Újabb kihívás elé néz Alex Zanardi -

Vannak emberek, akik a legkisebb probléma súlya alatt is összeroppannak és vannak olyanok, akiket állítson az élet bármilyen nehézség elé, felállnak, leporolják magukat és erősebben folytatják útjukat, mint azelőtt valaha.

Alex Zanardi minden kétséget kizáróan utóbbi kategóriába tartozik. A rendkívüli olaszról csak szuperlativuszokban lehet beszélni, ennél nem is érdemel kevesebbet.

CART pályafutása során összesen 66 versenyt teljesített, ebből 15-öt megnyert, 28 alkalommal állhatott dobogóra és 1997-ben, valamint 1998-ban a széria bajnoki címe is nála landolt.

2001. szeptember 15-én, a németországi EuroSpeedway Lausitz-en azonban gyökeres fordulatot vett az élete, miután a verseny 142. körében, a pitből a pályára visszatérve elvesztette uralmát autója felett, majd összeütközött az érkező Alex Tagliani gépével. A baleset következtében az olasz mindkét lábát elvesztette, napokig feküdt kómában. Eleinte az orvosok egy lyukas garast sem adtak volna arra, hogy valaha is felépül, hamarosan azonban kiderült, Zanardit nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen eset a feladásra kényszerítse.

Hosszadalmas és fájdalmas rehabilitációs folyamat következett, a mindenre elszánt sportember pedig egy pillanatra sem vesztette el a hitét. Hihetetlen akaraterejének köszönhetően néhány éven belül visszatérhetett a versenypályákra és 2005-ben már a WTCC-ben mérette meg magát egy speciális, kézi vezérlésű autó volánja mögött. Első szezonjában, a németországi Oscherslebenben rendezett hétvége második futamán rögtön sikerült győzelmet szereznie, majd Törökországban egy harmadik hely révén ismét felállhatott a dobogóra. A Túraautó Világbajnokságban eltöltött öt teljes szezonja során még háromszor tudott nyerni, legjobb bajnokságbeli eredményét, egy tizedik helyet pedig debütáló évében érte el.

Az autóversenyzés azonban már nem volt elegendő Zanardi számára, és új kihívások elé nézett. 2007-ben részt vett a New York Maratonon, majd elkezdte a felkészülést sportpályafutása egyik legnagyobb kihívására, a 2012-es londoni paralimpiára. A kemény munkának meg is lett az eredménye két arany és egy ezüstérem formájában, amelyeket a kézihajtású kerékpárok számában ért el.

„Teljes mértékben hibás, mi több, arrogáns lenne ha azt mondanám, ez vagyok én, egy inspiráció mások számára” – nyilatkozta Zanardi a USA Today-nek. „A felépülésem közben elképesztő emberi történetekbe botlottam, sokkal elképesztőbbekbe, mint az enyém.”

A 47 éves olasz legenda életében most egy újabb fejezet kezdődik meg, miután hivatalosan is megkapta az engedélyt arra, hogy részt vegyen az október 11-én, Hawaii-n megrendezésre kerülő ironman világbajnokságon.

„Őszintén, mit tud még tenni, amivel lenyűgözhet bennünket? Felmegy a Holdra?” – tette fel a kérdést Tony Kanaan, aki maga is lelkes triatlonistának számít és komoly szerep hárult rá abban, hogy meggyőzze mind Zanardit, mind pedig a verseny rendezőit abban, hogy az olasz részvételéből mindkét oldal csak profitálhat.

„Semmi sem lehetetlen Alex számára” – mondta a 2004-es IRL bajnok, egyben a 2013-as Indianapolis 500-on is győzelemig jutó brazil. „Ő az én hősöm. […] Soha nem mondaná azt magáról, hogy ő egy inspiráló személy, mert annyira szerény, de megmutatta az embereknek, hogy az élet megy tovább. Őszintén szólva, szerintem ez az adrenalinról szól számára, ahogy ez élteti az összes autóversenyzőt is. Ő egy adrenalinfüggő. Mindannyian a következő nagy hajszát keressük, ez tényleg egy függőség. Eközben viszont Alex azt is megmutatja nekünk, hogy ‘nézzetek rám, van élet ezen kívül is, gyerünk, éljük meg”.

Az ironman során három versenyszámban kell bizonyítaniuk a résztvevőknek: 2.4 mérföld úszás, 112 mérföld kerékpározás és 26 mérföld futás, ez utóbbit Zanardi egy speciális kialakítású verseny-kerekesszékkel fogja teljesíteni.

„Mindenki őrültnek hív, amiért meg akarom csinálni az ironmant” – mondta Zanardi, aki idén a Blancpain Sprint Series futamain méreti meg magát. „Nem azért csinálom, hogy megnyerjem, hanem hogy befejezzem. Magammal versenyzem, nem a mezőnnyel, vagy az emberek egy csoportjával. Erősen hiszem, hogy mindent, amit az életben teszel szeretned kell, máskülönben nem tudsz eredményt elérni. Mindent ami éppen történik, élvezned kell.”

Az ironmanhez hasonló versenyek a sportág tapasztalt művelői szerint sokkal inkább fejben, mintsem fizikailag dőlnek el. Lehet valaki maximálisan fitt, ha mentálisan nem elég erős, akkor nem is győzhet.

„Ez az a sportág, amelyben az ember önmagával versenyez, nem pedig másokkal” – osztja Zanardi véleményét a háromszoros IndyCar bajnok, a 2008-as Indianapolis 500 győztese, Scott Dixon, aki szintén gyakran indul triatlonversenyeken.

A szakmabeliek egyetértenek abban, hogy ez lehet Zanardi sikerének kulcsa. Ő nem másokat akar elsősorban megverni, sokkal inkább a sport szeretete, a versenyzés légköre, valamint a fentebb már említett adrenalinfüggőség vezérli. Jól bizonyítja mindezt, hogy saját elmondása szerint az olasz számára a trófea, amire október 11-én a legjobban hajt az a fénykép lesz, amelyet azokról a versenyzőkről készítenek, akik eljutnak a célig.

„Vicces dolgokat produkál az élet. Azért kezdtem bele a kézihajtású kerékpározásba, hogy magamnak bizonyítsak és egyúttal ilyen formában visszatérjek a versenyzéshez. És mindez idáig vezetett. Ha valaki azt ajánlotta volna néhány évvel ezelőtt, hogy meg kellene próbálnom az ironmant, megkérdeztem volna tőle, hogy mit szívott.”

Zanardi nem tragédiaként tekint arra a múltra, sokkal inkább ajándékként.

„Szerencsés fickó vagyok, egy nagyon szerencsés fickó.”

képek: Blancpain Sprint Series, CNN