Scott Speed újra nekiveselkedhet az IndyCarnak -

Mindenkire meglepetésként hatott az a kép, amelyet az egykori Forma-1 és NASCAR versenyző Scott Speed tett közzé hétfőn Twitter profilján.

Az Andretti Autosport színeiben jelenleg a Global Rallycrossban versenyző Speed az ominózus fotón üléspróba közben látható munkaadója IndyCar autójában, ami azonnal beindította a pletykagépezetet.

A sajtó megkeresésére hamarosan maga a csapat adott választ amikor elismerték, hogy nem kizárt egy majdani IndyCar teszt a 32 éves amerikai részvételével.

„Csináltam egy gyors képet az autóban és erre mindenki megőrült” – nyilatkozta a RACER-nek Speed. „Teljesen meglepett, hogy mennyien akarnak látni open-wheel autóban. Ami azt illeti, őszintén, majdhogynem garantálni tudom, hogy soha nem fogok teljes szezont menni, mivel nem fogok oválokon versenyezni, de az más lenne, ha valami összejönne és indulhatnék egy road futamon. Jelenleg csak segítek a teszteléssel, ez mind a részét képezi annak, hogy az Andretti család tagja vagyok.”

Azt hihetnénk, hogy az IndyCar rajongókat egyöntetűen elöntötte a boldogság abból adódóan, hogy egy újabb amerikai került a széria radarjára, még ha egyelőre egy teszt erejéig is. Speed esetében azonban ez nem igazán így van, tekintve, hogy ő az a versenyző, akinek még a Tony George-i dogmákat (amerikai szériában, amerikai pályákon csakis amerikai pilóták) máig magukénak vallók között is akadnak szép számmal ellenszurkolói.

Nem az alaptalan rosszindulat vezérli ezt, hiszen Speed maga is vastagon felelős a rajongók nem kis csoportjának ezen hozzáállásáért, miután számos nyilatkozatában meglehetősen negatívan jellemezte az IndyCart.

Scott 2002-ben került be a Red Bull utánpótlás programjába, a nevelősorozatok szamárlétráját megjárva pedig 2006-ban a legmagasabban jegyzett szériában, a Forma-1-ben is bemutatkozhatott a Scuderia Toro Rosso jóvoltából. Közismerten nehéz természete ebben a közegben jelentette a legnagyobb problémát, amit csak tetézett, hogy a gárda a teljesítményével és hozzáállásával sem volt elégedett, amit csak tetézett, hogy utolsó F1-es versenyét követően kis híján verekedésig fajult a vitája Franz Tost csapatvezetővel. A következő évben, mindössze tíz verseny után végül meg is vált tőle az STR és a 2007-es Magyar Nagydíjon már a feltörekvő Sebastian Vettel kapta meg az autóját.

A sértődött Speed-nek nem sikerült más F1-es csapatnál elhelyezkednie, a Red Bull támogatását azonban továbra is élvezhette. Visszatért az Egyesült Államokba, ahol még ebben az évben elindult a NASCAR felé vezető út egyik lépcsőjeként számon tartott ARCA sorozatban. 2008-ban már teljes szezonos versenyzőként mérette meg magát a szériában és négy győzelemmel végül a bajnokság harmadik helyén zárt. 2008-ban bemutatkozott a NASCAR harmadosztályában, a Trucks-ban, és egyetlen győzelmét is ebben az évben szerezte meg Doverben.

Innentől fogva azonban stock-car karrierje nem tartogatott további sikereket, holott pontosan Speed volt az, aki még F1-es pilótaként többször is hangot adott abbéli véleményének, miszerint az oválpályák egyáltalán nem igényelnek különösebb vezetői tudást.

2009-ben az energiaitalgyártó közreműködésével már a legnagyobbak között, a Sprint Cupban folytatta NASCAR pályafutását, azonban rögtön első évében szembesülnie kellett azzal, hogy van még hová fejlődnie a szakágban. Első teljes szezonját a 35. helyen fejezte be, a helyzete azonban a következő évben sem lett jobb, amikor is a bajnokság 30. pozícióig jutott. Bár a Red Bullnak élő szerződése volt Speeddel, a gárda menedzsere, Jay Frye azonban úgy döntött, ennek ellenére sem kér az egykori F1-es további szolgálataiból.

A 2011-es május hónap finoman szólva sem Speed várakozásai szerint alakult

A NASCAR fiaskót követően az amerikai 2011-ben bejelentette, hogy kipróbálja magát az IndyCarban és elindul az Indianapolis 500-on, valamint a szezonzáró, Las Vegas-i fordulón.

Speed az egészséges határértéket meghaladó önbizalommal érkezett az Indianapolis Motor Speedway-re, azonban gyorsan meg kellett tapasztalnia, hogy addigi véleménye a széria erőviszonyairól messze nem tükrözik a valóságot. A hazai pilótákat mindig szívesen fogadó, amerikai közönség túlnyomó része az első pillanattól fogva kritikusan szemlélte minden megmozdulását.

Speed – aki három évvel korábban a USA Today-nek azt nyilatkozta, hogy neki, volt F1-es versenyzőnek az IndyCar egyáltalán nem jelentene kihívást – az első naptól fogva küszködött.

Frusztrálta, hogy Dragon Racinges csapattársa, a kínai Ho-Pin Tung – aki még csak a Speedet olyannyira büszkeséggel eltöltő F1-es versenyzői múlttal sem bírt – rendre 3-4 mph-val gyorsabb köröket tudott összerakni, miközben ő rendre a tabella legalsó traktusában zárta a gyakorlásokat. Ennek köszönhetően napról-napra rosszabb lett a viszony Speed és a csapat között, ami a vége felé már hangos szóváltásokba is átcsapott.

A kvalifikáció előtti utolsó edzésen, a Fast Friday-en 222 mph-val Speed addigi legjobb átlagtempóját produkálta – miközben az élmezőny már 228 mph feletti köröket teljesített. A történet lezárása az lett, hogy a dühös amerikai kapcsolata visszafordíthatatlanul megromlott a Dragonnal, akik végül Patrick Carpentier-t ültették autóba. A sors iróniájaként azonban a veterán kanadai összetörte a gépet, tartalék híján pedig a #20-as csapata kénytelen volt visszavonulót fújni.

Az eredeti tervekkel ellentétben Speed nem vett részt a 2011-es, tragikus végkimenetelű Las Vegas-i szezonzárón.

Mindezek ellenére megnézném, hogy emberünk miként teljesítene most egy IndyCar gépben. Speed Dan Wheldon halálát követően döntött arról, hogy végleg távol marad az ováloktól open-wheel autóval, de road/streeten egyáltalán nem kizárt, hogy találkozunk még vele.

Andrettiék tervei szerint egy ötödik autót is indítanának 2015-ben, amellyel a szezon során több pilóta is lehetőséget kapna, Speed pedig elmondása szerint nyitott lenne néhány versenyre, ha a főnöke felkérné erre.