Good bye, Simona!

Simona de Silvestro egy lépéssel közelebb került álma megvalósulásához, a kérdés már csak az, hogy ehhez egyáltalán lehet-e gratulálni.

Mint ismeretes, a Forma-1-ben szereplő Sauber istálló bejelentette, hogy az idei szezontól csatlakozik hozzájuk az IndyCar-ból ismert Simona de Silvestro. A csapatnak konkrét tervei vannak a 25 éves pilótával, aminek végső célja egy versenyzői ülés a 2015-ös évadra, ez pedig egyet jelentene azzal, hogy Giovanna Amati 1992-es, kétes értékű szereplése óta a thuni tehetség lehet az első nő, aki éles versenyhétvégén is lehetőséget kap a száguldó cirkuszban.

A szintén svájci illetőségű Sauber egy teljes programot kíván felépíteni Simona köré, ennek első állomását az F1-hez elengedhetetlen szuperliszensz megszerzése jelenti. A gárda jelenlegi tervei szerint a fiatal pilóta először a Kínai Nagydíjat követően esedékes privát teszten ülhetne be először a csapat versenygépébe, ami felkészülésül szolgálna a későbbi, hivatalos barcelonai tesztsorozatra. Ha a spanyol pályán minden az elvárások szerint alakul, akkor de Silvestro megkaphatja a létfontosságú versenyzői engedélyt, aminek birtokában a Sauber a pénteki, első szabadedzéseken is lehetőséget biztosítana számára, 2015-ben pedig már egyenesen a csapat pilótafelállását erősítené.

Szépen hangzik, mondhatni egy megvalósult álomnak, pláne, ha hozzátesszük, hogy Simona egész kisgyermekkorától fogva csak ezért gürizett, a legnehezebb pillanatokon is egy esetleges, jövőbeli F1-es szerződés gondolata segítette át. Ez az, ami hajtotta előre, a kemény munkának pedig úgy fest meg lett az eredménye, hiszen végre ott áll egy olyan lehetőség kapujában, amiről fiatal pilóták ezrei csak álmodoznak. Ahogyan azonban a poszt legelején írtam, egyelőre még nem gratulálnék ehhez.

 

 

Simona mindent egy lapra tett fel, miközben csúnyán átverte a fél világot. Az IndyCar rajongók teljes közössége visszafojtott lélegzettel várta az elmúlt hónapok során, hogy mi lesz a széria talán legnagyobb népszerűségnek , egyben megbecsülésnek örvendő versenyzőjének a sorsa. Az érkező hírek, vagyis inkább pletykák, hiszen de Silvestro menedzsmentje soha nem kommentálta ezeket, egyre pesszimistább és sötétebb képet festettek a hölgy jövőjét illetően. Eddigi szponzorával, a Nuclear Clean Energy-vel kötött szerződése tavaly év végén lejárt és úgy tűnt, hiába kilincsel máshol új támogatók reményében, mindenhol falakba ütközik. Simona az IndyCar januárban tartott, első szezon előtti versenyzői mítingjén sem jelent meg, amit később azzal indokolt, hogy Svájcban egyeztetett potenciális szponzorokkal. A magyarázat még hihetőnek is tűnt, azonban az már több, mint gyanakvásra adott okot, hogy a széria két héttel ezelőtti, kötelező orvosi vizsgálatáról hiányzott, pedig e nélkül nem rajtolhat el egy futamon sem.

Mostanra viszont világossá vált, hogy valójában egyáltalán nem szerepelt Simona tervei között az IndyCarban való folytatás. A Sauberrel való közös munka már a tavalyi, austini F1-es versenyhétvégén az előkészítés fázisában volt, nem hiába pózolt a kisasszony annyi képen a csapatfőnök Monisha Kaltenborn társaságában. Paddockbéli látogatásának hivatalos háttérsztorija pedig – fiatal mérnökhallgatókkal való pofavizit a Nuclear jóvoltából – csak porhintés volt.

Bár a decemberben bejelentett Florida Winter Series-beli szerepléséből végül nem lett semmi, azonban a tények birtokban sejthető, hogy ennek már köze lehetett a Sauber kontraktushoz, lévén, hogy a svájci bázisú csapat hivatalos motorszállítója az a Ferrari, amely a négyfutamos bajnokságot is szervezi.

Innentől fogva már csak az a kérdés, hogy Miss de Silvestro képes lesz-e élni élete lehetőségével, ami az ő esetében sokkal komplexebb problémákat vethet fel, különösen, ha tényleg eljut a versenypilótai szerződésig. Az IndyCarban nem hárult rá különösebb nyomás csak azért, mert a férfiak játszóterére merészkedett, hiszen előtte már több hölgy ért el sikereket a versenypályákon, kezdve a minden szempontból úttörő Janet Guthrie-val, a manapság csapatfőnökként tevékenykedő, a Kentucky Speedway pályacsúcsát mai napig tartó Sarah Fisheren át egészen a megszámlálhatatlan rekordot tartó Danica Patrick-ig. Az F1 azonban más és nem feltétlenül azért, mert keményebb széria az IndyCarnál. Ugyanis nem az. A száguldó cirkusz a technikai fejlettség és innováció szempontjából valóban a motorsport csúcskategóriájának számít, a pályán nyújtott, átlagproduktum azonban az utóbbi években messze elmaradt az amerikai sorozatétól. Rám lehet sütni, hogy elfogult vagyok, de aki a tavalyi szezonban figyelemmel követte az IndyCar road/street futamait az tudja, miről beszélek. Nincs vonatozás, csak kőkemény harc minden pontért, ahol még az utolsó körben sem lehet biztosra venni a győztes személyét. Mindennaposak a harc melegében összeérő kerekek, szűk, utcai pályán is bevállalják a two-wide-ot, és senki nem rohan picsogva a versenybírósághoz ha agresszívebb stílusban kísérelnek meg ellene előzést. Simona pedig beilleszkedett ebbe a közegbe és többször bizonyította, hogy az élmezőnnyel is képes harcolni .

45_4.jpg

Aki nem ismeri az IndyCart és csak a puszta statisztikák alapján ítéli meg, könnyen gondolhatja, hogy négy szezon alatt egy dobogós hely vérszegény eredménynek számít. Aki viszont már látta de Silvestrót versenyezni, az tudja, hogy egy átlagon felüli képességekkel megáldott pilótáról van szó. Pályafutása során minden megesett vele, amit egy versenyző a legszívesebben csak elkerülne, önhibáján kívül, az utolsó pillanatban elvesztett bajnoki címen keresztül, kis híján végzetes baleseteken át egy teljes szezonon át kitartó, botrányosan rossz autóig. Ezeket helyhiány miatt nem szeretném részletezni, de aki bővebben kíváncsi Simona karrierjének legmeghatározóbb pillanataira, az ebben a posztban minden kérdésére megtalálja a választ.

 

Legyen elég annyi, hogy a statisztikák makacs dolgok, minden kétséget kizáróan ezek maradnak meg az utókornak, de valós képet csak az amögött rejlő részletekkel együtt kaphatunk. Ez pedig Simonára fokozottan igaz.

Minden jót kívánok neki új életében, de a fentiek ellenére sem jósolok számára nagy jövőt a Forma-1-ben. Képességei alapján egészen biztosan versenyképes lenne, a kérdés már csak az, hogy valóban eljut-e az áhított helyig a rajtrácson. Számtalan példa volt már arra, hogy például egy kecsegtető, garantált éles lehetőséget magában hordozó tesztpilótai szerződés végül karriertemetővé vált. Hangoztathatja Bernie Ecclestone, hogy női pilótát akar a mezőnybe, azt viszont a miniatűr diktátoron kívül senki nem tudja, hogy mennyire gondolja ezt komolyan és mennyire szánja csak PR maszlagnak. Egy biztos, az elmúlt években intézett körkérdések és közvélemény-kutatások szerint sem az F1 belső körének, sem pedig a rajongóknak a nagyrésze nem látna szívesen egy hölgyet a pályán, mivel az sokak szerint jelentősen rontaná a bajnokság elit mivoltát. Erre jó példa az a népszerű vélemény, amely szerint egy nő nem bírja a Forma-1-re jellemző terhelést, azt viszont érdekes módon elfelejtik, hogy az IndyCarban számos pályán nagyobb erőhatásoknak vannak kitéve a pilóták, mint az F1-ben, amihez csak hozzáadódik a szervó hiánya, a hosszabb versenytáv, vagy éppen a hírhedten bukkanós aszfalt. És az oválpályák okozta nehézségekről még szó sem esett. (A női versenyzők F1-béli létjogosultságáról már több poszt is született, a legutóbbi, kimondottan Simonára kihegyezve itt olvasható el)

Simona vállán nagy teher van tehát, ha sikerül megvetnie a lábát, ő lehet az európai Danica, aki az öreg kontinensen meghozza a kislányok kedvét a gokartozáshoz és egyúttal kitaposhatja az utat a női versenyzők előtt. Ha viszont elbukik, csak tovább erősítheti a sztereotípiákat és ismét hosszú időre bezárhatja a sportág kapuit a gyengébbik nem képviselői előtt.

Sok szerencsét kívánok Simona de Silvestrónak. Szüksége lesz rá.

hirdetés

hirdetés

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy