Sato nyerte a második edzést, miközben a pályán kívül dúl a háború -

Japán offenzívával ért véget a Grand Prix of St. Petersburg második edzése a floridai utcákon.

A pénteken, helyi idő szerint délután kettőkor megrendezett gyakorlás során a mezőny tovább faragott a délelőtti eredményeken, aminek révén az élen záró Takuma Sato közel négy tizeddel jobb kört rakott össze az első gyakorlás győztes idejénél. Azonban nem az AJ Foyt Racing néha már-már tenyérbemászóan vigyori pilótája volt az egyetlen, aki gyorsabb tudott lenni James Hinchcliffe néhány órával korábbi legjobb körénél, hanem a teljes top 5. Bár itt mindenképpen meg kell említeni, hogy a délelőttinél jóval kedvezőbb hőmérsékleti viszonyok közepette folytathatták a munkát a széria csapatai.

Takuma Sato az edzés végén hozta össze 1:02:5615-ös körét, amely végül a tabella élére repítette, míg a második helyen a Rahal Letterman Lanigan Racing pilótája, Graham Rahal zárt. A Bobby Rahal tulajdonában álló, a tavalyi évben botrányosan rossz szezont záró gárda már az első gyakorláson elért kilencedik hely után megláthatta a fényt az alagút végén, második nekifutásra pedig örömmel konstatálhatták, hogy az a bizonyos fény még mindig nem dudál.

A Team Penske legjobbja ezúttal is az ausztrál Will Power lett, aki a harmadik helyen zárta a napot 0.1735 másodperccel csapattársa, a negyedikként jegyzett Helio Castroneves előtt. A csapat kapcsán viszont nem a pályán nyújtott teljesítmény szolgáltatta St. Pete-en a fő attrakciót a média képviselői számára. Kitört ugyanis a Penske-Ganassi háború ki tudja már hányadik felvonása. Az indulatokat rögtön a szezonnyitó hétvége első napján egy, a Penske Racing elnöke, Tim Cindric által a USA Today-nek adott interjú korbácsolta fel.

A szakember baseball hasonlattal élve azt találta mondani, hogy a Penske-Ganassi párharc nem vethető össze az MLB sztárcsapatai, a New York Yankees és a Boston Red Sox közti, ősidők óta tartó rivalizálással. Cindric – akit a tavalyi baltimore-i versenyt követően Scott Dixon nemes egyszerűséggel egy darab szarnak titulált – sokkal inkább a Yankees Miami Marlins-szal újabban zajló csatározásaival tudná azonosítani kettejük viszonyát. Ezzel tulajdonképpen megkérdőjelezte Ganassiék létjogosultságát a legmagasabb szinteken, és nyíltan kijelentette, hogy a csapatnak még sokat kell növekednie ahhoz, hogy egy ligában találja magát a Penske Racinggel, majd azt is hozzátette, hogy csak Ganassiék képzelik be maguknak a Penske-vel való rivalizálást, mivel ők a fentiek tükrében egyáltalán nem így tekintenek az egészre.

Ganassiékat azonban nem olyan fából faragták, hogy ne reagálják le az első adandó alkalommal Cindric szavait. Chip Ganassi többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy még Roger Penske is tisztában van a ténnyel, miszerint az elmúlt hat évben öt alkalommal is ők hódították el a bajnoki címet, míg a visszavonulását követően a CGR tanácsadójaként tovább tevékenykedő Dario Franchitti szerint Cindric nehezen tudja megemészteni a csapat sikertelenséget, miután utoljára 2006-ban, elnöki kinevezésének első évében sikerült IRL/IndyCar bajnoki címet szerezniük.

A kesztyűt tehát mindkét fél felvette, ami minden bizonnyal még sok érdekes pillanatot fog tartogatni számunkra az idény során.

Most azonban térjünk vissza a poszt eredeti tárgyát képező második edzéshez.

Sato végzett tehát az élen közvetlenül Rahal, Power és Castroneves előtt, a legjobb öt sorrendjét pedig Sam Schmidt nagy örömére a francia Simon Pagenaud zárta. A hatodik helyen újfent a Chip Ganassi Racing ausztrálja, Ryan Briscoe zárt, idejét tekintve viszont több, mint négy tizedet sikerült faragnia délelőtti eredményén. James Hinchcliffe ezúttal csak a hetedik pozícióig tudott felkapaszkodni, míg nyolcadikként Scott Dixont – aki ezzel a legjobb ganassis is lett egyben – , a KVSH Racinget képviselő Sebastien Bourdais-t pedig kilencedikként intették le. Meglepetésre a top 10-be sikerült még beverekednie magát a Bryan Herta Autosport újoncának, Jack Hawksworth-nek. Míg az első edzésen, a legjobb tíz között 6-4-re nyert a Chevrolet a Hondával szemben, addig a második felvonás során végképp kiegyenlítődött az erősorrend és mindkét gyártó 5-5 autóval képviseltette magát az élbolyban.

A mezőny az eddigieknél is kiegyenlítettebb képet mutatott, hiszen míg délelőtt az első tizennyolc pilóta zárt egy másodpercen belül, addig másodjára már az 1-19. helyezetteknek sikerült véghezvinni a bravúrt.

A negyvenöt perces gyakorlás során apróbb incidensek is borzolták a kedélyeket amelyeknek köszönhetően előkerült a piros zászló. Először a KV/AFS Racing pilótája, Sebastian Saavedra pördült meg a tizes kanyarban, majd nem sokkal később Josef Newgarden hagyta el a pályát a Sarah Fisher Hartman Racing autójával műszaki hiba következtében. A tizedik helye okán fentebb megdicsért Jack Hawksworth is kényszerszünetre küldte pár perc erejéig a mezőnyt, miután az edzés végén sikeresen beleállt a tizenkettes kanyarban lévő gumibálákba.

Végezetül, néhány szó erejéig mindenképpen meg kell említeni a Dale Coyne Racing 18-as autóját vezető, első IndyCar hétvégéjére készülő Carlos Huertasról, aki több, mint három másodpercet javított délelőtti idején és elmaradása már csak alig több, mint fél másodperc volt a harmadik teljes szezonját idén megkezdő Sebastian Saavedrához képest.