Andretti szerint az IndyCar maga alatt vágja a fát -

Az IndyCar 2015-ös versenynaptára, valamint a nemrég nyilvánosságra került szabálymódosítások cseppet sem meglepő módon felkavarták a széria állóvizét.

A jövő évi szezon a 2014-eshez hasonlóan már augusztus végén befejeződik, amin mit sem szépít, hogy az ideihez képest két héttel korábban rajtol el az évad. A nyár végi finis ismételten az IndyCar mögé még 2012-ben szerződtetett Boston Consulting Group névre hallgató tanácsadó csoporthoz köthető, akik szerint a széria gyér nézettségének egyik ellenszere az ősszel kezdődő NFL szezon előli menekülésben leledzik. Ezen gondolatmenetnek némiképp ellentmond, hogy bár a nézettség papíron növekedést ért el az előző évhez viszonyítva – amiben nagy szerepet játszott a versenyeket közvetítő NBCSN lefedettségének bővülése is -, végül azonban még az USA-ban eddig népszerűtlennek tartott Forma-1-nek is sikerült több embert a tévé elé ültetnie az IndyCarnál.

Mark Miles-ék szerint az irány azonban jó, noha ezzel a legtöbben nem értenek egyet. Utóbbiak közé tartozik Mario Andretti is, aki a RACER magazinnak adott exkluzív interjújában adott hangot kendőzetlen véleményének.

„Nem tudok megbékélni azzal, hogy a szezon ilyen hamar befejeződik” – mondta az élő legenda. „Visszafogom magam annyira, amennyire csak tudom, mivel nem akarom, hogy az emberek azt lássák, rossz véleménnyel vagyok valamiről, amit mindannyian szeretünk és támogatunk. De hadd mondjak annyit, hogy tradicionálisan márciusban kezdtünk és novemberre értünk a végére, ez így volt ötven évig, vagy még tovább. Azok, akik bennünket követnek ugyanabból a rajongótáborból kerülnek ki, mint a Forma-1-é és a NASCAR-é, nem pedig a futballé, vagy a kosárlabdáé. Szóval, az IndyCarnak ugyanannyi ideig kell jelen lennie, mint a valódi, autósportbéli riválisainknak, nem pedig már előre kikerülni a látótérből, a köztudatból.”

Andrettit kimondottan zavarja, hogy az IndyCarban szereplők túlnyomó többsége viszont – legalábbis látszólag – tökéletesen elégedett a jelenlegi helyzettel.

„Aggaszt engem, hogy emiatt nem hallatják a hangjukat sem a csapatok, sem pedig a versenyzők. Ha én ma is aktív lennék, akkor biztosan felemelném a szavam. Mindenünk, amink van, ebbe [az IndyCarba] fektetjük bele. Nem olyan ez, ami mellett csak két-három évre horgonyzunk le, aztán tovább sétálunk. Nagyon fontos, hogy fenntartsuk a Verizon IndyCar Series-t, hosszú távú sikerre törekedjünk, de egy olyan versenynaptár, ami márciustól augusztusig tart nem segít ebben. Ez az én véleményem.”

A 2014-es szezonban debütált a dupla pontos rendszer, amellyel a három ötszáz mérföldes [Indianapolis, Pocono, Fontana], Triple Crown alá tartozó versenyeket emelték ki. Jövőre ez annyiban változik, hogy csak az Indianapolis 500-on, valamint a szezonzáró sonomai futamon osztanak kétszeres egységeket. A hír éles vitákat generált; az IndyCar indoklása szerint az Indy 500 alanyi jogon megérdemli a különleges bánásmódot, a záróversenyt pedig azzal magyarázták, hogy így több autónak lehet esélye a bajnoki címért csatázni. A rajongók jelentős része szerint ennek semmi értelme, ráadásul csak tovább mélyíti a szakadékot az Indianapolis 500, valamint a széria többi fordulója között. Ezzel Andretti is egyetért:

„Az egyik ok, ami miatt a CART létrejött- ahogyan Dan Gurney mondta akkoriban – az abban volt keresendő, hogy a USAC úgy állította fel a szezont, hogy volt az Indy 500 és amellett egy rakás alacsony ligás verseny. És így is zajlott le; a többi futam semmiféle promóciót nem kapott, kivéve, ha a promóter nem gondoskodott erről maga. A rajongók keménymagját és a pálya környékén élőket leszámítva senki nem tudott arról, hogy mi egyáltalán ott jártunk […]. Úgy nézett ki az egész, mintha a szezon a május hónapban kezdődött és végződött volna. Tehát szerintem az egy visszalépés, ha vannak olyan, meghatározott versenyek, amelyek dupla pontot érnek, ezáltal azt sugallva, hogy azok fontosabbak, mint a többi. Legyen Triple Crown 500 mérföldes versenyekkel, tegyék őket naggyá anyagi értelemben [pénzdíjazás], de ne tüntessék fel pontok szempontjából értékesebbnek. Mit gondolhat egy olyan versenynek a promótere, amely nem tartozik a dupla pontosak közé?”

Egyre gyakrabban kerül a középpontba az open-wheel autók karosszériájának fedetté tétele. A téma élénk indulatokat kelt: az egyik oldal azzal érvel, hogy a zárt cockpit életet menthet, míg mások szerint azonban pont ellenkezőleg, plusz veszélyfaktorokat teremthet. Az IndyCar mindenesetre dolgozik a megoldáson, amely – bár a versenyzésért felelős igazgató, Derrick Walker szeptemberben úgy nyilatkozott, szeretnék már korábban, a jelenlegi DW12-en is valamilyen formában megvalósítnai – a legnagyobb eséllyel mégis a széria következő generációs, 2018-ban érkező autóján mutatkozhat be.

„Én a biztonság pártján állok és valamennyi versenysorozatnak folyamatosan erre kell törekednie” – jelentette ki ezzel kapcsolatban Andretti. „De…. egy buborék fülketető számomra, túl sok mindent elvenne a sporttól. Az open-wheel autóknak nyitott cockpittel kellene versenyezniük. […] Az egyetlen mód, amivel ki lennék békülve, ha garantálni tudnák, hogy a fedett cockpitben a versenyző száz százalékos biztonságban van. És ez soha nem fog megtörténni, szóval nem, egyáltalán nem tetszik az ötlet.”

Az IndyCar egyik legfőbb vonzereje a rajongók szerint a változatos pályatípusokban keresendő, és ez az, ami megkülönbözteti a világ többi, magasan kvalifikált szériájától. Ha valaki itt bajnok akar lenni, akkor épített, utcai és ovális aszfaltcsíkokon is jól kell teljesítenie.

Andretti maga is meg van elégedve a versenyhelyszínek sokféleségével, azzal viszont már korántsem, hogy az IndyCar nagyon kevés pályán tud megmaradni hosszútávon.

„Vannak superspeedwayek, rövid oválok, utcai pályák, épített pályák. Valószínűleg több road-ra is mehetnének, hogy őszinte legyek, de ez a marketingtől függ, rá kell lelni a megfelelő anyagi megoldásra, ami a pálya és az IndyCar szempontjából is megfelelő, valamint építeni lehet erre hosszú távon. Nem mehetünk csak egyszer, vagy kétszer egy pályára azt elvárva, hogy a helyi rajongóbázis egyetlen éjszaka alatt kiépül. Egy verseny egy olyan esemény, amelynek meg kell adni az esélyt, hogy gyökeret verjen. Az oválokon valamilyen oknál fogva nem tudjuk elérni azt a közönséget, amit egykoron, noha a versenyek nagyszerűek, ráadásul a rajongók az egész pályát belátják a lelátóról. A probléma egyik oka az, hogy kevés a műsor a pályán, nincs elég betétfutam, a nézők pedig úgy vélik, nem kapnak vissza eleget a pénzükért.”

A 74 éves klasszis szerint minden helyszínnek arra kell törekednie, hogy úgymond kiemeljék a versenyzőket a pilótafülkéből és ismertté, ezáltal pedig érdekessé tegyék őket a nézők számára. Az IndyCar mezőnyét tekintve a tehetség adott, azonban mit sem ér ez, ha jószerivel senki nem ismeri annak tagjait. Márpedig, ha az emberek nem tudnak arcokat csatolni a szériához, akkor hiába elsőrangúak a futamok, nem fog kialakulni az optimális szurkolóbázis.

„Nem hiszem, hogy csak önmagát a versenyt el lehet adni az alkalmi rajongónak, aki azt sem tudja pontosan, hogy mit is néz. Szükség van emberi kapcsolatokra. Ahhoz, hogy egy egyszeri nézőt a sporthoz láncoljunk, ismerniük kell az itt versenyzőket is. Az emberek nem ismerik a pilótáinkat és szerintem ez az, amit az IndyCar nagyon gyengén kezel, és amin a legjobban változtatni kell.”

képek: IndyCar