Amikor előbújik a fanblogger -

Vannak olyan hírek, amelyek hallatán az ember előre borítékolhatja, hogy rajta kívül szinte senki nem fogja azokat pozitívan fogadni.

Ami ezen sorok íróját illeti, amióta csak motorsportokat néz, hozzászokott, hogy az ő kedvenc versenyzői – bármilyen szakágat tekintve – általánosságban véve több ellenszurkolóval büszkélkedhetnek, mint rajongóval. Nincs ebben semmiféle szándékosság, egyszerűen eddig így alakult. Van ennek pozitív és negatív hozadéka is: egyrészt, nem kell számolni a divatdrukkerek siserehadával, másrészt viszont ott vannak az örök kritizálók, akik általánosságban véve ugyanazokat az unalomig elcsépelt érveket puffogtatják a közösségi oldalakon, valamint élőszóban is az adott pilóta ellen.

Mindig igyekszem úgy írni a posztokat, hogy – legfőképpen az IndyCart tekintve – ne nagyon derüljön ki, melyik csapatnak/versenyzőnek szurkolok. Na nem mintha szégyellném, vagy ilyesmi, ráadásul elfogultsággal sem vádolhatna meg senki, hiszen ez egy blog, amely műfaj magában foglalja a szubjektivitáshoz való jogot. Az elfogulatlanság a híroldalak privilégiuma, bár így belegondolva, tudnék olyan site-ot mondani, amelynek cikkeiből ordít, hogy a szerkesztők kiknek az irányába elfogultak a végletekig.

Az ok, amiért próbálom a szőnyeg alatt tartani „rajongásom tárgyait” (bleh, ez úgy hangzott, mint egy One Directiont istenítő tinilány), az az, hogy nem szeretném, ha bárki is ebből az aspektusból olvassa a posztjaimat. Értsd ha valamiért kritizálom X-et, az nem azért van, mert Y-nak szurkolok. Ennyi.

Vannak azonban kivételek, és az egyik ilyen most ráadásul aktuális is. Gyerekkori kedvencem – akinek máig drukkolok akárhol is versenyez, függetlenül attól, hogy a fél világ már a neve hallatán tüzet okád és egy tehetségtelen senkiként aposztrofálja *coming-outom bővebben itt, a poszt második felétől* – ugyanis keményen rajta van, hogy jövőre teljes szezonos szerződést kapjon az IndyCarban.

Az 1995-ös esztendő CART bajnoka, a 79. Indianapolis 500 győztese, az 1997-es év Formula 1-es világbajnoka, Jacques Villeneuve ugyanis főállásban visszatérne az open-wheel versenyzés vérkeringésébe.

A kanadai tizenkilenc évvel indianapolisi sikere után 2014-ben tért vissza a legendás versenyre a Schmidt Peterson Motorsports autójával és a huszonhetedik helyről rajtolva a tizennegyedik pozícióban ért célba, ami a hosszú kihagyást – open-wheel autóban is utoljára hét évvel korábban ült utoljára-, valamint az őt hátráltató műszaki problémákat figyelembe véve egyáltalán nem szégyellnivaló eredmény. Villeneuve már a május hónap idején elhintette, hogy szívesen bevállalna egy teljes szezont is az IndyCarban, erre való törekvésének fejleményei azonban az utóbbi hónapokban feledésbe merültek.

Egészen mostanáig.

24809.3.jpg

A jelenleg Formula 1-es kommentátorként is tevékenykedő Villeneuve a Brazil Nagydíj hétvégéjén rövid interjút adott a helyi kötődésű, LANCE Net névre hallgató oldalnak, amiben sejtelmesen arról is szót ejtett, hogy komolyan dolgozik a teljes munkaidős open-wheel visszatérésén.

„A teljes IndyCar szezonban versenyezni szeretnék. De ha csak egyetlen futam lenne elérhető, akkor természetesen az Indianapolis 500-at részesíteném előnyben ismét. Semmi kétség efelől. [A 2014-es Indy 500] elképesztő tapasztalat volt. Nagyon hiányzott az olyan sebességgel való versenyzés, amit egy open-wheel autó nyújt. Úgy éreztem, ismét élek.”

A brazil online lap megkereste az ügyben a Schmidt Peterson Motorsports-ot, ahol megerősítették, valóban beszéltek már a kanadaival, de egyelőre még semmi konkrétumról nincs szó.

„Nagyszerű munkát végzett idén az Indy 500-on és szívesen látnánk viszont 2015-ben is” – reagált a csapat.

Arra a kérdésre azonban, hogy akár teljes szezonos szerződés is szóba kerülhet-e, szűkszavúan csak annyit válaszoltak: „Erről még nem esett szó.”

A fentiek alapján gondolom nem meglepő, hogy a magam részéről borzasztóan szurkolok azért, hogy Villeneuve a teljes 2015-ös évben boldogítsa az IndyCar közösségét.

Erre persze lehet – és valahol jogos is – azzal reflektálni, hogy ha a kanadai esetleg valóban szerződéshez jut, akkor az IndyCar ismét tökönrúgja saját magát, mivel egy „kivénhedt” pilóta – pláne, ha Villeneuve az – nem vet jó fényt a szériára. Én viszont erre azt mondom, hogy a régi ragyogásától még mindig fényévekre lévő amerikai open-wheel versenyzés képén semmit sem rontana tovább az ő visszatérése. Az Európából „ha ló nincs, jó a szamár is” alapon át/visszakullogók, alsóbb szériákban sem remekelő, de az IndyCarhoz még éppen elég pénzes pilóták világában egy volt bajnok érkezése egyáltalán nem lehet demoralizáló – de még más szériákban sem.

Itt ismét feldobtam egy gyönyörű magas labdát az ellenszuszogóknak, mivel könnyedén lehetne előhuzakodni Villeneuve F1-es éveivel, de most ebbe nem mennék bele. Egyrészt, mert az a sztori sokkal rondább, ugyanakkor tanulságosabb is annál, hogy pár mondatban el lehessen intézni, másrészt pedig úgyis akadna újabb lecsapható labda.

Ha viszont a kanadai jövőre teljes évados szereplője lenne az IndyCar című szappanoperának, akkor örömmel állnám a legvehemensebb labdákat is. Még azt sem bánnám meg, hogy egy kedvencemről már lehullott a lepel. Annyi baj legyen. Ha hülyeséget csinál majd – mondjuk snookerezik egyet a pályán, mint a NASCAR-ban is tette párszor -, akkor úgyis elküldöm őt is a picsába. Rózsaszín szemüvegem ugyanis még mindig nincs – és nem is lesz.