Az Andretti-átok II. -

„Andretti lassul”. Ez a kifejezése az elmúlt évtizedek során az Indianapolis 500 szállóigéjévé vált, köszönhetően annak az olykor kifejezetten hihetetlen pechsorozatnak, ami az olasz gyökerekkel rendelkező, amerikai versenyző-dinasztiát sújtotta és sújtja a mai napig a patinás oválpályán.

Frissítve: 2016. október 25.

A köznyelvbe csak „Andretti-átokként” bevonult balszerencse dömpingről szóló poszt első részében már kiveséztük a család mindmáig egyetlen indianapolisi győzelmét birtokló Mario Andretti brickyardbéli, négy évtizeden átívelő vesszőfutását, most pedig elérkezett az idő, hogy a patinás vezetéknevet viselő, többi versenyző fiaskóit is szemügyre vegyük. Egy biztos, az 1969-es sikert kamatosul fizetteti vissza az Indianapolis Motor Speedway az Andretti klánnal.

Michael Andretti

Mario Andretti elsőszülött fia Roberto Guerreróval holtversenyben lett az 1984-es Indianapolis 500 legjobb újonca, 1991-ben pedig megszerezte a CART sorozat bajnoki címét. Aktív versenyzői pályafutása során 42 győzelmet aratott, de mondani sem kell, az Indy 500 nem tartozott ezek közé. Jelenleg is ő tartja a legtöbb futamgyőzelem nélkül teljesített, valamint a legtöbb, futamgyőzelem nélkül élen töltött kör rekordját az Indianapolis Motor Speedway-en

1985 – Michael pályafutása második Indy 500-át futotta ebben az évben Kevin Cogan csapattársaként. Mindketten jól teljesítettek, ifjabbik Andretti a nyolcadik, Cogan pedig a tizenegyedik helyen ért célba. Ugyanezen év augusztusában, a szezon kilencedik futamának otthont adó Pocono Raceway-re menet azonban mindketten egy komoly helikopterbaleset részeseivé váltak, miután az őket szállító gép rotorja egy villanyvezetékhez ért, majd fának csapódott a pennsylvaniai Long Pondban. A helikopteren a két versenyző és a pilóta mellett Cogan barátnője, Tracy Sanford, Andretti menyasszonya, Sandra Spinozzi, valamint menedzsere, Don Henderson tartózkodott, de egyiküknek sem esett komolyabb baja.

1986 – A versenyt Michael az első sorból kezdhette meg, és 42 kör erejéig az élen is állt. Autója nagyon erősnek tűnt, azonban egy elbaltázott pitstratégia miatt végül csak a hatodik pozícióban intették le.

1987 – A pitben műszaki hiba miatt kigyulladt az autója és alig huszonnyolc kör után fel kellett adnia a versenyt.

1989 – Michael ebben az évben írt alá a Newman Haas Racinghez, ami azt is jelentette, hogy édesapja, Mario csapattársa lett. Az Indy 500 második felében domináns teljesítményt nyújtott, azonban alig negyven körrel a vége előtt egy motorhiba miatt búcsút inthetett győzelmi esélyeinek.

1990 – Műszaki hiba miatt a 146. körben véget ért számára a küzdelem.

1991 – Ifjabb Andretti a verseny kétszáz köréből kilencvenhetet töltött az élen és volt olyan szakasz, amikor több, mint 15 másodperces előnyre tett szert. Győzelemről szőtt álmai ismét egy rossz pitstratégia révén foszlottak szét, ráadásul a lehető legrosszabbkor, alig húsz körrel a leintés előtt. Szerencséjére egy baleset miatt be kellett küldeni a pace cart, és a restartnál meg is előzte az élen Rick Mears-t, aki viszont visszavette a pozícióját, így Michaelnek be kellett érnie a második hellyel.

1992 – Michael 189 körből 160-at töltött az élén és úgy tűnt, senki nem veheti el tőle a győzelmet. Az utolsó húsz körön belül járt a futam, amikor már jelentős előnnyel vezetett, tizenegy körrel a leintés előtt azonban az üzemanyagpumpa megadta magát az autójában és csak a tizenharmadik helyet tudta megszerezni. Az Andretti család legsötétebb Indy 500-a azonban már jóval hamarabb megkezdődött, miután a 85. körben először apja, Mario szenvedett balesetet, majd nem sokkal később testvére, Jeff is összetörte az autóját. Mindkettejüket az Indianapolisi Metodista Kórházba szállították, azonban míg a legidősebb Andretti lábujjtöréssel és kisebb zúzódásokkal megúszta, addig Jeff súlyos, azonnali operációra szoruló sérüléseket szenvedett mindkét lábán.

„Ott voltam a pályán kívül, a kórházban és magamat sajnáltam, amikor behozták Jeffet életveszélyes állapotban” – emlékezett vissza Mario egy későbbi interjújában. „Egyedül az tartotta bennünk a lelket, hogy eközben Michael állt az élen és magabiztosan vezette a versenyt. Ezután a gyógyszerek miatt elaludtam, majd amikor felébredtem, senki nem jött oda hozzám, hogy gratuláljon. Mikor megtudtam, hogy időközben Michael is kiesett, csak arra gondoltam, ‘Ó, Istenem’. Ez egyike volt azoknak a napoknak, amelyek után azt mondod a gyerekeidnek: ‘Ha ezt túléltük, akkor innentől fogva bármit túlélünk’.”

1995 – Michael vezető pozícióban koccolta a falat, aminek a felfüggesztés látta a kárát. A hetvenhetedik körben -ebből negyvenötöt az élen töltött – kényszerült feladni a viadalt.

2001 – Az amerikai open-wheel versenyzés szakadását követően Michael Andretti a CART mellett tette le a voksát, ebből adódóan pedig öt éven keresztül távolt maradt az Indianapolis Motor Speedway-től. Az ezredforduló körül azonban már egyre több csapat szivárgott át a Tony George nevéhez fűződő IRL-be, valamint az Indianapolis 500-ra. A Chip Ganassi Racing 2000-es sikerét követően 2001-ben már a Team Penske és a Team Green is nekivágott az ötszáz mérföldes versenynek, utóbbi a volán mögött ifjabbik Andrettivel. A futam felénél Michael állt az élen, amikor is az eső eleredt és sárga jelzés lépett érvénybe. Egy rosszul időzített pitkiállásnak, valamint egy defektből adódó incidensnek köszönhetően azonban végül csak a harmadikként ért célba.

Az Andrettik négy generációja 1998-ban: Gigi Andretti (1909-1999), Mario Andretti, Michael Andretti és Marco Andretti

2003 – Andretti a verseny előtt bejelentette, ebben az évben vesz részt utoljára az Indy 500-on. Huszonnyolc körön át vezetett, azonban nem sokkal féltáv előtt műszaki hiba miatt végleg kiállni kényszerült.

2005 – Ebben az évben Michael végre eljutott az Indianapolis 500 Victory Lane-jére, igaz, nem versenyzőként, hanem csapattulajdonosként. A 26 éves Dan Wheldon révén az Andretti Green Racing 26-os számú autója haladt át elsőként a célvonalon. A brit pilóta szezon végén az IRL bajnoki címét is elhozta, a következő évben azonban búcsút intett a csapatnak és a Chip Ganassi Racinghez szerződött.

2006 – Bár három évvel korábban bejelentette visszavonulását, Andretti a 88. Indianapolis 500-on mégis újra megkísérelte kvalifikálni magát immár saját gárdájának színeiben, tulajdon fia, az újonc Marco Andretti csapattársaként. A verseny 194. körében Michael állt az élen, míg a második pozícióban a 19 éves Marco haladt. Ekkor úgy tűnt, megtörik az Andretti-átok, ráadásul akár egy kettős Andretti győzelemmel. Három körrel a vége előtt Marco megelőzte az édesapját és ezzel átvette a vezetést. Az utolsó, 200. körben azonban Sam Hornish Jr. utolérte a tinédzser pilótát és az Indy 500 addigi történetének második legszorosabb befutóját produkálva megnyerte a futamot, Marcónak és Michael-nek pedig a második és harmadik hely maradt.

2007 – Michael még egyszer, utoljára megpróbálkozott az Indy 500-al, de igazából már nem volt tényező a verseny során és a tizenharmadikként zárt. Bár versenyzőként nem sikerült nyernie Indianapolisban, csapatvezetőként azonban 2005-ös sikerét követően ismét látogatást tehetett a Victory Lane-re Dario Franchitti révén. A skót pilóta, akárcsak két évvel korábban Dan Wheldon, a szezon végén távozott a gárdától, szintén a Chip Ganassi Racing kedvéért.

Jeff Andretti

Mario Andretti fiatalabb fia. A CART 1991-es szezonjának legjobb újonca.

1990 – Első nekifutásra nem sikerült kvalifikálnia magát az Indianapolis 500 mezőnyébe.

1991 – A negyedik sorból rajtolhatott, de motorhiba miatt a 150. körben fel kellett adnia a futamot.

1992 – Műszaki problémák hátráltatták az egész május hónap során, végül pedig a verseny 109. körében összetörte autóját a 2-es kanyarban, ő maga pedig súlyos lábsérüléseket szenvedett.

1993 – Rögtön az Indy 500 első edzésén megpördült, aminek következtében a Jeff autóját elkerülni próbáló Roberto Guerrero a falban végezte. A következő napon motorhiba ütötte fel a fejét, és bár a kvalifikáción megszerezte a tizenhatodik rajthelyet, a verseny maga egy baleset miatt a 124. körben véget ért számára.

1994 – Utolsó kvalifikációs kísérlete az Indy 500-ra nem hozott eredményt.

John Andretti

Mario Andretti ikertestvérének, Aldónak fia. Bajnoki címet egy nagyobb kategóriában sem tudott szerezni, ugyanakkor sikerült futamgyőzelmet aratnia a NASCAR Cupban, a CART-ban és a sportautózásban is.

1988 – Első Indy 500-át motorhiba miatt kellett feladnia.

1989 – A pitből kijövet megpördült, majd nem sokkal később gyújtásproblémák miatt végleg ki kellett szállnia a küzdelmekből.

1990 – A 136. körben falazott és a törött felfüggesztés miatt végleg ki kellett állnia.

1991-’93 – Célba ért, de egyszer sem volt reális esélye kiugró eredményre.

1994 – Első versenyzőként a történelemben megkísérelte az Indy 500- Coca-Cola 600 duplázást. Indianapolisban a tizedikként, négy kör hátrányban ért célba, Charlotte-on pedig motorhiba miatt 220 kör után fel kellett adnia a küzdelmet.

2007 – Tizenhárom év után tért vissza az Indy 500-ra. A 11. körben elhagyta a visszapillantó tükrét, ami miatt életbe lépett a verseny első sárga zászlós szakasza. Féltávnál ismét miatta kellett beküldeni a pace cart, miután a 2-es kanyarban összetörte az autóját.

2008 – Újra nekiveselkedett, de csak a tizenhatodik helyet tudta megszerezni, az élmezőny küzdelmeibe nem volt beleszólása.

2009 – Utolsó Indy 500-ára csak a Bump Day-en tudta kvalifikálni magát, a futamot pedig a tizenkilencedikként zárta.

Marco Andretti

Mario Andretti unokája, Michael Andretti fia. A 2006-os Indianapolis 500 legjobb újonca.

2005 – Karrierje során először ebben az esztendőben léphetett pályára az Indianapolis Motor Speedway-en, az IMS pedig rögtön tett is arról, hogy a harmadik generációs pilóta keserű szájízzel hagyja el. Az Infiniti Pro Series (Indy Lights) Freedom 100-ának – amelyet a ‘kicsik Indy 500-ának’ is neveznek – kvalifikációján a tizedik helyet szerezte meg az Andretti Green Racing színeiben. Három körrel a leintés előtt a top 10-ért harcolt, amikor a mexikói German Quiroga váratlanul megpördült a négyes kanyarban. Marcónak, valamint a J.L. West Motorsportsnál versenyző Nick Bussellnek, hogy elkerüljék az ütközést, korrigálniuk kellett, ami viszont azzal járt, hogy ők maguk is elvesztették az uralmat egy pillanatra autóik felett. Az incidensből Andretti jött ki legrosszabbul és csak a célba érők között utolsónak számító, tizenhatodik pozícióban intették le.

2006 – Marco debütáló IRL/IndyCar szezonjában a Ganassiékhoz távozott Dan Wheldon helyét vette át az Andretti Green Racing 26-os számú autójában. Annak ellenére, hogy újonc volt, az Indianapolis 500-on máris sokan egyenesen a győzelmet várták tőle, ő maga pedig mindent meg is tett ezért. A 198. körben megelőzte apját és egyben főnökét, Michael Andrettit és az élre állt, azonban a 200. kör végén, alig 140 méterrel a kockás zászló előtt alulmaradt Sam Hornish Jr.-ral szemben. Az amerikai pilóta a verseny történetében először, az utolsó körben kivitelezett előzésével szerezte meg a vezetést, és az Indy 500 addigi történetének második (a 2014-es 0.0600 óta már a harmadik) legszorosabb, 0.0635 másodperces befutóját produkálták.

2007 – A verseny 162. körében a kilencedik helyen haladó Marco és a tizenegyedik pozícióban álló Wheldon összeütközött, aminek következtében Andretti autója a levegőbe emelkedett, megforgott és végül a pálya füves részén landolt. Csodával határos módon a pilóta sértetlenül megúszta a balesetet.

2008 – Marco a Pole Day reggelén megfutotta a május hónap legjobb körét, azonban mire a kvalifikációs kísérletére került a sor, már nem találta a sebességet és végül csak a hetedik rajthelyet tuda megszerezni. A verseny 156. körében beiktatott pitkiállása során a csapat változást eszközölt a szárnybeállításokon, de nem a terveik szerint alakult a dolog és végül csak a harmadik helyen ért célba.

2009 – A verseny az első kör első kanyarjában megpecsételődött számára, miután összeütközött Mario Moraes-szel. Andretti később vissza tudott térni a pályára, de az 56. körben végleg kiállni kényszerült.

2010 – A kvalifikáció során az Andretti Autosport komolyan küszködött, hogy megtalálják a sebességet, amit jól példáz, hogy tizenhatodik pozíciójával Marco érte el a legjobb rajthelyet. A verseny során felküzdötte magát a legjobb ötbe, a hajrában pedig az is a malmára hajtotta a vizet, hogy a legtöbb versenyzőnek még egyszer ki kellett hajtani a pitbe tankolás miatt. A végén azonban lassulni kezdett az autója, majd a 198. körben történt balesetet követően először Alex Lloyd, majd Scott Dixon és Danica Patrick is megelőzte, így Marco csak a hatodikként haladt át a célvonalon. Ez azonban nem a hivatalos végeredmény volt, miután azt a sárga zászló alatti káosz miatt csak órákkal később hirdették ki. A versenyigazgatóság végül úgy látta, az előzések már a figyelmeztető jelzés érvénybe lépését követően történtek, ezért végül Andrettit hozták ki harmadiknak.

2011 – Az Andretti Autosportnak ebben az évben is meggyűlt a baja a kvalifikációval, olyannyira, hogy a Bump Day-en még annak a lehetősége is felmerült, hogy Marco nem tudja bevinni az autóját a harminhárom fős mezőnybe. Az utolsó pillanatban végül sikerült kivívnia a jogot az indulásra. A futam során a huszonhetedik helyről indulva igyekezett feljebb küzdeni magát, de egy, a pitben elrontott hátsószárny-beállítás miatt végül csak a kilencedikként ért célba.

2012 – Marco az első 90 körből 59-et töltött az élen – a legtöbbet a mezőnyben -, egyúttal pedig a verseny legjobb körét is megfutotta. A 187. körben viszont falazott, aminek révén a végelszámolásnál csak a huszonnegyedik pozícióba rangsorolták.

2013 – Andretti pályafutása legjobb indianapolisi kvalifikációs eredményét elérve az első sorból, azon belüli is a harmadik pozícióból rajtolhatott és összesen 31 körön keresztül vezette a futamot. A verseny végén azonban hiába próbált támadni és egy, két körrel a leintés előtt életbe lépett sárga zászlós szakasz miatt nem is maradt több esélye, meg kellett elégednie a negyedik hellyel.

2014 – Hiába állt még a 182. körben is az élen, a végső, győzelemért zajló csatában alulmaradt Helio Castroneves, valamint a versenyt végül megnyerő csapattársával, Ryan Hunter-Reay-el szemben.