Az újoncok sikerrel vették az Indy 500 első akadályát -

Ha kis hazánkban az időjárás nem is, de a nemzetközi sportsajtóban egy négyzetcentiméterre eső ‘Indianapolis’ szócska előfordulásának növekedési aránya már vitathatatlanul tudatja velünk, hogy bizony, beköszöntött a május.

Fuck yeah.

Az IndyCar rajongók, valamint nem rajongó, de a széria történéseit azért többé-kevésbé követők számára nem mondok újat azzal, hogy az idei május hónap több szempontból is más lesz, mint az eddig megszokottak. Rögtön itt van például az ezen a héten, szombaton esedékes, történelmi jelentőségű Grand Prix of Indianapolis az Indianapolis Motor Speedway nagygenerálon átesett road vonalvezetésén, amelyet legalább annyian várnak vidám ábrázattal, mint ahányan azt is megfojtanák, aki egyáltalán kitalálta.

Aztán nem szabad megfeledkezni az Indy 500 kvalifikációján, pontozásán és időbeosztásán átesett változásokról sem, de erről egyelőre ennyit is, bőven lesz még szó róla az elkövetkezendő hetekben, ahogyan a GP of Indy történései sem maradnak említés nélkül.

Van azonban valami, ami idén sem változott az Indianapolis 500 kapcsán, ez pedig a verseny újoncai számára kötelezően teljesítendő Rookie Orientation Program. A három szegmensből (1.- 10 kör 200-205 mph /321-330 kmh/ között, 2. – 15 kör 205-210 mph /330-338 kmh/ között, 3. – 15 kör 205 mph /338 kmh/ felett) álló tesztnek május 5-én, hétfőn öten veselkedtek neki; két teljes szezonos, valamint három csak az 500-ra nevezett pilóta, pluszban egy igazán nagy név, akinek már a puszta személye olyan vegyes érzelmeket vált ki az emberekből, mint a GP of Indy létjogosultsága.

A full évadra szerződtetett SPM/SMP Racinges Mikhail Aleshin és a Bryan Herta Autosportos Jack Hawksworth mellett pályára gördült még az Indy 500-ra visszatért Dreyer & Reinbold/Kingdom Racing pilótája, Sage Karam, az AJ Foyt Racinggel lepaktáló Martin Plowman, valamint minden előzetes bejelentés nélkül felbukkant a pályán a Dale Coyne Racing eredetileg csak road/street-re szerződtetett Carlos Huertasa is.

Eddig az volt a módi a DCR-nél, hogy a legutolsó pillanatig húzták pilótáik megnevezését, de lehet mostantól stratégiát váltanak és nem szólnak egy büdös szót sem, csak kizavarják a pályára a delikvenst és hadd szóljon. /Hmm.. ebből akár még egy jó kis marketinghúzást is ki lehetne hozni…/

Az újoncok mellett pedig a plusz egy fő nem más volt, mint a 2004-es esztendő NASCAR Cup bajnoka, Kurt Busch, aki azzal vívta ki az átlagosnál is nagyobb médiafigyelmet, hogy megkísérli a duplázást, vagyis egy napon teljesíteni az Indy 500-at és a Charlotte-i Coca-Cola 600-at. A 35 éves ‘törvényenkívüli’ előtt ezt eddig csak hárman tudták felmutatni, név szerint John Andretti, Robby Gordon és Tony Stewart, 1100 mérföldes kombinált távot pedig csak utóbbi versenyzőnek sikerült teljesítenie 2001-ben.

Busch már tavaly letudta a ROP-ot, de miután a versenyen magán nem indult, számára is – Jacqus Villenevue társaságában – kötelezően végre kellett hajtani az úgynevezett frissítő programot, ami a ROP második és harmadik fázisát takarja. Mivel azonban az amerikai számára az elsődleges prioritást természetesen saját szériája, a Sprint Cup élvezi, amelynek menetrendje több alkalommal is fedésbe kerül az Indy 500 edzésnapjaival, ezért a kiesés ellensúlyozása végett, gyakorlás céljából ő is csatlakozott az újoncokhoz. Nem is akárhogyan. Busch csak a hétfői napon 114 kört tett meg az IMS oválján, legjobb körében pedig 222.289 mph-val /357.74 kmh/ repesztett. Eddig nagyon olybá’ tűnik tehát, hogy az Andretti Autosport 26-os gépét vezető pilóta ráérzett az IMS ízére, de hogy ez mennyire tükrözi a valóságot az ő esetében is csak a május későbbi részében fog kiderülni.

A ROP nem a sebességrekordokról szól. A cél a már említett három fázis teljesítése, amelynek birtokában a első Indy 500-ukra készülő versenyzők jogosulttá válnak a futam edzésein és kvalifikációján való részvételre. Annak ellenére, hogy az utolsó olyan esetért, hogy valaki elvérzett a ROP-on egészen 2005-ig kell visszamennünk az időben, ez a nap még mindig komoly stressz elé állítja az újoncokat. Az utolsó ember, aki nem tudott megfelelni az alapkövetelményeknek Scott Mayer volt, aki először 2003-ban bukott el a ROP-on, majd két év múlva újrapróbálkozott, de ekkor sem sikerült megugrania a lécet.

Nem okozott viszont problémát a három fázis Mikhail Aleshinnek, aki a jelenlévők közül – Busch-t ugyebár leszámítva – elsőként dőlhetett hátra a délelőtti program folyamán. Az SPM/SMP Racing orosz újonca legjobb körében 219.270 mph-s átlagot produkált, aminek köszönhetően az összesített tabella második helyét is kiérdemelte.

Aleshin érthető okokból rendkívül boldog volt:

„Ez nagyon fontos volt és most már minden készen áll ahhoz, hogy elkezdjünk dolgozni az autón az Indy 500 edzései során. Pályafutásom első oválfutama lesz, és milyen eszméletlen már, hogy ez pont az Indy 500?”

Nem sokkal a moszkvai születésű, egykori rockert követően Jack Hawksworth is letudta mindhárom fázist. A Bryan Herta Autosport 22 éves tehetsége 217.936 mph-s egyéni csúcsot állított fel a világ leghíresebb, 2.5 mérföldes oválján töltött napján.

A britet követően az AJ Foyt Racing színeiben az 500 mellett a GP of Indy-n is induló Martin Plowman vizsgázott sikerrel, 217.085 mph-s /350.73 kmh/ leggyorsabb köre azonban még így is csak a tabella aljára volt elegendő. De mint mondtuk, a ROP nem a pályacsúcs ostromlása miatt került bevezetésre.

„Több, mint három év eltelt azóta, hogy élesben, oválon vezettem autót” -mondta Plowman. „Még akkor is, ha vezettem pace cart és kétülésest, ez nem ugyanaz. Jó volt, hogy vissza tudtam emlékezni korábbi tapasztalataimra még az Indy Lights-ból és jól éreztem magam az autóban.”

Ahogyan arról a poszt legelején szó került, Carlos Huertas minden előzetes bejelentés nélkül, mondhatni a semmiből tűnt fel a pályán a Dale Coyne Racing 18-as autójával. A kolumbiai pilóta nem is nagyon lacafacázott és simán teljesítette a limitet, legjobb körét pedig 217.916 mph-val /350.7 kmh/ hozta össze. Az eredmény annak fényében külön elismerésre méltó, hogy Huertas az eredeti, road/street-re korlátozódó programja miatt ezt megelőzően egy oválteszten sem esett át és személyes, edzésprogramja során sem készült igazán az ezen pályatípus okozta fizikális igénybevételre.

„Kicsit bizonytalan voltam, mert korábban soha nem csináltam ilyet és mivel későn kezdődött számomra a szezon, nem is tudtam kellőképpen felkészülni az oválokra” – nyilatkozta Huertas. „Az Indy 500 különböző, mivel nagyon sok edzés előzi meg, ami hozzásegített a döntésem meghozatalához. Ha teljesen felkészülök, készen állok rá. Oválon lenni nehéz, mert minden teljesen más. Azt hiszem, a sebességem rendben volt, azon dolgoztam, hogy megértsem mit és hogyan kell csinálni. Minden nagyon új számomra, de szerintem jól csináltam.”

Az egyetlen versenyző, akinek nem sikerült egyelőre mindhárom fázist letudni, a 2013-as Indy Lights bajnok, a Dreyer & Reinbold/Kingdom Racing 22-es számú autójával nevezett Sage Karam volt. A 19 éves amerikai sikerrel túljutott az első két fázison, azonban egy pontosan nem definiált műszaki probléma miatt a harmadikban csak két kört tudott futni, de még ez is elegendő volt ahhoz, hogy 219.170 mph-val /352.72 kmh/ az összesített tabella harmadik helyén kössön ki.

Karamnak a nap nem csak a ROP-ról szólt, mivel jelenése volt egy sajtótájékoztatón is, amelyen autójának szponzorát mutatták be. A 22-es számú Dallara-Chevrolet a Big Machine Records és a Comfort Revolution támogatását élvezve gördülhet pályára, ezen két cég egyébént Sage Ganassiékkal való indulását is finanszírozta a United SportsCar Championship daytonai és sebringi versenyein. Mellettük feltűnik még az autón a country sztár Brantley Gilbert neve is, aki új albumát, a ‘Just as I am’-et promótálja.

Ebből adódóan nem csak Kurt Busch, de a Grammy-díjas Gilbert is duplázni fog, hiszen logója a charlotte-i Coca-Cola 600-on is fel fog bukkanni, méghozzá Jamie McMurray járművén.

Előfordulhat, hogy Sage nem egyedül fog a ROP keretein belül pályára gördülni vasárnap, hiszen a hírek szerint az Indy 500-on szintén újoncnak számító ausztrál James Davison érkezése biztosra vehető a KV Racinghez. A 27 éves pilóta, valamint a stilszerűen #33-as számot viselő autó ezzel a futam harmincharmadik résztvevője lesz, tehát a tradicionális létszám már adott.

Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a versenygép indulásában komoly szerepet játszott maga az IndyCar is, amely érthető módon nem engedhette meg magának, hogy megessen az a csúfság, amit a harmincháromnál kevesebb autót számláló mezőny jelentene. Fogták tehát a National Guard szerződés kútba esését követően szponzor nélkül maradt, emiatt pedig végül a szériából távozott Panther Racing árván maradt autóját és a KV égisze alatt újra hadba állítják. A #33-asra szánt költségvetés eléggé alacsony, ezért csak limitált számú edzésnap áll majd Davison rendelkezésére a május hónap során.

Az ausztrálnak ráadásul annak az aprócska ténynek a tudatában is kell körözgetnie a pályán, hogy ha saját ,vagy akár önhibáján kívül valami gebasz történik, akkor nincs tartalékautó, amibe átülhetne.

Mondjuk még így is jobb, mint a start & park autó ötlete, amit arra az esetre pletykáltak, ha végképp nem tudnának összegereblyézni harminchárom nevezőt.