A Cosmo srác, aki nem adja fel -

Ha az ember meghallja Guy Cosmo nevét, elsőre nehéz eldönteni, hogy egy James Bond főgonoszról, egy pornósztárról, vagy egy, a Cosmopolitan magazin által hirdetett életérzést magáénak valló srácról van-e szó. A valóság azonban egy 37 esztendős autóversenyzőt takar, ráadásul nem is a legpocsékabb fajtából.

Az 1977-es születésű New York-i úriember legtöbb kollégájához hasonlóan gokartozással indította pályafutását, majd az itteni sikereken felbuzdulva gyorsan átült valódi versenyautókba. A kemény munka meghozta a gyümölcsét és 1999-ben a USF2000, három évvel később, 2002-ben pedig a Star Mazda sorozat bajnokává koronázták. A kétezres évek elején Cosmo több, egyéb szériában – mint pl. a Toyota Atlantic – is megfordult, fő célként pedig CART lebegett a szeme előtt. Sajnálatos módon azonban a mocskos anyagiak az ő karrierjére is rányomták bélyegüket, így kénytelen volt lemondani open-wheelről szőtt álmairól és számos sorstársához hasonlóan a sportautózás felé fordult.

Arról, hogy nem döntött rosszul, már rögtön debütáló évében, 2003-ban meggyőződhetett, amikor is a öt versenyből háromszor állhatott dobogóra a Rolex Sports Car Series-ben, valamint a Continental Tire Sports Car Challange-ben. A legsikeresebb szezonját azonban tavaly teljesítette az American Le Mans Series P2 kategóriájában: Long Beach-en az Extreme Speed Motorsports színeiben nyerni tudott, majd az év közepén, egy csapatváltást követően Baltimore-ban, immár a Level 5 Motorsports autójával ismét megszerezte az első helyet. A két győzelem mellett még kilencszer végzett kategóriájában pódiumot érő helyen, a szezont pedig a harmadikként zárta.

Az IndyCar versenyzésről szőtt álmai azonban máig nem hagyják nyugodni.

„A versenyzés az IndyCar révén lett az életem része; láttam a leírhatalan csatákat Michael Andretti és Al Unser Jr. között, mögöttük Gil de Ferrannal. Végigjártam az open-wheel szamárlétrát, mindent megtettem, amit csak tudtam, de akárcsak annyi más versenyző esetében, a financiális problémák egy másik irányba tereltek” – emlékezett vissza Cosmo a kezdetekre a RACER-nek adott interjújában. „A sportautózás felé fordultam és gyorsan megtaláltam a lehetőséget, miként válhat belőlem fizetett, hivatásos versenyző. Nem fordítok hátat a sportautóknak, de rájöttem, hogy ha még meg szeretném valósítani az IndyCarról szőtt álmaimat, akkor most jött el az ideje. Világéletemben az IndyCar volt a célom.”

Az idén egyesült United Sports Car Championship versenyein is rendszeresen felbukkannak az IndyCar egykori és jelenlegi mezőnyének tagjai, ami csak még tovább lelkesíti emberünket.

„A sportautózás jelenti az otthonomat már majdnem egy évtizede és nem akarok ezen már változtatni. Nagyon sok verseny van még, amit itt meg akarok nyerni, lásd. Daytonát, Sebringet, Le Mans-ban még nem is indultam, ezért ezek nagyon fontosak nekem. Figyelem azokat a srácokat, akik mindkét szériában versenyeznek, mert ez az, amit én is meg szeretnék próbálni.”

Cosmo jövőre mindenképpen szeretne legalább egy részidős programot tető alá hozni az IndyCarban.

„Az első prioritás számomra jelenleg egy tesztlehetőség, hogy képet kaphassak arról, mire építkezhetek. A holtszezon elején már volán mögé szeretnék ülni, aminek érdekében már folytattam megbeszéléseket egy csapattulajdonossal is.”

Az álmait kergető amerikai számára Simon Pagenaud a legjobb példa arra, hogy a sportautózásból is profitálni tud egy open-wheel pilóta. Az IndyCar idei bajnoki pontversenyének negyedik helyén álló francia 2006-ban megnyerte a Champ Car Atlanticot, egy évvel később pedig már a nagyok között kapott lehetőséget. A 2008-as újraegyesülést követően azonban ülés nélkül maradt, és csak 2011-ben – három év sportautózás után – nyílt ismét alkalma visszatérni az IndyCar versenyzés világába.

„Nincs kétség afelől, hogy Pagenaud az egyik legjobb versenyző jelenleg az IndyCarban. A pályafutásunk különböző abban a tekintetben, hogy ő már a nevelőszériákban kiemelkedően ment és nyilvánvaló volt, hogy a csúcsra fog jutni. Eközben nekem egyáltalán nem volt szerencsém abban az időben, amikor az alacsonyabb kategóriákban vezettem. Amikor egyéb lehetőség híján Pagenaud-nak is a sportautózás felé kellett vennie az irányt, ő arra használta ezt fel, hogy tovább fejlessze magát és egy valóban csiszolt profi vált belőle. Teljes mértékben felkészülten tért vissza [az IndyCarba] és látjuk is, hogy Sam Schmidt csapatával milyen jól alakul a karrierje.”

Cosmo valódi inspirációként tekint Pagenaud-ra, de tisztában van azzal, hogy kemény menet lesz.

„Tudom, hogy nem lesz egyszerű. Egyrészt költséges, a vezetés csak egy darabkáját képezi az egésznek, de keményen dolgozom, hogy minden a helyére kerüljön és az álomból valóság váljon.”

kép: Autoweek