Az újoncok arattak, a sztárok szenvedtek az IndyCar houstoni duplafordulóján -

Ha valamilyen véletlen folytán úgy vetődtél erre a blogra, hogy még életedben nem láttál egyetlen IndyCar futamot sem, akkor a legutóbbi, houstoni duplaforduló az ideális arra, hogy átess a tűzkeresztségen.

A múlt hétvégén, a Reliant Parkban megrendezésre került Shell and Pennzoil Grand Prix of Houston maximálisan azt nyújtotta, amit az ember alapesetben egy autóversenytől várhat(na). Meglepetések, fordulatok, kiélezett, test-test elleni küzdelmek, amelynek során a versenyzők számára nem az volt az elsődleges prioritás, hogy a többmilliós technikán a lehető legkevesebb karc essen. Persze, ellentétben más szériákkal, az IndyCar DW12-esei nem kerülnek annyiba, mint egy közepes afrikai állam éves költségvetése, azonban magának a szériának a financiális háttere sem hasonlítható össze a NASA technológiát alkalmazó nagy testvérével. Mégis, ha a puszta pályán nyújtott produktumot vesszük figyelembe, az IndyCar ismét tökéletesen prezentálta, hogy időjárási viszonyok ide, pocsék pályaminőség oda, ezek a fiúk tudnak vezetni és ami a legfontosabb, akarnak (vagy inkább szabad nekik?) küzdeni is.

A hétvége mindkét versenye eredetileg 90-90 körösre volt kiírva, azonban a lezúduló, nagy mennyiségű eső miatt a széria illetékesei úgy döntöttek, egy óra ötven percben határozzák meg a futam hosszát. A pocsolyákkal, vízátfolyásokkal és száraz területekkel egyaránt tarkított pályán ugyanis komolyan fennállt a lehetősége a többszöri, alkalmanként akár a megszokottnál is hosszabb ideig elhúzódó sárga zászlós periódusnak, amelyek révén – ha maradtak volna a kiírt 90 körnél – a futam olyannyira elhúzódhatott volna, hogy nem fértek volna bele a televíziós közvetítés maximális keretébe.

Az optimálisnak nem éppen nevezhető körülmények között, állórajttal vette kezdetét a tíz perc híján két órásra datált, első houstoni futam, amely startprocedúra ezúttal hiba nélkül lezajlott.

Az első négy körben a pole-ból induló Simon Pagenaud állt az élen, azonban a 77-es számú Schmidt Peterson Motorsports autóban hamarosan fékprobléma ütötte fel a fejét, aminek köszönhetően hamarosan búcsút inthetett vezető pozíciójának. Az AJ Foyt Racing gépével, a hatodikként rajtoló Takuma Sato ugyanis elszántan tört előre és az ötödik körben át is vette az első helyet. A japán versenyző ezt követően fokozatosan kezdte kiépíteni az előnyét, ami hamarosan már négy másodpercre rúgott üldözői előtt. Ekkor került légy Sato levesébe.

Sato és a próbaidő alá helyezett Andretti

Nem sokkal a tizedik kör után Marco Andretti összeakadt tulajdon csapattársával, Carlos Munozzal, aminek eredményeképpen mindkettejüknek idő előtt ki kellett látogatnia a pitbe. A kolumbiai újonc áthajtásos büntetést kapott elkerülhető incidens miatt, míg az Andretti dinasztia 27 éves sarja üzemanyagért és friss abroncsokért hajtott be csapatához. Ezt követően Marco közvetlenül Sato elé tért vissza a pályára, aki mindent megpróbált annak érdekében, hogy megelőzze – ezzel együtt pedig lekörözze – amerikai ellenfelét. Andrettinek viszont esze ágában nem volt elengednie a versenyt vezető japánt, még annak ellenére sem, hogy a versenybíróságtól többször is konkrét utasítást kapott erre. Azzal, hogy feltartotta Satót – más kérdés, hogy az AJ Foyt Racing saját bevallása szerint is a mezőny aznapi legjobb autóját vezető Takuma miért nem tudta önerőből áthámozni magát a 25-ös Andretti Autosport járgányon –, kanadai csapattársa, James Hinchcliffe malmára hajtotta a vizet, aki egyre inkább felzárkózott.

A korábbi utasítások ignorálása miatt az IndyCar végül szankcionálta Andrettit, aki ekkor már elengedte Satót, majd a huszonnegyedik körben mehetett is letölteni büntetését egy drive-through penalty formájában.

A ‘Taku’ becenévre hallagó pilóta pedig már nem sokáig örülhetett a vezető helyének, hiszen Hinchcliffe végül a pitben megelőzte, alig hat körrel később pedig a verseny is véget ért a szimpatikus japán számára, miután a pálya hatos kanyarjában összeütközött az SPM/SMP Racing újoncával, Mikhail Aleshinnel, ami mindkettejüket kivetette a további küzdelmekből. Sato ráadásul kisebb sérüléseket is szenvedett a jobb kezén, de szerencsére ez nem befolyásolta a hétvégéje további részét.

Így ért véget a szombati nap Sato és Aleshin számára

A csapatát azonban nem ez az incidens dühítette, hanem sokkal inkább a korábbi feltartás kérdése, amin minden valószínűség szerint az sem sokat enyhített, hogy Marcót később az esetért három futamra próbaidő alá helyezték, továbbá ő is és a csapat is 2500 – 2500 dolláros pénzbüntetést kapott.

„Körről-körre lengették Andrettinek a zászlót, hogy engedje el [Satót] és ő ezt mindvégig semmibe vette, ami nekünk a győzelmi esélyeinkbe került” – fakadt ki AJ Foyt a leintés után. „Kellemes vezetésre tehettünk volna szert, ha Andretti már a kiállásunk előtt eltűnik az utunkból.”

A következő sárga zászlós periódust az IndyCarba ezen a hétvégén visszatérő Luca Filippi hozta össze, miután az egyenesben a falnak csapta a Rahal Letterman Lanigan Racing 16-os számú autóját. Kár volt érte, mert igazán ígéretesen kezdte meg a houstoni duplafordulót, gondoljunk csak az első kvalifikáción elért második soros eredményére. És ekkor még nem tudhatta, hogy a vasárnapi futam sem szolgál nagyságrendekkel több sikerrel számára, de erről majd később.

A verseny második szakasza rendkívül izgalmassá sikeredett, a pálya száradt, a köridők pedig cirka tíz másodpercet javultak ennek köszönhetően.

A negyvenhatodik körben a Chip Ganassi Racinget is megihlette az Andetti Autosport korábban látott szellemisége, már ami a tulajdon csapattársra való veszélyt jelenti. A 6-os kanyarban Scott Dixon falazott, amely balesetbe belekeveredett a teljesen vétlen Charlie Kimball, valamint a folyamatosan műszaki hibával küszködő Schmidt alkalmazott Pagenaud is.

A pace car négy kör után hagyta el a pályát, hogy aztán szinte rögvest is jöhessen vissza, miután a beállítások terén ezen a napon meglehetősen mellényúlt Will Powernek gondjai akadtak a 9-es kanyarban.

A valódi dráma azonban alig öt perccel a leintés időpontja előtt történt. Az élen a Dale Coyne Racing újonca, Carlos Huertas haladt, miután csapattársa, Justin Wilson kénytelen volt az utolsó utáni pillanatban beiktatni egy kiállást. A 23 éves kolumbiait alig néhány kör választotta el pályafutása legnagyobb eredményétől, még akkor is, ha ez rendhagyó körülmények között volt megszületőben. Addig is azonban még túl kellett élnie egy újabb zöld zászlót, a nyakában Juan Pablo Montoyával, Carlos Munozzal, Tony Kanaan-nel és Graham Rahallal.

A Mike Conway balesete miatt életbe lépett pace car szakaszt követő restart pillanatában azonban Rahal nem bírt magával és hátulról ráfutott Kanaan 10-es számú TCGR gépére, aminek következtében a futam végül sárga alatt fejeződött be. Egy nem mindennapi befutóval.

Rahal a verseny után bocsánatot kért, de Kanaan vigasztalhatatlan volt

„A versenyek olyan hosszúak, hogy mindig van esély a győzelemre, ha jókor, jól cselekszel” – mondta a győzelme után Huertas, aki a mezőnyben rekordnak számító 39 kört teljesített egy szett abroncson, emellett pedig üzemanyag stratégiában is magasan a többiek felett teljesítettek. „A vizes abroncsokon eléggé szenvedtem, nem volt tapadásom, a többiek simán elmentek mellettem. Normál esetben is nyugodt ember vagyok, de most különösen annak kellett maradnom. Mindenhol nyertem legalább egyszer, ahol megfordultam. Ebben a rendkívül professzionális szériában győzni viszont leírhatatlan. […] Jobb lett volna teljes sebesség mellett megnyerni a versenyt, de a győzelem az győzelem és nagyon boldog vagyok.”

Nem volt viszont boldog Tony Kanaan, akit egy potenciális top 5-ös helyezéstől fosztott meg Graham Rahal, aki ráadásul a keletkezett károk ellenére képes volt a harmadik helyen bevinni autóját a célba. Az eredményét azonban nem tarthatta meg, miután az IndyCar azonnal 30 másodperces időbüntetést rótt ki rá. Rahal később bocsánatot kért a braziltól, aki érthető módon nem volt lenyűgözve a manőverétől:

„Mérges vagyok rá? Igen. Vissza tudom forgatni az időt? Nem.”

Huertas mögött a második helyen Juan Pablo Montoya, míg a harmadik helyet Rahal büntetése után Carlos Munoz örökölte meg, ezzel az IndyCar – és valószínűleg az összes, magasan kvalifikált széria – első, teljes kolumbiai dobogóját összehozva, további örömöt okozva ezzel a foci vb-n továbbmenetelő nemzeti válogatott miatt amúgy is fél méterrel a föld felett lebegő ország hazafiaiank.

Sem Huertas, sem pedig Munoz nem mulasztotta el megjegyezni a sajtótájékoztatón, hogy gyerekként Montoyára néztek fel a leginkább, amit az 2000-es Indianapolis 500 győztese nevetve csak így kommentált:

„Ezek után tisztelhetnének annyira, hogy engednek nyerni.”

Külön említést érdemel még, hogy a Dale Coyne Racing fennállása negyedik győzelmét ünnepelhette, legutóbb pedig 2013-ban, a detroiti duplaforduló első futamán, Mike Conway révén jutottak el a Victory Lane-re.

A történelmi, kolumbiai dobogó

A Grand Prix of Houston második versenynapja egy nem várt incidenssel indult, miután pillanatokkal a vasárnapi kvalifikáció kezdete előtt két férfi egyszerűen átkocogott a pályán. Nem tudni, hogy a., nőik előtt felvágók, b., életuntak, c., bátorságpróbázók, d., szombat éjjeli buli után még mindig se nem látók, se nem hallók vagy e., simán hülyék voltak-e ezek ketten, mindenesetre a szervezők rögtön bejelentették, hogy innentől fogva igyekszenek még szigorúbban biztosítani a helyszínt. Az utóbbi időkben eléggé elszaporodtak ezek a nem várt, civil látogatások, amelyek hűen tükrözik, hogy az emberek a legszigorúbb előírások mellett is képesek önként, de akár véletlenül is bejutni olyan helyekre, ahol nem feltétlenül lenne létjogosultságuk.

Példának okáért: nem igazán van jelenleg szigorúbban védett sportesemény a világon a labdarúgó vb-nél, mégis több alkalommal be tudott futni meccs kellős közepén a pályára egy-egy mókás kedvű Jimmy Jump wannabe és még hol van a vége.

Egy hónappal ezelőtt pedig jóval szomorúbb végkifejlettel zárult az F1-es Nico Rosberg valamint a DTM pilóta Pascal Wehrlein részvételével zajlott olaszországi reklámfilmforgatás, amelynek lezárt területére egy turista is betévedt. A Wehrlein által vezetett autó már nem tudta elkerülni és elütötte a férfit, aki életveszélyes fejsérüléseket szenvedett. Az incidensbe még egy pályamunkás is belekeveredett, de ő könnyebben megúszta a dolgot. Az ügyben jelenleg is nyomoz a rendőrség.

Most azonban evezzünk vidámabb vizekre, hiszen Houstonban hátra volt még egy futam, amelynek során már a terveknek megfelelően, kilencven kör állt a mezőny rendelkezésére.

Pagenaud az élen a második houstoni verseny során

A reggeli kvalifikáción Castroneves szerezte meg a pole-t, míg mellőle az újonc Aleshin várhatta a zöld zászlót.

A friss futamgyőztes Carlos Huertas gyorsan megtapasztalta, milyen vékony is a határvonal a menny és a pokol között, miután a második verseny összesen két körig tartott számára műszaki hiba miatt.

Nem sokáig kellett azonban egyedül búslakodnia a kiesésén, hiszen a negyvenedik körben máris csatlakozott hozzá honfitársa, az előző napi verseny dobogósa, Carlos Munoz is, miután az első egyenesben elvesztette uralmát a 34-es Andretti autó felett és a fal útját állta.

A vasárnapi futam talán egy fokkal még több izgalmakat tartogatott, mint az első felvonás. Rengeteg harc, olykor four-wide csaták a szűk, ideiglenes utcai pályán. A nagy vesztes mindenképpen Castroneves volt, aki magabiztosan vezette a versenyt, amikor is a negyvennyolcadik körben ütközött Sebastien Bourdais 11-es KVSH gépével, és ez sajnálatos módon pontot tett a Team Penske-s brazil napjára. Ha már Penske, a bajnokságot vezető Power a tizennyolcadik helyre kvalifikálta magát a második időmérőn, a futam során pedig remek teljesítménnyel lépegetett felfelé. Akár a dobogó is meglehetett volna, ha azonban a leintés felé közeledve nem üt be megint a krach az autójába először vibráció képében, majd mindössze két körrel a kockás zászló előtt végleg haldokolni kezdett alatta a 12-es gép és mire célba ért már csak a tizenegyedik helyen jegyezték.

A Castroneves-Bourdais affér

A Sarah Fisher Hartman Racing szépség-különdíjas, Strike színekben pompáz autóját vezető Josef Newgardennek ezúttal sem jött ki a lépés, mert míg szombaton műszaki hiba miatt kellett feladnia, addig második nekifutásra a kerék meglazulása miatt volt kénytelen idő előtt befejezni a futamot, mint később kiderült a rögzítésért felelős pisztoly meghibásodása miatt.

Három körrel a 67-es autó miatti sárga zászlós szakasz után, Justin Wilson számára is véget ért a nap, méghozzá a 9-es kanyar gumibálái kellős közepén, pár perc múlva pedig ismét gurulhatott vissza a pace car, ezúttal Takuma Sato falazása miatt. A japán a hétvége egyik versenyét sem tudta így befejezni, ami azt is maga után vonta, hogy az AJ Foyt Racing egyetlen autóját vezető pilóta két pozíciót veszítve jelenleg a bajnoki összetett 19. helyét foglalja el. Nem ebben reménykedett a szezon előtt sem ő, sem pedig a munkaadói.

Négy körrel a vége előtt Sam Schmidt és Ric Peterson, pluszban pedig az SMP Racing orosz tisztségviselői vághatták a centit, ugyanis az első két helyen az ő embereik haladtak Pagenaud – Aleshin sorrendben. Nyugalomra azonban nem sok ok akadt, hiszen még a finisben is össze lehet hozni egy kis crasht, ahogyan azt Luca Filippi végül tökéletesen prezentálta is.

A futamot követő sajtótájékoztatón nem mulasztottak el burkoltan utalni a hétvége során felröppent, Pagenaud esetleges Andrettiékhez történő igazolásának hírére.

„Nem szükségszerűen” – válaszolta a francia arra a kérdésre, hogy egy kétautós (mint jelenlegi munkaadója, az SPM), vagy inkább négyautós alakulatot (mint az Andretti Autosport) részesítene előnyben. „Nagyobb csapat esetében az adja a nehézséget, hogy ki kell választani, végül kire hallgatnak a legjobban.”

A második verseny Schmidt Peterson Motorsports uralommal zárult tehát. Pagenaud idei második győzelmét aratta, míg Aleshin először állhatott fel a dobogóra IndyCar pályafutása során. Az orosz mellett egy másik újonc, a harmadik helyet elcsípő Jack Hawksworth is eddigi legjobb eredményének örülhetett.

Aleshin és Hawksworth először állhatott dobogóra, míg Pagenaud karrierje negyedik IndyCar győzelmének örülhetett

Érdekes egy hétvége volt.

A nagy nevek szenvedtek, miközben a széria mind a négy, teljes szezonos újonca megtapasztalhatta, milyen érzés a pódiumon ünnepelni, Huertas pedig egyenesen a Victory Lane-ig vitte. Bevallom őszintén, ha a szezon előtt valaki azt mondja nekem, az újoncok közül ő lesz az, aki először nyer futamot, én körberöhögöm, erre tessék. Persze lehet azt mondani, hogy a körülmények a kezére játszottak, de ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy ezt a győzelmet senki nem veheti el tőle.

Tíz verseny, hét különböző győztes, kiélezett küzdelmek, az erőltetett menet pedig csak most kezdődik a széria naptárában. Néhány nap és jön a Pocono Raceway, vagyis a trükkös háromszög, egy teljesen más pálya, teljesen más kihívásokkal. Nem is lehetne ennél nyitottabb a bajnokság, így féltávnál.