Montoya végérvényesen visszatért

Mindenekelőtt szeretném megköszönni az IndyCarnak és a Pocono Raceway-nek, amiért elvettek az életemből cirka három órát, amit minden valószínűség szerint soha nem fogok visszakapni.

Persze a hibát sokkal inkább az én készülékemben kell keresni, amiért maximálisra töltött naivitással azt hittem, a Long Pondi 2.5 mérföldes trioválon egy jó verseny fogok látni, még annak ellenére is, hogy ezen a pályán, ezekkel az autókkal, az előre borítékolható stratégiai háborúval garantált volt a unalom. Megpróbáltam arra koncentrálni, hogy mégis csak a Pocono IndyCar 500 az év második ötszáz mérföldes futama, a Triple Crown része, ami idén azt is jelenti, hogy dupla pontszámot osztanak ki és a nagyobb tét talán a verseny képén is látszani fog. Hát egy nagy francokat. A megemelt pontokért zajló csata (???) egyben dupla óvatosságot is vont maga után, hiszen nem csak nyerni, de veszíteni is kétszeresen lehetett.

Nem azt mondom, hogy nem szeretem figyelni a stratégia ügyeskedéseket, amelyeket a csapatok bevetnek a futamok során, sőt, egyenesen izgalmasnak találom ezeket, azonban van egy pont, ahonnan fogva már rohadtul nem hoz lázba, hogy kinek mennyi üzemanyag áll rendelkezésére és mikor lesz emiatt a következő pitkiállása. Most úgy picsogok, mint aki idén kezdett el először autóversenyt nézni és derült égből érne a felismerés, de amit az utóbbi három – Indianapolis 500, Firestone 600 és Pocono – oválfordulón láttam, kritikán aluli volt, legalábbis a versenyek százalékos arányban vett legnagyobb részét figyelembe véve.

Na de akkor lássuk, mi történt a hétvégén Pennsylvaniában, mert azért még a konstans ásítozás közepette is akadt pár dolog, amivel megéri egy kicsit foglalkozni.

A kronológia szerint a végén kellene kitérni a verseny győztesének személyére, azonban miután kis túlzással még a nagytudású online női magazinok is beszámoltak róla két, tudományos szempontból tökéletesen alátámasztott limonádédiéta között, úgy vélem, nem kell húzni ezzel az időt.

Szóval, ha az elmúlt napokat valaki mégis a Marson töltötte: az történt, hogy Juan Pablo Montoya a pole-ból indulva ismét felért a dobogó tetejére az IndyCarban, tette mindezt a visszatérést követő tizenegyedik versenyen.

Juan+Pablo+Montoya+Brandon+Igdalsky+Pocono+0gybgN_YqA4l.jpg

Selfie a Pocono Raceway elnökével, Brandon Igdalskyval

     

A kolumbiai fenegyerek összesen negyvenöt kört töltött az élen a Pocono Raceway-en és végül amerikai open-wheel pályafutása tizenkettedik futamgyőzelmét ünnepelhette. Montoya egyben pedig sajátságos rekordot is felállított, hiszen az összes magasan kvalifikált kategóriában (CART, Forma-1, NASCAR Cup), ahol megfordult rögtön debütáló évében sikerült versenyt nyernie, ehhez az impresszív listához pedig még annak ellenére is, hogy nem újoncként szerepel az IndyCarban idén, nyugodtan hozzá lehet venni a mostani sikerét is, hiszen utolsó tengerentúli ow-győzelme óta közel tizennégy év telt el (2000. szeptember 17. – Gateway).

“Hosszú volt” – nyilatkozta a futam után a Team Penske 38 éves pilótája, akinek első útja a győzelmi ceremónia után a kolumbiai zászlókba burkolózott, őt szinte extázisban ünnepelő rajongókhoz vezetett. “Jóval keményebb volt, mint az emberek gondolják. Open-wheel autót vezetni teljesen más, mint amivel az utóbbi években mentem. Idő kellett hozzá, hogy újra megszokjam. Nem akartam elkiabálni, hogy ‘hamarosan nyerünk’, inkább úgy voltam vele: ‘gyerünk, dolgozzunk érte’.”

A második helyen Montoya csapattársa, Helio Castroneves látta meg a kockás zászlót, míg harmadikként az újonc Carlos Munoz ért célba az Andretti Autosport színeiben. A verseny jelentős részében a kolumbiai az élmezőnyben autózott, ennek ellenére még a hajrához közeledve sem lehetett letenni a nagyesküt, hogy ő fogja végül megnyerni a viadalt. Az első helyre komoly eséllyel pályázott másik csapattársa, Will Power valamint a Chip Ganassi Racing idei első győzelmére pályázó Tony Kanaan is. Alig harminc körrel a leintés előtt azonban ismét utolérte az ausztrált a végzet, méghozzá egy áthajtásos büntetés formájában. Power a 171. körben Castronevesszel csatázott, aminek hevében a csodálkozó tekintetű toowoombai többször is blokkolta brazil kollégáját. A versenybíróság természetesen nem nézte jó szemmel a manővert, és szinte rögtön kirótta rá a drive-through penaltyt.

Power ezzel elmondhatja magáról, hogy az elmúlt öt versenyből ötször kellett szankciók miatt áthajtania a pitlane-en.

4poc.png

Power priusza 

  

Mindezt alapul véve kicsit ironikus visszagondolni arra, hogy a szezon elején még olyan konspirációs teóriák láttak napvilágot, miszerint a Verizon szponzoráció révén idén őt fogják minden eszközzel nyomni a bajnoki címig. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Power még így is több manőverét olcsón megúszta, elég csak a detroiti második fordulón történtekre gondolni, vagy akár a szezonnyitó St. Petersburgi futam ominózus restartjára, ahol csak a szerencsén múlt, hogy nem okozott tömegbalesetet. Jóval kevesebbért is helyeztek már más pilótákat próbaidő alá, de Power esetében ez a kérdés egyelőre még csak fel sem merült.

“Keményen versenyzett ellenem” – mondta Castroneves a blokkolás kapcsán. “Ez a szép a Team Penske-nél, itt nincs csapatutasítás. Hogy őszinte legyek, nem is vártam mást.”

A büntetés révén Power potenciális győzelmi esélyeit bukta el és végül a Victory Lane helyett be kellett érnie a tizedik hellyel.

“Kidolgoztam a belem ezért. Kibaszott IndyCar!” – üvöltötte a csapatrádióba a nem meglepő módon dühös ausztrál, mire a Penske Racing igazgatója, Tim Cindric csak annyit reagált: “Ezzel nem lesz nekünk jobb. Emeld fel a fejed és gyerünk!”

Power a leintés után sem tudta leplezni csalódottságát, hiába ment oda hozzá személyesen a széria versenyzésért felelős igazgatója, Derrick Walker, hogy elmagyarázza a büntetés okait.

“Újabb büntetés, én pedig egy újabb lehetőséget vesztettem el” – kesergett a 33 éves pilóta. “Egyébként ez egy jó nap volt, de véget kell vetnem ezeknek a drive-through-nak.”

070614-motor-will-power-IndyCar-President-of-Competition-Derrick-Walker.jpg

A feszült Will Power és Derrick Walker a leintés után

  

Ez az incidens nem az egyetlen, Team Penske-n belüli konfrontáció volt a Pocono Raceway-en. A 167. körben, a verseny egyetlen, Graham Rahal megpördülése miatt életbe lépett sárga zászlós periódusát követően Power vezetett, amikor is Montoya támadó pozícióba került, az ausztrál viszont blokkolta, aminek következtében a két autó összekoccant. Az eset következtében egy kisebb darab lerepült a kolumbiai 2-es számú gépéről, ez azonban nem gátolta meg abban, hogy végül behúzza a győzelmet, ami pályafutásának immár harmadik ötszáz mérföldes sikere is egyben a 2000-es Indy 500, valamint az ugyanebben az évben rendezett Michigan 500 után.

“Gratulálok Montoyának. Vicceltek velem? Ez a srác hihetetlen!” – nevetett a leintés után Castroneves. “Annyi év után visszajön és versenyt nyer. Már amikor leszerződött hozzánk tudtam, hogy egy fenyegetés lesz és komoly fejfájást okoz majd nekünk. Jó dolog, hogy kettős győzelmet szereztünk és meccsben vagyunk a bajnoki címért. Ez hihetetlen.”

Montoya győzelme egyúttal azt is jelentette, hogy a Chip Ganassi Racingnek ismét nem sikerült pontot tenni az immár tizenhárom verseny óta tartó nyeretlenségi sorozatának végére. Kanaan még öt körrel a vége előtt is az élen állt, azonban az üzemanyaggal nem bírta ki a végéig és meg kellett ejtenie egy utolsó kiállást, ahogyan pár körrel korábban az akkor vezető Sarah Fisher Hartman Racinges Josef Newgardennek is.

Nem csak ők voltak azonban a Pocono IndyCar 500 vesztesei. Május végi, Indianapolis 500 győzelme óta sehogyan sem akar kijönni a lépés Ryan Hunter-Reay-nek. Az azóta eltelt hat futamból mindössze kétszer tudott top 10-es eredménnyel zárni, legjobb helyezését, egy hatodik pozíciót pedig a houstoni duplaforduló második versenyén érte el. Poconón a kiábrándító tizennyolcadikként zárt, miután egy felfüggesztés problémának köszönhetően már a futam elején rendkívüli kiállást volt kénytelen beiktatni, aminek eredményeképpen több kör hátrányban térhetett csak vissza a pályára. Hiába reménykedett azonban sárga zászlós szakaszokban, kiesésekben az ebből a szempontból sima, eseménytelen futamot az elrajtolt huszonegyből (A BHA pilótájuk, Jack Hawksworth sérülése miatt nem vett részt) mindössze három autó nem fejezte be: Takuma Sato és Carlos Huertas elektronikai hiba miatt búcsúzott, Graham “kezdmárnagyonkínoslenniamitművel” Rahalt pedig a 158. körben történt falazása küldte partvonalra.

0y_1.jpg

Montoya a rajongók gyűrűjében

 

A verseny előtti pénteken röppent fel a hír, miszerint a Pocono Raceway első embere, Brandon Igdalsky az alacsony jegyeladásokra hivatkozva azt tervezi, hogy idő előtt kihátrál az IndyCarral eredetileg 2015-ig szóló szerződésből.

A hétvége nézőszámáról a poszt írásának idején még nem látott napvilágot pontos adat és ez valószínűleg a későbbiekben sem fog változni, mivel a pálya általában az ilyen jellegű információkat visszatartja. Helyszíni beszámolók szerint azonban körülbelül 20-22.000 fizető néző tette tiszteletét a helyszínen, ami valóban jelentősebb visszaesés a tavalyi, 35.000-es számhoz képest.

Ebből adódóan a Pocono Record körkérdést intézett a jelen lévő rajongók felé, hogy ők miben látják a csökkenő érdeklődés okát:

“Ez azért van, mert a július 4-ei hétvégén mindenki vakáción van” – mondta a Pocono Recordnak egy Pat Appleby nevű rajongó. “A negyedike utáni hét szerintem sokkal több nézőt vonzott volna.”

Mások a pálya alacsony kihasználtságát nehezményezték, mondván a hétvége jelentős részében alig volt program a 2.5 mérföldes oválon.

“Hozzáadhattak volna még egy Nationwide, vagy truck versenyt” – véli egy másik szurkoló.

A jelen lévő nézők viszont egy dologban szinte teljesen egyetértettek, nevezetesen, hogy az IndyCar ezen a pályán nem tudja felvenni a versenyt a NASCAR-ral.

“Nyilvánvaló, hogy a NASCAR sokkal többet áldoz a marketingre, sokkal rajongó központúbb” – mondta Tom Cloughsey, aki mind az IndyCar, mind pedig a NASCAR poconói futamain állandó, helyszíni nézőnek számít. “Azt hiszem, amikor az IRL és az Indy kettészakadt, a sport maradandó károkat szenvedett.”

A 2014-es Pocono IndyCar 500 a széria történetének leggyorsabb átlagsebességét produkálta: a mezőny 202.402 mph-val (325.73 kmh) teljesítette a távot.

 

 

 

A Pocono IndyCar 500 hivatalos végeredménye 

 

5poc.png

képek: IndyCar, FOX Sports 

 

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy