Francia elsőség a baleset miatt lerövidült második houstoni edzésen -

A helyi idő szerint reggelihez képest sokkal élvezetesebbre sikeredett a Grand Prix of Houston második edzése, már ami a hivatalos stream minőségét illeti.

A szakadozó, lefagyó élőkép helyett már egy folyamatos, televíziós minőségű közvetítéssel tért vissza az IndyCar, aminek láttán minden, az előbbi posztban említett lótestrészt rögtön ünnepélyesen vissza is vontam.

A pénteki nézőszámról egyelőre nincs pontos adat, mindenesetre érdekes lenne tudni, hogy a délutáni, a páratartalom miatt szaunaszerű körülmények mellett hány ember látogatott ki a pályára. Egy biztos, helyszíni információk szerint meglehetősen kevesen tették tiszteletüket a Reliant Parkban, de hogy számszerűsítve ez mennyit is jelent mondjuk a tavalyi, pénteki napi arányokhoz viszonyítva, arról még nem szólnak a hírek.

Okulva a 2013-ban történtekből, az illetékesek igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy javítsanak az ideiglenes utcai pálya minőségén. Hiába renoválták azonban többek között a borítást, a hepehupás felület továbbra is szó szerint felrázza a versenyzőket és néhány be nem tervezett ugratást elnézve bevallom őszintén elcsodálkoztam azon, hogy milyen brutális ütéseket is kibírnak ezek a DW12-k anélkül, hogy a felfüggesztés tropára menne. Azt, hogy a változtatások ellenére a pálya továbbra sem nevezhető kifogástalannak alátámasztják Will Power szavai, aki a délutáni sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, az égvilágon semmi különbséget nem érzékelt a tavalyi állapotokhoz képest.

A helyi idő szerint délután két órára kiírt gyakorlás a tervezett leintés kicsivel korábban ért véget miután az újonc Jack Hawksworth a 2-es kanyarban a falnak csapta a Bryan Herta Autosport 98-as számú autóját. A 23 éves brit versenyző szerencsére karcolás nélkül megúszta a frontális ütközést, amit viszont munkaeszköze már nem mondhat el magáról, úgyhogy a csapatnak lesz dolga bőven az elkövetkezendő órákban ha azt akarják, hogy a gép 100%-os állapotban nézzen az előtte álló két kvalifikációra és természetesen két futamra.

A piros zászló pillanatában a Schmidt Peterson Motorsports 77-es autójával Simon Pagenaud állt az élen 1:00:1415-ös legjobb köre által, míg a második helyen a Chip Ganassi Racing bumerángja, a 2005 után a gárdánál ismét teljes szezont teljesítő Ryan Briscoe zárt több, mint fél másodperces hátrányban francia kollégája mögött.

Az eseménydús, megforgásokkal, kicsúszásokkal, a sikán rázókövének hála nem ritkán kétkerékkel a levegőbe emelkedő autókkal tarkított délutáni gyakorlást a Rahal Letterman Lanigan Racing színeiben idei első IndyCar hétvégéjére készülő Luca Filippi zárta a harmadik helyen alig 0.0307-tel lemaradva Briscoe-hoz képest.

Hawksworth elintézte a 98-ast

A negyedik pozícióban Helio Castronevest érte a leintést jelentő piros jelzés. A Team Penske sztárja egyébként tesztelés céljából egy speciális csuklóvédőt viselt vezetés közben. Egyelőre nem valószínű, hogy a tűzálló overál és sisak mellé ez az eszköz is bekerül, mint kötelező biztonsági felszerelés, azonban az ötlet üdvözlendő, mivel a statisztikák alapján – teszem hozzá egyáltalán nem meglepő módon – az open-wheel versenyzők ezen testrésze van a leginkább sérülésveszélynek kitéve.

A brazil 1.00.6905-ös idővel teljesített legjobb körénél csak 0.0126 másodperccel futott rosszabbat az SPM/SMP Racing orosz újonca, Mikhail Aleshin, ami így az ötödik helyre volt elegendő. A 27 éves pilóta számára amúgy elég kalandosan alakult az edzés; az első piros zászlót neki köszönhetően lengették be, miután az edzés elején a 4-es kanyarból kijövet megpördült, majd diszkrét randevúra vonult a Pennzoil transzparenssel teleaggatott fallal. Körülbelül húsz perccel később a moszkvai születésű gitárvirtuóznak ismét meggyűlt a baja a pályával, ezúttal viszont már gond nélkül folytatni tudta a körét.

Akárcsak az első gyakorlás alkalmával ismét James Hinchcliffe lett az Andretti Autosport legmagasabban jegyzett versenyzője. A kanadai 1:00:7577-el teljesítette saját legjobbját, alig 0.0033-mal túlszárnyalva az AJ Foyt Racing japán közkedvencét, Takuma Satót.

A délelőtthöz hasonlóan ismét Scott Dixoné lett a nyolcadik hely, de a Chip Ganassi Racing új-zélandi háromszoros bajnoka azért korábbi idején sikerrel javított egy laza három tizedet. Nem járt viszont sikerrel a csapat délelőtti legjobbja, Tony Kanaan, miután a 2-es kanyarból kijövet megpördült, majd annak rendje és módja szerint lefulladt, ezért elkerülhetetlenné vált a piros zászló újbóli bevetése. A fiaskónak is hála a brazil ezúttal csak a tizenharmadikként fejezte be a munkát.

Will Power néhány órával korábban még a tabella tetejéről örülhetett Houstonnak, második nekifutásra viszont 1:00:8662-es körének köszönhetően be kellett érnie a kilencedik pozícióval.

A Team Penske jellegzetes tekintetű ausztrálja a nap végén ismét nem felejtette el megemlíteni, mennyire bassza a csőrét, hogy – szerinte – a versenyigazgatóság teljesen rászállt, aminek ékes bizonyítékaként az elmúlt öt versenyen kapott összesen négy áthajtásos büntetését hozta fel. Nem tisztem ebben állást foglalni, de pontosan ő az, akire a szezon elején szankció nélkül megúszott, kétes manőverei miatt ráragadt a „Golden boy” becenév, utalva az autója oldalán olvasható felirat és az IndyCar új főszponzora neve közötti kísérteties hasonlóságra.

A legjobb tízes elit klubjának utolsó szabad helyére pedig az idei Indy 500 győztes, azóta viszont konstansan szenvedő Ryan Hunter-Reay furakodott be 1:00:9854-el.

A top tízben ezúttal hat csapat képviseltette magát, erőforrás fronton pedig a Hondának sikerült fordítani és ezúttal a japánok nyertek 6-4-re a Chevy-vel szemben.