Andrettiéknek ismét kijött a lépés a kukoricásban

Ryan Hunter-Reay visszatért, Marco Andretti Texast, míg Mikhail Aleshin és Takuma Sato Houstont másolta, Juan Pablo Montoya viszont ezúttal már nem mosolyoghatott olyan felhőtlenül, mint alig egy héttel korábban, Will Power pedig nyolc futam után először nem csinált semmi törvénybe ütközőt. Az Iowa Corn Indy 300 krónikája.

Az IndyCar naptárának legrövidebb pályáján megrendezett, háromszáz körös viadal legnagyobb vesztese azonban minden kétséget kizáróan a Chip Ganassi Racing volt. A gárda Target által szponzorált autói magabiztosan kvalifikálták magukat az első sorba, Scott Dixon ráadásul 186.256 mph-s (299.75 kmh) kétkörös átlagával új rekordot állított fel az Iowa Speedway-en. Az új-zélandi nem sokáig tudta megőrizni első helyét, ugyanis a rajtot követően csapattársa, Tony Kanaan sikeresen átvette tőle a vezetést és negyven körön át ki sem engedte a kezéből. Hamarosan azonban megérkezett az égi áldás, amely miatt néhány pace car mögött megtett mérföld után elő is kellett venni a piros zászlót. A mintegy fél órás esőszünetet követően Helio Castroneves állt az élre a Team Penske 3-as számú gépével, remek harcokat vívva honfitársával. Kanaan végül a hetvenhetedik körben szerezte vissza az első helyet, amit innentől fogva százhetvenhét körön keresztül sikeresen meg is tartott. A brazil mindössze tizenöt kör erejéig engedte el a vezetést, amelynek során ismét Dixon állhatott az élre, de a kétszázhatvannegyedik körtől már nem ismert kegyelmet. Ahogyan közeledett a leintés pillanata, úgy vált egyre valószínűbb forgatókönyvvé, hogy Iowában végre véget ér a Chip Ganassi Racing tizenhárom, valamint Kanaan huszonöt futamos nyeretlenségi sorozata.

Két körrel a kockás zászló előtt azonban a TK becenévre hallgató pilóta már képtelen volt tartani a friss abroncsokon érkező Hunter-Reay-t, majd másodpercekkel később Josef Newgarden is úgy ment el mellette, mint kés a vajban, így a 39 éves salvadorinak meg kellett elégednie a harmadik hellyel, egyúttal pedig le kellett nyelnie a békát, miszerint Pocono után ismét a stratégia húzta keresztül győzelmi esélyeit.

“Nem hasonlíthatod össze az új abroncsokat a húsz-harminc kör óta használtakkal” – mondta a csalódott Kanaan. “Semmit sem csináltam másként, mint ők, leszámítva a pitstratégiát. Azt meglépni viszont, miközben vezeted a versenyt a világ legőrültebb dolga lett volna.”

A májusi Indianapolis 500 óta most először nyerni tudó Hunter-Reay viszont érthető módon boldog volt.

“Őrület volt. Nagy szerencsejátékot űztünk, amikor feltettük a gumikat [a 284. körben – a szerk.], ez Ray Gosselin [RHR versenymérnöke] és Michael Andretti érdeme” – nyilatkozta az Andretti Autosport zsinórban ötödik iowai győzelmét megszerző Hunter-Reay a leintést követően. “Nagyon klassz volt, a végén olyan volt, mint egy videójáték.”

Az amerikai versenyző később elárulta, a verseny előtti csapatmegbeszélésen szóba került, hogy mit tesznek abban az esetben, ha közvetlenül a finish felé közeledve kerül sor sárga zászlós periódusra. Ekkor döntöttek úgy, hogy ezen forgatókönyv életbe lépésekor mindenképpen meg fognak lépni egy plusz kiállást. A futam hajrájában aztán Ed Carpenter meggondolatlan manővere (lásd. lentebb) révén megtette ezt a szívességet az Andretti Autosport 2012-es bajnokának, aki a figyelmeztető jelzést követően ki is hajtott a csapata pitjébe és ez végül a győzelmet hozta meg számára.

Josef Newgarden a huszonegyedikként rajtolva szerezte meg második helyet. A Sarah Fisher Hartman Racing 23 éves pilótája idei legjobb eredményét érte el, valamint a 2013-as baltimore-i versenyt követően, főkategóriás pályafutása során másodszor állhatott fel a dobogó második fokára.

Az eső miatti periódust leszámítva az első sárga zászlós szakaszra a negyvenhetedik körben került sor, amikor Mikhail Aleshin elvesztette az uralmát az autója felett és megpördült. A sűrű füstfelhő miatt az érkező Takuma Sato nem látta pontosan az előtte történteket és a 14-es számú AJ Foyt Racing gépével egyenesen az SPM/SMP Racing újoncának ütközött, ami mindkettejük versenyének a végét jelentette. A houstoni duplaforduló első futamát követően tehát ismételten kéz a kézben búcsúzott az orosz-japán duó, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindketten ép bőrrel megúszták az incidenst, bár az orosz újonc bal csuklóját látszólagg kissé megviselte az eset, akárcsak két héttel korábban Satoét, aki akkor a jobb kezét ütötte meg.

A két versenyző egyáltalán nem hibáztatta egymást, sőt, rendkívül sportszerűen kezelték a történteket, ellentétben AJ Foyttal.

“Egy rakás átkozott idióta, nem tudom mit akartak ezzel bizonyítani” – fakadt ki a baleset után Foyt. A négyszeres Indianapolis 500 győztes legenda frusztrációja érthető, hiszen egyetlen pilótája, Sato a teljes szezonos résztvevőket figyelembe véve a bajnoki pontverseny utolsó helyén állt, amelyen mondani sem kell, nem igazán szépít egy kiesés rögtön a verseny első szakaszában.

A történelem nem csak a a japán és az orosz esetében ismételte meg önmagát, miután a futam 229. körében Marco Andretti autója szinte pontosan lemodellezte a Texas Motor Speedway-en bemutatott elfüstölését. Bár a Honda motor ezúttal nem prezentált olyan látványos lángcsóvákat, mint június elején, a végeredmény azonban ugyanaz lett: egy újabb ígéretes, top tizet érő helyezés elbukása. 

 

A nap legnagyobb vesztese azonban kétség kívül Juan Pablo Montoya. A kolumbiai versenyző egy héttel korábban, Poconón open-wheel visszatérését követő első futamgyőzelmét ünnepelhette, Iowában viszont mondhatni minden összejött számára. A Team Penske klasszisa a második edzést megnyerte, a kvalifikáción viszont beállításbeli problémák miatt csak a tizenkilencedik rajthelyet tudta elcsípni.

A verseny során szépen feljött a legjobb tíz közé, még annak ellenére is, hogy soron kívüli pitkiállást kellett beiktatnia miután megsérült az autójának hátsó szárnya. Alig húsz körrel a leintés előtt harcban volt a top ötért, amikor is egy, Ed Carpenter elleni előzési kísérlete a hármas kanyarban lévő falban ért véget. Az incidensért Montoya egyértelműen amerikai kollégáját tette felelőssé, és a biztonsági csapat unszolása ellenére sem akarta elhagyni a pályát addig, amíg Carpenter el nem haladt előtte, csak hogy összetéveszthetetlen kézjelekkel adja tudomására, hogy tulajdonképpen mit is gondol róla. Ez valószínűleg speciális kolumbiai szokás lehet, hiszen tavaly Detroitban Sebastian Saavedra is bevárta az őt a futamból kiiktató Marco Andrettit, csak hogy dupla double-birddel honorálja annak áldásos tevékenységét. Az akkor még a Dragon Racing színeiben versenyző pilóta az esetért 30.000 dolláros pénzbüntetést kapott, Montoya viszont egyelőre úgy tűnik, szankció nélkül megússza a kis patominelőadást, de tegyük hozzá ő nem is alkalmazta a nemzetközileg ismert kézjelet.

“A pálya felső részén haladt, amikor a [Carpenter autójának] belső oldalára kerültem, ekkor ő hirtelen úgy döntött, alacsonyabb ívet választ” – magyarázta az ideges Montoya. “Minden körét fent futotta… Imádnak a biztonságos versenyzésről prédikálni, de amikor előzöd őket, akkor egyből balfaszok lesznek.”

A versenyigazgatóság vizsgálta az esetet, de a felvételek újranézése után úgy határoztak, nem szabnak ki büntetét Carpenterre. Ennek hallatán Montoya csak még dühösebb lett és annyit mondott, akkor majd ő maga fog némi szankciót alkalmazni.

Carpenter, aki valószínűleg érezte, hogy komoly eséllyel pályázik egy csinos hematómára a szeme köré, igyekezte menteni a helyzetet:

“Sajnálom. Egyáltalán nem akartam kiütni őt. Tudtam, hogy a belső íven halad, de küszködtem. Mindössze csak alacsonyabban próbálkoztam, azt nem tudtam, hogy ennyire közel van hozzám. Lee [Bentham], a szpotterem próbált figyelmeztetni, de túl későn, amikor elindultam lefelé. Szóval, bocsánatot kérek. Nagyon tisztelem Juant, remélem meg tudjuk beszélni anélkül, hogy szétrúgná a seggem.”

 

 

Az Iowa Corn Indy 500 egyik legfurcsább, vagy inkább legszokatlanabb momentuma a Dale Coyne Racing sajátságos stílusa révén egyre nagyobb népszerűségnek örvendő újoncához, Carlos Huertashoz köthető.

A médiát pestisként kerülő, a latinos temperamentum tökéletes reciprokát megtestesítő kolumbiainak – ha szarkasztikus akarnék lenni, akkor mondhatnám, hogy ez Kimi Räikkönen öröksége, miután négy szezonon át vezetett a finn csapatában a brit Formula 3-ban – a hivatalos indoklás szerint betegség miatt kellett idő előtt feladnia a versenyt. A részleteket nem hozták nyilvánosságra, mindössze annyi derült ki, hogy Huertas kiállása előtt erős szédülésre panaszkodott.

Az ezt megelőző utolsó alkalom, amikor egy versenyző fizikai rosszullét miatt volt kénytelen idő előtt befejezni a futamot a 2011-es Kentucky Indy 300-on történt. A brit Dillon Battistini 2008-ban még teljes szezont futott az Indy Lights-ban, amelynek során három győzelmet is szerzett, az ezt követő két évben viszont szponzorációs okok miatt csak három open-wheel startot tudhatott maga mögött. 2011 szeptemberében azonban sikerült befizetnie magát a Conquest Racinghez, aminek köszönhetően részt vehetett pályafutása első – és minden valószínűség szerint – utolsó IndyCar hétvégéjén. A brit versenyző a huszonötödik helyre kvalifikálta magát, a futamot viszont a 124. körben fel kellett adnia fáradtság miatt. A publikus magyarázat szerint Battistini ekkor már napok óta influenzával küszködött és emiatt nem tudta teljesíteni a távot, a rossznyelvek szerint azonban az ok inkább abban volt keresendő, hogy a versenyzői ülést meg lehet vásárolni, az ehhez szükséges állóképességet viszont nem. Perdöntő bizonyíték híján nem tisztem ítélkezni, azonban az ominózus futam előtt készült fényképről [katt] korántsem egy fitt, atletikus autóversenyző jut az ember eszébe.

Visszatérve Huertasra, bármi is legyen iowai kiállásának oka, reméljük semmilyen szinten nem fogja befolyásolni a továbbiakat, hiszen ezen a hétvégén, Torontóban ismét egy mind fizikálisan, mind pedig mentálisan rendkívül megerőltető duplafordulóval folytatódik a szezon.

 

 

jh19.png

 

 

 

képek: IndyCar 

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy