Ki lesz a következő Ganassi pilóta?



Dario Franchitti kényszer-visszavonulását követően a legégetőbb kérdés, ami lázban tartja az IndyCar rajongókat nem más, mint, hogy ki fogja betölteni a skót versenyző által hagyott űrt a Chip Ganassi Racing 10-es számú autójában.

Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy tulajdonképpen a nemzetközi motorsport világának összes, jelen pillanatban a következő szezonra nézve szerződés nélkül álló pilótáját sikerült rekordidő alatt belepletykálni a Target által szponzorált gépbe.

A legtöbb nyilvánosságot természetesen azok a versenyzők kapják, akik alatt vészesen rezeg a léc a Forma-1-ben: Nico Hülkenberg, Paul di Resta, Sergio Perez, csak néhány név az utóbbi napokban szárnyra kelt híresztelések kapcsán. A száguldó cirkusz kis- és középcsapatait érintő anyagi problémák következtében ugyanis manapság nem a tehetség az első számú szempont, ami alapján a gárdák kiválasztják leendő pilótáikat, hanem az mögöttük álló pénz. Ezzel persze nem mondok nagyot, mert mindenki látja, akinek van szeme.

A gond ott kezdődik, hogy a helyzet ellenére továbbra is úgy kezeli a nagy nyilvánosság Bernie sorozatát, mintha ott csakis kizárólag, kivétel nélkül az univerzum legjobb pilótái kapnának helyet, holott valódi, világverő tehetségből ha megveszek, sem tudnék öt-hatnál többet mondani.

Gazdag fiúk viszont annál inkább elözönlik a szériát, miközben olyanok, mint a saját, szubjektív véleményem szerint generációja egyik legnagyobb ígérete, Nico Hülkenberg hónapok óta kételyek közt tengeti a napjait. Paul di Restát – DTM bajnoki cím és rokoni szál Franchittivel ide-oda – nem tartom akkora tálentumnak, mint német kollégáját, de ezerszer inkább őt illetné meg jövőre is a Force India ülése, mintsem a hírek szerint oda magát bevásárolni készülő Pastor Maldonado.

Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a realitással rendelkező fiatalok elkezdenek körbenézni, hiszen még a távoli terveik között sem szerepel a partvonalon való ücsörgés. Itt jön képbe sokaknál az IndyCar, mint lehetséges alternatíva, ahol jóval kisebb pénzből üléshez lehet jutni, ráadásul a széria sajátosságai révén még egy kisebb költségvetésű csapattal sem lehetetlen a futamgyőzelem. A gondok ott kezdődnek, mikor a világ leghiperszuperebb sofőrjeiként számon tartott ex-F1-esek fejében tudatosul, hogy a tengerentúlon bizony előfordulnak oválpályák is és akkor máris jön a megszokott picsogás, hogy ők ott bizony nem hajlandóak vezetni. Hiába a közvélekedés, miszerint ezen a pályatípuson nem szükségeltetik vezetői tudás, elég csak nyomni a gázt és folyamatosan balra fordítani a kormányt, a legtöbb európai neveltetésű pilótának már a puszta gondolattól elkezd remegni a lába. Persze akadnak kivételek, mint például Rubens Barrichello, aki a kezdeti hezitálás után mégis összeszedte magát és egy full szezont lenyomott az IndyCarban 2012-ben, de egy interjújában elismerte, hogy – bár megjárta a világ leghíresebb pályáinak jelentős részét hosszú karrierje során – a legnehezebb négy kanyarral az Indianapolis Motor Speedwayen találkozott.

h41.jpg

Az oválversenyzés lebecsült műfaj az óceán ezen oldalán, holott korántsem olyan egyszerű, mint azt sokan hiszik. Eleve végig nagy tempóban, aszfaltozott bukóterek helyett betonfalakkal körülvett teknőben körözni, miközben egyszerre kell figyelni nem ritkán három órán keresztül az előtted lévőkre, a mögéd érkezőkre és nem pelusért kiáltani, ha hirtelen ketten, kétoldalról szorítanak satuba 350 km/h-nál.

Persze van választási lehetőség, és sokan élnek is ezzel. Mike Conway például 2012 végén jelentette be, hogy képtelen biztonságban érezni magát oválokon, ezért többet nem óhajt ilyen aszfaltcsíkokon elindulni, de említhetnénk még az IndyCar iránt egyre jobban érdeklődő Bruno Sennát is, aki szintén csak épített/utcai pályán tudja elképzelni a jövőjét. Van másik véglet is, legutóbb az oválon nevelkedett Ed Carpenter határozott úgy, hogy 2014-től már kihagyja az életéből a jobbkanyarokat, így a saját csapatával versenyző amerikai szépen össze is állt a már említett Conway-el, és a következő szezontól felváltva fogják vezetni a 20-as szám Fuzzy’s Vodka autót, ki-ki a saját pályatípusán.

Félreértés ne essék, nem vagyok ellene annak, ha néhány F1-es menekültstátuszt kap az IndyCarban. Jöjjenek csak és hozzák ki magukból a legjobbat. Azonban attól enyhén szólva sem repesnék, ha valamelyikük végül pont az ominózus, 10-es számú Ganassi autóban landolna. Azt ugyanis, ahogyan maga Chip Ganassi is mondta, ki kell érdemelni. Arról nem is szólva, hogy a tengerentúlra muszájból szakadt versenyzőkkel nem lehet hosszútávon számolni, ugyanis ők mindig is fél szemmel az F1-en fogják figyelni és ha befut egy lehetőség, akkor hanyatt-homlok rohannak majd vissza régi közegükbe. A 10-es számú gépbe egy olyan pilóta kell, akire lehet építeni, aki már bebizonyította, hogy minden pályatípuson megállja a helyét, és ami a legfontosabb, tiszteli és szereti a szériát. Nem azt mondom, hogy nem való a Ganassi csapatba egy volt F1-es, dehogynem, csak nem rögtön a 10-esbe.

Azonban, továbbra is szubjektív véleményem szerint, a legjobb, ami Franchitti üresen maradt járgányával történhet az nem egy F1-ből kijjebb rudalt emberke lenne, hanem egy konkrét személy, nevezetesen Tony Kanaan. Ennek akár még reális esélye is lehet, hiszen hivatalos sajtótájékoztatóján maga Chip Ganassi ismerte el, hogy még egyáltalán nem dőlt a csapatnál, hogy a brazil valóban a 8-as számú autót fogja vezetni jövőre. Egyelőre minden nyitott.

Ha mégsem Kanaan lenne a befutó, akkor a magam részéről szívesen látnám ismét Ganassi autóban Ryan Briscoe-t, aki 2005-ös IRL debütálását ejthette meg ezen csapat színeiben. Első éve nem alakult meseszerűen, hiszen mindössze háromszor tudott a legjobb tízben végezni, majd az i-re a pontot a Chicagoland Speedwayen bekövetkezett baleset tette fel, melynek következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az év további részében már nem ülhetett versenyautó volánja mögé. Ha pedig mindez nem lett volna elég, 2006 elején Ganassi közölte vele, hogy nem számít tovább a szolgálataira. Néhány beugró futam után az egyesülés évében, 2008-ban kapott ismét teljes szezonos szerződést a Team Penske-nél, mely csapatnál eltöltött négy éve alatt nyolc győzelmet ünnepelhetett, melyek között ovál-, épített és utcai pálya egyaránt megtalálható volt. 2013-ban nem rendelkezett full évadra szóló autóval, de nyolc futamon még így is elindult, beleértve az Indianapolis 500-at amelyet nyolc év után ismét egy Ganassi autóban teljesített. Az ausztrál pilóta elviekben a Panther Racing listáján szerepel, amely csapattal idén hét versenyen is elindulhatott, a John Barnes alakulata körüli jelenlegi helyzet azonban – az eddigi főszponzor, National Guard távozása – alapjaiban keverheti meg a lapokat.

ss.jpg

Említhetném még azt a Simona de Silvestrót, akit sok szakértő a világ jelenlegi legtehetségesebb hölgyversenyzőjeként tart számon. A még mindig csak 25 éves svájci már négy éve tekeri a kormányt az IndyCarban, idén pedig a houstoni duplaforduló első futamán pályafutása legjobb eredményeképpen a dobogó második fokára állhatott fel. A szezon utolsó öt versenyén zsinórban végzett a legjobb tízben, emellett pedig jó pár fantasztikus, öreg rókák becsületére váló előzési manővert is bemutatott. Simona ráadásul jelenleg szabadon igazolhatónak számít, hiszen nem hosszabbította meg szezon végén lejárt szerzdését a KV Racinggel.

Többen pletykálják azt az Alex Taglianit is, aki Fontanában vezethette a 10-es számú autót és eléggé jól teljesített egészen addig, amíg nem tért vissza a szezon korábbi részében mutatott önmagához – amiért végül idő előtt távoznia kellett a Barracuda Racingtől – és össze nem törte munkaeszközét. A 39 éves kanadai kétségkívül nagy tapasztalattal rendelkezik, azonban nem hiszem, hogy legoptimálisabb választás lenne a csapat részéről.

Akármennyire is szeretnék, nem tudok leszakadni az F1 témáról, ezért ismét muszáj felhoznom Sergio Perez nevét, akinek a Telmex révén még szponzorációs kötődése is van Chip Ganassi birodalmával. A mexikói ráadásul jó versenyző, arról nem is beszélve, hogy az IndyCar a mai napig nagy népszerűségnek örvend hazájában, ezért a széria szempontjából kiemelt fontosságú lenne egy ottani pilóta szerződtetése.

Beleillene a képbe Justin Wilson is, aki már többször bizonyította, hogy van helye az élmezőnyben, de akár a szintén sokat látott Oriol Servia nevét sem szabad első körben elvetni.

A magam részéről nem hiszem, hogy az olyan fiatal pilóták, mint mondjuk a friss Indy Lights bajnok Sage Karam, vagy az Európában komoly anyagi nehézségekkel küszködő Conor Daly labdába rúghat, de értek már meglepetések. A felröppent hírek ellenére di Resta érkezésére sem fogadnék, bár nála ott van adu-ászként a híres  rokon, azaz Franchitti, aki – ha a helyzet úgy kívánja – minden bizonnyal szól néhány szót az érdekében. 

Érdekességképpen meg kell jegyezni, hogy Chip Ganassi a napokban felvette a kapcsolatot a háromszoros IRL bajnok, a 2006-os évben Indianapolis 500-at nyert Sam Hornish Jr.-ral. A PDM, a Panther és a Team Penske egykori kiválósága 2008-ban intett végleg búcsút az open-wheel-nek és jelenleg a NASCAR Nationwide-ban rója a köröket. Kicsit vicces lett volna, ha – miután Penske leszerződtette 2014-re a Ganassi-kegyenc Montoyát – a volt Penske üdvöske pedig végül a CGR-nél kötött volna ki, erre azonban nem fog sor kerülni, hiszen az amerikai versenyző elutasította az ajánlatot.

A leheteséges alternatívákat még lehetne sorolni a Ganassi csapat számára legmegfelelőbb személy kilétét illetően, helyhiány miatt azonban ezen a ponton be kell fejezni az értekezést (ahogy elnézem ugyanis újra sikerült egy kisregényt összehoznom).

Mindenesetre ismét meg kell állapítani, hogy nagyon izgalmas holtszezon kezd kikerekedni.

 

 

 

képek: Sutton, IndyCar

Ez a weboldal a jobb felhasználói élmény érdekében cookie-kat használ.
Elfogadom
Elutasítom
Privacy Policy