Az amerikai open-wheel versenyzés hanyatlása 21. – Mindenki egyért

Egy elengedett tehetség, szépségek csatája és minden idők egyik legbizarrabb balesete a Champ Car fennállásának utolsó előtti szezonjában. 

(Az érthetőség és folytonosság érdekében ezúttal is ajánlott elolvasni a cikksorozat korábbi részeit:

 1. Az első szakadás 2. Külön utakon 3. Fekete péntek 4. Nincs győztes 5. A NASCAR paktum 6. Búcsú a USAC-től 7. Összecsapnak a hullámok 8. Merénylet a sajtószabadság ellen 9. A legsötétebb év 10. Texasi hattyúdal 11. A crapwagon éve 12. R.I.P. CART 13. Nincs meg az egyensúly 14. Új éra és teljes közöny 15. Long Beach a kulcs 16. A Danica-mánia és ami mögötte volt 17. A szenvedély és a pénz tragédiája 18. Generációváltás 19. Katherine vs. Danica 20. Kövesd a pénzt!)

2006. október 24-én a Team Red Bull egy pimasz karikatúrával illusztrált sajtóközleményben jelentette be hivatalosan, hogy AJ Allmendinger búcsút int az open-wheel versenyzésnek és a jövőben a NASCAR-ban kamatoztatja tehetségét.

A Champ Car azévi egyetlen, teljes szezonos amerikai pilótája, aki komoly veszélyt jelentett Sebastien Bourdais harmadik bajnoki címről szőtt álmaira, egy pillanatig sem titkolta, hogy döntésében komoly szerepet játszott a pénz. A Red Bull Racing, amely a Toyota erőforrásait használva a következő évtől lépett be a NASCAR legmagasabb kategóriájába, a Nextel Cupba (ma Sprint Cup), mint teljes szezonos csapat, több évre szóló, exkluzív szerződést ajánlott Allmendinger számára.

Az ekkor 25 éves pilóta a 84-es számú Red Bull Toyota Camry-val kezdhette meg pályafutása legújabb fejezetét, egyúttal pedig Juan Pablo Montoya után ő lett a következő open-wheel csillag, aki fejet hajtott a NASCAR birodalom hívó szava előtt.

A kategóriaváltás hírére csapata, a Forsythe Racing már a konkurens Indy Racing League-ben szereplő Buddy Rice-t ültette Allmendinger autójába a szezon utolsó versenyén, Mexikóban.

“Megmondtam AJ-nek, hogy nem csak én, de a csapat többi tagja is csalódott, ahogyan a Champ Car rajongók is csalódottak lesznek, de minden jót kívántam neki” nyilatkozta Gerard Forsythe a döntés kapcsán. “Gondolnunk kell 2007-re és ez a lehetőség nagyszerű lesz Buddy számára, hogy megmutassa mit tud.”

A 2004-es Indianapolis 500 győztese a tizennegyedik helyről indulva végül a tizedikként ért célba, mint pedig később kiderült, nem kapott újabb lehetőséget a Champ Carban, amely bajnokság végül a soron következő évben járta el hattyúdalát.

Allmendinger számára mindez azt jelentette, hogy egyetlen szezon alatt két csapattól kellett idő előtt búcsút vennie. Az évad negyedik, milwaukee-i futamát követően a RuSPORT megköszönte addigi szolgálatait és a soron következő, portlandi versenyen már Cristiano da Mattát ültették a csapat 10-es számú autójába. Nem sokáig volt azonban AJ munkanélküli, hiszen kevesebb, mint egy héttel később máris aláírt a patinás Forsythe Racinghez.

A belé vetett bizalmat Portlandben azonnal egy győzelemmel hálálta meg, aminek révén Ryan Hunter-Reay 2004-es, milwaukee-i elsőségét követően ő lett az első amerikai, aki nyerni tudott a szériában. Allmendinger a soron következő két versenyen, Clevelandben és Torontóban is győzelmet aratott, majd a szezon később részében még két alkalommal, Denverben és Road Americán is felállhatot a dobogó tetejére. A NASCAR csábításának – és a pletykák szerint a Toyota, valamint a Red Bull által felajánlott hárommillió dolláros évi alapfizetésnek – nem tudott ellenállni.

“Nyilvánvalóan soha nem akarnál félbe hagyni semmit, amíg nem teljesítetted a magad elé kitűzött összes célt, ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani, hogy mi a legjobb a karriered szempontjából” – magyarázta 2006. szeptemberében kategóriaváltásának okait Allmendinger az ESPN-nek. “Így hozod meg a helyes döntéseket, nem pedig azzal, hogy a múltba tekintesz.”

A fiatal amerikai irányába éles kritikákat fogalmaztak meg a Champ Car vehemens rajongói, akik szerint a NASCAR-ral Allmendinger eladta a lelkét az ördögnek a pénz, illetve a hírnév ellenében.

Mint kiderült a Forsythe Racing több évre szóló szerződést ajánlott számára, amit azonban AJ elutasított, az idő pedig végül őt igazolta: másfél évvel később már nem létezett olyan, hogy Champ Car World Series.

 

Ne szaladjunk viszont ennyire előre, hiszen a széria 2006-os szezonja nem csak AJ Allmendingerről szólt. A Champ Car ebben az évben igyekezett a promócióra is ráerősíteni; 1979 óta – a CART érát is beleszámítva – először teljes szezonos női versenyzője lett a sorozatnak a brit Katherine Legge személyében, akiben a CCWS társtulajdonosa, Kevin Kalkhoven a széria saját bejáratú Danica Patrick-klónját látta, már ami a médiafigyelem felkeltését illeti.

Hölgyekből azonban sosem elég, hiszen ahogyan a reklámszakma ősi dogmája is tartja: gyerekekkel, kiskutyákkal és alulöltözött lányokkal bármit el lehet adni. Ezen felbuzdulva a széria 2005-ben “Face of Champ Car” néven egy nagyszabású szépségverseny-sorozatot rendezett, aminek keretében minden versenyhelyszínen megneveztek egy lányt, aki az adott futam népszerűsítésére volt hivatott.

A résztvevőknek azonban nem volt elég pusztán csinosnak lenniük, ezért a szokásos bikinis felvonulás, valamint fotózások mellett arra is komoly hangsúlyt fektettek, hogy a majdani FOCC kellőképpen intelligens legyen és szakmai tudással is rendelkezzen, hogy akkor se jöjjön zavarba, ha valaki az autóversenyzéssel kapcsolatos kérdést tesz fel.

A regionális győztesek közül 2005. novemberében, a Champ Car szokásos év végi, díjátadó bankettjén hirdették ki azt a hölgyet, aki egy éven keresztül a széria hivatalos arcaként jelenlétével emelte a CCWS-hez köthető események fényét.

A megtisztelő címet végül Miss Molson Indy Toronto, azaz a 21 éves, kanadai származású, táplálkozási szakértőnek tanuló Brandi Latimernek ítélték oda. Az ifjú hölgy később nem csak a széria reklámfigurájaként vált ismertté a paddock-ban, miután egy rövid ideig a Champ Car Atlanticban versenyző, de már ekkor komoly rajongótáborral bíró James Hinchcliffe barátnője is volt.

Az év legnagyobb, nemzetközi sajtót is bejárt Champ Car vonatkozású hírei azonban nem testhezálló  ruhákat viselő hölgyekhez, és nem is az izgalmas versenyekhez voltak köthetőek, sokkal inkább két borzasztó balesethez. Katherine Legge a széria szeptemberi versenyén, Road Americán elszenvedett bukása a motorsport  egyik leghorrorisztikusabb momentumaként írta be magát a történelemkönyvekbe. Az eset természetesen hatalmas sajtófigyelmet kapott aminek révén a Champ Car két hónapon belül másodszor került fel a mainstream média palettájára.

Legge csodával határos módon szinte sértetlenül hagyta el az incidens helyszínét, egy versenyzőtársa azonban korántsem volt ilyen szerencsés.

A motorsport szabályalkotóinak, valamint felügyelő testületeinek legfontosabb feladata a maximális – versenyzőket, csapattagokat, pályamunkásokat és nézőket egyaránt érintő – biztonsági feltételek megteremtése. A tökéletes biztonságra azonban csak törekedni lehet, de a száz százalékos védelmet képtelenség elérni.

Mindezt a legjobban a NASCAR elnöke, Mike Helton fogalmazta meg Dan Wheldon 2011-es, Las Vegas-i tragédiáját követően:

“Az elmúlt vasárnap emlékeztet bennünket arra, hogy hiába a több milliárd órányi munka a biztonság növelésének irányába, ez a sport továbbra is veszélyes marad. Biztonságosabb ma, mint valaha volt, de nem számít milyen keményen dolgozol ezen, képtelenség kizárni minden olyan tényezőt, ami katasztrófához vezethet. Az előre nem prognosztizálható körülmények bármikor okozhatnak nagyon kemény helyzeteket. Vannak olyan szituációk, amelyek felettünk állnak és bármennyire is szeretnénk, nem tudunk ellenük védekezni, felkészülni rájuk, azért, mert egyszerűen lehetetlen.”

Hogy Helton szavaiban mennyi igazság van, arra a 2006. augusztus 3-án, Road Americán történt horrorbaleset a legjobb igazolás.

A modernkori biztonsági feltételek teljesülése mellett is számos, potenciálisan életveszélyes szituációban találhatják magukat a pilóták valahányszor pályára hajtanak versenygépeikkel. Technikai sport lévén előfordulhatnak kontrollálhatatlan műszaki hibák, amiknek következtében még a legtapasztaltabb veterán is csak utassá válik a járművében, de ugyanígy történhetnek kivédhetetlen, előre nem látható balesetek is.

Az azonban, hogy valakinek a sisakjához 200 km/h feletti sebesség mellett egy megtermett szarvas csapódik, egyáltalán nem szerepel a potenciálisan bekövetkezhető incidensek listáján.

A wisconsini Elkhart Lake mellett fekvő Road Americán azonban újfent igazolást nyert az a mondás, miszerint ami megtörténhet, az előbb-utóbb meg is történik.

A Champ Car World Series mezőnyének tizenkét autója egy kétnapos tesztre érkezett a versenyzők és rajongók körében egyaránt hatalmas népszerűségnek örvendő, 4.048 mérföld hosszúságú, 14 kanyarból álló pályára.

A cél a szeptember végén ezen az aszfaltcsíkon megrendezésre kerülő futamra való felkészülés lett volna, azonban az eredeti terveket jócskán felülírta a sportág történetének egyik legfurcsább, legbizarrabb balesete.

A tesztsorozat résztvevői között ott volt a RuSPORT Racing kettőse, a brit Justin Wilson, valamint a CART sorozat 2002-es bajnoka, Cristiano da Matta is. A brazil versenyző a szezon negyedik, milwaukee-i futama után távozott addigi munkaadójától, a Dale Coyne Racingtől és a soron következő fordulón, Portlandben már [lásd feljebb] AJ Allmendingert váltotta a RuSPORT 10-es számú autójában.

Az ekkor 32 éves da Matta a Road America-i teszt előtt alig négy nappal azévi első dobogós helyezését ünnepelte, miután San José utcáin a második pozícióban intették le, és abban reménykedett, hogy új csapata színeiben nemsokára újra felállhat a dobogó tetejére. Ekkor még senki nem gondolta, hogy a rendkívül szimpatikus és közvetlen természettű brazil élete hamarosan gyökeresen megváltozik.

A Road America-i teszt első napján da Matta egy sokadik, rutinfeladatnak számító körön volt, amikor a pálya ötös kanyarjában hirtelen egy szarvas tűnt fel a semmiből, közvetlenül a brazil autója előtt.

A több, mint 200 km/h-val érkező versenyzőnek már nem volt ideje arra, hogy elkerülje: először a Lola jobb első kerekével találta el, aminek következtében az állat a levegőbe repült és teljes erővel a cockpitnek, valamint da Matta sisakjának csapódott. A helyszínre érkező mentőcsapat jelentése szerint a pilóta lába még ekkor is a gázpedálon volt, ami egyértelműen bizonyította, hogy da Matta a szarvassal való találkozást követően tizedmásodperceken belül elvesztette az eszméletét.

A szerencsétlenül járt brazilt kritikus állapotban, mentőhelikopterrel szállították a közeli Theda Clark Medical Centerbe, ahol azonnal életmentő műtét hajtottak végre rajta, miután a CT vizsgálat nagy kiterjedésű agyi vérömlenyt mutatott.

  

A történtek mélyen megrázták a széria közösségét, beleértve a versenyzőket, csapattagokat és a rajongókat is. Annak ellenére, hogy Road America egy dimbes-dombos, erdőkkel sűrűn körülvett területen fekszik, beleértve annak állatvilágát is, a baleset teljes mértékben egyedülállónak számított.

“A versenypálya már több, mint ötven éve működik itt és még soha nem fordult elő hasonló. Ez nagyon, nagyon szokatlan” – nyilatkozta Julie Sebranek, Road America médiaigazgatója.

A létesítményt többek között magas, szögesdróttal szegélyezett kerítések választják el az erdős területtől, így még inkább adta magát a kérdés, hogy mégis, miként volt képes egy ekkora állat bejutni a pályára.

“Ismert, hogy a szarvasok akár két és fél, három méter magasba is fel tudnak ugrani” – próbált választ találni Sebranek, majd ismét hozzátette: “Rendkívüli, ijesztő baleset, amilyenre még soha eddig nem volt itt példa.”

Ha Road Americán nem is, máshol már történt hasonló incidens. Az egykori Forma-1-es pilóta, Stefan Johansson McLarenje elé az 1987-es Osztrák Nagyíj egyik szabadedzésén futott be egy szarvas. A svéd versenyző azonban bordatörésekkel ugyan, de mondhatni szerencsésen megúszta a kalandot.

“Elmondhatom, hogy pokolian megrémültem” – emlékezett vissza a da Matta baleset kapcsán saját élményeire Johansson. “Ráadásul az volt a helyzet, hogy a szarvas ott rohangált fel-alá a fák között és a pálya mellett, mégsem jutott senkinek sem az eszébe, hogy az edzést meg kellene szakítani.”

A Champ Car azonban állította, hogy a szarvasbalesetre versenyhétvége során nagy valószínűség szerint nem kerülhetett volna sor. Egy futam, vagy akár egy edzés alatt is jóval több pályamunkás tartózkodik a helyszínen, nem beszélve a nézőkről, így valaki biztosan jelezte volna, ha egy nem kívánt, négylábú látogató is felbukkan a közelben, amire a versenyigazgatóság azonnal a pályaaktivitás felfüggesztésével reagált volna. Egy tizenkét autót számláló teszten azonban jelentően kisebb létszámú személyzet teljesít szolgálatot, így lehetetlen egy olyan hatalmas területnek, mint amilyenen Road America fekszik minden egyes négyzetméterét folyamatosan kontroll alatt tartani.

Az amerikai és a nemzetközi motorsport világa mindeközben feszülten várta a fejleményeket da Matta hogylétét illetően. A mesterséges kómában fekvő brazil pilóta állapotát továbbra is életveszélyesként értékelték orvosai. Az ütés következtében kialakult agyduzzanat miatt koponyacsontja több, mint 40%-át el kellett távolítani és napokig az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a következő órában életben lesz-e még. 

A RuSPORT a baleset utáni denveri fordulón visszahívta da Matta #10-es Loláját, a pilóta iránti tiszteletből azonban nem csak a pit, de az autó is versenyzésre készen várakozott

Az eset hatására a RuSPORT hivatalosan is visszahívta da Matta 10-es számú Loláját és csak Justin Wilsont indították az egy héttel később esedékes denveri versenyen.

A Champ Car mezőnyére sötét felhőként vetült a baleset ténye. Segíteni nem tudtak sérült társukon, de igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy kifejezzék tiszteletüket és támogassák a da Mattához közelállókat.

“Amikor megtudtuk, hogy komoly dologról van szó, minden versenyző kiugrott az autójából és egyenesen a [Champ Car] mobil orvosi központja elé sietett” – nyilatkozta a SPEED-nek Justin Wilson. “Ezt követően hatan, vagy heten egyenesen a kórházhoz indultak, hogy ott várják a további híreket. Mindenki le akarja győzni a másikat a pályán és megpróbálunk mindent megtenni, hogy show-t csináljunk, de nem vagyunk vakmerő fenegyerekek. Autóversenyzők vagyunk, a pályán kívül pedig barátok és Cristiano határozottan az egyik legszorosabb tagja ennek a közösségnek.”

A Champ Carban megfigyelhető összetartás teljes mértékben szokatlannak számított más, amerikai és nemzetközi szériákhoz viszonyítva.

“Ez egy közösség a közösségen belül” – vélte az ekkor már két bajnoki címnél tartó Sebastien Bourdais. “Külön csapatok vannak a szériában, de mégis egy nagy családot alkotunk, a brazil közösség a sportban ráadásul kiemelten erős.”

Bruno Junqueira és Cristiano da Matta együtt nőttek fel a brazíliai Belo Horizontéban, szüleik pedig közeli barátságot ápoltak; Da Matta édesapja, Antonio például José Junquiera esküvői tanúja volt.

A Newman/Haas Racingnél versenyző Bruno volt az, aki a baleset után csapata pick upjával egyenesen a milwaukee-i repülőtérre hajtott, hogy da Matta barátnőjét a kórházhoz fuvarozza, majd honfitársaival, Christian Fittipaldival, a rivális IRL-ben vezető Tony Kanaan-nel, valamint az olasz Max Papisszal együtt a sérült pilóta szüleinek és két testvérének is segítettek abban, hogy azok ideiglenes amerikai vízumot kapjanak, ezáltal Cristiano mellett lehessenek. A hivatalos papírok gyorsított intézését követően da Matta családtagjai Kanaan magángépével utaztak Brazíliából az Egyesült Államokba.

“Mindenki megpróbál annyit segíteni, amennyit csak tudott, de beszélni a történtekről senki nem akar” – mondta a könnyeivel küszködő Junqueira. “Cristiano a testvérem, de, hogy őszinte legyek, senki nem vár el a tetteiért cserébe hátba veregetést, mi csak azt akarjuk, hogy ő jobban legyen.”

Brazil kompánia: Roberto Moreno, Cristiano da Matta, Bruno Junqueira, Tony Kanaan és Christian Fittipaldi a jellegzetes ‘Ronaldo frizurával’ ünnepelték a brazil válogatott vb-címét 2002-ben

Ahogyan fentebb említésre került, a Champ Car közösségének tagjai nagyon közeli viszonyban álltak egymással. A pályán, a versenyek hevében előfordultak látványos konfrontációk, azonban ezek szinte minden esetben a múlt homályába vesztek, amint a mezőny a naptár következő helyszínére ért.

Jó példa volt erre a néhány nappal korábbi San José-i futam, amely során egy szokványos versenybaleset végül verekedésbe torkollott a pitlane-en Alex Tagliani és Paul Tracy között.

“Ami velem és Alex-szel történt, az egy fivéri dolog volt” – mondta Tracy, aki ekkoriban ugyanabban a lakóövezetben élt Las Vegasban, mint Tagliani, feleségeik pedig jó barátságban voltak. “Dühösek vagyunk egymásra, de néhány órával később már minden rendben van.”

A Champ Car – és elődje, a CART – az egyetlen olyan széria volt, amely már 1984 óta állandó biztonsági és egészségügyi stábbal, valamint saját lelkésszel utazta végig a szezont, így a személyzet szintén a bajnokság nagy családjának alappillérévé vált.

“Más szériákban ez nem jellemző” – mondta Lon Bromley a Champ Car Safety Team vezetője. “Ha valakivel valami történik, vagy megbetegszik akkor az én embereimhez fordul, de nem csak [a Champ Car alkalmazottakat], de az ő barátaikat és családtagjaikat is szívesen látjuk. Mi egy nagyon szűkkörű csoportot alkotunk és itt mindenki tudja, hogy törődünk az emberekkel, mindegy, hogy egy elvágott ujjról van szó, vagy egy személyes beszélgetésről. Csodálatos dolog ehhez a szériához tartozni.”

Bromley 1988 óta kísérte a biztonsági csapat tagjaként a CART, majd a Champ Car mezőnyét, de a da Mattával történtek még őt is meglepték.

“Teljes mértékben fel vagy készülve arra, hogy egy autó nekiütközik, vagy felrepül a falra, kerítésre, de amikor észreveszed, hogy az egyik versenyződ egy szarvas miatt sérül meg, akkor csak megrázod a fejed és annyit mondasz: ‘Ó, ember..’. Egyáltalán nem ismeretlenek számomra más pályákról a szarvasokkal történt balesetek, így az első dolog, amire gondolsz ilyenkor az a fejsérülés, és hogy az mennyire súlyos lehet.”

Valamennyi versenyhétvégét megelőzően Road America mellett egy kerítéssel körbe határolt területre terelik a szarvasokat, különös figyelmet fordítva arra, hogy egyetlen állat se legyen képes kijutni onnan. A Newman/Haas Racing állítása szerint azonban erre a baleset napján nem került sor.

“Olyan volt ez, mint egy ’70-es évekbeli baleset, ami nem történhetett volna meg 2006-ban” – mondta Bourdais. “Ez egy jelzés a pályának, egyszerűen elfogadhatatlan.”

A francia versenyző szerint a pilóták mindig tisztában vannak azzal, hogy valami, vagy valaki hirtelen felbukkanhat a pályán. A madarak például állandó fenyegetést jelentenek, de korántsem jelentős mértékben.

“Az égre nem lehet védőhálót tenni. Azonban mindegy, hogy egy állatról, vagy egy őrült öngyilkos-jelöltről van szó, nem szabad megengedni, hogy bármi bejusson a pályára. Ennek nem szabad megtörténnie a XXI. században.” 

Denverben a RuSPORT gárdája egy pitstop bemutatóra is sort kerített da Matta autójával

A horrorisztikus baleset utáni első fordulón, Denverben minden da Mattáról szólt. Ahogyan már szó esett róla, a RuSPORT csak egyetlen autóval vett részt a futamon, a gazdátlanul maradt 10-es számú Lolát és annak pitjét azonban – akárcsak minden versenyhétvégén – teljes mértékben felkészítették, hogy ezzel is tisztelegjenek a szerencsétlenül járt brazil előtt.

A Champ Car kezdeményezésére egy da Mattának szóló videóüzenet is rögzítésre került a verseny előtti ceremónia során, amelyen a nézők egyszerre ordították a lelátókról, hogy „Get well, Cristiano”, azaz „Jobbulást, Cristiano”. Ezen kívül a pálya mellett egy nagyméretű transzparenst is felállítottak, amire a rajongók felírhatták jókívánságaikat.

Apró, de mégis óriási gesztusként továbbá a Champ Car, valamint annak nevelőszériája, a Champ Car Atlantic autóin matricák formájában is jelezték, lélekben társuk mellett vannak.

A da Matta család által tervezett matricán a pilóta jellegzetes, kék-sárga sisakja volt látható a brazil zászlót idéző háttér előtt, felül a ‘Kiki’, alul pedig a ‘Push Please’ feliratokkal. Előbbi a versenyző gyerekori becenevét takarta, utóbbi kifejezés pedig még a Forma-1-es időszakára vezethető vissza, amikor a Toyota japán mérnökei így ösztönözték a gázadásra.

Ez a két szó azonban 2006 augusztusában egy teljesen más jellegű versenyen való sikerre biztatta, amely akadályt – ellent mondva a modern tudomány álláspontjának – végül képes volt leküzdeni.

A statisztikák szerint a da Mattáéhoz hasonló jellegű és súlyosságú agysérülések mortalitása meghaladja a kilencven százalékot, a túlélők pedig a tapasztalatok alapján örökre vegetatív állapotban maradnak.

Egy későbbi interjújában Antonio da Matta, a versenyző édesapja elmondta, az első napokban az orvosok arra kérték a családot, készüljenek fel a legrosszabbra, mert a fiuk sérülése gyakorlatilag a túlélhetetlen kategóriába tartozik.

Ez alapján nem meglepő, hogy a brazil versenyző életmentő műtétjét végző professzor, Dr. Randall Johnson egyszerűen csak csodaként értékelte páciense felépülését.

„Pályafutásom során egyetlen olyan esettel sem találkoztam, de még a szakirodalomban sem olvastam hasonlóról, hogy valaki ilyen súlyos agysérülés után egyáltalán felébredt volna. Ha kategorizálnom kellene Cristiano esetét,akkor azt csak a ‘csoda’ kategóriába tudnám besorolni.”

A baleset után a 2002-es CART bajnok négy napig feküdt mesterséges kómában, azonban sokakat aggodalommal töltött el, hogy még ezután sem nyerte vissza öntudatát.

Az első pozitív hír egy héttel később érkezett, amikor a kórház közleményben tudatta, hogy da Matta képes spontán mozdulatokat megtenni, noha kommunikálni továbbra sem lehetett vele. A brazilt azonban nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja és hihetetlen küzdeni akarásának is köszönhetően augusztus 20-án, tizenhét nappal a kis híján végzetes, szarvassal való találkozás után elhagyhatta az intenzív osztályt.

Ekkor még mindig nem lehetett vele érdemben kapcsolatot létesíteni, újabb tíz nap múlva azonban minden addiginál nagyobb lépést tett meg.

Augusztus 30-án már folyékonyan beszélt angolul, valamint portugálul, emellett pedig lábra is tudott állni és képes volt rövidebb távokat minimális segítséggel megtenni.

Bár a szakértők szerint fejsérülések tekintetében valamennyi eset egyedi és különböző, a da Mattával történtek rendkívüliségét csak tovább bizonyítja, hogy a brazil alig több, mint másfél hónap után elhagyhatta a kórházat, hogy saját, Miamiban lévő otthonában, majd rövidesen hazájában, Brazíliában folytathassa felépülését.

“Két nyelven beszél, jön-megy, gitározik, hamarosan kerékpározni is fog” – nyilatkozta páciense hazatérésének apropóján az AP hírügynökségnek dr. Johnson. “Valószínűleg nemsokára autót is vezethet. Fog-e valaha nagy sebességű autóval versenyezni? Ezt jelenleg nem tudom megmondani, de egyáltalán nem zárnám ki a lehetőséget.”

Da Matta két hónappal később, novemberben nyilatkozott először a baleset után a sajtónak.

„Majdnem teljesen jól vagyok, normális életet élek. Boldog vagyok, amiért szinte bármit meg tudok csinálni, amit a baleset előtt, például gitározom, futok, biciklizem, sok időt töltök a családommal, a barátaimmal és a barátnőmmel.”

A brazil már ekkor sem rejtette véka alá, hogy nagyon szeretne visszatérni a pályára.

„Megígértem, hogy még csak nem is gondolok a versenyzésre addig, amíg száz százalékos nem leszek újra. Nos, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy be tudom ezt tartani, de igyekszem távol tartani magam a sporttól addig, amíg az orvosok zöld utat nem adnak.”

Da Matta útja azonban a csodával határos felépülése ellenére sem volt zökkenőmentes. Rövid ideig problémái voltak a jobb és bal oldal megkülönböztetésével, emellett gyakran küzdött szédüléssel. Idővel ezek a problémák enyhültek, majd teljesen elmúltak, és már 2006. decemberében, négy hónappal a kis híján végzetes baleset után engedélyt kapott arra, hogy közúti autót vezessen.

2008-ban azonban pont került a hosszú várakozás végére és márciusban valódi versenyautó volánja mögé ülhetett, miután tesztelhette a GrandAm-ben szereplő GAINSCO/Bob Stallings Racing autóját Texasban. Nem vallott kudarcot, még annak ellenére sem, hogy egy olyan típusú géppel kellett pályára gördülnie, amilyet pályafutása során még soha nem vezetett.

“A legnagyobb dolog, amit éreztem, az a megkönnyebbülés volt” – nyilatkozta a teszt után da Matta. “Még akkor is, ha a legjobb orvosoktól kaptam engedélyt arra, hogy ismét versenyautóba üljek, és gokartban is otthonosan éreztem magam, még mindig voltak kételyeim afelől, hogy miként teljesítek majd a pályán. Ez nagyon aggasztott. Az első körök után azonban rájöttem, még mindig tudom, hogyan kell ezt csinálni, mindenre emlékeztem.”

2008. május 17-én élesben is próbára tehette magát a GrandAM Laguna Seca-i versenyén Jimmy Vasser csapattársaként, a versenyt azonban nem sikerült befejezniük. Da Matta a szezonzáró fordulón is lehetőséget kapott és ezúttal már az amerikai Brian Frisselle, valamint a kanadai Mark Wilkins csapattársaként végül az összetettbeli hatodik helyen zártak.

Bár az open-wheel visszatérésre nem is volt sok esélye, da Matta reménykedett abban, hogy a sportautók világában hosszabb távon megvetheti a lábát, sajnos erre azonban nem került sor. A teljes szezonos versenyzéshez 2010-ben tért vissza, miután leszerződött a hazájában roppant népszerű Formula Truck sorozatba, a számára ismét újszerűnek ható gépszörnyek között azonban kevés sikerélmény érte, mindössze 13 pontot szerzett, ami a bajnokság 23. helyére volt elegendő.

2011-ben még három verseny erejéig elrajtolt az American Le Mans Series-ben, és bár a gyógyulása csodaszámba ment, a karrierjét már nem tudta újraindítani.

Ennek számos hivatalos magyarázata van a szponzorációs problémáktól kezdve a hosszú kihagyásig, meg nem erősített hírek szerint azonban a valós ok az, hogy egyetlen magasan kvalifikált szériában lévő csapat sem merte bevállalni, hogy autójába ülteti a brazilt.

Annak ellenére ugyanis, hogy az orvosok engedélyezték da Matta számára a versenypályára való visszatérést, a legtöbb gárda mégis szkeptikusan állt hozzá.

Arról nem beszélve, hogy nem lehetett biztosra venni, egy esetleges újabb baleset milyen hatással lenne rá, ezért egyetlen csapat sem szerette volna vállalni ezt a kockázatot.

Da Matta manapság már főként a családi vállalkozásként futó Da Matta Design nevű sportfelszereléseket forgalmazó cég ügyeiért felel.

   

 

forrás: ESPN, Denver Post, Sports Illustrated, Autoweek

képek: Getty Images, Champ Car archive