Hamisítatlan autóverseny és PR cover-up Long Beach-en

Bár még csak az idei IndyCar szezon második versenyét bonyolították le a kaliforniai Long Beachen, azt kell, hogy mondjam, a mezőny magasra tette a lécet a soron következő road/street fordulókat illetően.

A hétvége legégetőbb kérdéseinek egyike a 2008 óta Long Beach-en most először kiírt állórajt procedúra számított. A futamot megelőző napokban szinte az összes csapat részéről inkább pesszimista, mintsem derülátó hangvételű nyilatkozatok érkeztek a start majdani sikerét illetően, amelyet csak tovább fokozott, hogy a kvalifikáció során egy elég érdekes rajtrács alakult ki. Az első sorból az Andretti Autosport ötven százaléka, név szerint Ryan Hunter-Reay, és James Hinchcliffe várhatta a zöld jelzést, közvetlen mögöttük pedig a Champ Car érában zsinórban három Long Beach-i győzelmet arató Sebastien Bourdais, valamint az eddigi pályafutása legjobb időmérős eredményét elérő Josef Newgarden készülődhetett a nyolcvan körös versenyre. Az ötödik startpozíciót az újonc Jack Hawksworth kaparintotta meg, aki már a szezonnyitó hétvégén is megmutatta, hogy nem csak a két szép szeméért és még szebb csekkfüzetéért kapott teljes szezonos ülést a Bryan Herta Autosportnál. A fiatal angol joggal reménykedett abban, hogy második nekifutásra már szerencsésebben jön ki számára a lépés, mint St. Pete-ben, ahol ő lett az egyik áldozata a Will Power vitatható restartjának következtében kialakult tumultusnak. Sajnálatos módon azonban nagyobbat nem is tévedhetett volna, mert mint a későbbiekben kiderült, Hawksworth továbbra sem lopta bele magát Fortuna asszonyság szívébe, miközben az egymással állandó jelleggel hadilábon álló két nagycsapat, a Chip Ganassi Racing és a Team Penske negatív csúcsot állított fel, hiszen a kvalifikáció utolsó etapjának, a Fast Sixnek 2005-ös érvénybe lépése óta most először fordult elő, hogy egyikük autója sem jutott be a legjobb hat közé.

 

Ilyen előjelek után vette kezdetét a 40. Grand Prix of Long Beach, amely a korábbi óbégatások és vészharangok kongatása után egy rendkívül sima állórajtot hozott. Ryan Hunter-Reay magabiztosan fordult rá az első kanyarra és vezető pozícióját mindössze csak a 27-28. kör erejéig adta át, amikor is jelenése volt csapata pitjében. Kiállására a verseny első sárga zászlós periódusa alatt került sor, amelynek kiváltó oka Sebastien Bourdais 11-es számú KVSH-Chevy-jének be nem tervezett, ámde annál meghittebb randevúja volt a nyolcas kanyarban lévő gumibálákkal. A francia ekkor még, némi külső segítség igénybevétele után, folytatni tudta a futamot, tizennégy körrel – és egy, a lezárt pitben való ténykedése miatt kapott áthajtásos büntetéssel – később, ezúttal már a tizes kanyarban, viszont kísértetiesen megismételte előző mutatványát, ami egyben a napjának a végét is jelentette, mint kiderült fékproblémák miatt. Az újabb pace car szakasz alatt a futam nagy vesztesének számító Chip Ganassi Racing is keresztet vethetett első autójára, miután Charlie Kimball gépében felmondta a szolgálatot a Chevy motor. Az amerikai pilóta egész hétvégén pocsék teljesítményt nyújtott, azonban arra ekkor még nem számíthatott a csapat, hogy konkrétan egyetlen emberük sem fogja teljesíteni a komplett távot. Pontosítva Dixonnak összejött a nyolcvan kör, de hogy miként és hogyan, az egy külön történet, lentebb erre is kitérünk.

 

Az új rajtot a harminckettedik körben rendelték el, amikor is az elejétől fogva kissé rezignáltan vezető Graham Rahal hátulról nekiment Justin Wilson 18-as számú Dale Coyne Racinges autójának. Az amerikai emiatt meg is kapta a maga áthajtásos büntetését, rövidesen viszont kiderült, hogy vannak olyanok, akik az egyenlők között is egyenlőbbek. Will Power ugyanis a hatos kanyarban hasonló körülmények között passzírozta a gumibálák közé Simon Pagenaud-t, a különbség csupán annyit volt, hogy az ausztrál mindezért egy ejnye-bejnye nem sok, annyit nem kapott a versenyigazgatóságtól.

A Schmidt Peterson Motorsports pilótája számára ígéretesen indult a Long Beach-i forduló, pénteken ő lett a második edzés legjobbja és összességében véve is remekül szerepelt a hétvége folyamán, a kvalifikáción pedig a hatodik helyet sikerült elcsípnie. A francia versenyző, aki Powerrel már több, mint egy évtizedes barátságot ápol, az esetet követően kénytelen volt egy soron kívüli pitkiállást végrehajtani, és amikor új vezetőszárnyaival visszatért a pályára már az utolsó pozícióban találta magát. Köszönhetően a futam későbbi részében történt incidenseknek, Pagenaud végül az ötödikként látta meg a kockás zászlót, ez viszont egyáltalán nem hatotta meg őt és a leintést követően nem rejtette véka alá a véleményét.

“Azt hiszem, teljesen tiszta, hogy mi történt” – mondta első felindulásában Pagenuad. “Power mindig ezt csinálja az emberekkel, de soha nem vállalja a felelősséget a következményekért. Győzelemre képes autónk volt, és ő tönkretette a versenyünket, az esélyeinket. Jó barátok voltunk, egészen mostanáig. Egy biztos, többet nem megyünk együtt vakációzni.”

A két versenyző később megbeszélte a történteket, aminek következtében a Team Penske ausztrálja elismerte, hogy hibázott és bocsánatot is kért történtekért. Power emellett maga is rácsodálkozott arra, hogy a versenyigazgatóság semmilyen nemű büntetést nem szabott ki rá. Nem volt ezzel egyedül.

A Long Beach-en az NBCSN kommentátoraként tevékenykedő Paul Tracy egy, még a hétvége első napján, pénteken adott interjújában csalódottságának adott hangot, miszerint a sportból egyre inkább kiveszni látszik az egészséges, pályán kívülre is elérő rivalizálás. A 2003-as esztendő CART bajnoka szerint a versenyzők keze még a közösségi médiában is szorosan meg van kötve, amit jól példáz, hogy ha valaki kritikusabb hangot üt meg, azonnal akcióba lépnek a PR-osok és az ominózus tweet/bejegyzés rögtön törlésre került. Mindenkinek jófiúnak kell lennie, szorgalmasan bólogatni, úgy viselkedni és cselekedni, ahogyan azt a széria, valamint a szponzorok megkívánják. Tracy úgy vélte, hogy emiatt egyre inkább eltűnnek az egyéniségek, az önálló gondolatok, mivel ha valakinek a véleménye eltér az elvárttól, arra kíméletlenül lecsap a cenzúra a csapata, támogatója, vagy maga az IndyCar részéről.

Nem kellett eltelnie két napnak sem ahhoz, hogy a kanadai mondandója a gyakorlatban is bizonyítást nyerjen. A versenyt követően Castroneves – aki St. Pete után egyszer már leköcsögözte Powert – saját Twitter profilján azt nehezményezte, hogy az IndyCar továbbra is kivételt tesz egyes versenyzőkkel a büntetések kiosztása terén és bizonyos balesetekkor engedik zöld jelzés alatt folytatódni a futamot. Néhány perc múlva azonban ezen tweet-nek nyoma veszett szerencsére viszont akadt néhány szemfüles emberke, akik a várható törlésre felkészülve rögtön éltek is a screenshot adta lehetőséggel.

LILLS5.png

Az ominózus screenshot

  

A történet később még furább fordulatot vett, ugyanis Castroneves húga, Kati saját profilján azt állította, hogy az ominózus mondatot valójában ő írta, de csak utoljára vette észre, hogy a testvére azonosítójával van belépve, majd hozzátette, Helio egyáltalán nem ért egyet az ő véleményével. Innentől mindenki maga döntse el, hogy elhiszi-e ezt a kis mesét, vagy inkább azok táborát erősíti, akik szerint a hölgy csak Heliót próbálta ily módon megvédeni egy, az IndyCartól jövő komolyabb szankciótól.

 

LILLS4.png

LILLS8.png

LILLS12.png

És a magyarázkodás

   

Bár a futam közel kétharmada Hunter-Reay vezetése mellett zajlott le, senki ne gondolja azt, hogy egy laza, vonatozós, a tájat csodáló, szökőkutat bűvölő vasárnap délutáni élményautózás zajlott az utóbbi tíz év legnagyobb helyszíni nézőközönségét hozó Long Beach-en. A háttérben bevállalósan gyepálták egymást a pilóták, sajnálatos módon azonban a versenyt közvetítő NBCSN jó pár akcióról elfelejetette tájékoztatni a nagyérdeműt, de ezen a bloggazda ABC-n edződött szemei már meg sem rebbentek.

A versenyt nézve hosszú idő óta a levegőben lógó katarzis az ötvenötödik körben ütött be. A – nem lehet elégszer hangsúlyozni – hétvége addigi részében rendkívül jól teljesítő Josef Newgarden pitkiállását követően az első helyre érkezett, hideg abroncsainak köszönhetően azonban gyorsan megkapta a nyakába a komplett élbolyt. A négyes kanyarban Hunter-Reay meg is kísérelte az előzést honfitársa ellen, ami viszont finoman szólva sem úgy sült el, ahogyan a 2012-es bajnok azt elképzelte és autóstul belepasszírozta a falba a még mindig nem a tökéletes üzemi hőfokon muzsikáló gumikon haladó Newgardent, aki saját bevallása szerint még csak nem is látta Hunter-Reay-t a manővert közvetlenül megelőző pillanatban. Az ennek következtében kialakult dominó-effektus révén azonnal véget ért a verseny Hinchcliffe, Kanaan, a fentebb említett, nyúllábra és négylevelű lóherére ácsingózó Hawksworth, valamint Sato számára, aki nélkül ugyebár egyetlen tömegbaleset sem az igazi. Érintett volt még az eseményekben Castroneves is, de ő előbb felsorolt kollégáival ellentétben folytatni tudta a futamot.

 

A képsorok láttán a pitlane-re általános döbbenet telepedett, ebből is kiemelkedett Michael Andretti, aki konkrétan egy értelmes szót nem tudott kinyögni a történtek hatására. Az ő faggatására odazavart NBCSN-es riporter egyébként a USAracing blogtól ünnepélyesen megkapta a “verseny legfaszább csávója” kitüntető címet, mivel a csapattulaj akkori lelki állapotát elnézve nekem a helyében az is megfordult volna a fejemben, hogy a hajamnál fogva hajít át pitlane falán. Szóval big riszpekt a csávónak. Nem különben kapott kisebb agyvérzést Newgarden csapatfőnöke, a második gyermekét váró Sarah Fisher, ahogyan maguk a versenyzők is lógó orral csóválták a fejüket.

Newgarden az incidenst követő interjújában elmondta, számított rá, hogy Hunter-Reay megpróbálja támadni, de arra nem gondolt, hogy pont a négyes kanyarban szánja rá magát erre, ahol nagyon kevés hely áll rendelkezésre.

Az Andretti Autosport versenyzője elismerte, hogy az ő hibája volt az egész, ugyanakkor hozzátette, hogy amikor Josef megpróbált rázárni, ő már a fél autójával mellett volt. Egy biztos, egyelőre ők sem adnak egymásnak BFF medált.

A nyolc körön át tartó pace car periódus során Kimballt és Kanaan-t követően a Chip Ganassi Racing Ryan Briscoe-t is elvesztette, miután az ausztál pilótát kénytelek voltak végképp kivenni a játszmából. A 8-as számú autóban dolgozó Chevy erőforrás már kezdettől fogva nem muzsikált jól, és bár megpróbálták menteni a menthetőt a pitlane-en – amit követően, mintegy húsz körös hátrányban még vissza is küldték Briscoe-t a pályára -, végül azonban az esetleges motorcserét kiküszöbölvén, mégis a futam feladása mellett döntöttek. A csapathoz kapcsolódó hír amúgy, hogy már csak egy paraszthajszál hiányzik ahhoz, hogy bejelentsék, az ötödik autójukat a 2013-as Indy Lights bajnok, Sage Karam fogja vezetni az Indianapolis 500-on. Tegye fel a kezét, akit ez meglepett… Gondoltam, hogy senki nem kalimpál a levegőben, mindenesetre ezzel együtt jelen pillanatban már 31 bejelentett autónál tartunk.

Az utolsó sárga zászlós periódusra a 69. körben került sor a pályán végig – finoman szólva – elég sajátságos stílusban vezető Graham Rahalnak hála. És ha már hangzatos vezetéknevek, Marco Andretti sem volt semmi a futam végén a hajtűkanyarban. A Jóisten áldja meg azt az elkényeztetett szívét, mégis hogy a búbánatos lófaszba képzelte azt a manővert pont ott és pont akkor? Még szerencse, hogy egy vezetőszárny cserével megúszta és végül be tudott jönni a nyolcadik helyre, egyúttal pedig a vele konfrontálódó Mikhail Aleshin futamának sem vetett véget.

Apropó Aleshin, a Sam Schmidt Motorsports/SMP Racing orosz újonca ezekben a napokban sűrűn tördelheti kezeit, miután az ukrajnai helyzet több honfitársa mellett az ő sportkarrierjére is hatással lehet. Mint ismeretes, Barack Obama amerikai elnök finoman szólva sem ért egyet Vladimir Putin szerepvállalásában, ezért jelentősen szigorította az Egyesült Államok és Oroszország közötti gazdasági kapcsolatot többek között beutazási tilalom, eszköz és bankszámla befagyasztások révén. Az Aleshin mögött álló, SMP Bank által támogatott SMP Racing is a szanciók kárvallottjának számít, de egyelőre nyugalomra intenek, egyúttal pedig arról is biztosították Schmidtéket, hogy jelen pillanatban nem érinti a tengerentúli projektjeiket a kialakult politikai helyzet. Reméljük a legjobbakat, az ukrán helyzet viszont szinte óráról-órára változik, így a veszély sajnos nagyon is valós.

Na de most félre a politikával, térjünk vissza Long Beach-re.

A 70. körben történt restartkor Ganassiék egyetlen talpon maradt embere, Dixon állt az élen, ennek ellenére azonban mindenre volt oka, csak örömre nem, ugyanis Mike Hull tájékoztatása szerint fél körrel kevesebb üzemanyag állt rendelkezésére a hátralévő távra szükségesnél, ami egyúttal azt is jelentette, hogy az új-zélandi a push-to-passt sem vehette igénybe. A csapat azonban bízott a híresen jó spórolási technikájában, amiben viszont nem volt segítségére, hogy a mögötte haladó Wilson egyre jobban zárkózott fel rá. A DCR-es a nyolcas kanyarhoz érve döntött az előzés mellett, ahol azonban kollégája ráhúzott és a falba tessékelte. A potenciális győzelem helyett végül a tizenhatodikként záró Wilson érthető módon roppant mérges volt az eset miatt, és cifra káromkodások közepette osztotta ki a szerinte érthetetlenül meggondolatlanul viselkedő Dixont.

 

A körülmények nem kedveztek a Wilsontól időközben elnézést kérő Dixonnak, így három körrel a vége előtt kénytelen volt kihajtani a pitbe üzemanyagért, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a vezetés az Ed Carpenter Racing road/street menőjének, Mike Conway-nek az ölébe hullott. Persze nem szabad mázlit kiáltani, hiszen az angol a csapattal egyetelmben rendkívül jó teljesítményt nyújtott a teljes verseny során, aminek révén megérdemelten aratta pályafutása második Long Beach-i győzelmét.

A második helyen a Team Penske képviseltette magát Will Power révén, míg harmadikként az Andretti Autosport újonca, Carlos Munoz zárt.

Sok egyéb mellett a verseny egyik érdekessége, hogy a legjobb tízben mind a négy kolumbiai pilótának sikerült beverekednie magát, az említett Munoz dobogós helye mellett, a ’99-es Long Beach-i győztes Montoya a negyedik, míg Saavedra a kilencedik, Huertas pedig a tizedikként fejezte be az őrült futamot.

Folytatás április utolsó hétvégéjén, az alabamai Barber Motorsports Parkban, a mezőnyre azonban már április 16-17-én munka vár, méghozzá a Texas Motor Speedwayen megrendezésre kerülő oválteszt keretein belül.

   

    

LILLS10.png

 

 

 

képek: IndyCar 

 

 

 

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy