Ganassi uralommal ért véget az Indy 500 előtti utolsó edzés

Az elmúlt napok során lezajlottak a kötelező nyűgként megélt pofavizitek a médiában, a versenyzők túlestek a sokadik fotózáson, kutyasímogatáson, autogramosztáson, csókot nyomtak minden random karon ülő kisgyerek feje búbjára, így érthető módon már mindenki alig várta, hogy visszakerüljön oda, ahol a legjobban szereti tengetni az idejét, vagyis az autó volánja mögé.
A pénteki Carb Day során egy végső, egyórás edzés erejéig gördülhettek pályára a versenyzők, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék, minden puzzle darabka a helyére kerüljön az autón.
A szép számmal összegyűlt helyszíni nézősereg előtt megrendezésre került gyakorlás, jellegéből adódóan nem a sebességrekordokról szólt, a lelátókon lévőket viszont maximálisan kárpótolhatta, hogy az első pillanattól fogva igazi show-t kaptak a pályán, nem ritkán több, mint húsz autó részvételével.
A Chip Ganassi Racing rajongói számára ráadásul megnyugvást adhatott az a tény, hogy a csapat a május hónap korábbi részére jellemző szenvedése úgy tűnik, végleg a múlté. A kvalifikáció első napján még a Fast 9-ba sem tudtak bejutni, a Pole Day-re viszont összekapták magukat, amit jól példáz, hogy ekkor már Scott Dixonnak sikerült megfutnia a legjobb négykörös átlagtempót. Ezt az utolsó utáni pillanatra elért jó formát pedig a végső gyakorlásra is sikerült tovább menteni.
A CGR Target által szponzorált fele zárta ugyanis az élen a 98. Indy 500-at megelőző utolsó edzést. A leggyorsabbnak a 10-es autót vezető Tony Kanaan bizonyult 227.838 mph-s körével, míg a második pozícióban Scott Dixon végzett 227.773 mph-val, ami időben kifejezve 0.0113 másodpercnyi hátrányt jelentett.
A képzeletbeli dobogó harmadik helyét a KV Racing színeiben induló Townsend Bell kaparintotta meg 227.221 mph-s tempójával, közvetlenül a háromszoros indianapolisi győztes Helio Castroneves 3-as számú Team Penske gépe, valamint az SPM/SMP Racing egész hónap során remekül teljesítő újonca, Mikhail Aleshin előtt.
Az első Andretti Autosport által jegyzett gépet a hatodik helyen találhatjuk, méghozzá a Ryan Hunter-Reay által terelgetett 28-as számú Dallara-Honda képében. Az amerikai versenyző legjobb körében 225.810 mph-s átlagot produkált, másodpercre levetítve 0.0017-et verve csapattársára, Marco Andrettire.
A legjobb tízbe sikerült még beverekednie magát a Sarah Fisher Hartman Racing mindkét autójának, méghozzá a nyolcadik és a tizedik helyen Alex Tagliani, Josef Newgarden sorrendben, az SFHR szendvicsében pedig a 2000-es győztes, Juan Pablo Montoya ékelődött be a Team Penske 2-es számú gépével.
A gyakorlás során egyetlen forróbb helyzet borzolta az idegeket, amikor is nagyjából félidőnél a DRR/Kindom Racing újonca, Sage Karam kissé koccolta a falat a 4-es kanyarban. A 19 éves amerikai viszont ügyesen korrigált és mentette a menthetőt, így a 22-es számú autóban nem keletkezett számottevő kár.
Most már tényleg nincs más hátra, mint maga az év legnagyobb futama, amelynek során három versenyzőnek is alkalma nyílik arra, hogy zsinórban második Indy 500 győzelmét ünnepelhesse, amire korábban még soha nem volt példa. És hogy ez miként lehetséges? Hát úgy, hogy a regnáló győztes Tony Kanaan mellett az 1995-ös verseny legjobbja, Jacques Villeneuve és a 2000-es első Juan Pablo Montoya is egyaránt első 500-ára készülhet idén korábbi diadala óta.
kép: IndyCar

“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough