. Miles-ék tettek is erőfeszítéseket a nemes cél érdekében, elég csak a pár hónappal ezelőtt reális opcióként funkcionáló, dubai-i versenyre, amit csillogó-villogó Monaco 2.0-ként képzeltek el. Mondani sem kell, nem lett ebből semmi, ahogyan a blogon minden részletére kiterjedően megtárgyalt, az eredeti tervek szerint szezonnyitóként jegyzett brazíliai visszatérés is kútba esett. A problémák ellenére Miles nem táncolt vissza és a dél-amerikai bukta után is úgy nyilatkozott, hogy a történtek ellenére sem változtatnak a stratégiájukon és mindent megtesznek azért, hogy nemzetközi vizekre vigyék az IndyCart.

Nyilvánvaló, hogy az IndyCar pocsék helyzetben van: az USA-ban ha belegebednek sem tudják egyhamar felvenni a versenyt a NASCAR-ral, Európában pedig egy nem túl hízelgő kép él a szériáról, amit jól példáz, hogy röhejesen sokan értenek egyet azzal a téves eszmével, miszerint a legnagyobb jóindulattal is a GP2 szintjét éri el – vagy a GP3-ét. Függetlenül attól, hogy milyen kiélezett, végletekig szoros és egy-két kivételtől eltekintve izgalmas futamokat is produkál az IndyCar, a többség még mindig lekicsinylően nyilatkozik róla, ami nem túl jó reklám arra, hogy felkeltsék az öreg kontintens motorsport rajongóinak figyelmét.

A negatív hangokat pedig Miles csak alátámasztja azzal, hogy burkoltan azt sugallja: ‘Nem tudjátok megfizetni a Forma-1-et? Semmi gond, mi aprópénzért bevállaljuk, csak hívjatok!!’. Aranyos ez, annak fényében pedig pláne, hogy az IndyCar F1-hez képest markonyi rajongótáborának nagy része mennyire ki tud akadni, ha egy Európából érkező versenyző bevallja, csak azért választotta az amerikai bajnokságot, mert nem kapott szerződést Ecclestone cirkuszában. A „ha ló nincs jó a szamár is” helyzet Miles szavait illetően ugyanez, csak nagyban: a széria nyíltan arra hajt, hogy B-tervvé váljon az F1-től elesett országok számára. A szándékot értem, de ha egy bajnokságot pontosan annak első embere degradál le azzal, hogy egy másik széria olcsó pótlékának ajánlja fel, az már régen rossz.

Félreértés ne essék, a világ egyik legboldogabb embere lennék, ha egy szép napon átugorhatnék egy szomszédos országba és saját szememmel láthatnám a széria mezőnyét versenyezni, mi több, sikeres versenyhétvégét lebonyolítani. Afelől ugyanis kétségem sincs, hogy az öreg kontinensen is ugyanolyan színvonalat nyújtanának, mint az amerikai pályákon, más kérdés viszont, hogy azt leszámítva mennyire lennének képesek értékelhető eredménnyel zárni egy, felettébb költséges tengerentúli kiruccanást. Emlékezzünk csak arra, hogy amikor másfél évvel ezelőtt először felmerült a téli bajnokság ötlete a legtöbb kontra érv a csapatok számára megnövekedő, extra kiadások miatt merült fel. Lehet, hogy egy Team Penske nem nagyon érezne meg pár nemzetközi futamot, egy Dale Coyne Racing számára azonban már komoly problémát jelentene.

Nem is olyan régen, haláltusája közepette a CART/Champ Car már megpróbálkozott az európai turnéval. A kétezres évek eleje-közepén ellátogattak Brands Hatch-re, a Lausitzringre, és fennállásának utolsó évében még Hollandiát és Belgiumot is útba ejtették. Azt pedig, hogy mi lett a vége a nagy európai hódítási kísérletnek, mindannyian ismerjük.

A probléma gyökerét ugyanaz adta, amibe most, az IndyCar is készül belerohanni, holott az ember józan paraszti ésszel azt hinné, hogy a közelmúlt hibáiból kiindulva nem lépnek kétszer ugyanabba a csapdába.

Persze be kell ismerni, hogy nehéz helyzetben vannak. A televíziós nézettség csapnivaló, még országos lefedettségű adón is, és bár az utcai futamok esetében a helyszínre kilátogató közönség száma még elfogadhatónak mondható, a tradicionális oválokon viszont konganak a lelátók. A szponzorok pedig abba ölik a pénzüket, amiből megtérülést remélnek, így nem csoda, hogy a nagycsapatokat leszámítva a széria mezőnye napról-napra anyagi gondokkal kénytelen szembenézni.

Mi lenne a megoldás? Egy biztos, nem Európa, legalábbis nem a közeljövőben.

Az USA számára az etalon a NASCAR, a világ többi része pedig az F1-et preferálja, még annak megannyi problémája ellenére is. Az európaiak számára az FIA szériája akkor is az első számú bajnokság lesz, ha kis túlzással már csak Monaco marad a kontinens egyetlen versenye, az összes többit pedig az olajmezőkre költöztetik. „A Forma-1 szar lett, de mégis csak ez a királykategória” – mondják százezrek, ha nem milliók és annak ellenére is leülnek vasárnaponként a tévé elé, ha előre tudják, hogy az abban látottak maximum az ebéd utáni szieszta aláfestésére lesznek alkalmasak. Ezt szokták meg, ezt táplálta/táplálja beléjük a média és nem elhanyagolható módon ez a sorozat az európai kultúra része, ami minden körülmények között előnyt fog élvezni bármely más sorozattal szemben.

Mégis mit tudna nyújtani az IndyCar az európai piacnak? Mivel tudná magára felhívni az emberek figyelmét, aminek révén tömegek vennének jegyet egy itteni futamra? Miles szerint hamisítatlan amerikai termékkel. Na, de mégis, mi lenne az, ami szemmel láthatóan megkülönböztetné ezt a hamisítatlan amerikai terméket roadon vagy utcai pályán az F1-től? Vagy a fanyalgók szerint a GP2-től? Az izgalmas versenyek? Vajon hányan vennének jegyet annak érdekében, hogy ezt lássák is?

Ahhoz, hogy egy újabb európai kaland sikerrel záruljon, ugyanazt kellene tennie az IndyCarnak, mint amire a hazájában szükség lenne: promócióra. Egy nevelőkategóriák szintjére lehúzott széria a húzónév nélküli mezőnyével – amely ideát az általános, megmásíthatatlan vélemény szerint nem más, mint az Ezüst Kormánykerék Nyugdíjas Otthon felturbózva pár tehetségesnek mondható, de az F1-hez kevés fiatallal – nem hozhat annyi profitot, amely miatt megérné az egész. Példának okáért: tavaly volt olyan IndyCar futam, amelyet a teljes Egyesült Királyságban négyezren néztek. Négyezren, ennél még a Telettubbies is több embert ültet le a tévé elé egy álmos, Isten háta mögötti skót kisvárosban.

Valódi 22-es csapdája, mert amíg az IndyCarral kapcsolatban a röhejes nézettségről cikkeznek, nem fogják többen a futamokat választani, mert valljuk be, az emberek a tömeget követik. Ha valamit csak egy szűk réteg követ nyomon, az csak rossz lehet, ellenben a mainstream multi-popkulti esetében masszívan tartja magát a tézis, miszerint egymillió légy nem tévedhet.

Megérné egy – jelen helyzetben – szinte biztos bukásnak számító kalandba beleölnie az IndyCarnak dollármilliókat, egyúttal pedig az amúgy is nehéz helyzetben lévő kiscsapatokat plusz költségekbe verni, amelyek szinte biztos, hogy nem térülnek meg?

A dél-amerikai piac – a brazil események ellenére – továbbra is kiemelten fontos lenne abból a célból, hogy a széria növekedésnek induljon: az USA jelenleg a NASCAR-é, Európa az F1-é, Ázsiát pedig – Bernie törekvései ide-oda – továbbra sem igazán hozza lázba az autóversenyzés, maximum saját bajnokságaik.

Dél-Amerikában viszont továbbra is nagy népszerűségnek örvend az IndyCar, olyannyira, hogy állítólag számos futam magasabb nézettséget ér el ott lent, mint az USA-ban, ami még annak fényében is nagy szó, hogy az amerikai rátákat nem nagy művészet überelni.

Megoldást találni az IndyCar gondjaira nagyon nehéz. Idolizálni kell a versenyzőket, egységesíteni a szabályokat (jó dolog, hogy kicsit mindenből van a naptárban, de az emberek, mint olyanok, lusták és ha nem látják át a rendszert, akkor inkább feladják, mintsem utánanézzenek a dolgoknak – tisztelet a kivételnek) és reklámozni, reklámozni, reklámozni, pofátlanul a nézők képébe tolni a terméket. Erre kell költeni a pénz és akkor egy szép napon tényleg megérheti majd Európában gondolkodni. Vagy legalább reálisan esélyt látni erre.

képek: IndyCar