Sebastien Bourdais hét év után ismét a pole-ban

A nosztalgiázásra fogékony szurkolók számára igazi csemegeként szolgált a Honda Indy Toronto első futamának rajtsorrendjét eldöntő kvalifikáció, ugyanis nem más szerezte meg a pole pozíciót, mint a Champ Car egykori egyeduralkodója, Sebastien Bourdais.

Bevallom őszintén, a Champ Car korszak idején én magam is azok közé tartoztam, akik a szemüveges francia pole-jai és futamgyőzelmei láttán már a falat tudták volna kaparni. Nem azért, mert nem kedveltem az akkoriban a szép emlékű Newman Haas Lanigan Racing színeiben versenyző Le Mans-i születésű fiatalembert, pusztán csak egy idő után rohadtul unalmassá vált a dominanciája (azt hiszem, ezt a jelenséget a Forma-1 rajongók maximálisan át tudják érezni, a MotoGP fanokról – pláne idén – nem is beszélve).

Bourdais 2003-2007 között összesen harmincegy pole-t és ugyanennyi győzelmet szerzett, ami végül zsinórban négy bajnoki címet eredményezett a számára. Némi európai kitérő után (na erről is lenne bőséggel mit mesélni, de helyhiány és a témához szorosan nem kapcsolódó mivolta miatt egyelőre eltekintek tőle – talán majd később, egy önálló poszt formájában…) 2011-ben a Dale Coyne Racing színeiben tért vissza az újraegyesült IndyCarba, ahol a brit Alex Lloyddal osztozott a gárda 19-es autóján (Lloyd ment oválon, Bourdais pedig road/street-en).

Első teljes szezonját 2012-ben kezdhette volna meg a Dragon Racinggel, azonban a Lotus botrány miatt szezon közben Chevy-re váltó csapatnak csak egy autóra elegendő számú erőforrás állt rendelkezésére, ezért Indianapolis után két pilótájukat felváltva voltak kénytelenek versenyeztetni: Bourdais asztala ismét a road/street lett, Katherine Legge pedig az oválokon kapott lehetőséget.

A francia végül 2013-ban teljesíthetett egy teljes szezont szintén a Dragon autójával, legjobb eredményét pedig a kezdeti sikertelenség után – tizenegy futamon keresztül, zsinórban nem tudott az első tíz között végezni – pontosan Torontóban érte el, az első verseny során megszerzett második helye révén, bár ezen esemény kapcsán sokkal inkább az a jelenet maradt meg az emberek emlékeiben, amikor a pódiumon, tegyük hozzá nem saját hibájából, elejtette a trófeáját. A második versenyen sem mutatott rossz teljesítményt, hiszen a dobogó harmadik fokára állhatott fel, ami azt is jól prezentálta, hogy Bourdais-nek nagyon is fekszik a 1.7 mérföld hosszú utcai pálya. És ezt a tényt a mai kvalifikáció csak még tovább erősítette.

A 35 éves pilóta ötvennégy pole-talan (hát ez de gyönyörűre sikerült) futamot követően ismét megtapasztalhatja, milyen érzés is az első helyről várni a verseny rajtját jelentő zöld jelzést, ami pedig a legszebb az egészben, hogy  –  a vérszegény Champ Carral ellentétben – ezúttal egy valóban erős mezőnyben.

Az időmérő utolsó szegmensét képező Fast 6 során Bourdais 58.9479 másodperc alatt teljesítette rajtelsőséget érő körét a tizenegy kanyarból álló, nagy kihívásokat tartogató pályán.

“A Hydroxycut autó nagyon erős volt a kvalifikáción ma” – nyilatkozta az érthetően boldog francia, de azért igyekszik nem elbízni magát. “A verseny itt [Torontóban] egy kicsit szerencsejáték-szerű, akármi történhet.”

A KVSH Racing pilótájának következő célja nem titkoltan nyeretlenségi sorozatának is véget vetni, hiszen az amerikai open-wheelben utoljára  még 2007. november 11-én, a Champ Car mexikói futamán tudott elsőként áthaladni a célvonalon.


Az emlékezetes, 2013-as torontói malőr a trófeával

 

Bourdais mellől a szintén Champ Car gyökerekkel rendelkező Will Power teljesítheti a szezon utolsó állórajtját a Team Penske színeiben. A harmadik sor elejéről egy másik Penske alkalmazott Helio Castroneves indulhat, aki mindössze 0.047 másodperccel kapott ki csapattársától, mellette pedig az Indy 500 utáni hullámvölgyéből iowai győzelmével kimászni látszó Ryan Hunter-Reay foglalhat helyet a rajtrácson.

Simon Pagenaud a kvalifikáció utolsó felvonásának legvégén még megpróbálkozott egy újabb gyors körrel, azonban nagy igyekezetében falnak csapta a Schmidt Peterson Motorsports autóját, de korábbi ideje révén még így is övé lett az ötödik rajthely, egyúttal pedig a harmadik soron a hatodikként rangsorolt Tony Kanaan-nel osztozik.

Nem Pagenaud volt az egyetlen, akinek meggyűlt a baja a szűk pályával. A Chip Ganassi Racing háromszoros bajnoka, Scott Dixon a kvalifikáció második körében koccolta a falat, aminek kisebb mértékben a felfüggesztés látta kárát. A tavaly Torontóban duplázni tudó új-zélandi ennek köszönhetően nem tudott javítani idején és csak a tizenkettedik helyről várhatja a Honda Indy Toronto magyar idő szerint ma este 21:50-kor kezdődő, első futamát.

A helyi közönség legnagyobb kedvencének számító James Hinchcliffe nem jutott be az időmérő utolsó, pole-ért zajló szakaszába, de kilencedik rajthelyével még így is elégedett lehet, ha nem is maradéktalanul.

A kvalifikáció talán legnagyobb csalódása Marco Andrettihez köthető, aki az utolsó helyről vághat neki a szombati versenynek. Az Andretti Autosport amerikai pilótája gyors körének kellős közepén beragadt Takuma Sato 14-es számú AJ Foyt Racing gépe mögé, ígéretesen alakuló idejére pedig innentől keresztet is vethetett. Marco ennek ellenére úgy nyilatkozott, nem hibáztatja az esetért japán kollégáját.

Az időmérő utolsó, hat autó részvételével lebonyolított szegmensében, a Fast 6-ben öt különböző csapat versenyzője képviseltette magát, motorfronton pedig négy Chevrolet és két Honda.

A Honda Indy Grand Prix szombati versenye magyar idő szerint 21:50-kor kezdetét, ahogyan a vasárnapi, második futamot is ebben az időpontban kell keresni. Élő stream témában ide kattintva lehet tájékozódni, míg táblázatos formában a racecontrol.indycar.com-on követhetőek nyomon a Honda Indy Toronto eseményei.

 1.jpeg

 

 

 

 kép: IndyCar 

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy