Meglepetés pole egy bizarr kvalifikáción -

Mielőtt belevágnék a Grand Prix of Indianapolis kvalifikációján történtek kivesézésébe, muszáj egy személyes kis sztorival kezdenem.

A mai délutánon, szokásos, pénteki kardió edzésem közepette azon kezdtem el magamban filozofálni, hogy tulajdonképpen rohadt érdekesen működöm, mint mezei fotelszurkoló. Elkezdek valakit méltatni, erre az fix, hogy az illetőnek hamarosan pocsékul kezdenek menni a dolgai, ellenben ha valakinek teljesítményébe idézőjelben véve „belekötök” hamarosan felszálló ágba kerül a csillaga. Leegyszerűsítve: dicséretem átok, baszogatásom pedig áldás a versenyzőkre nézve. Nevezzük ezt véletlen egybeesésnek, vagy karmának (ami ugye „is a bitch”), vagy akármilyen spirituális, agysejtölő maszlagnak, de az esetek jelentős részében valóban így működik.

Arra viszont abszolút nem számítottam volna, hogy az IndyCar fennállásának első, indianapolisi road futamának kvalifikációja mindkettőre példát szolgáltat majd.

A 2.439 mérföld hosszú, tizennégy kanyarból álló pálya időmérője helyi idő szerint délután két órakor vette kezdetét. A szervezők és a helyszíni nézők legnagyobb megelégedésére a korábban prognosztizált, brutális mértékűre saccolt felhőszakadással kísért vihar elmaradt, így semmi sem állt annak útjába, hogy a kvalifikáció első csoportja pályára gördülhessen.

Az időjárás azonban nem kegyelmezett meg a mezőnynek teljes mértékben (bár volt, akinek pont, hogy egy álma vált ezzel valóra) és néhány perccel a zöld zászló meglengetését követően elkezdett cseperegni az eső az IMS felett.

Az első csoportkörbe beosztott tizenkét pilótát azonban ez nem nagyon hatotta meg, közülük is legfőképpen nem Simon Pageanaud-t, aki 1:09.6716-os körének hála az élről várhatta a folytatást. A Sam Schmidt Motorsports francia versenyzője mögött a Team Penske 12-es autója végzett Will Powerrel a volánnál, harmadikként pedig az Andretti Autosport James Hinchcliffe-je lélegezhetett fel a kvalifikáció következő szegmensébe való jutás biztos tudatában. Sikeresen kiharcolta még a folytatás lehetőségét Roger Penske legnagyobb örömére Helio Castroneves, a KV/AFS Racing meglepetésembere, Sebastian Saavedra, valamint egy újabb Andretti alkalmazott Ryan Hunter-Reay személyében. Befejeződött viszont a nap Marco Andretti (Andretti Autosport), Josef Newgarden (Sarah Fisher Hartman Racing), Carlos Huertas (Dale Coyne Racing), Carlos Munoz (Andretti Autosport), Franck Montagny (Andretti Autosport) és Charlie Kimball (Chip Ganassi Racing) számára.

A második kör végeredményét látva Roger Penske minden bizonnyal megengedett magának egy félmosolyt, hiszen nem elég, hogy mindhárom versenyzője kiharcolta magának a legjobb tizenkettő közé jutást, de Juan Pablo Montoya ráadásul az első helyen zárt a saját csoportjában. A kolumbiai mögött Sebastien Bourdais szerezte meg a második helyet, míg a harmadik legjobb időt Mikhail Aleshin autózta …. volna, ugyanis az SPM/SMP Racing orosz újoncától a leintést követően azon melegében el is vették a két legjobb körét és deportálták ezáltal a tökutolsó pozícióba. És hogy miért szívta meg az a versenyző, aki a GP of Indy eddigi edzésein rendre kiválóan szerepelt, és akit ezen blog is többször méltatott (na ez volt a baj)? Az IndyCar illetékesei szerint a 26 éves Aleshin feltartotta gyors körén – a moszkvai szerint azonban rohadtul nem volt azon, legalábbis twitterén erről regélt édes anyanyelvén – a már említett Bourdais-t, ami ugye szabályellenes. Úgy tartja a mondás, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje és olybá’ tűnik Aleshinnek szemüveges kollégája lesz az.

Mikhail barátunk ment tehát a tabella legaljára, aminek révén a Chip Ganassi Racing sorait erősítő Scott Dixon jutott tovább harmadikként a legjobb tizenkettőbe, közvetlenül csapattársa, Tony Kanaan előtt. Készülődhetett még a folytatásra a Bryan Herta Autosport újonca, a szezon hátralévő részében az Integrity Energee Drink révén új főszponzorra szert tevő 98-as gépet vezető Jack Hawksworth, valamint orosz kollégája büntetése következtében a hetedikről hatodik pozícióba ugró Graham Rahal is.

Ennyi volt azonban a kvalifikáció Ryan Briscoe (Chip Ganassi Racing), Takuma Sato (AJ Foyt Racing), Justin Wilson (Dale Coyne Racing), Martin Plowman (AJ Foyt Racing), Oriol Servia (RLL Racing), az egész hétvégén látványosan szenvedő Mike Conway (Ed Carpenter Racing), na és persze a már párszor említett Aleshin számára.

A legjobb tizenkettőt számláló szegmens során már igencsak eleredt az eső, ami a köridők több, mint 14 másodperces lassulásán is meglátszott. Ahogyan pedig az a vizes pályán zajló tétmeccsek esetében lenni szokott, prímán megkavarta a lapokat. És ez még csak a kezdet volt, de ne szaladjunk ennyire előre.

A pole pozícióért zajló Fast 6-be elsőként Jack Hawksworth verekedte be magát, akit Power, Dixon, Hunter-Reay, -pályafutása során először – Saavedra, valamint Pagenaud követett még továbbjutó helyeken. Rajtelsőségről szóló álmai azonban szertefoszlottak Bourdais-nak, Montoyának, Kanaan-nek, Castronevesnek, Hinchcliffe-nek és Rahalnak is.

A legjobb hatosba tehát hat különböző csapat pilótái vehettek részt, a végeredmény láttán pedig garantáltan mindenkinek leesett az álla.

Az utolsó szegmens kissé nyögvenyelősen indult, mivel a heves esőzés miatt piros zászlót lengettek és az első rajtkockára (nem tévesztettem el a házszámot ezzel a kifejezéssel, mivel ugyebár állórajttal indul a verseny) ácsingózó pilótákat visszaparancsolták a pitbe egészen addig, amíg az időjárási körülmények nem kezdtek el javulni.

Ami viszont az ismételt zöld zászló után történt, senki nem tett volna egy húszéves, használt telefontantuszt sem. A Grand Prix of Indianapolis történetének első pole-ja ugyanis az abszolút esélytelennek tartott, emiatt a fogdóirodáknál igen magas odds-al jegyzett Saavedránál landolt. Ebben persze a szerencsének is komoly szerepe volt, ami a kolumbiai samponreklám szemszögéből Hunter-Reay révén érkezett el. Az amerikai pilóta potenciálisan pole-ra esélyes gyors körét futotta éppen a víztócsákkal teli pályán, amikor is megcsúszott és a 14-es kanyarban lévő betonfalnak csapta a 28-as számú Dallara-Hondát. A nagy erejű ütközés ellenére Hunter-Reay szerencsére sértetlenül szállt ki az autójából, legjobb két idejére viszont a szabályok értelmében keresztet vethetett, ahogyan a baleset következtében Powernek, Pagenaud-nak és Dixonnak is meg kellett szakítania aktuális körét.

„Amikor megláttam, hogy esik, elkezdtem mosolyogni” – mondta a kvalifikáció után Saavedra, egy pillanatig sem tagadva, hogy konstans járta az esőtáncot egész nap. „Szeretem az esőt és imádok benne versenyezni.”

Az IndyCarban lévő, a kisebb-nagyobb összezördülések ellenére is jó kollegiális viszont jól jellemzi, hogy az ellenfelek is együtt örültek Saavedra sikerének.

„Tudom milyen érzés megszerezni az első pole-t, nagyon klassz, de ez kisebb nyomást is rád tesz a verseny során” – mondta Power, aki már harminchárom alkalommal rajtolhatott el az élről főkategóriás pályafutása során. „Ebben a szériában nincsenek rossz versenyzők, ezért láthatsz változatos kvalifikációkat hétről-hétre. Mindannyian nagyon jó versenyzők és mindenki készen áll arra, hogy futamokat nyerjen.”

Hunter-Reay érthető módon csalódott volt az elszalasztott lehetőség miatt, de ő sem felejtett el gratulálni kolumbiai ellenfelének:

„Mióta csak itt vagyunk [az IMS-en] folyamatosan száraz-nedves-száraz-nedves körülmények váltogatták egymást. Jó móka volt, de számomra rosszul végződött, szóval gratulálok Saavedrának, szép munkát végzett.”

A mázlifaktor tagadhatatlanul közrejátszott abban, hogy Saavedra landolt a pole-ban, ahogyan abban is, hogy mellőle Hawksworth várhatja a zöld jelzést az első sorból szombat délután. Ez ugyanakkor semmit nem von le sem a fiatal kolumbiai, sem pedig az angol érdemeiből. Jókor voltak jó helyen, kihasználták az időjárás okán előállt helyzetet és ha már így alakult, hát fogták magukat és történelmet írtak. Ez a szép a versenyzésben, részemről pedig megérte annyit piszkálni Saavedrát. Ahogyan 2012-ben megérte folyamatában cseszegetni Marco Andrettit is, hiszen tavalyi produkciójával sikerült befognia a számat.

A GP of Indy második sorát a Hunter-Reay-Pagenaud kettős alkotja, a harmadikból pedig a két régi jó barát, Power és Dixon indulhat.

Az első Grand Prix of Indianapolis pedig eszméletlen lesz, ez már most borítékolható. Megyek is szotyit venni.