Az amerikai open-wheel versenyzés hanyatlása 17. – A szenvedély és a pénz tragédiája
Az Indy Racing League 2006-ra több szempontból is komoly változásokon ment keresztül.
(Az érthetőség és folytonosság érdekében ezúttal is ajánlott elolvasni a cikksorozat korábbi részeit.
1. Az első szakadás 2. Külön utakon 3. Fekete péntek 4. Nincs győztes 5. A NASCAR paktum 6. Búcsú a USAC-től 7. Összecsapnak a hullámok 8. Merénylet a sajtószabadság ellen 9. A legsötétebb év 10. Texasi hattyúdal 11. A crapwagon éve 12. R.I.P. CART 13. Nincs meg az egyensúly 14. Új éra és teljes közöny 15. Long Beach a kulcs 16. A Danica-mánia és ami mögötte volt)
Az előző, Dan Wheldon bajnoki címét hozó szezont követően két motorpartner, nevezetesen a Chevrolet és Toyota is a távozás mellett döntött, meghagyva ezzel a Hondát a széria egyetlen erőforrás beszállítójának.
A problémák a csapatokat sem kímélték, amit jól tükrözött, hogy anyagi okok miatt többen is lejjebb redukálni kényszerültek autóik számát. A Chip Ganassi Racing a korábbi, három teljes szezonos nevezés helyett csak kettőt nyújtott be, míg a Cheever Racing és a Panther Racing egyautós gárdaként folytatta tovább.
Ellenpélda is akadt a Tony George és Patrick Dempsey tulajdonában lévő Vision Racing személyében, amely Ed Carpenter mellett a dél-afrikai Tomas Scheckternek is full évadra szóló szerződést kínált.
A Honda tisztában volt a financiális gondokkal, ezért a cég úgy döntött, hogy csökkenti a költségeket, mind a teljes szezonos, mind pedig részidős, beleértve az Indianapolis 500-on induló autók motorjait illetően.
Ami a karosszériákat illeti a Chip Ganassi Racing és – Kosuke Matsuura kivételével, aki az összes futamot Dallarával teljesítette – az Aguri Fernandez Racing 2006-ban már csak az épített pályákon használta a Panoz által gyártottat, míg az előző, megosztott szezonját követően az AJ Foyt Enterprises teljes mértékben átállt az olasz gyártó termékére.
A Rahal Letterman Racing a szezon első öt fordulóján, valamint Sonomában rajtolt el Panozzal, az összes többi versenyt pedig már ők is Dallara karosszériával teljesítették.
A 2005-ös évhez képest tehát, amikor nyolc teljes szezonos Panoz autó volt a mezőnyben, a következő esztendőre már csak részidős, vagy kimondottan az Indy 500-ra fókuszáló gépek jelentek meg az amerikai cég képviseletében.
A versenynaptár az előző évi tizenhét állomásról tizennégyre apadt. A Phoenix Raceway-hez hasonlóan a California Speedway sorsa is időpontbéli problémák miatt pecsételődött meg, miután az IRL mindenképpen az NFL szezon kezdete előtt le akarta futni a bajnokságot, azonban végül nem sikerült olyan dátumot találni, amely a széria kitételének és a pályának egyaránt megfelelt volna.
A Pikes Peak International Raceway-t pedig eladták addigi tulajdonosai, amit követően az egy mérföldes ovált ideiglenes bezárták.
Scott Dixon és Dan Wheldon a Chicagoland Speedway-en, 2006-ban
2006-ban a pilótapiacon is figyelemreméltó változások történtek.
A Chip Ganassi Racing a holtszezonban – rossz nyelvek szerint SMS-ben – vált meg előző évi újoncától Ryan Briscoe-tól.
A Forma-1-es Toyota csapat korábbi tesztpilótája a japán gyártó hathatós közreműködésének hála landolt az IRL-ben, azonban debütáló éve finoman szólva sem a várakozások szerint alakult.
Briscoe legjobb eredménye egy nyolcadik hely volt Nashville-ből, emellett pedig még két top tizes pozíciót ért el az Indianapolis 500-on és Michiganben (mindkét alkalommal tizedik lett). A pocsék szezonnak a kegyelemdöfést a Chicagoland Speedway-en történt balesete vitte be, amelynek során az ausztrál olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a hátralévő két futamot ki kellett hagynia.
Időközben biztossá vált, hogy a Toyota hátat fordít a szériának, ami azt is jelentette, hogy Briscoe végképp védőháló nélkül maradt a Ganassinál.
A – ahogyan fentebb már említésre került – kétautósra apadt csapat Scott Dixon mellé a friss IRL bajnok és Indianapolis 500 győztes Dan Wheldont szerződtette, míg a teljes szezonos ülés nélkül maradt Briscoe több szériában – mint például a Champ Carban és az A1GP-ben – felbukkant, de a Dreyer & Reinbold Racing révén az IRL-ben is pályára léphetett.
A lehetőséget a csapat színeiben teljesített első futamán, Watkins Glenben rögtön egy harmadik hellyel hálálta meg, végül azonban csak három további versenyre kapott lehetőséget az év folyamán, újabb teljes szezonos ülésre pedig egyészen 2008-ig várnia kellett.
Wheldon távozását követően az Andretti Green Racing üresen maradt, 26-os számú autójában a patinás versenyződinasztia legfiatalabb reménysége, Marco Andretti ejthette meg bemutatkozását a legmagasabb kategóriában.
A mindössze tizenkilenc esztendős fiatalember érkezését nagy figyelem övezte, amely az Indianapolis 500-hoz közeledve folyamatosan csak fokozódott, de erről bővebben, a cikksorozat egy későbbi részében ejtünk majd szót.
Paul Dana a Rahal Letterman Racing autójában
A 2006-os IRL szezon nyitányára március utolsó hétvégéjén került sor a flordai Homestead-Miami Speedway-en.
A kvalifikáció abszolút Team Penske uralommal zárult; a pole pozícót Sam Hornish Jr., a második rajthelyet pedig Helio Castroneves szerezte meg.
A harmadik leggyorsabbnak Danica Patrick bizonyult, de nem csak a wisconsini lány, hanem a komplett Rahal Letterman Racing elégedett lehetett, miután a gárda további két versenyzője, Buddy Rice a hatodik, míg Paul Dana a kilencedik helyről várhatta a folytatást.
Utóbbi újonc versenyző nagy reményekkel tekintett a szezon elé és hitt abban, hogy mindaz a kemény munka, amit az elmúlt években végzett végre megtérül a pályán.
Dana gyermekkorától kezdve rajongott a gyors autókért és a versenyzésért.
A középiskolát követően beiratkozott a Northwestern University-re, ahol újságírói diplomát szerzett.
Nem is volt kérdés, hogy szakmáján belül melyik területen fog tevékenykedni és hamarosan már olyan nívós sportújságoknak publikált, mint az AutoWeek, vagy a Sports Illustrated.
Dana azonban nem elégedetett meg a külső szemlélő szerepkörrel, pláne, hogy saját bevallása szerint a legotthonosabban a volán mögött érezte magát.
Már egyetemi évei alatt is a versenypályák körül tengette minden szabadidejét, dolgozott többek között vezetéstechnikai oktatóként, de alacsonyabb kategóriákban résztvevő csapatok PR-jával is foglalkozott.
Komolyabb szintre 1996-ban emelte a sportágat, amikor is megnyert néhány, a Bridgestone Racing Academy – ahol egyébként szerelőként is dolgozott – által rendezett versenyt.
A sikereken felbuzdulva összecsomagolt és meg sem állt Indianapolisig, azon belül is a Barber Dodge Pro Seriesig.
A szezont jó eredménnyel zárta, aminek révén meghívást kapott a frissen alakult Formula Dodge National Championship-be.
A versenyzés mellett újságírói karrierjét sem hanyagolta; a Champ Car és az IRL történéseivel foglalkozó riportjai rendre megjelentek az AutoWeek hasábjain, emellett pedig a kilencvenes évek végén a népszerű férfimagazin, a Maxim sportrovatában is publikált.
Már akkor kiderült, hogy kivételes képességei vannak, amikor még csak gyakornok volt az AutoWeek-nél- emlékezett vissza az ismert sportriporter, Steven Cole Smith, aki a kezdetektől fogva követte Dana karrierjét.
„Egy hétfői napon éppen, hogy megjelent Paul egy sztorija az autoweek.com-on, a főszerkesztő, Larry Edsall kijelentette, a végsőkig ragaszkodni fog hozzá. Mihelyst letelt a gyakornoki ideje, Edsall azonnal szerkesztői állást kínált Paul-nak, ő azonban visszautasította azt. Azzal indokolta, hogy először meg szeretné látni, miként alakul a versenyzői karrierje. Emlékszem, Sam [Moses, az AutoWeek akkori igazgatóhelyettese] mélyen a szemébe nézett és csak annyit mondott: ‘Őrült vagy’. Mindenki más ugyanezen a véleményen volt, őrültség egy ilyen lehetőséget eldobni, a motorsport szerkesztői poszt az AutoWeek-nél a szakma egyik csúcsa. Paul viszont hajthatatlan volt.”
Paul Dana 2003-ban, az Infiniti Pro Series-ben
Dana az első jelentős lépést az IRL felé 2003-ban tette meg, amikor is leszerződött az Infiniti Pro Series-ben szereplő Kenn Hardley Racinghez.
A szezon első hat hétvégéjét ezen csapat színeiben teljesítette, bár a Pikes Peak 100-on végül nem tudott elrajtolni, köszönhetően a futamot megelőző utolsó edzésen történt balesetének, amelynek során autója olyan mértékben károsodott, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a szerelők már nem tudták versenyzésre alkalmas állapotba hozni.
A naptár hetedik állomásának otthont adó Michigan 100-on már a Brian Stewart Racing színeiben vett részt, összetettben pedig hat top tizes helyezéssel a kilencedikként zárta a szezont. 2004-ben már a Hemelgarn Racing autójának volánja mögött rótta a köröket a szériában, a júliusi Milwaukee-i futamon pedig elsőként látta meg a kockás zászlót.
Győzelme mellett még négy második helyet szerzett a szezon során, végelszámoláskor pedig Thiago Medeiros mögött, a bajnokság második helyén végzett.
Dana elszántsága mellett átlagon felüli intelligenciával és üzleti érzékkel is rendelkezett, amelyek mind hozzásegítették ahhoz, hogy végül az Ethanol támogatását megszerezve 2005-ben teljes szezonos versenyzői üléshez jusson álmai szériájában, az Indy Racing League-ben.
Bemutatkozása a Hemelgarn Racing autójával azonban nem a tervei szerint alakult.
Az év első futamán, a Homestead-en megrendezett Toyota Indy 300-on a tizedik, egyben az utolsó célbaérő helyen, nyolc kör hátrányban zárt, köszöhetően többek között annak a tömegbalesetnek, amely hét autót vont ki egy szempillantás alatt a forgalomból.
A soron következő phoenix-i versenyen Dana, aki saját bevallása szerint IRL-be történt igazolása előtt még soha nem vezetett 200 mph feletti tempóval, kíméletlenül szembesült a tapasztalatlanságából adódó hátrányával.
A phoenix-i hétvége első edzésén bukott, ami miatt végül ki kellett hagynia a kvalifikációt. A futamon már el tudott rajtolni, azonban miután folyamatosan több, mint három másodperccel lassabb tempót ment az élmezőnynél, az IRL jobbnak látta, ha megkéri arra, hajtson ki a pitbe és már ne is térjen vissza a pályára. Ezt követően a Hemelgarn Racing úgy döntött, kihagyja a St. Petersburgi utcai fordulót, a hivatalos indoklás szerint annak érdekében, hogy az így nyert időt az oválprogramjukra fordíthassák.
A csapat szereplése a 89. Indianapolis 500-on sem tartott sokáig, miután a május 13-ai edzésen Dana olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy gerincsérülése miatt nem csak a legendás versenyt, de a szezon teljes hátralévő részét is ki kellett hagynia.
2006-ban azonban ismét lehetőséget kapott az IRL-ben, ezúttal a Rahal Letterman Racingnél, Danica Patrick és Buddy Rice csapattársaként. Az újabb, teljes szezonra szóló szerződés létrejöttében Dana szponzori háttere játszotta a főszerepet, márpedig miután két fontos támogatót is elvesztettek, Rahaléknak égető szükségük volt arra a mintegy ötmillió dollárra, amit az egykori újságíró a csapathoz vitt.
A szezonnyitó homestead-i hétvége kvalifikációján elért kilencedik hely optimizmussal töltötte el a csapatot és magát Danát is, aki az autójából kiszállva így nyilatkozott:
„Hihetetlen, hogy a legjobb tíz közé kvalifikáltam magam egy ilyen erős mezőnyben, nagyon jót tesz az önbizalmamnak. Az év újonca címre hajtok idén és ez egy nagyon erős kiindulási pont a célom eléréséhez. A fizetésnap azonban holnap lesz.”
A vasárnap azonban tragédiába torkollott.
A versenyt megelőző bemelegítő edzésen a Vision Racing 20-as számú autóját vezető Ed Carpenter megpördült és a 2-es kanyarban lévő SAFER falnak ütközött.
A pályára tehetetlenül visszacsúszó roncsból származó törmelékre az érkező Dana ráfutott, majd fékezés nélkül, közel 300 km/h-s tempóval Carpenter gépének csapódott.
A 30 éves versenyzőt helikopterrel azonnal a közeli kórházba szállították, életét azonban már nem sikerült megmenteni.
A történtek ellenére a futam megrendezésre került, a Rahal Letterman Racing azonban mind Danica Patrick, mind pedig Buddy Rice autóját visszahívta.
A tipikus újonc hibára visszavezethető baleset a szakértők szerint nagy mértékben betudható Dana előző szezonban megszerzett, mindössze három futamnyi IRL tapasztalatának .
Az incidenst követően azonnal életbe lépett a sárga jelzés, aminek hatására az érkező versenyzők rögtön lassítottak, kivéve Danát, aki először teljes sebességgel elszáguldott a szinte állóra fékezett Scott Sharp és Buddy Lazier mellett, majd belerohant Carpenter pálya közepén veszteglő Dallara-Hondájába.
„Úgy nézett ki, mintha fel sem emelte volna a lábát a gázról” – emlékezett vissza Lazier, aki már alig ötven kilométer per órával haladt, amikor Dana elzúgott mellette a végzetes pillanat előtt.
„Nagyon nagy sebességgel jött és egyáltalán nem figyelt arra, hogy mi zajlik körülötte.”
A 17-es számú RLL gép telemetriai adatai szerint Dana alig pár tizedmásodperccel a végzetes ütközés bekövetkezte előtt kezdett csak el fékezni.
A Rahal Letterman Racing állítása, miszerint a szpotter közölte Danával a baleset tényét és részleteit, csak tovább erősítette a tapasztalatlanságból eredő figyelemzavar tényét.
„A spotter felhívta a figyelmet Carpenter incidensére” – mondta a csapattulajdonos Bobby Rahal.
„Annak alapján, amit láttam, Paul egy autót próbált előzni, vagy már meg is előzött… Azt hiszem ez már találgatás, nagyon felelőtlen lenne a részemről, ha most megpróbálnám azt boncolgatni, hogy miért történt mindez. Egy biztos, a csapatrádió kommunikációjában nem volt hiba.”
A tragédia sokkolta az autósport világát, a kiváltó okot kereső találgatások azonban szinte rögtön megkezdődtek.
„Nagyon sok kérdés áll jelenleg megválaszolatlanul, egyelőre mindannyian spekulálunk, ennyit mondhatok” – nyilatkozta Mario Andretti a tragédiát követően.
„Bele lehet rúgni szegény öreg Paulba azzal, hogy nem volt meg a kellő tapasztalata, de ez már nem változtat semmin.”
A legendás versenyzőnek azonban arról a tendenciáról is megvolt a véleménye, hogy pusztán a pénz is elegendő némely csapatnál a szerződés megkötéséhez.
„Az egy dolog, ha kiérdemelsz egy helyet, az viszont egy másik történet, ha bevásárolod magad a csapatba. Paul Dana kiérdemelte a Rahal Letterman ülést pusztán a tehetsége alapján? A tény az, hogy azért lett a harmadik versenyzőjük, mert szponzort vitt magával.”
Az akkoriban az Andretti Green Racing színeiben induló Tony Kanaan szerint viszont egyszerűen sem az IRL, sem pedig a Champ Car nem volt abban a helyzetben, hogy megengedhesse magának a tetszetős bankszámlával érkezők visszautasításának luxusát.
„Még a jobb napokban is láttunk olyan srácokat, akik idejöttek versenyezni csak azért, mert volt pénzük, de egyáltalán nem tudták felvenni a tempót az élmezőnnyel. Van most két, több sebből vérző széria, amelyeknek pénzre van szükségük, ezért megnőtt az esély arra, hogy az emberek pusztán a pénzük miatt is üléshez jussanak.„
Paul Dana az Indy Racing League 1996-os megalakulását követően a harmadik olyan versenyző volt, aki a pályán vesztette életét. Scott Brayton 1996. május 17-én, 37 éves korában, az Indianapolis 500 egyik edzésén szenvedett halálos balesetet, a 26 eszendős Tony Renna pedig egy, az Indianapolis Motor Speedway-en rendezett abroncsteszten történt ütközés következtében hunyt el 2003. október 21-én.
A cikksorozat további részei: 18. Generációváltás 19. Katherine vs. Danica 20. Kövesd a pénzt! 21. Mindenki egyért
forrás: LA Times, AutoWeek, IndyCar, ESPN
képek: AutoWeek, IndyCar
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough
