III. USAracing Awards – 1. kör

Ismét eltelt egy szezon, eljött tehát az ideje annak, hogy összegezzük az elmúlt hónapokban látottakat.

A USAracing régi szokásához hűen azonban nem a jól bevett, évadértékelős sémát használja fel, hanem különféle, totálisan szubjektív, olykor a szakmaiságot a messzemenőkig mellőző kategóriákban vázolja fel, hogy szerinte melyek voltak az évad legjei.

 

Lássuk akkor a Verizon IndyCar Series 2014-es szezonját, a blog szemüvegén keresztül.

 

 

Az év versenyzője: Juan Pablo Montoya

 

A rend úgy kívánná, hogy ezen kategória győzteseként Will Powert kellene megnevezni, azonban a választás mégis inkább a kolumbiai visszatérőre esett.

A félreértések elkerülése végett, szó sincs arról, hogy az ausztrál nem megérdemelten szerezte volna meg három elbukott lehetőség után pályafutása első bajnoki címét, amivel egyúttal csapata, a Team Penske nyolcéves, titulus-mentes időszakának végére is pontot tett. Mindent összevetve azonban Montoya nagyobb benyomást tett ezen blogra (igen, diktatúra van) azzal, ahogyan berobbant, akarom mondani visszarobbant az open-wheel közegbe. A 38 éves kolumbiai tizenhárom év után gördült pályára ismét az amerikai nyitott karosszériás szakágban, az ezt megelőző, legutóbbi, ow autóval megtett versenye óta pedig hét hosszú év telt el. Montoya kvalitásait ismerve persze még a legszkeptitkusabbak sem arra számítottak, hogy tevékenysége a lekörözésekkor való félrehúzódásban merül majd ki a szezon során, produkciója azonban még így is felülmúlta a várakozásokat. Kilencszer végzett a legjobb tízben, ebből nyolc top 5-ös helyezés volt, négyszer állhatott dobogóra, a visszatérését követő tizenegyedik futamon, Poconón pedig rajt-cél győzelemmel hálálta meg Roger Penske belé vetett bizalmát. Két versennyel a szezon vége előtt még matematikai esélyei voltak a bajnoki címre is, végül azonban “csak” a negyedik helyen zárt összetettben. Ami pedig a legszebb az egészben, hogy nem levezetésként, “ha más nincs, jó ez is” tekint az IndyCarra, hanem tényleg odateszi magát, nagyon komolyan veszi és lelkesebb, mint valaha. Le a kalappal, JPM!

 

Az év csapata: Team Penske

 

A gárda 2014-ben szinte tökéletes szezont zárt: első, második és negyedik hely a bajnoki összetettben, pilótáik összesen huszonháromszor végeztek a legjobb ötben, tizenhétszer állhattak fel a dobogóra és a legtöbb győzelmet is ők szerezték, szám szerint ötöt.

Ezen teljesítménynek hála 2006 után először szereztek bajnoki címet az IndyCar sorozatban, amely a Team Penske tizenharmadik titulusa is volt egyben az open-wheel szakágban (a USAC és a CART érát is beleszámítva).

Bár az Indianapolis 500 győzelem nem jött össze, de ettől még mindig a szezon legeredményesebb csapata marad.

 Penske-press-conference.jpg

 

Az év leglátványosabb versenybalesete: Juan Pablo Montoya & Mikhail Aleshin – Toronto

   

A torontói duplaforduló esővel fűszerezett második versenyének tizenkettedik körében Juan Pablo Montoya megcsúszott a vizes pályán és a 8-as kanyarban lévő gumifalnak csapta a Team Penske 2-es számú Dallara-Chevy-jét. Nem sokáig árválkodott ott azonban egyedül, hiszen másodperceken belül társult hozzá Mikhail Aleshin, ráadásul nem mindennapi formában. Az SPM/SMP Racing pilótája szinte mértani pontossággal parkolt be Montoya autója alá és csak centimétereken múlt, hogy a 27 éves újoncot ne vágják kupán kolumbiai kollégája munkaeszközének kerekei.

  

 

 

 Az év epic fail momentuma: Arie Luyendyk kicsúszása a pace carral – Toronto

 

A torontói duplaforduló szombati napján akkor zuhé áztatta el az ideiglenes utcai pályát, hogy magát a versenyt kénytelenek voltak vasárnapra halasztani, ami azt is maga után vonta, hogy egyetlen nap alatt két futamot is teljesítenie kellett a mezőnynek. Más választás azonban nem volt, hiszen a körülmények olyannyira pocsékak voltak, hogy még a pace cart vezető kétszeres Indianapolis 500 győztes Arie Luyendyk is kis híján a falban végezte.

  

Az év arca: Carlos Huertas

 

A Dale Coyne Racing kolumbiai újonca a latin temperamentum két lábon járó megtestesülése, aki egy arcmimika-versenyen méltó kihívója lehetne Kristen Stewartnak, Steven Seagalnak, sőt, még egykori főnökének, Kimi Räikkönennek is.

Bizonyítékért katt a galériára:

  

A legkomolyabb hajrá: Indianapolis 500

 

A legendás verseny utolsó húsz köre eszméletlen izgalmakat tartogatott, olyannyira, hogy szinte végső pillanatig nem lehetett tudni, hogy végül kinek az arcmása kerül fel a Borg-Warner Trophy-ra. Helio Castroneves pályafutása negyedik tejesüvegére hajtott, de ott loholt még többek között Ryan Hunter-Reay és az Andretti-átkot már nagyon megtörni akaró Marco Andretti is. Nyolc körrel a leintés előtt Townsend Bell istenesen összetörte a KV Racing autóját, ami után az IndyCar életbe léptette a külön ilyen esetre tartogatott tervét, és a sárga zászlós befutó elkerülése végett pirossal megszakították a futamot.

A restart után aztán jött az őrület, amiből végül Hunter-Reay jött ki a legjobban és ezzel ő lett az Indy 500 első amerikai győztese Sam Hornish Jr. 2006-os sikere óta. Többet nem mondok, aki látta, tudja miről beszélek, aki pedig nem, az sürgősen nézze meg az alábbi videót.

 

 

Folyt. köv. a legjobb versennyel, legnagyobb csalódással, legkomolyabb vitával, az év facepalmjával stb.

   

 

USAracing Awards – 2012: 1. kör, 2. kör, 3. kör

USAracing Awards – 2013: 1. kör, 2. kör, 3. kör

 

képek: IndyCar, tumblr

 

 

 

 

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy