Kiegyenlített erőviszonyok az első tesztnapon


Március 16-án, hétfőn, elérkezett az a nap, amelyet az IndyCar rajongói hónapok óta egy emberként vártak: megkezdődött a széria hivatalos, kollektív tesztsorozata az alabamai Barber Motorsports Parkban.

Az eseményen a szezonnyitó St. Petersburg-i verseny teljes mezőnye képviseltette magát, egyedül az Andretti Autosport negyedik autóját – egyelőre hivatalosan csak ezen az egy fordulón – vezető Simona de Sivestro szemlélte kívülről az eseményeket. Az IndyCarba idén visszatérő, svájci versenyzőnő a tervek szerint a későbbiekben, Sebringen viheti pályára a csapat Dallara-Hondáját. 

A legégetőbb kérdéskörnek természetesen az aero kitek számítottak, azaz, hogy vajon a Chevrolet, avagy a Honda muzsikál-e jobban élesben. A történetet csak tovább fűszerezte, hogy a vadonatúj aerodinamikai elemek mellett végül a régi, Dallara csomagot is megcsodálhattuk a pályán, köszönhetően a Dale Coyne Racing egyik friss igazolásának.



Az IndyCar eseményeit többé-kevésbé, de azért folyamatosan nyomon követőek számára nem hat az újdonság erejével ezen csapat már-már védjeggyé vált megoldása, miszerint a lehető legkésőbbi időpontokban szeretik megnevezni versenyzői felállásukat, aminek oka nem meglepő módon prózai: a pénz. A DCR sajnálatos módon évek óta komoly anyagi problémákkal küzd, amire a hétfői napon újabb, konkrét bizonyítékot is kaptunk, miután hivatalosan bejelentették, hogy idei pilótakettősüket a második teljes szezonjára visszatérő Carlos Huertas, valamint – na tessék szépen leülni és bevenni egy Xanaxot – a hímnemű Milka Dunóként is aposztrofált Francesco Dracone alkotja majd, aki az új padlólemezzel, de – meg nem erősített hírek szerint a Honda kitek körül kialakult alkatrészhiány miatt – még a régi Dallara csomaggal körözgethetett. Utóbbi olasz úriember a tipikus példája annak, hogy attól, hogy valaki tehetségtelen, még lehet borzasztó lelkes és ha emellé még egy megfelelő szponzorcsomag is társul, akkor simán versenyzői szerződést kaphat – miközben az általa vezetendő #19 Dallara-Hondát 2014-ben terelgetett Justin Wilson kénytelen a partvonalról nézni a pályán zajló eseményeket. Dracone 2010-ben már két futam erejéig elrajtolt az IndyCarban, azonban finoman szólva sem váltotta meg a világot: Sonomában a 20., Mid-Ohión pedig a 23. helyen zárt. Az elmúlt négy évet a harmatos Auto GP-ben eltöltött, 32 éves olasz pályafutása amúgy sem bővelkedik a sikerekben, eddig még – és valószínűleg ezután sem – soha, sehol nem tudott nyerni, arra azonban volt ingerenciája, hogy a Twitteren szépen beszóljon a Lotus F1 Team-hez szerződött Carmen Jordának azt firtatva, hogy a spanyol hölgy vajon mennyit fizetett egy fejhallgatóért és egy csapatdzsekiért. Erre mondják, hogy nézz tükörbe, barátom. Bár, igaz, ami igaz, hogy a szőke Barbie babával ellentétben, akitől a pénzéért cserébe csak annyit kérnek, hogy csinálja azt, amihez egyedül ért, azaz nézzen ki jól, Francesco legalább vezethet…. Lehet azonban, hogy néhány futam után azt kívánjuk, bárcsak ő is inkább lenne szép és maradna dekoráció a pitfalon.

 

 

Ez a poszt azonban nem Dracone-ról szól első sorban, noha reméljük, hogy valamelyest összekapja magát az egyelőre csak négy versenyre szóló szerződésének teljesítése közben és nem okoz galibát.



Térjünk át a valódi témánkra, nevezetesen a barberi első tesztnapra, amelynek abszolút legjobb, 1:07:4805-ös idejét az utolsó pillanatban hozta össze a Chip Ganassi Racing hármoszoros bajnoka, Scott Dixon, valamint az alatta dolgozó Dallara-Chevy.

“Ez csak egy teszt” – summázta az új-zélandi a nap végén. “Egészen addig nem leszek túl izgatott amiatt, hogy ki, milyen gyors amíg St. Pete-be nem érünk, de ez egy jó start.”

Ahogyan Dixon szavai is sugallják, az első nap még az ideális beállítások megkereséséről szólt, így messzemenő következtetéseket nem lehet levonni az eredményekből. Az mindenesetre továbbra is biztató, hogy az időeredmények a Honda és a Chevrolet által hozott, különböző aero elemek ellenére is meglehetősen szorosak, noha még korábban sokan attól tartottak, hogy az eltérő kitek miatt szakadék alakulhat ki a gyártók között. Bár az összesített eredménylista első öt helyét egyaránt Chevrolet autók szerezték meg és a legjobb Honda – a Ryan Hunter-Reay által vezetett 28-es Andretti Autosport gép – “csak” a hatodik pozíciót csípte meg, a köröidők differenciái nem adnak okot aggodalomra. Tizenkilenc autónak sikerült Dixon abszolút legjobb eredményéhez képest egy másodpercen belül maradni, míg a 2014-es pole pozíciós időnél (1:08:3120 – Will Power/Team Penske) végül tizenhat jármű tudott már az első tesztnapon jobb időt produkálni.

A teszten az aero kitek mellett a tervek szerint a május hónap során debütáló LED-es kijelzőket is próbálgatták, amelyektől a széria azt reméli, hogy általuk a nézők számára könnyebbé válik a pályán zajló események nyomon követése.

A nap során több versenyzőnek – köztük Helio Castroneves-nek, Graham Rahalnak és Jack Hawksworth-nek – is meggyűlt a baja a pályával, a legrosszabbul azonban kétségkívül Sage Karam járt. A Chip Ganassi Racing újonca a 14-es kanyarban vesztette el uralmát autója felett és ütközött a szalagkorlátnak. Sajnálatos módon a kasztni csúnyán leamortizálódott, amit a 20 éves versenyző jobb csuklója is megsínylett. Bár az incidenst követően Karam azonnal elhagyhatta a pálya orvosi központját, a zöld jelzést azonban nem kapta meg a folytatásra, így a #8 Dallara felkészítő csapata számára alig egy óra után befejeződött a teszt.

Remélhetőleg a fiatal tehetség a jövő hét végén esedékes szezonnyitóra teljesen rendbejön és még számos, további futamon lehetőséget kap a szezon későbbi részében.

 A barberi teszt a mai napon folytatódik, az eredményeket pedig szokás szerint a racecontrol.indycar.com-on lehet nyomon követni.

 

ca.jpg



Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy