Montoya: A legtöbben Roger Penske-nek versenyeznének
A február 10-ei, fontanai oválteszt után mindössze egy nap pihenőt kaptak az IndyCar Chevrolet motoros csapatai, hogy aztán újult erővel folytassák a munkát, ezúttal már a Sonoma Raceway-en, ahol a Schmidt Peterson Motorsports és az AJ Foyt Racing révén már két hondás gárda is csatlakozott hozzájuk.
Az SSM mindkét pilótája, a francia Simon Pagenaud és az orosz Mikhail Aleshin egyaránt komoly szerephez jutott a nap folyamán, míg a Foyt csapat tagjaként második szezonjára készülő Takuma Sato tesztelte a Honda V6-os ikerturbóját.
A Chevy-s csapatok, akárcsak hétfőn, az Auto Club Speedwayen szintén teljes létszámmal képviseltették magukat. A Team Penske részéről jelen volt Will Power, Helio Castroneves és Juan Pablo Montoya, míg a másik nagy csapat, a Chip Ganassi Racing Scott Dixonnal, Charlie Kimball-lal, Tony Kanaan-nel és Ryan Briscoe-val folytatta a munkát.
Ezen a napon gördült először pályára KV/AFS Racing hivatalosan bejelentett pilótájaként a kolumbiai Sebastian Saavedra, aki régi-új csapattársa, Sebastien Saavedra mellett kezdhette meg a felkészülést a hamarosan kezdődő szezonra. Az Ed Carpenter Racing részéről a kizárólag road/street futamokon induló Mike Conway vette át a kormányt az idei évadtól csak az oválokra összpontosító csapattulajdonos/pilóta Ed Carpentertől, aki hétfőn Fontanában vezette az autót.
A nem hivatalos legjobb időt Will Power autózta 1:17.8-cal, míg a második helyen a fontanai teszten domináló Scott Dixon végzett alig egy tizeddel lemaradva ausztrál kollégája mögött. Az idei évben Hondáról Chevrolet-ra váltó Ganassi bajnok versenyzője mindenki másnál aktívabb volt a pályán, a kemény munka pedig úgy fest meghozza az eredményt, hiszen egyelőre mind oválon, mind pedig road-on megvan a tempójuk.
„Ez egy nagyon technikás pálya. Nem követhetsz el hibákat” – nyilatkozta a helyszínen a háromszoros sonomai futamgyőztes Power, akit ennek ellenére még mindig komoly kihívások elé állít a pálya. „Alacsony a tapadás, minden azon múlik, hogy jó köröket tudsz-e összerakni. […] Meg kell találni az egyensúlyt. Számomra ez a legnehezebb itt. Ha ezen a pályán gyors tudsz lenni, akkor bárhol képes vagy rá.”
A harmadik pozíciót a KVSH Racinges Sebastien Bourdais-nak sikerült megcsípnie 1:18.1-el, egy tizedet adva honfitársának, a Honda új, V6-os turbóját tesztelő Simon Pagenaud-nak, őket Helio Castroneves követte 1:18.4-el.
A Ganassi 10-es számú autóját vezető Tony Kanaan csak pár századdal maradt el Penske-s ellenfelétől, míg a tavaly Mid-Ohion első IndyCar győzelmét megszerző Charlie Kimball 1:18.5-ével pedig a nap hetedik legjobb körét rakta össze.
1:18.6-os idejével a Schmidt Peterson Motorsports újonca, Mikhail Aleshin zárt a nyolcadik helyen. Az orosz pilóta nüansznyi különbséggel utasította maga mögé a tizedre pontosan ugyanazt az időt futó ECR-es Mike Conway-t, valamint a Ganassihoz idén visszatérő Ryan Briscoe-t.
Az AJ Foyt Racinges Takuma Sato 1:18.8-as körével kiszorult a legjobb tízből. A japánt Juan Pablo Montoya követte 1:18.9-cel, míg az utolsó helyen a KV/AFS Racing friss igazolása, Sebastian Saavedra zárt a maga 1:19.0-jával.
Az előzetesen kiadott, hivatalos részvételi listán a Panther Racing neve is szerepelt, akik elméletileg ismét Carlos Huertasszal teszteltek volna ezen a napon. Gyakorlatilag azonban meg sem jelentek Sonomában.
„A titok nyitja egyszerű. Minden azon múlik, hogy győztes autó van-e alattad” – oldotta meg a siker kulcsának rejtélyét Montoya, majd arra is szánt időt, hogy kissé hízelegjen új munkaadójának. „Tudom, hogy a Ganassi egy nagyon jó és sikeres csapatnak számít az IndyCarban. A stock-carban viszont évek óta küszködnek, kemény nekik. Ami engem illet, én győztes autót akarok. Őszintén szólva, ha megkérdezed bármelyik pilótát, hogy kinek szeretne versenyezni, szerintem a legtöbben Roger [Penske] nevét mondanák. Nekem nagyon sokat jelent, hogy esélyt kaptam arra, hogy neki versenyezhessek és segíthessem a csapatot. El nem tudom mondani, mennyire izgatott vagyok.”
Montoya eddigi legutolsó, nyitott karosszériás futamára több, mint hét évvel ezelőtt került sor, ezért érthető módon vissza kell rázódnia ebbe a közegbe.
„Az open-wheel autók száz százalékkal jobbak. Megint hozzá kell szoknom az itteni restartokhoz, előzésekhez és a kifékezésekhez. Ez a fejlődés része, de ma igazán komfortosan éreztem magam az autóban. A legtöbb szórakoztató pillanat az IndyCar versenyzésben történt velem és egy napon vissza akartam térni ide. Most érkezett el a legjobb idő arra, hogy ezt megtegyem.”
Akárcsak két nappal korábban Fontanába, a Chip Ganassi Racing exversenyzője, Dario Franchitti a Sonoma Raceway-re is elkísérte egykori csapatát. A tavalyi, houstoni balesetét követően orvosai tanácsára visszavonuló háromszoros Indianapolis 500 győztes helyét a CGR 10-es számú autójában az idei szezontól Tony Kanaan veszi át.
„Reggel a csapattársaim emlékeztettek arra, hogy abban az autóban ülök, amelyik tavaly megszerezte itt a pole-t, szóval, muszáj valamit csinálnom” – nyilatkozta a brazil. „Másabb, mint amit megszoktam. Ez a pálya nagyon jó tesztelésre, mivel egy napon belül több különböző forgatókönyv szerint dolgozhatsz kezdve az időjárástól a pálya hőmérsékletén keresztül a szélerősségig. […] Nem igazán a köridőkre koncentráltunk, de azért gyorsak akartunk lenni. Reggel elég nagy köd volt, de később kisütött a nap és a szél is változott. Ezek azok az adatok, amiket vissza tudunk nézni és át tudjuk őket ültetni a versenyhétvégén. Épp csak most érkeztünk Fontanából, örülök, hogy újra road pályán vagyunk. Voltak már korábban sikereim itt, úgy jó ismét itt lenni.”
A 2013-as esztenő IndyCar bajnokát, Scott Dixont örömmel tölti el, hogy egykori csapattársa, egyben közeli barátja, Franchitti visszavonulása ellenére is aktív szerepet akar vállalni a Chip Ganassi Racingnél.
„Ő egy nagyon okos srác és gyorsan tudja értelmezni az információkat, ami határozottan hasznos. Elvesztettük őt, mint versenyzőt, de megszereztük, mint a legjobb embert, akitől tanulhatunk.”
képek: Mike Doran, Race Sonoma Facebook, Tumblr
“Versenyautót vezetni olyan, mint láncfűrésszel keringőzni” – Cale Yarborough