Ausztrál kézben landolt az IndyCar 2014-es bajnoki címe
Kész, vége, bezárt a bazár. Hivatalosan is befejeződött a 2014-es Verizon IndyCar Series szezon.
Mintha tegnap lett volna, hogy örültem, mint majom a farkának amiatt, hogy végre pályára gördülnek a DW12-ek a St. Petersburgi szezonnyitó első edzésének keretein belül. Öt hónap azonban nem sok idő, az pedig csak még inkább elősegítette, hogy érzetre még gyorsabban reppenjen el, amikor szinte heti váltással követték egymást a versenyek és volt olyan alkalom is, hogy duplaforduló miatt hét nap alatt három futamot is lezavart a széria.
Ez azonban nem a legmegfelelőbb hely és alkalom arra, hogy ismét nekiálljak picsogni a röhejesen rövid idei naptár és az annak okait magyarázó kifogásokon, az NFL-től való meneküléstől kezdve az állítólagosan lefegyverzően jónak beígért 2015-ös évre való felvezetésig.
Ezen posztban ugyanis a szezon utolsó futama, valamint természetesen az újdonsült bajnok kerül középpontba, aki három elbukott lehetőség után negyedszerre végre felért a csúcsra.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A fontanai hétvégét megelőzően még öt versenyzőnek volt matematikai esélye az Astor Kupára, de Ryan Hunter-Reay és Scott Dixon már akkor búcsút inthetett minden reménynek, amikor az első edzésen a bajnokságot vezető Will Power a pályára hajtott. Ezzel ugyanis a Team Penske ausztrálja hivatalosan is megkezdte a hétvégét, így, ha valamilyen oknál fogva nem tudott volna elindulni a versenyen, akkor is járt volna neki az utolsó, huszonkettedik helyért járó pontmennyiség fele, amivel már behozhatatlan előnyre tett szert a fent említett két kollégájával szemben.
Mire elérkezett tehát az ötszáz mérföldes futam, már csak három pilóta szállhatott harcba a címért, egy dolog azonban biztos volt; 2014-ben vadonatúj bajnokot ünnepel az IndyCar, tekintve, hogy Poweren kívül sem Helio Castronevesnek, sem pedig Simon Pagenaud-nak nem sikerült még bajnokká válnia korábban.
Idén utoljára gördültek pályára versenykörülmények között
Pagenaud-nak azonban addig is soványka esélye szombatra még minimálisabbra redukálódott. A mezőny egy fővel alacsonyabb létszámban sorakozott fel a felvezető körökben a pace car mögé, miután a pénteki második edzésen történt brutális balesete következtében csonttörésekkel, agyrázkódással és súlyos belső sérülésekkel kórházban fekvő Mikhail Aleshint nem helyettesítette a SPM/SMP Racing a 7-es számú autó volánja mögött. Ezzel Pagenaud nem csak, hogy a csapattársa segítségére nem számíthatott, de Power számára is kedvező feltételek teremtődtek, tekintve, hogy a minimálisan elérhető pontszám mennyisége megnövekedett.
A Sam Schmidt (társ)tulajdonában álló csapat számára nem is alakulhatott volna rosszabbul az utolsó versenyhétvége, hiszen Aleshin balesetét megelőzően, afféle prekurzorként a futam előtti szerdán rendezett nyílt teszten Pagenaud végzett némi töréstesztet a 77-es számú Dallara-Hondán, ami nem csak a szerelőknek adott plusz munkát, de egyúttal értékes időveszteséget is elkönyvelhettek tesztlehetőség szempontjából. Az őket sújtó negatív széria pedig a verseny alatt sem akart alább hagyni.
Pagenaud az egész éjszaka során küszködött az autója vezethetőségével, ami által gyorsan körhátrányban találta magát. A francia egyetlen – az elejétől fogva meglehetősen valószínűtlen – forgatókönyv alapján lehetett volna bajnok csak: ha megnyeri a versenyt és Power a huszonegyedik, azaz tökutolsó helynél magasabban nem végez. A 21. körben azonban már matematikai értelemben is keresztet vethetett a címre, köszönhetően annak, hogy a Dale Coyne Racing kolumbiaijánál, Carlos Huertasnál ismét felütötte a fejét az a rejtélyes szédülés, ami miatt már Iowában is fel kellett adnia a küzdelmet. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, mi volt a valódi oka ismét a non-stop mogorva pilóta idő előtti befejezésének, de az indoklás számomra bizarr és egyben hihetetlen is. Iowában még úgy, ahogy rábólintottam, hiszen a srác egészen az idei évig maximum Playstationön körözött oválon és elképzelhetőnek tartottam, hogy az iowai rövidovál balkanyarjai az ingerküszöbénél kissé jobban megpödörték a füleit összekötő madzagot. Fontanában azonban más a helyzet, kétmérföldes superspeedway, hasonló jellegű pálya, mint Indianapolis, ahol azonban az égvilágon semmilyen problémája nem akadt. Fura ügy. Nem biztos, hogy a két dolognak köze van egymáshoz, de azét érdemes megjegyezni azt is, hogy az első edzésen Huertas legjobb köre négy mérföld per órával lassabb volt, mint a közvetlenül előtt végző-é, míg az első helyen állótól kerek 10 mph-val maradt el. A kvalifikáción 202.319 mph-s kétkörös átlaggal szerezte meg az utolsó rajthelyet, miközben a 21. pozíciót magáénak tudó Power 212.604 mph-t futott, Castroneves pole-t érő, 218.540 mph-s átlagától pedig több, mint 16 mph-val bizonyult lassabbnak. Ez alapján nem tartom kizártnak azt sem, hogy a csapat döntött úgy, rosszullétre hivatkozva kiveszi Huertast a versenyből, mielőtt még a versenyigazgatóság kéri meg erre a lassúsága miatt, ennek alátámasztására viszont látni kellene, hogy milyen köröket ment a kiállása előtt.
Simon Pagenaud csapata nem feledkezett meg szerencsétlenül járt kollégájukról
Pagenaud a betegeskedő autóval való közelharcát, valamint az emiatti számtalan pitkiállást követően végül utolsó célba érőként, a huszadik helyen zárta a futamot kerek hét kör hátrányban.
„Egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan vártuk” – nyilatkozta a leintés után a csalódott Pagenaud, aki még a szerdai tesztet követően, függetlenül a balesetétől, pozitívan tekintett a szezonzáró elé. „Nem igazán tudtuk, hogy mi történik az autóval, nem úgy működött, mint ahogyan felkészítettük. Nincsenek válaszaink a ma éjjel történtekre. Újraépítettük a baleset után, de az autó már nem volt ugyanolyan. Hét kör hátrányban fejeztük be és fogalmunk sincs, hogy miért.”
Miután a francia végleg kiesett a bajnoki címért folyó harcból, az Astor Kupa sorsa a Team Penske háziversenyén belül dőlt el.
Castroneves a pénteki időmérőn megtette azt, amit akkor megkövetelt tőle a haza, és megszerezte a rajtelsőséget, na és nem elhanyagolható módon az azért járó plusz egy pontot. Örömét pedig csak tovább fokozhatta a tény, miszerint ellenfele, a bajnokságot vezető Power csak az utolsó sorba tudta kvalifikálni magát.
A viszonylag nyugodt futam során mindössze egyszer kellett beinteni a sárga zászlót, miután Ryan Hunter-Reay megpördült és az általa vezetett 28-as számú Dallara-Honda a pálya belső részén lévő füves területre sodródott. Az Andretti Autosport 2012-es bajnoka, egyben az idei Indy 500 győztese a malőr után folytatni tudta a versenyt és két kör mínuszban a tizenhatodikként intették le, összetettben pedig a hatodikként zárta a szezont.
Ez azonban az amerikai versenyző törzsrajongóin kívül nem sok embert érdekelt, tekintve, hogy a Team Penske már Huertas kiállását követően megnyerte a 2014-es bajnoki címet, csak éppen az nem volt tiszta, hogy melyik pilótájuk által.
Power nyugodt, megfontolt vezetéssel szépen lopakodott fel a mezőnyben, a 189. körben pedig a vezetést is átvette, amely pozícióját a 197. körig tartotta is, mígnem érkezett Tony Kanaan és ha már ott járt, át is hámozta magát a 12-es számú Penke masinán. Az ausztrál nem erőltette a visszavágást, okosan a biztosra ment és végül a kilencedikként ért célba, ami tökéletesen megfelelő volt számára ahhoz, hogy az év legjobbjává váljon.
Power három, előnyből indulva elbukott címet követően (2010, 2011, 2012), negyedszerre már nem engedte veszni a titulust és pályafutása során először tehette rá a kezét az Astor Kupára, ezzel egyúttal pedig csapata nyolcéves, bajnoki cím nélküli sorozatának végére is pontot tett.
Helio Castronevesnek azonban ismét nem jött össze és a májusi Indianapolis 500 után -amely már a negyedik győzelme lehetett volna a legendás futamon – a bajnokságot is elbukta -amiből viszont egy darab sem szerepel a biográfiájában.
A brazil szezonjának utolsó része már sejtetni engedte, hogy nem éri meg nagy összegben fogadni a végső győzelmére. Castroneves az utolsó öt futam egyikén sem tudott a legjobb tízben végezni, míg Powernek ez zsinórban hatszor összejött.
Persze a szezonzáró más, bármi megtörténhet, a jellegzetes szemberendezésű ausztrál a múltban megmutatta már párszor, hogy képes a saját hülyesége miatt eldobni egy potenciális jó eredményt. Ez viszont már történelem, Will Power felnőtt a feladathoz és ezúttal már semmi sem tudta kizökkenteni.
Castroneves sokáig tartotta magát az élmezőnyben, azonban a hajrához érve feje tetejére állt számára, méghozzá saját magának köszönhetően. Nagy igyekezetében, a 217. körben ugyanis szabálytalanul érkezett meg a pitbe, aminek következtében azonnal megkapta a maga áthajtásos büntetését. A háromszoros Indy 500 győztes végül csak a tizennegyedikként zárta a futamot.
Castronevesnek idén sem jött össze
Az újabb elszalasztott lehetőség után Castroneves azért hűen önmagához megpróbált pozitív maradni.
„Mindent összevetve, nagyszerű szezon volt ez a Team Penske részéről. Első és második hely, valamint egy negyedik hely Juan Pablo [Montoya] számára…. Számomra viszont már megint egy második” – nevetett a 38 éves Sao Paulói.
Bosszantó is lehet ez, pláne, ha azt vesszük, hogy a verseny egy részében olyan helyzet is előállt, hogy mindössze egyetlen pont volt a különbség a Team Penske bajnokságért csatázó duója között.
A csapat hivatalosan is megerősítette, hogy jövőre Will Power az 1-es rajtszámmal indul, ami azt jelenti, hogy a Penske trió az 1-es, 2-es [Montoya] és 3-as [Castroneves] autókkal képviselteti majd magát a mezőnyben.
A MAVTV 500 végeredmény szempontjából Target Chip Ganassi Racing uralommal zárult, ami egyben négy futama alatt a csapat harmadik győzelmét jelentette. Érdekes belegondolni, hogy a szezon első tizennégy futamán nyeretlen gárda mennyire összekapta magát ismét az évad végére, ráadásul az utolsó állomáson annak a Tony Kanaan-nek jött ki a legjobban a lépés, aki a 2013-as Indianapolis 500 győzelme óta nem tudott felállni a dobogó legmagasabb fokára. Az általa vezetett 10-es számú Dallara-Chevy ráadásul még régebb óta böjtölt, hiszen ez a gép utoljára, még Dario Franchittivel a volán mögött a 2012-es Indy 500-on látogathatott el a Victory Lane-re. Kanaan egyébént a magánéletben is örömteli esemény elé néz, hiszen januárban születik meg feleségével, Lauren Bohlanderrel közös első gyermeke. A brazilnak egy korábbi kapcsolatából már van egy hétéves fia, Leo. Innen is hatalmas gratula, de ha lány lesz, reméljük az édesanyjára üt majd, különösen ami, az orrocskáját illeti.
Közös selfie nélkül már nincs győzelem
A MAVTV 500 harmadik pozíciójában a két évvel ezelőtti fontanai győztes Ed Carpenter zárt, utoljára a kizárólag az ő nevét viselő csapat, az Ed Carpenter Racing színeiben.
A 2014-es szezon legjobb újoncának járó cím az Andretti Autosport fiatal kolumbiaijánál, Carlos Munoznál landolt, míg a legnépszerűbb pilóta a rajongók szavazatai alapján Juan Pablo Montoya lett.
A versenynek Will Power szempontjából volt még egy külön kis mellékszála, ami testvéréhez, a humoristaként ismert Damienhez kötődik. A brisbane-i fiatalember a Twitteren (érdemes követni, mert ritka egy hülye, de jó értelemben) kommentálta végig a szezonzáró futamot és megígérte, hogy Will bajnoki címe esetén jól bepiál és egy szál alsónadrágban fog fel-alá rohangálni a nyílt utcán. Nos, Damien tartotta is a szavát, aminek eredményét saját Instagram oldalán tette közzé.
A 2014-es Verizon IndyCar Series szezonnak hivatalosan is vége, pedig – ahogyan a poszt elején is írtam – mintha még csak most kezdődött volna el.
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough