Simona de Silvestro és a technikai K.O.
Ha valakihez még nem jutott volna el a hír: az történt, hogy komolyan roskadozni kezdett Simona de Silvestro Forma 1-es légvára.
A svájci versenyzőnő négy IndyCar szezont követően idén februárban jelentette be hivatalosan, hogy él honfitárs-csapata, a Sauber F1 Team által felvázolt lehetőséggel és belevág élete álmának, azaz egy Forma 1-es szereplésnek megvalósításába.
A Monisha Kaltenborn vezette gárda meghúzta Simona előtt a mézesmadzagot, mondván garantálják számára a széria kihívásaira tökéletesen felkészítő programot, beleértve a fizikai tréningeket, szimulátorozást és a Sauber régebbi autóival történő, éles teszteket.
Az ajánlat kecsegtető volt, de Silvestro kisasszony pedig a cél érdekében még arra is vígan hajlandó volt, hogy egy teljes évre kivonja magát a versenypályák forgatagából.
Nekem személy szerint már itt a homlokom közepére csúszott mindkét szemöldököm, mivel egyszerűen nem láttam semmi értelmét ennek az egész „felkészítő programosdinak”. Lehet én szemléltem túl kritikus szemmel a történetet, de valahogy az egész inkább degradáló szintet ütött meg, mintsem segítő szándékot. Egyaránt lekicsinylő volt az IndyCarra és a női pilótákra nézve.
Tizenéves gyerekeket, alacsonyabb kategóriákban vezetőket gond nélkül beültetnek tesztelni egy F1-es gépbe, úgy, hogy még teoretikus szinten sem merül fel az előzetes, úgynevezett „szintre felhozás” lehetősége. Simona négy évet lehúzott az IndyCarban, kezesbáránynak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető autókkal, ráadásul olyan pályákon bizonyított, amelyek még a legtapasztaltabbakat is minden alkalommal komolyan próbára teszik.
Mégis, mintha csak azt akarták volna sugallni, hogy az amerikai open-wheel szakág olyan messze elmarad a „királykategóriától”, hogy az onnan érkezőknek szó szerint mindenre kiterjedő tanfolyamra van szükségük a tisztes helytálláshoz. Vagy inkább a nőknek kell külön mankót adni, mert ők ugyebár analfabéták ehhez a sporthoz? Utóbbit az okosak a múltból kiragadott példákkal, a Giovanna Amatikkal és Desiré Wilsonokkal próbálják alátámasztani, noha ez az általánosítás körülbelül akkora hülyeség, mintha kizárólag Adrian Campos pályafutását alapul véve akarnának igazolni, hogy a spanyol versenyzők mindegyike tehetségtelen nulla.
Simona esetében azonban – bár lehet, hogy járulékos nyereségként a fenti két alternatíva is bejátszott – nagyon úgy fest, hogy teljesen más miatt született meg végül a felkészítő program ötlete.
Az ok prózai: pénzlehúzás.
A folyamatosan anyagi gondokkal küszködő Saubernél tudták, hogy de Silvestro mögött a Nuclear Clean Energy révén egy rendkívül tehetős szponzor áll, akik mindenben támogatják az F1 után vak lóként ácsingózó leányzót. Simona és támogatói keményen pengettek a kétéves autóval történt tesztekért – amelynek egy-egy napja több százezer eurót kóstált, de legalább a Nuclear ott viríthatott egy F1-es gépen, ami jó reklámlehetőség volt – , fizettek a szimulátorhasználatért, kis iróniával még az is lehet, hogy a hinwili főhadiszállás kávéfőzőjére sem ingyen tehette rá a kezét. De Simona úgy gondolta, hogy megéri, mert lelki szemei előtt már az a potenciális versenyzői ülés lebegett, amivel Monisha Kaltenbornék még 2013 év végén kábították és ámították.
Mostanra azonban nagyot változott a világ, miután kiderült, hogy de Silvestro menedzsmentje nem tudott dűlőre jutni a Sauberrel, amit csak tetéz, hogy a felkészítő programra szánt zseton is elfogyott. Hiába tehát az egész éves reménykedés, körözgetés a régi autóval és miegymás, Simona végül nem, hogy – az eredeti tervek erről szóltak – az Amerikai Nagydíj szabadedzésén nem vezetheti a gárda autóját, de még szuperliszensze sincs, mivel az ennek megszerzéséhez alapfeltételül szolgáló, a teszteléstől számított kilencven napos határidő is lejárt már.
Apropó Austin, érdekes, hogy még idén júliusban is arról szóltak a hírek, hogy a Circuit of the Americas partnerkapcsolatba lépett de Silvestróval és ennek alkalmából augusztusra még egy tesztet is kilátásba helyeztek számára a pályán, amiből, mondani sem kell, nem lett végül semmi.
Arról egyelőre nincs információ, hogy a Nuclearnak milyen szerepe van a történet alakulásában: maguk vágták el a pénzcsapot, vagy a Sauber kezdett még többet kérni az előzetesen lefixált összegnél.
Simona menedzserében az indiai származású milliárdost, Imran Safiullát tisztelhetjük, aki már nyolc éve egyengeti a svájci pályafutását és soha nem szégyellte elővenni a befolyását és csekkfüzetét, ha a helyzet úgy kívánta. Az üzletember célja 2003 óta az volt, hogy egy olyan hölgyversenyzőt kutasson fel, aki valóban a tehetsége, nem pedig a női mivolta miatt tűnik ki a pályán, valamint azon kívül. 2006-ban végül, a Formula BMW USA sorozat indianapolisi hétvégéjén megakadt a szeme a két futamon két dobogós helyet szerzett de Silvestrón, és együttműködésük azóta is töretlen. Simona karrierjének előremozdítása érdekében Safiulla attól sem riadt vissza soha, hogy saját magát is bevásárolja patronálta csapataiba, mint társtulajdonos.
Látszólagos bőkezűsége ellenére, az indiait üzleti körökben előszeretettel illetik a „szarrágó” jelzővel, néhány hónappal ezelőtt pedig az is bizonyítást nyert, hogy maguk Simonáék sem mindig szeretik kiegyenlíteni a számlát. A versenyzőnő – eddigi – utolsó IndyCar szezonját 2013-ban, a KV Racingnél futotta, ahol az általa vezetett 78-as számú autó havi 83.483.29 dollárra rúgó működési költségét lényegében teljes egészében az édesapjával közös tulajdonban lévő Racing 78 nevű vállalkozás finanszírozta. Egy nyilvánosságra került dokumentum szerint a KV Racing a követeléseket bíróságra is benyújtotta, később azonban visszavonta azt, de nem véglegesen.
A Sauber természetesen nem azt nyilatkozta a hivatalosan jegelt – valójában minden jel szerint végleg jégre tett – projekt kapcsán, hogy „ha nincs lóvé, nincs autó”, ehelyett sokkal diplomatikusabban arról regéltek, igyekeznek megvizsgálni a lehetőségeket és valamilyen módon továbbra is a csapatnál tudni Simonát. Persze, csak akkor, ha rendezi a problémákat, azaz magyarra fordítva, megérkezik az utalás.
Simona összesen négy tesztnapot – kettőt Fioranóban, kettőt Valenciában – teljesített a Sauber 2012-es autójával az eredetileg garantált minimum tíz helyett.
Adja magát a kérdés: vajon Miss de Silvestro megfontolja egy esetleges IndyCar visszatérés lehetőségét, vagy továbbra is az álmainak él és inkább elfogad egy kávéfőző/fénymásolós állást, csak hogy elmondhassa: végülis teljesült az álmom, hiszen egy Forma 1-es csapat alkalmazásában állok.
képek: Sauber, F1 Racing
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough