Lenyűgözte a versenyzőket az IMS road vonalvezetése

Lenyűgözte a versenyzőket az IMS road vonalvezetése

Riporter: Miután mindenkitől csak a szépet és a jót hallottuk egész nap, mondanátok egyetlen egy dolgot, amit másként láttatok volna a pályán? Akármit?

Scott Dixon: A Nap kicsit tovább maradhatott volna még fent.

Simon Pagenaud: A napsütést, igen.

R: Semmit??

Dixon: Semmit, szerintem nagyszerű munkát végeztek.

R: Ez szokatlan vélemény egy versenyzőtől.

Dixon: Az autóról tudnék nyafogni, na de a pályáról….

Ilyen és ehhez hasonló véleményekkel ért véget az IndyCar első kollektív tesztje az Indianapolis Motor Speedway frissen átalakított, felújított belső vonalvezetésén. A 2000-2007 között a Forma-1 Amerikai Nagydíjának otthont adó road aszfaltcsík munkálatai ötmillió dollárba kerültek, de az IndyCar csapatainak és pilótáinak egyöntetű véleménye szerint, a végeredmény ismeretében minden centet megért.

Helyi idő szerint délelőtt tíz órakor ugyanis a széria teljes mezőnyének részvételével hivatalosan is kezdetét vette az IndyCar történetének első kollektív tesztje az IMS road pályáján. A május 10-én megrendezésre kerülő, nagy visszhangot kiváltott – sokak szerint egyenesen hagyományt gyalázó – Grand Prix of Indianapolisra történő felkészülés során elsőként a 2013-as Indianapolis 500 győztese, Tony Kanaan hajthatott pályára, majd a Chip Ganassi Racing brazilját követően a többiek számára is szabaddá vált a terep, hogy közelebbről is megismerkedhessenek a 2.439 mérföld hosszú, tizenhárom kanyarból álló aszfaltcsíkkal.

A munkának tapasztalat és adatok híján a teljes mezőny vakon vágott neki. Bár Graham Rahal és Ryan Briscoe tavaly szeptemberben már tesztelt az IMS road-ján, azonban erre még az átépítés előtti vonalvezetésen került sor, így ők sem indultak komoly fórral a többiekkel szemben.

A nehézségek ellenére azonban a pálya rekordidő alatt belopta magát a versenyzők szívébe és csak úgy repkedtek a magasztos szavak.

„Nagyszerű pálya, mindenki, aki kivette a részét belőle, fantasztikus munkát végzett” – nyilatkozta Ryan Briscoe. A Chip Ganassi Racing ausztrálja azonban nem az egyetlen volt, aki elragadtatással tért vissza csapata pitjébe a nap végén.

„Nagyon szórakoztató itt vezetni” – mondta Tony Kanaan, míg a Rahal Letterman Lanigan Racing pilótája, Graham Rahal egyszerűen csak a ‘vagány’ szóval tudta jellemezni az aszfaltcsíkot.

Az – Indy 500-nak otthont adó ovállal ellentétben – óramutató járásával megegyező irányú pálya fékezési zónái, valamint hosszú egyeneseinek elegye a versenyzők egyöntetű véleménye szerint remek csatákat vetít elő a jövő hét szombati futamra nézve.

„Ez az, ami kell, hosszú egyenesek és nagy fékezési zónák” – bólogatott elégedetten Hunter-Reay.

A nap legjobb ideje szó szerint az utolsó utáni percekben született meg. A teszt helyi idő szerint délután öt óráig volt meghirdetve, azonban miután Takuma Sato közvetlenül a tervezett leintés előtti hibája miatt előkerült a piros zászló, a szervezők úgy döntöttek, adnak még plusz öt percet a mezőnynek egy végső gyors kör megfutása érdekében. A Chip Ganassi Racing háromszoros bajnoka, Scott Dixon ezt a hosszabbítást használta ki arra, hogy még utoljára igazán odategye magát, aminek az az 1:09:5969-es kör lett eredménye, amelynek révén végül a tabella tetején landolt.

„Nagyon szórakoztató volt” – nyilatkozta fülig érő szájjal az új-zélandi a tesztnap végén, aki egyébként a teszt legszorgalmasabb résztvevője is volt a maga 82 megtett körével. „Ez egy nagyon igényes pálya. Az autók nagyon közel vannak egymáshoz, ami fantasztikus versenyt teremthet. Ezek a hosszú egyenesek…. Azt hiszem csak Brazíliában van hasonlóan hosszúságú.”

A második helyen Dixon csapattársa, a már említett Briscoe zárt 1:09:6558-cal, míg harmadikként Simon Pagenaud fejezte be a napot 1:09:7544-es idejével.

„A legsimább pálya azok közül, ahol megfordulunk” – mondta a Schmidt Peterson Motorsports pilótája. „Nagyon élvezetes. Egy kevés nagy sebességű kanyar, egy kevés közepes sebességű kanyar, sok fékezőpont, amelyek nagyon jót fognak tenni a versenynek. Azt hiszem, a pálya ritmusa nagyon élvezetes a versenyzők számára. […] A restartok nagyon izgalmasak lesznek, mivel akár három-négy autónak is van hely egymás mellett.”

A háromszoros Indy 500 győztes Helio Castroneves a negyedik helyre repítette a Team Penske 3-as számú autóját 1:10:0209-es eredményével, az ötödik pozíciót pedig 1:10:0237 -tel a 2012-es bajnok Ryan Hunter-Reay szerezte meg az Andretti Autosport képviseletében.

A nap során sajnos a nehézségek sem kerülték el a mezőnyt és a kisebb-nagyobb kicsúszások mellett műszaki problémák is felütötték fejüket. Graham Rahal számára motorproblémák miatt ért véget idő előtt a nap, de az amerikai még így is jobban járt, mint orosz kollégája, Mikhail Aleshin, aki műszaki hiba miatt a délutáni program során mindössze fél kör megtételéig jutott.

Új pálya ide, ismeretlen oda, a mezőny kiegyensúlyozottságán ez mit sem változtat, amit jól szemléltet, hogy a végső eredménylista első tizenkilenc helyezettje egy másodpercen belüli időt tudott autózni az élen záró Dixon-hoz viszonyítva.

Ahogyan már fentebb említésre került, a Grand Prix of Indianapolis számára május 10-én, szombaton leng majd a zöld zászló. A versenyről további információkért bővebben ezen a linken lehet olvasni.

 

 finaltest1.png 

 

kép: IndyCar