Az amerikai open-wheel versenyzés hanyatlása 18. – Generációváltás

(Az érthetőség és folytonosság érdekében ezúttal is ajánlott elolvasni a cikksorozat korábbi részeit.

1. Az első szakadás 2. Külön utakon 3. Fekete péntek 4. Nincs győztes 5. A NASCAR paktum 6. Búcsú a USAC-től 7. Összecsapnak a hullámok 8. Merénylet a sajtószabadság ellen 9. A legsötétebb év 10. Texasi hattyúdal 11. A crapwagon éve 12. R.I.P. CART 13. Nincs meg az egyensúly 14. Új éra és teljes közöny 15. Long Beach a kulcs 16. A Danica-mánia és ami mögötte volt 17. A szenvedély és a pénz tragédiája)

A 2005-ös Indianapolis 500 Danica Patrickről és az ő üstökösszerű berobbanásáról szólt.

Egy évvel később viszont már egy más jellegű mánia körvonalazódott a világ legrégebbi pályaversenye körül, az egyetlen közös pont, hogy akárcsak a 23 éves wisconsini hölgy esetében, ezúttal is egy újoncra irányult a médiafigyelem oroszlánrésze.

Bár a Patrick körül kialakult hisztéria – összefoglaló nevén “Danica-mánia” – már veszített az újdonság varázsából, a csinos versenyzőnő továbbra is óriási népszerűségnek örvendett.

Ahogyan viszont egyre jobban közeledett 2006 májusa, egy újfajta őrület kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni, köszönhetően egy harmadik generációs pilótának aki az amerikai autósport legismertebb és legelismertebb dinasztiájának vezetéknevét viselte. Ő volt a 19 éves, de 15-nél egy nappal sem többnek látszó Marco Andretti.

hirdetés

A 90. Indianapolis 500-at megelőző napokat a legtöbb, sztorira éhes újságíró igyekezett az Andretti Green Racing pitjében, vagy legalábbis ahhoz minél közelebb tölteni. Aranyat ért minden interjú, minden fotó és minden egyes elkapott szó, ami valamilyen módon kapcsolatban állt a család legifjabb reménységével.

Az akkoriban már az ESPN-nek dolgozó Ed Hinton sem volt kivétel, így cseppet sem meglepő módon az IRL – és legfőképpen Tony George – legjobban utált médiamunkása Andrettiék főhadiszállásán követte a Carb Day eseményeit.

A négy évtizedre visszanyúló szakmai múlttal rendelkező Hinton nem volt rest, és egy óvatlan pillanatban nekiszegezte Mario Andrettinek a kérdést, miszerint a tinédzser pilótának valóban reális esélye van-e arra, hogy megnyerje a kétszáz körös futamot.

Az 1967-ben Daytona 500-at, 1969-ben Indy 500-at, 1978-ban pedig Forma-1-es világbajnoki címet szerzett legenda mélyen az újságíró szemébe nézett, és – ahogyan Hinton fogalmazott – az Andrettiéket Indianapolisbn ért megannyi balszerencse, csalódás okozta szomorúsággal a tekintetében halkan csak annyit mondott:

“Átkozottul jól mondod, van rá esély” – majd néhány másodperc után, jóval határozottabban megismételte: “Átkozottul jól mondod.”

Az Andretti név a motorsportban a siker egyfajta szinonimája. Bajnoki címek, legendás futamgyőzelmek, befutók, rekordok, emlékezetes momentumok – elég csak az 1991-es milwaukee-i dobogóra gondolni, amelyre Michael Andretti, John Andretti és Mario Andretti révén, világviszonylatban máig egyedülálló módon egyetlen család három tagja állhatott fel – csak az Indianapolis Motor Speedway, az packázik velük folyamatosan.

Bár Mario Andrettinek 1969-ben sikerült eljutnia az Indy 500 Victory Lane-jéig, azóta viszont minden egyes év merő csalódással ért véget a legendás oválon. Műszaki hibák, balesetek, érthetetlen incidensek sokasága tett arról, hogy az Andrettik újra és újra babérkoszorú nélkül hagyják el az IMS-t, nem egyszer nyert helyzetből alulmaradva.

2006-ban azonban újra felsejlett a remény, hogy talán megszakadhat az Andretti-átokként elhíresült pechsorozat, a csodát pedig az ifjú Marcótól várták.

hirdetés

És hogy még érdekesebb legyen a kép, édesapja – egyben csapatfőnöke – Michael Andretti is úgy döntött, három évvel korábban bejelentett visszavonulása ide-oda, újra versenyzői overált húz, és megkísérli kvalifikálni magát az Indianapolis 500-ra – pályafutása során tizenötödször.

Akárcsak a Newman/Haas Racingnél 1989-1992 között Michael és Mario esetében, ismét egy Andretti apa-fiú páros gördült pályára csapattársi viszonyban, ráadásul ezúttal egy családi (rész)tulajdonban lévő gárda, az Andretti Green Racing színeiben.

A legendagyártás előre megkezdődött.

Volt azonban egy ember, aki – legfőképpen Michael Andretti számára – az elmúlt hosszú évek során megannyiszor testesítette meg a nemezist és ebben az esztendőben is komoly fenyegetést jelentett: Roger Penske.

Az amerikai üzletember tizenhárom Indianapolis 500 győzelemnél tartott csapatával és 2006-ban a tizennegyediket tűzte ki célul maga elé, amihez olyan versenyzők álltak a rendelkezésére, mint a kétszeres indianapolisi első Helio Castroneves, valamint a két IRL bajnoki címnél járó Sam Hornish Jr.

A veszély valós volt, amivel az Andrettik is tisztában voltak. Mario ,miután Ed Hinton erre vonatkozó kérdésére adott válaszában nyomatékosította unokája komoly győzelmi esélyeit, azért hozzátette: “De még mindig le kell győzni Penske-t.”

Ez a feladat pedig az újoncra hárult.

Marco Andretti 1987. március 13-án az 1991-es CART bajnok Michael Andretti, valamint a manapság íróként és életvezetési tanácsadóként tevékenykedő, szintén olasz gyökerekkel rendelkező Sandra Spinozzi első gyermekeként látta meg a napvilágot a pennsylvaniai Nazareth-ben.

Sorsa már a születése pillanatában megpecsételődött és egy percig sem volt kérdés, hogy követi apja, valamint nagyapja, a nemzetközi motorsport élő legendája, Mario Andretti által kitaposott utat.

Marco a legtöbb kollégájához hasonlóan gokartozással kezdte pályafutását. Valódi versenyautó volánja mögött 2003-ban, a Barber Formula Dodge keleti divíziójában mutatkozott be, és debütáló szezonjában rögtön nyolc futamgyőzelmet szerzett, a következő szezonban pedig a rangos Skip Barber versenyzőiskola által szervezett bajnokságot is megnyete. 2005-ben a Star Mazda Championshipben mérette meg magát, de ezzel párhuzamosan az IndyCar előszobájának számító Indy Pro Series-ben (Indy Lights) is elrajtolt hat verseny erejéig.

Az édesapja tulajdonában lévő csapat színeiben három győzelmet, valamint további két dobogós helyet szerzett, a hírhedt Andretti-átok azonban már ekkor elkezdte fenni a fogát rá, miután a “kicsik Indy 500-ának” nevezett Freedom 100-on, részben önhibáján kívül csak az utolsó célba érőként, a 16. helyen tudott végezni.

Ugyanezen év december 15-én az Andretti Green Racing bejelentette, Marco fogja átvenni a Chip Ganassi Racinghez távozó Dan Wheldon helyét a teljes szezonban, azonban a korábbi szponzor, a Jim Beam nem lesz látható a 26-os számú Dallara-Hondán, mivel az újonc pilóta életkorából adódóan nem versenyezhetett olyan autóval amely festésében alkoholos italt hirdet, ezért helyette a Motorola és a New York-i értéktőzsde égisze alatt vághatott neki karrierje elő IRL szezonjának.

Marco első főkategóriás futamán, a Homestead-Miami Speedwayen megrendezett Toyota Indy 300-on 19 évesen és 13 naposan debütálhatott.

Az időmérőn a tizenhetedik rajtpozíciót érte el, a versenynek azonban a tizenharmadikként vághatott neki, miután a harmadik helyet megszerző Danica Patrick és a hatodik legjobb időt autózó Buddy Rice csapattársuk, az előzetesen kilencediknek kvalifikált Paul Dana bemelegítő edzésen bekövetkezett halálát követően visszalépett a futamtól.

A Rahal Letterman Racing pilótái mellett a tizenharmadik startpozícióban lévő Ed Carpenter is távol maradt a 200 körös viadaltól, miután a Dana életét követelő balesetben ő is súlyos sérüléseket szenvedett.

A szomorú események ellenére az IRL úgy határozott, a pár órával korábban bekövetkezett tragédia ellenére megrendezik a versenyt, amely Andretti számára végül műszaki hiba miatt csak tizenkét körig tartott.

A szomorú események ellenére az IRL úgy határozott, a pár órával korábban bekövetkezett tragédia ellenére megrendezik a versenyt, amely Andretti számára végül műszaki hiba miatt csak tizenkét körig tartott.

A soron következő St. Petersburgi fordulón, valamint a Motegiben lebonyolított Indy Japan 300-on Marco egy tizenötödik, valamint egy tizenkettedik helyet szerzett, a fókuszban azonban a szezon negyedik futama, a 90. Indianapolis 500 állt.

Tony George tisztában volt azzal, hogy ha előző évben a Danica-mánia ütött, akkor a Marco-mánia egyenesen robbanhat az Indianapolis Motor Speedwayen.

Bár Patrick minden egyes lépését továbbra is egymást taposva követte a média, a legifjabb Andretti népszerűségi indexe meredeken ívelt felfelé; nem csak a fiatalokat, de a nevének köszönhetően az idősebb, tradíciók iránt érzékeny korosztályt is maga mögé tudta állítani, és ezt a lehetőséget az IRL és a Speedway első embere nem hagyhatta veszni.

A 90. Indy 500 nem hivatalos “arca” ellentmondást nem tűrően Marco Andretti lett.

A marketinggépezet működésbe lépett, aminek révén május 7-én, a legendás verseny programjának hivatalos nyitónapján az Andrettik három generációja – Mario, Michael és Marco – egy formális kört tettek meg a 2.5 mérföldes oválon, majd néhány órával később az utolsó akadály is elhárult a 19 éves trónkövetelő előtt, miután sikerrel teljesítette az Indy 500 induláshoz elengedhetetlenül szükséges Rookie Orientation Programot.

A kvalifikáció során, Marco a kilencedik, Michael pedig a tizenharmadik rajthelyet szerezte meg, a szurkolók és a média pedig egyre hangosabban hirdette, talán ez lesz az az év, amikor véget ért az annyit emlegetett Andretti-átok.

Még a 90. Indianapolis 500 hajrájában is úgy állt a helyzet, hogy közel négy évtized után, a világ legismertebb versenyződinasztiája egyik képviselőjének fogják a nyakába akasztani a babérkoszorút.

Az optimisták részéről már csak az volt a kérdés, hogy melyikük lesz a szerencsés. Alig több, mint két körrel a leintés előtt Marco sikeresen megelőzte tulajdon édesapját és ezzel átvette a vezetést, amely jelenetsor láttán a helyszínen lévő, háromszázezer főt számláló közönség egy emberként kezdett tombolni.

A tény, hogy egy tizenkilenc éves, tejfelesszájú amerikai kölyök száguld a kockás zászló felé az Indianapolis 500-on, akit nem mellesleg Andrettinek hívnak, olyan ovációt kapott, amekkorát egy évvel korábban még Danica Patrick sem, amikor első nőként a verseny történetében az élre állt.

Az öröm azonban hamarosan elhamarkodottá vált, mivel érkezett az Andretti család keresztjének képében a Team Penske piros-fehér színű autója, Sam Hornish Jr.-ral a volán mögött.

A 2001-es és 2002-es esztendők IRL bajnoka először Michael Andrettit utasította maga mögé, majd rögtön Marcót vette célkeresztbe és alig 140 méterrel a célvonal előtt meg is előzte, az utolsó pillanatban elvéve ezzel a biztosnak tűnő győzelmet az Andrettiktől.

Az átok nem szűnt meg, sőt, talán minden eddiginél kegyetlenebbül csapott le.

Roger Penske tizennegyedik Indianapolis 500 győzelmét szerezte, messze többet, mint ezidőtájt bármely más csapattulajdonos, Hornish Jr. pedig a tizedik olyan versenyzője lett, akinek arcképét a Borg-Warner Trophy-ra gravírozták.

Tehetett-e volna bármit is Marco annak érdekében, hogy a rakétasebességgel érkező Hornish-t megállítsa?

“Mindkettőnket kiüthettem volna a versenyből” – mondta Ed Hintonnak a versenyt követően a végletekig csalódott pilóta. “Ez az egyetlen dolog, amit tehettem volna ellene.”

A finishbe érve Marco blokkolással próbálta meg maga mögött tartani a Team Penske amerikai versenyzőjét, amely nem túl elegáns próbálkozását először siker is koronázta, nem sokkal később viszont Hornish ismét támadásba lendült és ezúttal már nem volt ellenszer.

A nézők jelentős része csalódottan konstatálta, hogy újfent nem sikerült felérnie a csúcsra az Andretti névnek a Brickyardon. Huszonkilenc rajt Mariótól, tizenöt Michael-től, hét Mario unokaöccsétől, John-tól és most már egy Marcótól, a végeredmény pedig továbbra is ugyanaz: egyetlen egy győzelem, még 1969-ben.

Fia és unokája utolsó pillanatbéli fiaskóját követően Mario Andretti csalódottan, de valamilyen szinten mégsem meglepetten hagyta el a 90. Indy 500 helyszínét. Persze egy olyan ember, aki annak ellenére birtokol egyetlen elsőséget, hogy önmagában több kört teljesített az Indianapolis Motor Speedwayen, mint a négy-négy győzelemmel büszkélkedő AJ Foyt és Rick Mears együttvéve, már minden eshetőségre előre felkészül.

Az élő legenda ekkor már úgy fogalmazott, a futam előtt csak abban bízott, hogy unokájának sikerül megismételnie Danica Patrick egy évvel korábbi teljesítményét, vagyis a legjobb újonccá válni és legalább olyan jó pozícióban zárnia, mint a fiatal versenyzőnő által elért negyedik hely. Ez sikerült is.

Marcót viszont kissé megtörte a kudarc, mert hiába zárt élete első Indy 500-án a másodikként, egy potenciálisan már megnyert futamot engedett el, vagy inkább csavarta ki csuklóból a kezéből Hornish Jr. és a Team Penske.

“Tudom, hogy még sok dobásom maradt, de muszáj tanulnom az apám karrierjéből. Innentől mindent a saját javamra kell fordítanom. A második hely ezen a ponton semmit nem jelent.“

A verseny egy szakaszában Michael Andretti joggal érezhette úgy, hogy visszatérésének évében övé lehet az áhított győzelem. Negyven körrel a vége előtt iktatta be utolsó kiállását, ezt követően pedig már csak azt kellett kivárnia, hogy az élen állók is megejtsék utolsó útjukat a csapatuk pitje felé. Hiába haladt azonban hat körrel a leintés előtt már az élen, egy végső sárga zászlós periódus keresztülhúzta az ígéretesen felépített tervet.

“Ha nem jön az a sárga mi nyerünk” – konstatála Michael pályafutása tizenötödik indianapolisi kudarcát, aki azonban abban az esetben egy percig sem bánta volna ezt, ha tulajdon fia fossza meg az áhított babérkoszorútól. Érkezett viszont fénysebességgel Hornish Jr. Első támadását követően Marco olyan hatékonyan blokkolta, hogy drasztikusan visszaesett, hamarosan viszont újult erővel, őrült tempóban érte utol ismét Andrettit, majd vezette győzelemre a 6-os számú Penske autót.

“Ha ez [a jelentős visszaesés] a Penske-t leszámítva bármely más autóval történt volna meg a pályán, akkor miénk lett volna a győzelem” – csóválta a fejét Marco.

“Fogalmam sincs, honnan jött az a sebesség” – tette hozzá Michael, aki a legvégén már teljesen biztosra vette, hogy a fia megnyeri a versenyt. “Az utolsó kör második felében szó szerint kinyújtottam a karom a cockpitből, hogy megemelt hüvelykujjal ünnepelhessek, de hirtelen [Hornish győzelmét érő végső sprintje láttán] csak azt tudtam mondani: ‘Huh?’”.

Pilótája tempójával kapcsolatban természetesen maga Roger Penske is megszólalt:

“A sebesség a végén Sam Hornish-tól jött. Amikor eljön az idő és neki kell iramodni, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy szabadkezet adsz Sam-nek: ő egy fantasztikus oválversenyző.”

A 90. Indy 500 a verseny addigi történetének második legszorosabb befutóját hozta a Hornish és Marco közötti, 0.0635 másodperces differencia révén, ennél csak 1992-ben, Al Unser Jr. és Scott Goodyear produkált kisebb különbséget 0.043-mal, azon az Indy 500-on, amely ráadásul a legsötétebb is volt az Andretti família részére: Mario és fiatalabb fia, Jeff egyaránt balesetet szenvedtek, utóbbi ráadásul súlyos, életveszélyes sérülésekkel, Michael pedig hiába vezetett 160 körön keresztül, a technika ördöge végül a 189. körben végleg kivette versenyből.

Sokan azt mondják, a 2006-os a második legrosszabb 500-a lett az Andrettiknek, amivel a család egyik tagja sem vitatkozik.

“Marco rengeteg embert meglepett, kivéve engem” – bólogatott Michael Andretti. “Azt kívánom, bárcsak Penske ne lett volna ott [a Victory Lane-en]. El nem tudom mondani, hányszor került nekem az Indy-be az ő jelenléte”

1991-ben például Michael az Indy 500 jelentős részét vezette, hogy aztán a Roger Penske-nek versenyző Rick Mears a hajrában elvegye tőle az elsőséget, de említhetnénk akár a tíz évvel korábbi, 1981-es futamot is, amikor Bobby Unsert megfosztották a győzelmétől, mivel sárga alatt előzött, így a másodikként zárt Mario Andrettire szállt a cím. Roger Penske azonnal fellebbezett és végül, négy hónap huzavona után mégis Unsert hozták ki a 65. Indianapolis 500 legjobbjának.

Roger Penske Hornish győzelmét követően elmondta, el tudja képzelni, milyen nehéz volt az Andrettiknek ismét őt látniuk a győztesnek szóló ceremónián, ugyanakkor sportszempontból nem tanúsított túl sok szimpátiát feléjük:

“Michael-re, Marióra és most már Marcóra is jó barátként tekintek, de ugyanakkor ellenfelek is vagyunk. Mindannyian azért jöttünk ide, hogy megnyerjük a versenyt.”

Mario Andretti nagy álma az volt, hogy unokájából is sikeres autóversenyző váljon, egyútal pedig Marco azt is megtapasztalja, hogy milyen érzés, amikor Torontótól Sydney-ig elismerik az ember tehetségét és érdemeit.

Az áttörés megtörtént Indianapolisban, bár nem abban a formában, ahogyan azt remélték, de a 19 éves pilóta nevét széles körben is megismerték és teljesítményét látva sokan rögtön a jövő nagy bajnokának kiáltották ki. Szélsebesen a média kedvence lett, a Marco-mánia pedig az Indy 500 után a tetőfokára hágott.

2006. nyarán azonban aggasztó pletykák kezdtek szállingózni Danica Patrick környezetéből.

A versenyzőnő egyre komolyabban kezdett érdeklődni a NASCAR iránt, ami jogos félelemmel töltötte el Tony George-ot. Az IRL egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy elengedje emblematikus figuráját, azt a pilótát, aki hosszú évek után végre ráirányította a figyelmet a lassú agóniában szenvedő szériára.

Valamit lépni kellett.

augusztus 27-én, a Sonoma Raceway-en Marco Andretti megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét az IRL-ben, három nappal később pedig az Andretti Green Racing exkluzív sajtótájékoztatót hívott össze.

Az eseményt jobban nem is tudták időzíteni; a Marco-mánia újra teljes gázzal robogott, tökéletes alkalmat szolgáltatva a nagy bejelentésre, ami valójában már senkit nem ért meglepetésként.

George közbenjárás révén a csapatnak, egy öt évre szóló szerződés formájában sikerült elcsábítania Danica Patricket régi mentorának, Bobby Rahalnak gárdájától, egyúttal pedig ezzel  jegeltették vele a NASCAR-ról szőtt terveit.

Az IRL két legféltettebb kincsének számító versenyzője, a média kedvencei, Danica és Marco egy csapatban már önmagában izgalmas témának számított, erre pedig még rátett egy lapáttal, hogy a széria azt próbálta előre vetíteni, mekkora rivalizálás várható majd a pályán kettejük között.

2005-ben Tony George rájött, Danica önmagában kevés ahhoz, hogy megmentse az IRL-t, viszont bízott abban, hogy Marcóval együtt már képesek lesznek rátenni a szériát a motorsport globális térképére. Tévedett.

 (Folyt. köv.)

A cikksorozat további részei: 19. Katherine vs. Danica 20. Kövesd a pénzt! 21. Mindenki egyért

 forrás: ESPN, Sports Illustrated, Associated Press