Fisherék és Carpenterék egyesülnek -

A két kiscsapat úgy döntött, egyesítik erejüket és a 2015-ös szezontól fogva közösen folytatják tovább a Verizon IndyCar Series-ben.

FULL (5).jpg

Mind a Sarah Fisher Hartman Racing, mind pedig az Ed Carpenter Racing egyautós csapatként képviselteti magát az amerikai open-wheel versenyzés főkategóriájában. Mindkét gárda megpróbálkozott az önerőből való terjeszkedéssel, azonban nem jártak sikerrel. Ebből tanulva jutottak arra az elhatározásra, hogy együtt nagyobb eséllyel tudnának érvényesülni a többautós csapatok által uralt IndyCarban.

Az új projekt neve CFH Racing lesz.

„[Az egyesülés] a csapatunk növekedését szolgálja” – nyilatkozta a RACER-nek Sarah Fisher, aki férjével, Andrew O’Garával közösen 2008-ban hozta létre saját alakulatát. „Ezáltal kétautós gárdává válunk és számos területen erősebbek leszünk.”

A Sarah Fisher Racing első két szezonjában részidős csapatként működött, Fisherrel a volán mögött, majd 2010-ben lehetőséget biztosítottak Jay Howardnak, valamint Graham Rahalnak is.

A versenyzőből lett üzletasszony, aki 2000-ben, mindössze 19 esztendősen ejthette meg debütálását az Indianapolis 500-on, emellett pedig máig az ő nevéhez fűződik a Kentucky Speedway pályacsúcsa, 2011-ben, első gyermeke születését megelőzően akasztotta végleg szögre a sisakját, és onnantől fogva kizárólag csapattulajdonosi teendőinek tesz eleget. Még ugyanebben az évben, az Indy 500 után csatlakozott a gárdához Ed Carpenter, aki Torontót és Edmontont leszámítva végigversenyezte a szezon hátralévő részét, Kentucky-ban pedig nyerni is tudott, ami egyúttal Sarah Fishert az élkategóriás autóversenyzés első futamgyőztes női csapatvezetőjévé is tette.

2012-től a gárda régi támogatója, az olajvállalkozó Wink Hartman társtulajdonossá lépett elő, egyúttal pedig leszerződtették a friss Indy Lights bajnok Josef Newgardent, aki máig a Sarah Fisher Hartman Racing egyetlen teljes szezonos pilótája.

Az Ed Carpenter Racing 2012-ben debütált az IndyCarban, és első két évében maga a csapattulajdonos vezette az autót, Fisherrel ellentétben azonban ő a teljes szezonban. Carpenter, az eredménytelenséget látva ráeszmélt, hogy a road/street versenyzés nem az ő világa, így 2014-től már csak az oválokon vállal szerepet, a többi pályatípuson a vele ellentétben pontosan az ováloktól visszavonult Mike Conway veszi át az autót.

Az ECR eddigi négy győzelméből hármat idén szerzett, kettőt Mike Conway (Long Beach, Toronto 2. futam), egyet pedig maga Carpenter (Texas) által, utóbbi ráadásul ebben az évben már zsinórban másodszor tudta megszerezni az Indianapolis 500 pole pozícióját. Legelső, 2012-es fontanai sikere által pedig Ed az első olyan pilóta lett, aki saját csapatának debütáló évében nyerni tudott.

A RACER spekulációi szerint a csapat irányítását az ECR jelenlegi ügyvezetője, Tim Broyles veheti át, a főhadiszállás pedig Fisherék újonnan épült, indianai létesítménye lehet – ez utóbbi információt mostanra Ed Carpenter is megerősítette.

„Személy szerint úgy gondolom, hogy az egyautós csapatok kihalásra vannak ítélve” –mondta a téma kapcsán Wink Hartman Milwaukee-ban. „A szponzoráció, az előrelépés nagyon nehéz.”

Az üzletember véleményét osztja Carpenter is:

„Azzal együtt, hogy jövőre érkeznek az aero-kitek, egyre nehezebb és nehezebb dolguk lesz az egyautós csapatoknak.”

Sok egyéb mellett az sem tisztázott, hogy melyik motorszállítóval – ezzel együtt kiknek aero-kitjeivel – vágnak neki a következő szezonnak, lévén Fisherék jelenleg Honda, Carpenterék pedig Chevrolet erőforrást használnak.

A versenyzői felállást illetően az biztosnak tűnik, hogy Carpenter a továbbiakban is folytatni kívánja ovál-karrierjét, ahogyan Conway is szeretne részt venni road/street futamokon. Az idén Iowában IndyCar pályafutása második helyét megszerző Josef Newgarden jövője szintén kérdéses, hiszen jelenleg nincs érvényes szerződése 2015-re nézve.

A dolgok jelen állása szerint jövőre három egyautós csapat lehet az IndyCarban; az AJ Foyt Racing, a Bryan Herta Autosport, valamint a Rahal Letterman Lanigan Racing, utóbbiakat azonban minden kétséget kizárólag érzékenyen érint majd főtámogatójuk, az amerikai Nemzeti Gárda távozása.