Texasban sem lett még elszívva az összes békepipa -

A Long Beach-i őrült futamot követően nem sok ideje maradt a mezőnynek a pihenésre, ugyanis két nappal később már a Texas Motor Speedway-en megrendezésre kerülő oválteszten volt jelenésük.

Az elmúlt vasárnap több versenyző is enyhén szólva paprikás hangulatban hagyta el Dél-Kaliforniát és a pályán történtek után még mindig sokakban maradtak tüskék.

A Grand Prix of Long Beach kétségkívül leglátványosabb incidensére az ötvenötödik körben került sor, amikor is Ryan Hunter-Reay előzést kísérelt meg a még mindig üzemi hőfok alatt teljesítő abroncsokon haladó Josef Newgardennel szemben. A manőver azonban rosszul sült el és nem csak a 67-es számú Sarah Fisher Hartman Racing autót építette be a falban a pálya négyes kanyarjában, de a saját futamára is keresztett vethetett, ahogyan a roncsokat már kikerülni képtelen komplett élmezőny, beleértve Hinchcliffe-et, Satót, Hawksworth-t és Kanaan-t is.

Az Andretti Autosport színeiben 2012-ben bajnoki címet nyerő Hunter-Reay később SMS-ben kért bocsánatot brazil kollégájától.

„Lapozni kell. Nem szabad visszanézni” – nyilatkozta Kanaan a Texas Motor Speedway-en. „Néhányan beszélünk, néhányan nem. Számítani lehet arra, hogy a jövőben látni fognak valamiféle revanst. Hibák előfordulnak. Versenyzőként azt mondom, hogy mindenkinek megvan a joga arra, hogy dühös legyen, de bele kell gondolnod abba, hogy legközelebb akár te is követhetsz el ilyet, mivel senki sem tökéletes.”

A long beach-i verseny másik nagy port kavart eseménye a Team Penske pilótájának, Will Powernek nevéhez köthető. Az ausztrál egy vitatható mozdulattal a hatos kanyarban lévő gumibálák közé terelte kollégáját, amiért viszont még csak figyelmeztetést sem kapott a versenyigazgatóságtól. A döntés – vagyis is inkább nem döntés – annak fényében még visszatetszőbben hatott, hogy pár körrel korábban Graham Rahalra egy ugyanilyen manőverért viszont áthajtásos büntetést róttak ki.

Az eset előtt a végső győzelemre is komolyan esélyes Pagenaud végül az ötödik helyen zárta a futamot és érthető módon kifejezetten mérgesen szállt ki a Schmidt Peterson Motorsports gépéből. A francia első felindulásában azt találta mondani, hogy Powerrel tartó, több, mint egy évtizedes barátságát ezennel lezártnak tekinti.

„Beszéltem vele rögtön a verseny után” – mondta Power, aki Long Beach-i második helyével azon két pilóta egyikének mondhatja magát, akik az idei szezon mindkét, lefutott versenyén a top ötben tudtak végezni. A másik ironikus módon pont Pagenaud. „Valószínűleg még mindig mérges, de ez a versenyzés. Minden évben történik ilyen a versenyzők között. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy elfelejted és tovább lépsz.”

Sokan kíváncsiak lettek volna arra, hogy miként reagál Power szavaira a másik fél, sajnálatos módon azonban Pagenaud nem állt a média rendelkezésére az első tesztnap ebédszünetében rendezett sajtóeseményen. Később annyit azért sikerült kihúzni a még mindig zabos franciából, hogy az ő részéről nem kíván többet foglalkozni a történtekkel.

Long Beach utolsó körei sem maradtak izgalmak nélkül. Bár Scott Dixon vezette a versenyt, csapata tájékoztatása szerint fél körrel kevesebb üzemanyag állt rendelkezésre az autójában, mint amennyi a táv teljesítésére elegendő lett volna. Hiába azonban a Chip Ganassi Racing új-zélandijának híresen jó spórolási technikája, ha a mezőny folyamatosan zárkózott fel rá és még a maradék push-to-passét sem használhatta. Hét körrel a leintés előtt aztán az őt üldöző Justin Wilson elszánta magát az előzésre, az áhított vezető pozíció helyett azonban az angol hirtelenjében a kiesettek között találta magát miután Dixon ráhúzott az autójára és a falba tessékelte. A Dale Coyne Racing pilótája rendkívül dühösen konstatála a történteket, és válogatott káromkodások közepette hallatta nem épp hízelgő véleményét Dixon manővere kapcsán, amelyet nagyon is tudatos, direkt döntésként jellemzett.

„A helyzet az, hogy egyáltalán nem volt szándékos, csak egy utcai verseny volt, ahol mindenki a győzelemért vezetett” – csóválta a fejét a háromszoros bajnok új-zélandi, aki három körrel a leintés előtt kénytelen volt kimenni a pitbe egy utolsó tankolásra és végül csak a tizenkettedikként ért célba. „Ez sajnos a versenyzés része, és ahogyan Kanaan is mondta, túl kell lépni ezen az áldozatnak és annak is, aki ezt okozta. Ami történt, megtörtént.”

Ami a tesztet illeti, a másfél mérföld hosszú texasi oválon szerdán tizennyolc autó vett részt, amibe beletartoztak az IndyCar idei újoncai is. Az elsőévesek közül a legjobban a Bryan Herta Autosportos Jack Hawksworth-nek sikerült elkapni a fonalat, akinek tíz kör sem kellett ahhoz, hogy 210 mph-s átlagtempó feletti köröket tudjon produkálni.

A figyelem célkeresztjében a Firestone abroncsok mellett az oválversenyekre szánt aero csomagok álltak, a munkát azonban némiképp nehezítette a szeles időjárás.

Az Andretti Autosport versenyzője, Marco Andretti óva intett mindenkit attól, hogy a tesztelés idején a vezetés helyett egymással legyenek elfoglalva, egyúttal pedig arra is figyelmeztetett, hogy lehetőleg senkinek se jusson eszébe a pályán revansot venni vélt, vagy valós sérelmein.

„Ez egy olyan csata, amiben versenyzőként nem akarsz részt venni. Muszáj tiszteletet tanúsítanod. Igen, vannak króm orrkúpok az autóinkon, de nincsenek lökhárítóink. Tovább kell lépni, ez a versenyzés. Mindig történnek ilyen dolgok, foglalkozzanak csak inkább a saját programjukkal. Mihelyst valaki máséval kezdesz törődni, máris nem ott leszel fejben, ahol kellene.”

Azért nem csak a múlton rágódtak a pilóták az első napon.

„Trükkös, nehéz futam lesz” – nyilatkozta Graham Rahal a június 7-én, a Texas Motor Speedway-en esedékes Firestone 600 kapcsán. „Ma hideg volt, de amikor már versenykörülmények között térünk vissza ide akkor forróság lesz, remélhetőleg ilyen mértékű szél nélkül. Nagyon nehéz pálya és az egyik legtrükkösebb is egyben.”

A kedvezőtlen időjárási viszonyok nem könnyítették meg a Long Beach-i negyedik helyével az előzetes várakozások felett teljesítő Juan Pablo Montoya dolgát sem. A Team Penske 2-es számú autóját vezető kolumbiai korábban úgy nyilatkozott, hogy reméli, a NASCAR-ban szerzett ováltapasztalata előnyére lesz az IndyCarban. Texasban azonban azzal szembesült, hogy a stock-caros múltja inkább megnehezíti a dolgát – legalábbis azokon a pályákon, amelyeken a Cup-ban megmérette magát. Téli, sebringi tesztjén, amikor is először vezethetett DW12-est, saját elmondása szerint sokkal jobban tudott adaptálódni az autóhoz, köszönhetően annak, hogy azon a pályán a NASCAR-ral nem járt, így a korábbi beidegződések nem voltak a terhére.

A teszt hivatalos időeredményei nem kerültek nyilvánosságra. Annyi bizonyos, hogy a legjobb tempót Dixon autózta, aki 218.605 mph-val zárta az élen a szerdai napot.

képek: IndyCar