Rocky visszatér -

Sokak szemében az autóversenyzés számít az egyik legigazságtalanabb sportágnak abból az aspektusból nézve, hogy itt figyelhető meg legkirívóbban a financiális háttér szerepe a versenyzők karrierjének alakulása szempontjából.

Persze más sportok esetében is, pláne a kezdetek során, jelentős könnyebbséget élveznek a biztos pénzügyi fedezettel bíró fiatalok. A gazdag szülőkkel rendelkező gyerekek játszi könnyedséggel bejutnak a világ legjobb akadémiáira, sportiskoláiba, megtehetik, hogy élvonalbeli edző foglalkozzon velük. Azonban egy idő után, ha már rendre elvéreznek – teszem azt – a tenisztornák selejtezőköreiben, akkor a természetes szelekció révén még azelőtt eltűnnek a süllyesztőben, hogy egyáltalán a világ tudomást szerzett volna róluk. Fizethetik a horribilis nevezési díjakat a különböző versenyekre, lehetnek egy mezőnyben Federerrel, Nadallal, vagy Sharapovával, de ennek ellenére továbbra is a világranglista azon hátsó taktusát fogják gazdagítani, amelynek létezéséről a média tudomást sem kíván venni.

Az autósportban azonban elég egy tehetős szponzor és/vagy gondosan kiépített kapcsolatrendszer, aminek révén adott pilóta pedig máris tesztlehetőséghez, urambocsá’ versenyzői üléshez jut magasan kvalifikált szériákban. Függetlenül attól, hogy – a csekkfüzetet leszámítva – mit tett le ezért az asztalra. Az elmúlt évek során a NASCAR-ban, az IndyCarban és a Forma 1-ben is akadtak szép számmal olyanok, akiket pusztán a képességeik alapján egyáltalán nem lehetett a világ legjobbjai közé sorolni. Nem egy közülük hála a szponzorációs háttérnek máig ott van a rajtrácson, elvéve a lehetőséget azoktól, akik azt valóban megérdemelnék. Míg a fentebb felhozott tenisz példa esetében a pénzes, de átlagos, vagy átlag alatti játékosokat csak a legszűkebb körök veszik észre, addig azonban az adott versenysorozat mezőnyének tagjaként a két lábon járó dollárjel is nemzetközi figyelmet kap.

Tiszta sor. Éppen ezért öröm, amikor nagy ritkán olyan hírekbe fut bele az ember, amely egy, addig végleg elveszettnek hitt tehetség újbóli lehetőséghez jutásáról szól.

A RACER magazin online felületén a minap pont ez történt, miután arról számoltak be, hogy az amerikai Rocky Moran Jr. néhány napon belül tesztelheti a Schmidt Peterson Motorsports autóját a homestead-i pálya road vonalvezetésén.

Az idén harmincharmadik életévét taposó versenyző a kétezres évek elején – 2000-’02-ben, majd 2004-ben – a szépemlékű CART nevelőszériájában, a Toyota Atlanticban mérette meg magát. Rövid pályafutása alatt, három győzelmet szerzett, hatszor állhatott dobogóra, összetettbeli legjobbja pedig két ötödik hely volt 2000-ben és 2002-ben. Vezetési stílusát, fejlődőképességét és a tanulás, valamin munka iránti alázatát látva a szakma egyöntetű véleménye szerint komoly esélye lett volna arra, hogy a legmagasabb open-wheel kategróiákban is megállja a helyét. Jött azonban a CART 2003-as csődje, a következő szezonban ennek maradványaiból megszületett Champ Carról pedig már támogatók híján nem is álmodozhatott.

Moran a sorozatos csalódásokat követően visszatért a gyökereihez és édesapjával, a három Indianapolis 500 részvételt is maga mögött tudó Rocky Sr.-ral a kaliforniai Beaumont-ban létrehozták a Moran Raceway-t, amely akkoriban a világ egyik legnagyobb, legsokoldalúbb gokartpályájának számított. A létesítménynek otthont adó terület azonban nem a sajátjuk volt, így amikor 2007-ben a térségben fellendült az ingatlanpiac, az eredeti tulajdonos úgy döntött, bezárja a pályát, hogy a helyén lakóövezet épülhessen.

Moran Jr. az évek során elrajtolt néhány kisebb, a NASCAR által szankcionált regionális versenyen, valamint a sportautózást is kipróbálta, abba pedig kezdett belenyugodni, hogy élete álmáról, az IndyCarról örökre le kell mondania.

2014. augusztusának utolsó hétvégéjén, a széria szezonzáró futamának helyszínéül szolgáló fontanai Auto Club Speedway-en azonban a történtet nagy fordulatot vett. Moran Jr. összefutott Sam Schmidt csapattulajdonossal és szépen lassan a közös munka lehetőségére terelődött a szó, aminek eredményeképpen emberünk szeptember végén pályára vihet egy DW12-t a homestead-i road-on.

„Már önmagában az, hogy tesztelhetek, olyan érzés számomra, mintha megnyertem volna a jackpotot a lottón” – mondta a RACER-nek Moran, akit régi versenytársai és barátai is teljes mellszélességgel támogatnak. „Szerintem Bruno [Junqueira] ott lesz majd és már beszéltem RHR-rel [Ryan Hunter-Reay] is, aki adott néhány tippet. A jövő hét nem érkezhet el elég hamar!”

Persze badarság lenne az feltételezni, hogy a két szép szeméért kapja a lehetőséget Rocky barátunk.

„Tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb ember már megfeledkezett rólam, de én tudom, hogy képes vagyok rá. A legkeményebb része az egésznek az a pénzügyi háttér megteremtése, szólva jelenleg is ezzel töltöm az időm legnagyobb részét. [A teszt] nem jelenti azt, hogy ülés is lesz belőle, de lehetővé teszi számomra, hogy ismét előtérbe kerüljek és autóba ülhessek.”

Édesapja, Rocky Moran Sr. sem szakadt el a professzionális versenyzéstől, 2012-ben például, az akkoriban még a Star Mazdában szereplő Jack Hawksworth vezetéstechnikai oktatója volt.

„Apa és én minden IndyCar versenyt megnézünk és ez az, amit a legjobban szeretek, amire mindig is vágytam. Bízom benne, hogy néhány versenyen részt vehetek jövőre, aztán meglátjuk.”

képek: Ginnisw, OCregister